Délmagyarország, 1974. április (64. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-09 / 82. szám

4 KEDD, 1974. ÁPRILIS Q. Korszerű akkumulátor Poznanban kidolgoztak égy korszerű kadmiumnikkel akkumulátort, amelynek élettartama közel ötven százalékkal meghaladja a hasonló típusú külföldi áramlorrásokél. A kadmium-nikkel akkumulátorokat a többi között a repülésnél, a bányaiparban (a sisaklámpák áramforrásaként) és az élelmiszeriparban (a vágóhídi hússzeletelés áramellátásához) alkalmazzák. A KGST-országokban kizárólag Lengyelország állít elő ilyen akkumulátortípust, a világon pedig egyedül az Egyesült Államok, az NSZK és Franciaország. Az új lengyel kadmiumfeikkel akkumulátornak mind B konstrukcióját, mind a technológiáját szabadalom védi. A hosszú élettartamon kívül jellemzői közé tartozik a magas rázkódás- és ütésállóság, s az igen jelentős: i—40 Celsius-foktól +50 Celsius-lókig terjedő hőtartományban való üzemképesBég. A poznani kísérleti üzemben 1973-ban körülbelül 2000 darab akkumulátort állítottak elő, amelyek együttes teljesítménye 10 000 amperóra. 1974-ben a termelés ötszörösére emelkedik, 1975ben pedig már 1 millió amperóra teljesítményű akkumulátort gyártanak. Búcsú az öreg malomtól Kisteleken a kemencék világának letűnésével, a pékség gépesített nagyüzemmé válásával, a kenyérgyárral a falusi, tanyai ember gabonáját megőrlő malom is elvesztette korábbi, a falu életében elfoglalt, kiemelkedő pozícióját. Kiment a divatból a négykilós kerek rozskenyér, és a parasztasszony is most már hordja a kenyeret. A pék se süt igazi cipót, mert szerinte nem olyan a liszt, mint régen volt. Nem a kenyérfogyasztás lett kevesebb, csak az a régi fajta „őrletös világ" már nem veheti fel a versenyt a nagyüzemek gabonafeldolgozásával. így, a kis kapacitású malmok törvényszerűen átálltak, vagy helyiségüket más célra használják. Á régi épületek, ahol ezelőtt a malom gépei zúgtak, csattogtak. ma más feladatkört valósítanak meg. Nézzük meg Kisteleken mi történt a hajdani gőzmalmokkal. Az egyik felvásárlótelep, ahol a környék termelői értékesítik portékájukat, zöldséget, gyümölcsöt. A többi sem üzemel malomként, a leghíresebbet, az alsómalmot most bontották le. Az 1860-as évek elején Bezdán János plébános és Béres Elek jegyző által, gazdákból alakított csoport kéKönyvekről sorokban Polinyl: Az ókori világ törtenete. Középszintű monogra fikus összefoglalásnak számit ez a főiskolai tankönyv'. Az emberiség őskorától a római dominatus időszakáig (284) dolgozza fel a témát — négy nagy fejezetre bontva. A legterjedelmesebb részt a görögség, illetve Róma történetének tárgyalására szánja a szerző. A lapszélre kiugratott alfejezetcimek, a tárgyalás menetébe beilleszkedő apróbelüs — kevésbé fontos — részletmagyarázatok, a sok térképvázlat révén a mű egy kibővített középiskolai tankönyvre emlékeztet. A kötet végén egy körülbelül 200 tételes bibliográfia az ókortörténet valamennyi fontos magyarnyelvű forrásmunkáját megadja. Sajnálatos a tárgymutató hiánya. (Tankönyv Kiadó.) Norbert Wiener: Válogatott tanulmányok. A kötet ismeretterjesztő céllal készült: „a kibernetika atyjának" két könyvéből ad válogatott fejezeteket. A rendkívül érdekes bevezető mellett az időfogalom és az entrópia, a statisztikus mechanika, a számítógépek és az idegrendszer analógiái, az alakfelismerés problémái, a kibernetika esetleges pszichopatológiai felhasználhatósága, a nyelv és az információ társadalmi szerepe, valamint u tanuló és önreprodukció gépek tárgyköreit tárgyalja. A másik kötet a kibernetika alapgondolatait szélesebb közönség számára, könnyebb, esszéisztikusabb feldolgozásban fogalmazza meg. A tisztán kibernetikai problémák mellett érdekes és eredeti gondolatokat vet fel a nyelv mechanizmusáról és történetéről, a tudósok szerepéről, a második ipari forradalomról stb. Wienert és munkásságát kitűnő bevezető tanulmány mutatja be. (Gondolat Kiadó.) Ticsénszky: Virág a házban és a ház körül. A virágkedvelők számára foglalja össze a virágok és egyéb díszítő növények ültetésével, nevelésével és gondozásával kapcsolatos tudnivalókat ez a nagysikerű könyv. Négy nagy fejezetre tagolódik. Bevezetőben a növénytani alapismereteket foglalja össze, majd a különböző talajokat és a talajmunkákat ismerteti. A második rész a szobanövényeket mutatja be latin nevük betűrendjében. Részletesen szól a lakásban való hajtatás módozatairól, de nem feledkezik meg a vágott virágok bemutatásáról, a lakás, a munkahely díszítéséről sem. A harmadik fejezet a szabadföldi dísznövényekről tájékoztat: tanácsokat ad a virágos udvarok, a kiskertek esztétikus elrendezésére, ezután előbb a kerti fákat és cserjéket, majd a fás szárú kúszónövényeket, végül a kert virágait ismerteti, az egyes csoportokon belül ábécé-sorrendben. A Mit, hová, hogyan? című utolsó rész a szabadföldi virágok, a díszfák és díszcserjék helyes csoportosítására ad tanácsokat. (Mezőgazdasági Kiadó.) szíttette első gőzmalom után a Pigniczky testvérek is malomtulajdonosok lettek. Kistelek déli határán. a mai E5-ös országút mentén állt az alsómalom, az volt az övéké. Szinte felfalták a környék rozs- és tisztabúzahambárjaiból az őrlésre váró gabonát, hogy az asszonyoknak legyen liszt, a disznóknak meg „léha" és korpa. (Ez a lehántott gabonahéj és a hulladékliszt.) Lovas kocsik hosszú sora várta, levetett istránggal, napokat álldogálva, hogy „kerüljön a sor". Apámtól hallottam, hogy a malom körül sétálgattak a „kikapós menyecskék" is „a könnyű liszt"szerzésre várva. Ma már csak az emlékezetekben él a nagy épület sárga, golyójárta falával. Az utóbbi időben elhagyatottan marta az idő vasfoga, mindaddig, amíg meg nem született a döntés. Le kell bontani! Áll az ember, és nézi, hogyan vágja bele a nagy hajú, munkáskabátos fiú a csákányt a falba, és hogyan zuhan le porolva az agyagtömeg. Leomlott a méteres vályogfal, engedelmeskedett a szilárdnak hitt kőalap. Erős gép zúzta szét, szorgos emberkéz adta meg a végső formát. Elegyengették a földet, eltemették vele a múltat. Az épület faanyagát elhordták. Nem maradt más, csak néhány kupac tégla, és az üres telek. A porta a DÁV tulajdona, és a tervek szerint egy olyan épületkombinátot szeretnének felhúzni, amelyben alul műhelyek (karbantartó, szerelő stb.), felül meg szolgálati lakások lennének. Ezáltal a múlt átadja a helyét egy új létesítménynek, amely ugyananpyi jót tehet majd a mi generációnknak, mint apáinknak tett az öreg alsómalom Kisteleken. Majoros Tibor Furcsa útikalauz" ff A Time című amerikai hetilap szerint New Yorkhoz hasonló bűnözési rekordot tartanak az alábbi európai fővárosok: Frankfurt am Main, Nyugat-Berlin, Róma. London és Glasgow. Mindegyik városnak megvan a maga „specialitása". Frankfurté a kábítószer. Róma a tolvajok paradicsoma. Londonban intézik a legtöbb támadást magányos nők ellen. Glasgow-ban sok a szexuális bűntény. Nyugat-Berlinben pedig chicagói mintára szervezett bandák működnek. Kik „hozták" és kik kapták a nyereséget? nek megfelelően oldják meg. Más kérdés, hogy ezzel együtt más intézkedések is történtek: olyanok, amelyek segítségével máig is elejét vették, hogy az üzemben hasonló esetek megismétlődjenek. Néhány éve történt az egyik legnagyobb gépipari vállalatnál: egyes gyáregységek — ráadásul éppen azok, ahol a munka az átlagosnál is nehezebb — a nem éppen előrelátó és átgondolt gazdálkodás következtében nem tudtak év végi nyereségrészesedést fizetni a munkásoknak és az alkalmazottaknak. Persze, maguk a vezetők sem számíthattak semmire, de ez cseppet sem volt vigasztaló azok számára, akiknek voltaképpen vajmi kevés közük volt ahhoz, hogy az évet eredménytelenül, sőt veszteséggel zárták; ahhoz, hogy nem maradt pénz a kasszában, mert a gyáregységek év közben hibás ösztönzési politikát, bérezési gyakorlatot folytattak. S mert több ezer emberről volt szó, s mert egyértelműen kiderült, hogy a történtekért szinte kizárólag a szóban forgó gyáregységek, illetve a vállalat vezetői a felelősek, az üzem felügyeleti hatósága nem nézhette tétlenül a dolgot. Nem tűrhette, hogy a hibás vezetői döntések árát a munkások fizessék meg; kivételt, preferenciát alkalmaztak, és központi alapból biztosították a munkások és alkalmazottak — az ágazati átlagot megközelítő — nyereségrészesedését. * Az intézkedés ellentmond a közgazdasági megfontolásoknak, ellentmond annak az, ségből azoknak kellene réegyébként ma is változatlanul érvényben levő tételnek, hogy egy-egy termelőegység munkájának . legfontosabb mércéje az eredmény, másképpen fogalmazva: a nyereség. S ha egyszer valahol rosszul dolgoztak, eredmény helyett veszteséggel zártak, akkor — éppen e gazdasági követelmény értelmében — nem létező nyereségből nem lehet részesedést fizetni. Igenám, csakhogy a szóban forgó példában — s meganynyi egyéb esetben is — a felettes hatóságok nagyon jól tudták, hogy itt nemcsak gazdasági problémáról van szó, amit a közgazdaság törvényei szerint kell megoldani, ninem rendkívül fontos politikai kérdésről, több ezer ember közérzetéről, sőt: a munkahelyi vezetőkbe vetett bizalmuk megingásáról, s ennek lehetséges következményeiről. Mindebből szükségszerűen következett, hogy a közgazdasági megfontolásokat félretéve, politikai problémaként kezeljék az ügyet, s enA példa azért is érdekes és — jóllehet, nem ma történt — aktuális, mert a nyereségrészesedés fizetése kapcsán ismét jó néhány helyen feltehették — és fel is tették — a kérdést: „kik hozták és kik kapják a nyereséget?" A több gyáregységes vállalatok — különösen a vidéki ipartelepítésbe intenzíven bekapcsolódott üzemek — esetében nem ritka, hogy egy-egy gyáregység — adottságainál, speciális helyzeténél, jobb szervezettségénél, vagy éppen csak a gyári munkamegosztásban elfoglalt helye szerint — az átlagosnál „többet hoz a konyhára", míg mások — például egy-egy éppencsak felépített, jól-roszszul felszerelt, esetleg nagyrészt szakképzetlen emberekkel dolgozó vidéki üzemrész — nemhogy gyarapítaná, hanem csökkenti a vállalati nyereséget, s ezen keresztül a részesedést. Magyarán: vannak esetek, amikor egy-egy üzemrészt szabályosan el kell tartaniuk a jobban, eredményesebben dolgozóknak. Közgazdaságilag tehát ismét az a helyzet, hogy a nyereszesedniük, akik megtermelik azt. S akik csak apasztják a vállalati kasszát, azok viseljék is a következményeit: bérben, nyereségben, s minden egyéb anyagi juttatásban. A feltételes módban történő fogalmazás azt is jelenti: nem biztos, hogy ez a megoldás célravezető, politikailag minden esetben helyes. Nagyon ritka eset az, amikor egy gyáregység valamennyi dolgozóját — a vezetőtől a kapuőrig — egy emberként kell felelőssé tenni a rossz gazdálkodásért, az elmaradt eredményekért, a veszteségért. Éppen ennek felismeréséből következett az a mind jobban kiszélesedő vita, amelynek tárgya: a jelenlegi gazdasági környezetben és gazdálkodási feltételek között a munkásembernek, a csak részfeladatokat ellátó beosztottnak mennyire van — egyáltalán van-e? — közvetlen befolyása, hatása a vállalati nyereség nagyságának alakulására? S nagyon sokan határozattan állítják — bizonyítják is —, hogy a mai értelemben vett vállalati nyereség sok mindentől függ ugyan, de közvetlenül legkevésbé a kétkezi dolgozóktól. Vagyis: méltánytalan lenne őket büntetni, igazságtalan dolog lenne rájuk hárítani a nyereség nélküli gazdálkodás következményeit. Viszont ha — az elmondottak alapján — a rosszul gazdálkodó gyáregységek dolgozói éppen úgy részesülnének a mások által megtermelt nyereségből, mint például a legjobbak, akkor joggal zúgolódhatnak azok, akik végül is „hozták" a nyereséget. Mi a megoldás? A válasz csak az lehet — amitől manapság a legjobban félnek a vállalati vezetők —, hogy .> politikai és gazdasági követelményeket egyaránt szem előtt tartva, differenciáin: kell a nyereségrészesedést Éppen úgy, ahogy differen ciálni kellene a személyi bé reket is. Differenciálni a vég zett munka szerint, s a differenciálás elvi alapjait, gyakorlati kritériumait, mértékét, okait és célját megértetni a vállalati közvéleménynyel. Ehhez persze mindenekelőtt egészséges munkahelyi légkör kell, folyamatos és alapos tájékoztatás, a dolgozók beavatása a vállalati élet nagyobb összefüggéseibe, vagyis előrelátó és körültekintő — nem csak és kizárólag a gazdasági törvényeket szem előtt tartó, de azokat mégsem megkerülő — vezetői magatartás és cselekvés. Vértes Csaba Á Pegazus-expedíció Moszkvai, leningrádi és távol-keleti kutatóintézetek munkatársai komplex hidrológiai kutatásokat végeznek a Csendes-óceán nyugati részében, az áramlatok találkozásánál. A Pegazus nevű tudományos kutatóhajón dolgoznak, amely az Akadémia Távol-keleti Központjának a tulajdona. A szovjet hidrológusok felkeresik Japánt, Új-Guineát és Szingapúrt. A kutatómunka nagy részét külföldi tudósokkal közösen végzik. Hegedűs András: Móra Ferenc hétköznapjai 50. A lélekcserélő időben, akkor, amikor annyian megtagadták a forradalmakban tanúsított magatartásukat, Móra a győztes és bosszúálló bur. zsoázia előtt — hősi helytállást tanúsítván — így fogalmazta meg politikai végrendeletét: „Rettenetesen vétkezik mindenki, aki provokatív politikát csinál, és Szegedet csak az mentheti meg, ha akadnak okos és józan polgárai, akik keresik az őszinte megegyezést az okos és józan munkássággal, és nem akarják Dózsa György trónjába ültetni a proletariátust. Mert győzelmet aratni ma könnyű, de senki nem bírja a győzelmet megtartani, ha meg nem osztozik rajta a legyőzöttel." A Személyes kérdésben zárómondatait ma is csak megrendüléssel lehet olvasni. A létében fenyegetett családapa szívszakasztó érzéseit így vetette papírra: „Istenem, mostanában az ember nem tehet mást, mint hogy reggel, amikor munkába indul, melegebben csókolja meg a feleségét, gondjai felesét, és kislányát, meddő élete fája egyetlen virágát, s míg az utolsó csók közben valami figurával megnevetteti őket, magában egy kicsit keserű szívvel arra gondol; ej, mégis jobb volna hazaárulással foglalkozni, legalább gyászruhára valót szereztem volna. Mert lehet, hogy hamarosan szükségük lesz rá, miután ilyen keresett költő lett belőlem. Nem kell nagyon keresni, életem most is ott található, ahol eddig. Aki nem szégyenli. jöjjön, és vegye el. Ha közhaszon lesz belőle, szívesen adom." Móra tudta, hogy mit jelent május 8-án, az ellenforradalmi Szegeden így vallani eszméiről, állásfoglalásáról! Már április 18-án ezt írta pesti ismerőseinek a demarkációs vonalon átcsempészett levelében: „... én már a nagyon rab Szegedről válaszolok, rabul és félénken". „ ... mély és sötét kút lett Szeged, parázzsal kitéglázva. Sokan elhagyták, mielőtt bedűl. — a legdühítőbb és legkáromkodtatóbb az, hogy a futók közt elsők az új rend exponensei. Ügy nézem, jó-formán magam maradok itt közülük ... Nem magamat féltem, hanem ezt a boldogtalan proletártömeget. amely megcsalva és elárulva látja magát. s félek, szellemi vezetők nélkül szét fog hullani." „Lehet, hogy a maga levele volt az utolsó üzenet az élettől." 1919 májusában írt levelében ezek a sorok olvashatók: „Semmi nincs már a világon, csak az emlékek. S ki tudja, meddig lesznek azok is?... Tíz nap óta fehérterror őrjöng Szegeden ... Két nap alatt 220 letartóztatás. A lateiner szocialisták szét hullottak, s ma mind letagadja, hogy szocialista volt. Engem a burzsoá, szegény, halálra ítélt, — s a franciák védtek meg, akik nagyon megszerettek, mint múzeumigazgatót és Béranger-fordítót... Ilonát az események természetesen rettenetesen megviselték. Én magam már meglehetősen közömbösen várok mindent, és nyugodtan végzem dolgaimat: a könyvtár régi kötéseit és exlibriseit dolgozom fel..." A jobboldal maró gúnnyal kommentálta Móra minden megnyilatkozását. Kelemen Béla ezt írta naplójában a Személyes kérdésben megjelenése után: „A mártír pózában áll a közönség elé... Csupa disszonáns hang ez: a fenyegetőző hangból az ártatlanul üldözött méltatlankodóan remegő fuvolázása formálódott. Melyik az igazi Móra? a ,Jogot a népnek' pörölyét lendítő népbarát és búcsúztató, vagy a városa veszedelmét sirató szelidhangú fülemüle, melyet most az ármány és igazságtalanság üldöz?" Móra hűsége próbára tétetett! Most fog igazán vizsgázni nép- és emberszeretetből. Móra úgy látta, hogy a Szegedi Napló főszerkesztői állásáról le kell mondania, mert elvei szerint most nem szerkeszthetné a lapot. Kedves gazdájának, Engel Vilmosnak, a lap tulajdonosának, ezt a levelet írta, május 8-án: - ttatóJ-. folytatjuk.)