Délmagyarország, 1974. április (64. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-24 / 94. szám

SZERDA, 1974. ÁPRILIS 24. Iskola élet­közeibon Belépő az iskolába Kaim Mózes és Szeged eh céh behosuii. illetve csök- len. hoev az előkészítő foe- " Ma már közismert tétel: céh behovii. illetve csök- len, hogy az előkészítő l'og­fiki nem jart, vagy valami- kenteni az óvodába járó és lalkozásokon nagy szerepet lyen ok miatt huzamosabb az óvodai nevelésben nem kap a számolás (a matema­ideig kimaradt a nagycso- részesiiló tanulók között a tikai képességek megalapo­portos óvodások közül, az hátrányt. Mindenekelőtt meg- zása), az anyanyelv, a kör­hátránnyal indul az iskola- alapozni és fejleszteni azo­ban. Azaz: Ugyanis a miniszter rendelete csak indulna, kat az alapvető szokásokat, a kézimunka, sok-sok művelődésügyi viselkedési formákat, ame- és természetesen a lehető- lyek lehetővé teszik az óvo nyezetismeret, ábrázolás és ének, játék, amely minden foglalkozási séget ad arra, hogy az óvo- dába nem járó gyermekek területen keretét képezi a dai nevelégben nem részesülő gyors beilleszkedését az is gyermekek részére az álta- kolai közösségbe. Amelyik akárcsak az tános iskola első osztályos gyermek óvodába járt, an- foglalkozások tanulmányainak megköny- nak a közös játékok, kö nyítése érdekében előkészítő zös tevékenységek révén ha az óvodában tartanák tevékenységnek. Éppen úgy, óvodában. A színesek, de­rűsek és változatosak. Mint foglalkozásokat nek. É szervezze­lermészetessé válik a kö zösségi együttélés és elsa Űj dolog ez a foglalkozási játítva a viselkedési szabá- úgy, mint az általános isko­forma oktatásügyünk életé- lyokat (köszönés, megszólí- la első osztályában. Nem is hároméves tás, kérem, köszönöm stb.) véletlen, hogy tavaly a három egymással szemben is fi- csoportot Selypes évvel ezelőtt szervezték meg gyelmesebbek lesznek, s az né és Mélykúti Elemérnésze­Szegeden először a Rókusi állandó és alkalmi megbí- mélyében két igazán kiváló, Érlhe- zatások rendszerével (napo- jól felkészült tamtónéni ve­ha az emberek sok, felelősök stb.) kialakul zette. és S az eredmény ? Toldy Ist­ben. Csupán múltra tekint vissza, Altalános Iskolában. t6 tehát, őket. A légkör nyugodt, vi­dám és barátságos. Épp két András­többsége előtt ez a megoldás bennük a felelősségtudat még Ismeretlen fogalom. Márciusban az általános is­kola első osztályos tanulói- nak megfelelően élni és vi­a felelősségérzés. Megtanul- ván, a Rókusi Általános Is­nak a közösség kívánalmai- kola igazgatója így nyilatko­zott: nak beírása idején gyűjtik selkedni. Van tehát pótolni- — Hihetetlennek tűnő össze az iskolák azoknak a valója az ilyen közösségtől eredménye van a foglalkozá­tanulóknak a névsorát, az iskoláskor akik elzártan, vagy csupán laza soknak. Azok a gyermekek, kezdete előtt kapcsolatban álló gyermek- akik a közösségi életforma nem jártak óvodába Azután nek. De a közösségi életre szokásait nem ismerik,- gát­megkérdezik a szülőt, óhajt- való szoktatáson kívül sem- lássál küzdenek, anyuka ke­ja-e, hogy foglalkozzanak a mivel sem kisebb jelentő- zébe kapaszkodva, többen Most helyezték örök nyu­galomra a Mező Imre úti te­szánlan. Nekünk, tömegsi­ker és fizetség nélkül író mető Munkásmozgalmi Pan. éhenkórász maistáknak édes_ teonjában Kahána Mózes (1897—1974) írót. a magyar és a nemzetközi munkás­mozgalom ismert harcosát. Megemlékezésünkben Sze­gedhez fűződő kapcsolatai­ról ejtünk szót. Egyik regényéből tudjuk, hogy fiatal korának irodalmi élményeit Juhász Gyula és Tömörkény írásai jelentet­ték. Először katonaként ke­rült kapcsolatba szegediek­kel. Tamási Áronhoz hason­lóan, ő is a 82. székelyud­varhelyi gyalogezredből ke­rült át a szegedi 46. gyalog­ezred pótzászlóaljába. Emlé­kezéseiben név szerint is említi kegyetlenkedő főhad­nagyát, Hajnal István sze­gedi ügyvédet. 1918. júniusá­ban szabadságot kap, és ez­után nem megy vissza ala­kulatához. Budapesten tar­tózkodik hamis papírokkal. Csatlakozik az aktivisták köréhez, a MA közli verseit. 1918 őszén Kassákék vidé­ki matinék megrendezését határozták el. Az első ma­tinéra Szegeden került sor gyermekével? Ma már egyre ségű az óvodai nevelésnek a sírva jönnek az első foglalko- ,„, Q1 J U '„ . „S0,L több szülőmond Igent. Tavaly tanulásra való felkészítés zásra — de két bét múlva. 1918 december 29-en. Sok például két csoport is indult terén betöltött szerepe. A mintha teljesen Szegeden 24—24 fővel, idén is lesz legalább hét múlva, kicserélőd­nének. Beszédkészségük, ki­fejezőkészségük javul, s Az mai óvoda az eredményes is­egy kolai teljesítményhez szilk­csoport, (Számuk attól függ, séges jártasságok, készségek, úgy érzik magukat, a közös­mennyi volt az óvodai férő- képességek és akarati tulaj- ségben, mintha otthon len­helyek, az óvodában elhelye- donságok rendszerének ki- nének, a megszokott családi zett tanulók száma.) alakításával már tervszerű- légkörben. Nem véletlen, Az elökészitő foglalkozás en készíti fel a gyermekeket hogy az egy hónap elmúl­mindössze egy hónapig tart. az iskolai életre. Nyilvánvaló tával, már sajnálják is a hu- tehát a hátrányos helyzet gyermekek, Az elgondolás nemcsak mánus, hanem tartalmi annál, aki nem járt szempontból is érdekes. A ba. S ezért is nem hogy befejeződ­óvodá- nek a foglalkozások ... vélet-Bánfalvi József 0 vasbetonépités professzora ötven éve, 1924. április segekkel, így Szeged vezetői alkotásainak egész sorát 24-én halt meg 64 éves ko- leikeresték Zielinskit, és fel- hozta létre aránylag rövid rában dr. Zlelinski Szilárd kérték egy alkalmas vízto- idő alatt, ugyanis Irodáját az műegyetemi tanár, a vasbe- rony terveinek elkészítésére, első világháború után meg­töri építés meghonosítója. A város a vasbetonból ké- szüntette. Mátészulkán született 1860. szülő víztorony ajánlatot el- Zielinski a víztorony épít­május 1-én, idetelepült len- fogadta, de az építkezés új- kezésének idején sokszor gyei családból. A pesti Mű- szerűsége, az új és még is- megfordult városunkban. Az egyetemen 1884-ben fejezte meretlen építési anyag mi- első nagyobb szabású vas­be tanulmányait, és mér.röki att, az építési engedély ki- beton-építkezés idején többek oklevelének megszerzése adását Zielinski személyes nem hitték, mások csak cso­után ösztöndíjasként Pá- felelősségéhez kötötték. A dúlták a szegedi vállalkozás rizsba került. Franciaországi tervező vállalta a felelőssé- sikerét. Hogy ez • mennyire tanulmanyaival egyidőben a ket, s így hamarosan fel- így volt, álljon itt blzonysá­narizsi Eiffcl-eéenél rfolao- éPült a 40 méter ma8as. ezer kul az a technikatörténeti párizsi Eiiíei-tegnti dolgo- kübméter űrtartalmú. sze- emlék, hogy az ezer köbmé­fcott, es itt ismerkedett meg cessziós stílusú víztorony, ter vizet tartalmazó meden­az építőipar új anyagával, a amely a város vízszükségle- ce megtöltése napján egye­vasbetonnul. amelynek al- tét hosszú időn át egyedül dül Zielinski mert a vízto­kalmazásávul forradalmi elégítette ki. Zielinski szege- rony épületében tartózkodni, ...... c" víztornya geometrikus es ott varia be a medence változásokat váltották ki az szemléletű, konstruktív ere- teljes megtöltését, építészetben szerte a vilá- jü építészeti remek, amely A szegedi víztorony felépi­gon. funkcionális feladatával ki­Zielinski alkotásai egysze- váló összhangban áll. Zie tű és tárgyias formákat fe- linski nagyszerű vasbeton jeznek ki, és ennek megva­tése korában valóban szen­zációs vállalkozás volt. Bátyai Jenő minden szólt Szeged mellett. Itt alkotott Gergely Sándor (1889—1932). a MA egyetlen vidéken élö tagja. Itt élt Juhász Gyula, aki több cik­kéből kitűnően rokonszenve­zett a MA törekvéseivel. Ka­hána Mózes személy szerint azért ragaszkodott váro­sunkhoz. hogy megismerhes­se a szegedi poétát. A rendezés munkáját Ka­hána vállalta, és már na­pokkal korábban Szegedre jött. Itt töltött napjairól az Íratlan Könyvek Könyve cí­mű önéletírásában (1969) emlékezik meg. Juhászról így ír: „... itt van előttem: a nap delén is borzasan, bo­rotválatlanul. álmos sze­mekkel. Külsejét bohém­módra hanyagolja — így tűnt az első percekben, de hamar megéreztem, s ma tu­dom is: nem valami bohé­mes mindent semmibe ve­vésből hanyagolja külsejét (és minden külsőséget), ha­nem mert... nem az élet­forma, hanem az élellényeg és -igazság érdekelte.. Együtt látogatták meg Gi­zella tér 3. sz. alatti műter­mében Juhász fölfedezettjét, a fővárosi aktivista kiállítá­sokon már nevet szerzett Gergely Sándort. „Elmen­tünk ketten közös bará­tunknak, Gergely Sándor szobrásznak műhelyébe, aki a MÁ_ban is szerepelt szob­raival ... Sok volt ott a kész szobor — eladatlun és készülő újak — rendeletlen, csak a jövőnek, utókornak testvérünk volt tehát.. .fl (Ebbe a műterembe fogad­ta be Gergely a Tanácsköz­társaság bukása után Sze­gedre jött Moholy-Nagyot, és itt rendeztek november­ben közös kiállítást. Ügy érezzük, méltán jelölhetné emléktábla Moholy-Nagy egyetlen magyarországi ön­álló kiállításának helyét.) Az aktivisták a szegedi Tűz december 28-i számá­ban köszöntötték Juhászt. Itt jelent meg Kassák La­jos A többi néma csönd cí­mű verse. „Juhász Gyulá­nak írtam" ajánlással. A Korzó moziban tartott mati­nét Juhász bevezető előadá­sa nyitotta meg: „A MA írói, költői, kritikusai, zené­szei, festői és szobrászai visszatérnek a művészet ősi, primitív, örök spontán erői­hez, hogy a burzsoá világ mondvacsinált komplikációi és differenciálisságai he­lyett ... a MA átfogja a vi­lágot, gyökerükben ragadja meg a dolgokat, hogy akció legyen, bátor, igaz tett, amely a közönséget nemcsak érdekelje, mulattassa vagy untassa, de fölrázza, provo­kálja, alakítsa!" A műsort a korabelj lapokból ismer­jük. Juhász előadása után, Kassák olvasott föl versei­ből, majd Kassákné Simon Jolán adott elő Kahána és Barta Sándor költeményei­ből. A szünet után Cholno­ky Margit Debussy-, Alex Fidelius- és Fichtner.dalo. kat énekelt. Befejezésül Bá­rányi János Bartók, Ravel, Kodály és Fichtner zongora­darabjait játszotta. A mati­né után Kahána .dedikálta Juhásznak az múversum (MA. 1919) c. verseskötetét: Juhász Gyulának tisztelet­lel Kahána Mózes. Kahána többször nem járt Szegeden. A volt vöröskato­nának 1919 őszén menekül­nie kellett. 1931-től 1964-ig — megszakításokkal — a Szovjetunióban élt. Hazaté­rése után több írásban em­lékezett meg Juhászról és Gergelyről 1969-ben, Ger­gely születésének 80. évfor­dulóján, a Népszabadságbon idézte föl szobrászbarátja alakját. A betegágyban is dolgo­zott. Utolsó lapjait irta a Szovjetunióban töltött évti­zedekről szóló emlékezésé­nek. Február végén azt mondta, hogy talán a Hívat­lan vendég címet adja neki. A másik, ami foglalkoztat­ta, szegedi vonatkozású el­beszélést tervezett a fiata­lon elhunyt Gergely Sándor­ról. Azt a pályát akarta be­mutatni, amely a makói Sze­gedi utcától városunkon és az aktivisták körén át Ber­linig ívelt, és amelyet a kilá­tástalanság, a „nácifasizmus réme" tört derékba, amikor — 43. születésnapján! — az önkéntes halálba kergette a szegedi szobrászt. A regény elkészült, az el­beszélés már nem. Apró Ferenc Komputer az étteremben Moszkvába látogattak azok | az amerikai asztronauták, ' akik részt vesznek majd a közös Apollo—Szojuz űrre­pülésen. Hazatérésük után köszönő táviratban üdvö­zölték a Rosszija Hotel ét­termének dolgozóit. Itt ugyanis a finom ételek ké­szítésében egy komputfer se­gédkezik. Ez a komputer egyszerre három étterem szolgálutában áll és tízezer étel receptjét „tudja". E hatalmas szám azonban meghaladja a mindennapi Igényeket; a moszkvai étter­mek körülbelül kétezer ételt állítanak elő. Ezeket is az elektromos robot „agya" tá­rolja. A kvasz tormávul, a sűrű leves moszkvai módra — tipikus példái az orosz konyhának. A szakácsoknak uzonban ennél sokkal töb­bet kell tudniuk s egy pi­ciny hiba — valamivel több só például — már kedvét szegheti a fogyasztónak. Ilyen és hasonló hibalehető­ségeket küszöböl ki a kom­puter a pontos adatok szol­gálatúval. A recepteket kis kártya­kon kódolták. Az egyik fel­irata például vörös áfonyás­tészta. Tíz adagra szóló megrendelést pillanatokon belül megold a gép: megad­ja a tíz adag árát, felso­rolja a 18-féle hozzávalót, s minden egyes hozzávaló mennyiségél. A komputer algoritmusá­nak kidolgozása két és fél évet vett igénybe. Több száz ember munkája vált ezzel feleslegessé, akik a papír tonnáit használták fel élel­és italkalkulúcióra. Hiszen az étterem adminisztrációs teendőit zárás után a gép pillanatok alatt elvégzi. 1 ősi tusába n a vasbetonnál értékesebb szerkezeti anya­got nem is találhatott volna. Zielinski Szilárd széles­skálájú tudását, meggyőző mérnöki felkészültségét itt­hon is hamar értékelték, és már 1890-től meghívott elő­adóként oktatott a Műegye­temen. Ö volt az első mű­szaki doktor Magyarorszá­gon. Az 1901-ben benyújtott disszertációja a budapesti pályaudvarok föld alá helye­zését tárgyalja. (Azóta is a l'öld felett vannak, bár ha megvalósultak volna az ak­kori tervek, milyen sok köz­lekedési és környezetvédel­mi problémát lehetett volna kivédeni, amelyek súllyal napjainkban jelentkezne!.) A Műegyetem Vasútépítési tanszékére 1906-ban nevez­ték ki egyetemi tanárrá. A vasbetonépités egyik legszebb alkotása a szegedi Szt. István téri amely 70 éve épült Zielinski tervei szerint. A város nö­vekvő vízszükségletét a szá­zadfordulón már elég nehéz volt ellátni az adott lehető­Hegedűs András: Móra Ferenc hétköznapjai 60. Móra régészeti tevékenysége az őskortól az Anjou-korig ívelő időt fogta át. Az őskori anyagból különösen jelentősek kő­kori és bronzkori leletei. Ezek ismerete nélkül ma már lehetetlen e korok történetével foglal­kozni. Az általa feltárt római és germán sírok, avar sirmezők leletanyaga is új ismeretek birto­kába juttatta a szakembereket. Mórát az 1920-as években különösen a népvándorlás és a honfog­lalás kora érdekelte. Egyik méltatója azt állapí­totta meg. hogy az ő ásató tevékenysége ered­ményeként a szegedi múzeum olyan tárháza lett a népvándorlás és a magyar honfoglalás kora emlékeinek, hogy ezek „ismerete nélkül e ko­rok szakembere helyes eredményekre nem jut­víztorony, j hat". Írónkat széles körű tudása, ténytisztelete ezen a téren is visszatartotta attól, hogy délibá­bok után fusson, hogy legendákat erősítsen. Az Attila koponyájáról és az Attila jelentkezik cí­mű tárcáiban gúnyosan szólt azokról a régé­szekről, akik — engedve a politikai divatnak — az ásatás legfőbb célját a hun király holttesté­nek keresésében látták. Többen megfigyelték Mórát ásatás közben, ré­gészi munkamühelyén. Emberei a földet vallat­ták, azaz, a csontvázra rárakódott földréteg le­fejtését végezték, ő pedig „a régészeti naplót" vezette: jegyezgetett, rajzolt, fényképeket, hely­színi vázlatokat keszítelt. Ügyelt arra, hogy az „ásós, kapás had" a csontvázat és a körülötte levő „himi-humit": kést, bögrét, csatot, fibulát. érmet, gyöngyöket, karperecet stb. el ne mozdít­sa a helyéről. Az ásást végző emberek régészetre vonatko­zó kérdéseire türelmes és magyarázó felelelet adott. Sőt, annyira összemelegedett napszámo­saival, hogy azok a legtitkosabb problémáikat is feltárták előtte. El is terjedt emberségének jó híre abban „az impériumban", amelyik az ő „va­kondnoksága" alá tartozott. Ennek köszönhette, hogy voltak falvak, amelyek már maguk hívták, ösztönözték ásatásra a múzeumot. A kunágotai­ak ezzel keresték fel Szegeden Mórát: „Tessék már minálunk is ősöket keresni egy kicsit. Mi megmutatjuk a halmot is, amelyikben találha­tók. megfizetjük a napszámot is a munkásoknak, Az uraktól nem kívánunk mást, csak azt mond­ják majd meg, mit találtak a földünkben." Ezek a kunágotaiak különben önként „régészeti sar­cot" vetettek ki magukra, és komoly összeget ajánlottak fel Mórának régészeti ásatásokra. A „fűszál-emberek" ajándékaikkal felkeresték a múzeumban is: az egyik frissen földes, zöld pati­nájú bronzcsákányt tett az asztalára, a másik ujjesonton levő ezüstgyűrűvel, István korabeli ezüst dénárral, fülönfüggő arany karikával ked­veskedett neki. Mórát állandóan foglalkoztatta az a gondolat, hogy emléket állít azoknak a névteleneknek, akik segítségére voltak az ásatá­soknál. Márványtáblára szerette volna vésetni a nevüket, s a kultúrpalota előcsarnokában, az egyik oszlopon szerette volna ezt elhelyezni. A megvulósításho/. azonban nem volt pénze. Más­képp tette halhatatlanná őket: dalt írt róluk prózában. Máder Ferenc nevét a Kémcnyseprő­éknél Szöregen, a Sztojkov Dusánét a Dusán a múzeumba kerül, a Cuci Jánosét a Cucí János nem hagyja magát stb. című tárcája örökítette meg. Móra bátran hirdette múzeumpolitikai elveit. 1928-ban. amikor megszületett a régiségek vé­delmével foglalkozó múzeumi törvény, megírta nyílt levelét a kultuszminiszterhez Attila kopo­nyájáról címmel. Közölte a miniszterrel, hogy a magyar föld annyi tudományos szenzációt rejteget a méhé­ben, és annyi régészeti problémának a kulcsát őrzi, hogy Magyarország az európai érdeklődés központja lehetne. Csakhogy az alföldi halmok­ban, a nádasoktól körülvett dombokban, a fo­lyópart dünéiben eddig megőrzött kincsek éppen most mennek veszendőbe az ország népének tu­datlansága, közömbössége vagy felelőtlensége miatt. „Olyan tékozlás folyik itt mindnyájunk szeme láttára, amire még ebben a tékozló or­szágban sincs példa" — kiáltott fel Móra. Döbbenetes példákat sorakoztatott fel. A do­maszéki tanyán az előkerült koponyát galamb­itató vályúnak használják, mert azt hiszik, hogy abban a tanyában maradnak meg a galambok, ahol koponyából itatják őket. Kis-Zomborban a falu öreg tapasztócigáhya szerint magát a mú­zeumigazgatót kellene a gödörbe leásni, mert .sent hitünk ellen való, amit cseleksik .. Meg­•lavarja a holtak csendes nyugodalmát. Móra ismert olyun tanyai iskolát, ahol az iskolaszolga a tanító szeme láttára a kapufélfához vagdosta a népvándorláskori edényeket. ÍFolgtatjukzi

Next

/
Thumbnails
Contents