Délmagyarország, 1974. április (64. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-24 / 94. szám

SZERDA, 1974. ÁPRILIS 2*. ; ———^—^—• Panasz és kérdés POSTA LADA Lakók egy életveszélyes házban Nem tudott propán-bután gázpalackot cserélnj Kovács Antal (Kandó Kálmán u. 36.) április elsején a Gera Sándor úton levő cseretelepen. Szerkesztőségünkbe küldött levelében megemlíti, hogy a kiírás szerint a csere reggel 7 órakor kezdődik, de a telep 7 óra húsz perckor sem volt még nyitva. Délután ismét megjelent palackjával — miután munkahelyéről hamarabb távozott —, de'16 óra negyven perckor a cseretelep be volt zárva, holott 17 óráig kellett volna nyitva lennie. Másnap reggel a palackkiadó dolgozótól panaszkönyvet kért, hogy sérelmét beírja. a kiadó azonban nem volt hajlandó átadni a könyvet. Kovács Pál (Maros u. 48.) sporthorgász, azt szeretné megtudni, hogy hol lehet cserélni gaz sportfőzőhöz palackot. Mint írja, eddig a vágóhídnál, és nyáron a Tisza-parton cserélt, de ezeket a telepeket bezárták, s Al. győn sem kapott felvilágosítást. Nevetséges és bosszantó, hogy Szegeden nem megoldott a sportfőzők gázpalackjainak cseréje. Válaszol az illetékes Lapunk április 2-i szarná- zási lehetőségeim figyelem. ban megjelent „Nézelődés' című írásunkban egyebek bevételével új típusú, kombinált pavilon felállítását között azt kifogásoltuk, tervezem, amelynek pontos Az Aradi vértanúk tere 5. hogy nincs hírlapárusító pa- idejét előre meghatározni szám alatti lakóépületet az vilon a .tarjáni víztorony nem áll módomban I. kerületi hivatal műszaki környékén. A bírálatra dr. ~ ~ osztályának vezetője életve- Hódi István, a Szegedi Pos szélyessé nyilvánította és taigazgatóság igazgatóhelyetelrendelte annak azonnali kiürítését, valamint 30 napon belüli lebontását. Az ott lakó Csiszár Géza a ház bérlésé válaszában Február 27-i Postaládánkban „Csípős téma" címmel a Gyálarét, Széchenyi utca közölte, lakóinak panaszát közöltük. hogy a tarjáni építkezések Kifogásolták, hogy az utcában lakó P. György méhész kezdetén, az akkori forgalomhoz igazodóan a 105-ös olyan közel rakta kaptáralöinek nevében elkeseredett épület előtt helyeztek el pa- it a kerítéshez, hogy nem mernek eljárni a háza mellett. A panaszra Dobó Istleírja, hogy az Ingatlanke- következőket írja: „A vízto- ván, a Szeged és Vidéke Mézelő Vállalat nem intézke- rony környékén létesítendő hészetj ÁFÉSZ elnöke védett még a határozat meg. árushelyre vonatkozó fel- laszolt. Ebben megírja, hogy hangú levelet küldött szer- vilont. Egy új árusítóhely kesztöségünkbe, amelyben felállításának lehetőségéről a Negyedszázada egy munkahelyen születése óta. A ház lakói hívását köszönettel vettem, bementek panaszukkal a la. káshivatalba, de ott P. György méhészetét szem. revételezte és megállapította, hogy a méheket a kerítéannak szükségességét elissem merem, és azt részemről is kaptak megnyugtató választ, indokoltnak tartom. Beruhá- sen belül nem lehet jobban elhelyezni. Megemlíti, hogy az Alföldi utcában van egy méhészet többszintes épületek szomszédságában. Itt több száz ember lakik, mégsem jelentkeznek panaszokkal. Véleménye szerint a szomszédoknak, illetve az Szerkesztői üzenetek Szijjártó Józsefné (Somo- (Tábor u. 5.). Felvetett jogyj Béla u. 19.) levele alap. gos problémáit mj is ma- _ ján nem lehet eldönteni, ki- gunkénak érezzük. Ezen ütca többi lakójának cinének volt igaza a cipövásár- kérdésekkel rendszeresen 2őbbnek kellene lenni, és át láskor. Jójárt Andrásné (Lu_ foglalkozunk a „Szeged han- kellene érezni a méhek ilmumba u. 27.). Mi is örü- gulatáért" Című cikksoroza- ietve a méz népgazdasági jetunkban. lünk, hogy visszakapta pénztárcáját a dohányboltban. Az elárusító példásan járt eh Katona Lajos (cím nél. kül): Egyetértünk abban, hogy a tökrészeg emberek elítélendők, az úttest közepén hagyni azért mégsem szabad őket. Ha figyelmesen végigolvassa a tárcát, úgy láthatja, hogy annak írója azt a nemtörődöm magatartást ostorozza, amelyet azok tanúsítanak, akik elmennek egy fekvő ember mellett anélkül, hogy tudnák: részeg, vagy beteg az illető. Kecskemétj Gáspárné (Opusztaszer, Árpád u, 1.). Gratulálunk a „Páva"dalkör tagjainak. Köszönő levelét juttassa el a dalkörhöz. Kenderes! Sándor (Kiss u. 1.). Írását köszönjük, közölni nem áll módunkban. Ballá Emma (Zászló u. 3.) írásából nem derül ki, hogy kik építik és hol azt a bizonyos utat, így nem tudjuk közölni. M. L. (Lenin krt. 13.). Javaslatát köszönjük, de véleményünk szerint nem szüntetné meg a veszélyforrást. Dr. Gábor Pál lentőségét. Rádiófigyelő paradicsom A harminc év magyar a kiábrándult, tenni képtedrámáit bemutató sorozat- len, változtatástól félő Klában hétfőn este Sarkadi lm- ri életével — érzékelteti azt re drámájának, az Elveszett is, hogy nem csupán egy paradicsomnak rádióváltoza- ember, hanem egy kis emtát hallottuk. (Rádióra alkal- beri társadalom válságáról mazta: Bárdos Pál,, rendez- van szó; azokéról, akik köté: Barlay Gusztáv.) A da- zömbösségből vagy gyávarabot több színházban ját- ságból képtelenek igazi emszották nagy sikerrel, Sar- beri életet élni. A pénzkekadi főművének tartotta, ez resés, az elismerés hajháaz utolsó írása is. szás, a nagy lehetőségek kuA darabban az író szélső- tatásának hiú világát alakíséges helyzetet teremt, Zol- tották maguk köre, ahol J jtP _ tán érzései mégsem egyedi- mindent pénzzel és dicső- ban,. pedig családanyaként ek. Sarkadi mellékalakjaival seggel kell merni Cinizmu- | is helyt keüett áUnia. Gyer_ , . . . . . suk lathatatlanna teszi elot- mekei tanultak, míe ő rfnl— a képmutató, hazug ha- tük az élet igazi örömeit, elH • zasságban élő Jóska és Éva; fedi a tiszta emberi kapFarkas Anialné A Szegedi Ruhagyárban kedves, szőke asszony, Matuz Lajosné a kalauzom. Ujján szépmívű arany pecsétgyűrű, a vállalati hűség jutalma, most kapta, a gyár 25 éves jubileuma alkalmából. Míg a géptermek felé megyünk, a házigazda büszke örömével mutatja a szépen parkosított környezetet, úgy ismeri a gyárat, mint a tenyerét. Farkas Antalné a negyvenes években az újszegedi szövőgyárban dolgozott. Amikor a fonoda átkerült a Kenderfonógyárba, nem ment vele, maradt a „nehézvarrodában", zsákot, ponyvát, sátra készítettek. 1949. február 1-én harmincnyolc társával a ruhagyár munkása lett. Nem volt elég varrógép, megszakításokkal dolgoztak, egymást váltva. — Amikor szakmunkásvizsgát tehettem volna, három kisgyermekem volt. Mire felnőttek, már nem volt kedvem tanulni, így betanított munkás maradtam. Munkáját mégis nagy hozzáértéssel végzi. Hosszú évek óta speciális automata gépeken dolgozik, amikor felkerestük, éppen a gombozógép mellett ült. A szalagban nagy szükség van az ilyen emberekre is, akik ennyire ismerik ezeket a gépeket. Farkasné háromszor nyerte el a Kiváló Dolgozó címet, s a Könnyűipar Kiváló Dolgozója Ihtt, 1968ban pedig a Munkaérdemrend bronz fokozatát kapta. Honvédelmi Érdemérem kitüntetésben ls részesült. Mindig élen járt a munkáALMASKERTEK KIRÁLYNŐJE SZÉNSAWAL TELÍTETT TERMÉSZETES GYÜMÖLCSLÉ csolatok; a szeretet és a szerelem szépségét, s nem is tudják, hogy a paradicsomot ők hagyták elveszni. Bárdos Pál finom érzékkel, nagy hozzáértéssel alkalmazta rádióra a drámát. A szűk másfél órára sűrített rádióváltozatban is logikus egész maradt a darab: a megfelelően árnyalt lélekrajz megóvta attól, hogy didaktikussá váljon, de nem tompította drámai erejét sem. A sikerhez hozzájárult Ajtay Andor derűs, nyugodt játéka, az ő szájából még a „nagy szavak" is őszintén, felhang nélkül szólnak, Tordy Géza Zoltánja jól átgondolt és színes volt, Mira szerepében Almási Éva egyszerre tudott gondtalanul vidám és felelősséggel szerető lenni. A további szerepekben Deák Sándort, Kautzky Józsefet, Kállai Ilonát, Gelley Kornélt, Lóránd Hannát és Majláth Máriát hallottuk. Ladányi Zsuzsa mekei tanultak, míg ő dol gozott. Egyik lánya szintén a ruhagyárban van, a másik tisztviselő, fia. pedig géplakatos. Társadalmi tevékenységre is maradt ideje, tagja a vállalati szakszervezeti tanácsnak,, a műhelybizottság ifjúsági nőfelelőse. — A fiatalok hajlanak a szóra, szorgalmasak, jól Illeszkednek a kollektívába. Mi, idősebbek szívesen válaszolunk a kérdéseikre, mindent megbeszélünk, nincs velük baj. Ezt jó volt hallani egy olyan teremben, ahol százhúszan dolgoznak, és igen sok a fiatal. Új munkafolyamatra állnak át az egyik teremben, alig találjuk meg Titi Gyula technikus csoportvezetőt, annyi a dolga. Egész éjjel bent volt a gyárban, a megváltozott technológiának megfelelő sorrendbe szortírozták a gépeket, elhangzott százféle kérdés, mindre válaszolni kellett. Nincs megállás. a szalag munkásait be kell vezetni az új müveletekbe, mindenki ideges, lahogy ez már ilyenkor le»r TItl Gyula ni szokott. A technikus viszont nem lehet türelmetlen. — Hol van a jubileumi gyűrű? — A rendezkedés, pakolás miatt levettem, sajnáltam volna, ha megsérül — válaszol Titi Gyula. Huszonöt éve ő is hozta magával a varrógépét, örült, hogy bekerülhetett a gyárba. Munkaruhákat varrtak, meg sátorlapokat; leültek a géphez, és az égvilágon senki se kérdezte meg tőlük, tudják-e csinálni. Majdnem mindannyian szakmunkások voltak, az üzem bővülésével, fejlődésével közülük nagyon sokan irányító munkakörbe kerültek. Beszélgető partnerünk is elvégezte már 1950-ben a technikusképző tanfolyamot, ahol a ruhaipari tevékenység irányítását, szervezését tanulták. Ezután egy darabig főművezető volt, majd technikus lett. Közben beiratkozott a ruhaipari technikumba, oklevelet szerzett. Munkája igen változatos, érdekes, de fárasztó is. Egy-egy új termék megjelenése előtt munkatársaival részekre bontják a varrás folyamatát, a műveleteket felosztják a különböző munkahelyeken. A mintadarab elkészítése alatt szoros kapcsolatot tartanak a gyártáselőkészítő laboratóriummal, hiszen ők tudják jobban, milyen problémák fordulhatnak elő a tömeggyártásban. Ehhez a beosztáshoz nagy szakértelem szükséges. Meg kell állapítani, hogy az új cikk megvarrásához melyik a legjobb, mégis legkönynyebb munkamódszer, gyakran menet közben pillanatok alatt döntenek a módosításokról. — Éppen ezt szeretem a munkámban — jegyzi meg a szakmunkásból lett technikus csoportvezető, ezzel sietve el is köszön, mert várják a munkások, a gépek. Sánta Árpádnét sem találjuk a teremben. Több mint harminc gép zakatol, fürge asszonykezek forgatják, igazgatják a munkadarabokat, halmokba rakják a kész nadrágokat. Kísérőm megkérdezi a legközelebb álló munkásnőt: hol a Sánta Sánta Arpádné Panna? Csak így, hogy Panna, mert az egész gyár így ismeri. Kiderül, hogy a diszpécserszolgálathoz szaladt munkaverseny ügyben. Rövidesen megjelenik. sietős járással, tekintetében elfér az egész terem, meg rengeteg vidámság. Annak idején 6 is a szalagban kezdte, saját varrógépén. mint sokan mások. Nagyon fiatal volt, birta a munkát, égett a keze alatt. — Még a filmhíradó is bemutatott a moziban — mondja —, 350 százalékot teljesítettem. Jót nevet, amikor megjegyzi, hogy azóta bizony „megöregedett". Persze, aki latja, ezt nem hiszi el neki. egész alkatából sugárzik fiatalos temperamentuma, úgy tűnik, nem öregszik meg soha. 1950-ben elvégzett egy minőségi ellenőri tanfolyamot, tizennégy évig dolgozott meóskénl a gyároan. Művezetőképzésben vett részt, 1066-tól ebben a munkakörben tevékenykedik. Munkatársai szeretik, úgy nyilatkoztak, hogy nugyon jól ki lehet vele jönni. A terem egyszem férfidolgozója se panaszkodott, mikor a véleményét kérdeztem a művezetőről. Sántáné is Jónak tartja azt a közösséget, melyben dolgozik. Elmondta. most alakult egy ifjúsági brigádjuk, szavaiból kicseng, hogy gondosan, szeretettel figyel a kezdeményező két fiatalra. Kezében papírlapot szorongat. a versenyfelajánlásokat gyűjti össze, várju a gyár főmérnöke. Elsietne, de kolléganője figyelmezteti, ne hallgassa el a kitüntetéseit, így tudjuk meg, hogy az ötös terem művezetője a Könnyűipar Kiváló Dolgozója. a Honvédelmi Érdemérem bronz fokozatának tulajdonosa. A Szegedi Ruhagyár alapításának 25. évfordulóján sokan kaptak aranygyűrűt. A gyárhoz hűséges dolgozók közül találomra választottunk hármat, akik társaik helyett is elmondták, érdemes volt ezt a negyedszázadot egy munkahelyen eltölteni, látni a fejlődést, tanitani a fiatalokat. Ráiint Ibolya Jugoszláviai írók a JATE-klubban Tegnap, kedden este a Jugoszláv Ifjúsági Szövetség szegedi tagozata rendezésében jugoszláviai magyar írókkal: Papp Józseffel. Fehér Kálmánnal, Tolnai Ottóval és Utasi Csabával találkozhattak a fiatalok a JATE KISZ-klubjában. A rendkívüli klubnapon népes hallgatóság előtt műveikből olvastak fel az írók. A jugoszláviai mugyur írók hosszabb ideig együtt maradtak vendéglátóikkal, és baráti eszmecserét folytattak. <"