Délmagyarország, 1974. március (64. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-09 / 57. szám
IO SZOMBAT, 1974. MÁRCIUS 9. Epiil a tiszai kőolajfinomitó Lenin város három új ipari komplexuma szoros technológiai kapcsolatban áll majd egymással. A tiszai kőolajfinomítóban, amely háromszáz hektáros területen épül fel, évente hárommillió tonna nyersolajat dolgoznak fel. A kőolajfinomító termékeinek nagyobb részét a helyszínen használják: a közeli olefinműbe 516 ezer ton_ %na kis oktánszámú vegyipari benzint, a 2000 megawattos erőműbe pedig 1,3 millió tonna fűtőolajat szállítanak. A kőolajfinomító területének rendezése során eddig egymillió köbméter földet mozgattak meg, 7 kilométer hosszú utat, 3 kilométernyi vízelvezető hálózatot építettek és hat tárolótartály alapozását fejezték be. Az idei feladatok közül kiemelkedik, a négy — egyenként tízezer köbméter —- henger alakú acéltartály átadása. 1974 végén ugyanis az olefinműben már megkezdik a termelési próbákat, és az olajfinomító felépítéséig a testvérvállalatoktól vásárolt vegyipari benzint ezekben a tartályokban tárolják. A Budapesti Vegyipari Gépgyár brigádjai jelenleg két acéltartályt szerelnek, a vasútépítők pedig már öt kilométer hosszú iparvágányt fektettek le. A kőolaj-finomítóban jövőre kezdik meg a nagy készülékek: a desztillációs tornyok és hőcserélők beemelését. A csarnokban A reggeli nyitástól kezdve szokásos hétközepi piaci forgalom zajlik a Marx téri csarnokban. Kint sűrű szemekkel esik az eső. Előle az is beszalad a pavilonok védett sorába, aki nem akar venni semmit, aztán mégis sorba áll az állami gazdaság előtt sült halért. Inkább itt vásárol jóízű fehér-tavi pontyot, semmint a kívül árusító maszek sütögetőstől, ahol most el is lehet ázni. Nem ténferegnek persze a munkába igyekvők, vagy délutáni műszakos háziasszonyok, akik sietnek jól, gyorsan és olcsón vásárolni a nekik tetsző árukbóL AHOGYAN MEGÁLMODTAK? Vadászati mérleg A Csongrád megyei vadásztársaságok, s az egyéb, intenzív tenyésztéssel foglalkozó vadgazdálkodási gazdaságok sikeres idényt fejeztek be. Mintegy hatvanezer fácánt és körülbelül tizenötezer nyulat értékesítettek. Csupán a tapsifülesekért — amelyek zömét élve szállították továbbtenyésztésre ^ ^ külföldre — kerek számban 1 szontagságai elől védve le A télire tárolt zöldségfélék mellett hetek óta megjelent már a melegágyi saláta, uborka, retek, zöldpaprika, sőt áránál fogva a még kuriózumszámba menő paradicsom is. Látszatra olyan a csarnoki piac, mint amilyennek megálmodta, megterveztette annak idején a városi tanács kereskedelmi osztálya. Elvégre közel 13 millió forintba került a teljes építmény, hogy az időjárás viötmillió forintot kaptak az exportáló vállalattóL Az utóbbi esztendőkben — különösen a Tisza—Marosszögben — annyira elszaporodott az őzállomány, hogy | szükségessé vált meghatározott keretek közti tervszerű gyérítésük. Háromezret lőttek ki közülük, illetve szálb'tottak a szatymazi feldolgozó telepre. Az itt csomagolt őzgerinc, s egyéb konyhakész áru valutát hozó exporttermék. A vadásztársaságok bevételük jelentős részét fordítják fejlesztésre, munkájuk korszerűsítésére, könnyítésére. Tenyésztőtelepeket, voliereket építettek. Számottevő az az összeg is, amit kis tehergépkocsik és traktorok vásárlására fordítottak. Ezekkel szállítják az elejtett zsákmányt és a téli etetók feltölteséhez a takarmányt. A traktoroknak jó hasznát veszik az úgynevezett vadföldek megművelésenél. A társaságok ugyanis nagyüzemi művelésre kevésbé alkalmas kisebb területeket bérelnek, vagy kapnak használatra a gazdaságoktól. Ezeken a földeken lucernát, kukoricát, kölest, cirokot, termesznek, hogy saját állományuk takarmányszükségletét legalább részben fedezhessék. A hasznos vadak védelmét lolgálja a kártevők irtása, : ez az idénv befejezése után :s tart. A rókák, vaddisznók, szürke varjak mellett sok kárt okoznak még a nyúlfiókákban is a csapatokban öszsze verődő fekete varjak. Pusztításukra — az előírt óvintézkedések mellett — mérgező anyaggal injektált, és külön megjelölt tojásokat helyeznek el a varjaktól megszállt heljiekeo. tábla hirdeti: „Betegség miatt zárva." — Már hetek óta — teszi hozzá Babinszki László, a szolgáltató üzem vezetője és még hozzáfűzi: — Korábban heteken át zárva tartott a szegedi ÁFÉSZ javilonja is, mert nem volt elárusítója. A városellátó közös vállalatról azt hinné az ember, hogy ebben a csarnokban a nevéhez illő árukat hoz forgalomba 15 négyzetméter alapterületű pavilonjában. Tévedés. Kozmetikai cikkeket, ajándéktárgyakat és efféléket lehet csak itt kapni. Bodola Miklós megjegyzi, hogy eredetileg dohányboltra szólt az engedély, vagyis az üzlet jelzőszámába mindez belefér. Ilyen öszvéresítéssel, vagy az igények sürgette áruk kiszorításával találkozni itt máshol is. A sorban azonban kiugró a Csongrád megyei MÉK-nek egyik 45 négyzetméter alapterületű zöldség-gyümölcs és vetőmag pavilonja, illetve Bába Lászlóné üzletvezető szorgalmas munkája, ahogy kiszolgál: mér, kínál, visszaad, s menet közben pótolja a fogyó árukat, már amelyiket tudja. Mára szóló megrendelésének ugyanis csak 70 százalékát kapta meg. Ha akar — márpedig igen —, akkor sem tud maradéktalanul versenytárs lenni. Keresnek újhagymát, hegyes erős paprikát. Nála nincs. Frissen kapott zöldárujának összsúlya közel 3 mázsa. NAGYOBB ARUBÖSÉGET ES MINŐSÉGET gyenek a vásárlók és az eladók, és a környezet is tiszta, higiénikus legyen. Csalóka azonban a látszat, ha tüzetesebben vizsgálódunk itt. Ez a véleménye a csarnokba látogató Bodola Miklósnak, a városi tanács kereskedelmi osztálya vezetőjének is. A szemlélődest kezdjük azon az oldalon, ahol a Móra Ferenc Tsz árusít. Hogy saját termesztésű portékáit-e? Ezt ne firtassuk. Erre a napra két szállítólevél tanúsága szerint érkezett ide 76 kilogramm alma, 8 kilogramm uborka, 50 csomó zöldségzöldje, 42 kilogramm kelkáposzta, 150 csomó retek, 60 fej saláta. Ugyanitt lehúzva vakoskodnak azok az ablakok, amelyeknek feliratozása szerint vagotot csirkét kellene árusí tank A KÖJÁL nem engedélyezi az árusítást ugyanazokból a saját nevelésű és vágású csirkékből, amelyekből egyébként felszolgálnak a téesz csirkecsárdájában — világosít fel az elárusító. Aligha hihető, hogy a csárdában megfelelő vágott baromfi itt nem felel meg a KÖJÁLnak. Inkább ott kereshető a probléma nyitja, hogy bizonyos előírási szabályokat szorul propagandára, de nem nem tartanak be a pavilon- oldaj meg a piaccsarnok elA másik bejárathoz közel nagy tumultus áll egy pavilonnál. Valaki talán felöntött a garatra, és önálló „műsort" ad? Nem. tJj cégtábla került fel Avramov Illés bolgárkertész nevével arra a 32 négyzetméter nagyságú pavilonra, amelyet eddig — állítólag gombaárusításra — a baksi Magyar—Bolgár Barátság Tsz bérelt, de felmondott. — Mi az, hogy bérelt? Hónapokon át mindmáig nem fizetett bérleti díjat, többszöri levelezésre sem — jegyzi meg Babinszki László. A bolgárkertész viszont befizette az egyszeri igénybevételi díjat és vállalta az évi bérletet. És mivel mutatkozott be első piacos üzleti napján? Mintegy 12—14 mázsányi friss, széles választékú áruval. Ez a tény nem nála nagyobb árubőséget és minőséget felkínáló vállalat, közös gazdaság, versenytárs. Neki átellenben olvasható a szegedi Felszabadulás Tsz pavilonján: „Zöldség-zöldségvirág-virág". Ami itt zöld, az csak a virágok szára, levele. Az elárusító szerint ősz óta nem árultak egy fia zöldségfélét sem, virágból viszont havi 60—65 ezer forint a forgalmuk. Ügy látszik, ez elég, ha megtévesztő is, a cégtábla. Nemtetsző jelenség ugyanakkor a Csongrád megyei MÉK nagyobbik pavilonjában: egy üveg borjúsodott tetejű paprika tiltakozik az eladás ellen. Egy láda romlásnak indult citrom néz ki az ablakon, és kilónként 65 forintért olyan törődött, összeaszott paradicsomot kínálnak, amelyet öt nappal ezelőtt szállítottak ide. Ugyanitt több elárusítóablak vakon néz kifelé, mintha feleslegesek lennének. Vagy túl nagy lenne a pavilon ahhoz, amit, és ahogyan most benne árusítanak? Kereskedni, az árut beszerezni, teríteni, felkínálni, eladni itt, a piaccsarnokban is éppúgy kell tudni, mint bármely más élelmiszerüzletben. Olykor olyan érzése támad itt az embernek, mintha egyes pavilonok bérlői vagy eladói kénytelen-kelletlen foglalkoznának csak a vásárlók jó ellátásával, amire pedig vállalkoztak. A városi tanács kereskedelmi osztályának van módja arra, hogy egyes pavilonok áruinak profilját megváltoztassa a szükségletek szerint. Tapasztalni itt olyan „elszakosodást", kimondatlan kiszólást, hogy „ez van! eszed? nem eszed? mit válogatsz?". amely ellenkezik az eredeti célkitűzéssel, azzal, hogy Szegednek valóban piaccsarnoka legyen ez a zárt rendszerű pavilonsor, és töltse be mindennapos szerepet a vásárlók érdekében. Lődi Ferenc Középen is S okféle bizonyítványt kiállítanak mostanában a mai munkásemberről. Mindenféle felméréssel, vizsgálattal, tesztekkel kínálgatják a munkás kollektívákat, aztán számítógépekbe teszik a választípusokat. megkeverik — és kijön valami képlet: mérsékelten érdeklődő, nem eléggé iskolázott, soványka még a tulajdonosi érzése, meg effélék. Nem azt mondom. hogy ez a tudományos átlagolás meg százalékolás meddő játék, mert sok mindenre rávezetett már bennünket, de az élő. eleven munkásembernek, tulajdonságainak. gondolatainak, törekvéseinek rettenetesen szűk ez a ketrec. Különösen akkor, ha csudabogarakat fogalmazunk a kérdésekbe. Olvastam már felmérő-érdeklődő kérdőíven ilyesféléket: kicsoda Bandaranaike; mely európai országokban működik szociáldemokrata kormány; milyen országok szövetkeztek a CENTOban; mit jelent a „trösztösítés"; mi az az R-alap; mit ért árszínvonalon? — és így tovább. Az az érzésem, hogy minden ilyen méricskélés éppen csak belekap a témába. De miért is lenne másként? A mentalitást nem lehet fokolni, centizni? A munkás magatartás, gondolkodás és szemléletváltozás igazán csak ott. a közelben, a munkában, az együttélésben tapintható. Azért kerültem ekkorát, mielőtt a mondandó lényegére térnék, mert sajnos nem csak a felmérések, hanem a tapasztalások is elég hézagosak és megmerevedettek. Sokszor panaszoltuk már ezeken a hasábokon is, hogy sok üzemi, vállalati vezető igyekszik lerázni a munkásvélemények kötelező terhét, olyan magyarázattal, hogy „közgazdasági műveltség nélkül nincs értelmes beleszólás!" Hogyne esne hát jól. amikor egy fontos vállalati megbeszélésen, ahol csupa-csupa vezető ember tanácskozik, az igazgató szenvedélyesen üti az asztalt, és körülbelül ezt magyarázza közvetlen munkatársainak: „Tessék már végre tudomásul venni, hogy nem valami értetlen tömeggel dolgozunk, hanem mindenre érzékeny munkásemberekkel!" És a kifakadás után elmondja, hogy mit tapasztalt a szocialista brigádvezetők tanácskozásán. Még jó tizenöt évvel ezelőtt is bérpanaszokat öntöttek az asztalra a munkások, ha az igazgatóval találkoztak. A munkaruha, az üzemi konyha, a túlóra, az öltöző és a fürdő volt a diskurzus tárgya. Ezekért harcoltak, és ha kellett, hangoskodtak. De milyen más a téma most! Igaz, közben elhalványultak a régi kis szeplők, kényelmes munkahelyek születtek, a többszöri bérren, dezések meghozták az anyagi megnyugvást. Szóval: az igazgató egyre-másra azt tapasztalja, hogy a munka, a közös tevékenység eredményessége, sikere, gondjabaja foglalta el a főhelyet a munkásgondolkodásban. Arra legérzékenyebbek az emberek, hogy tudnak-e terv szerint, folyamatosan, jó anyagellátással, praktikusan dolgozni. Mindezt összefoglalóan munkaszervezésnek nevezik. S lehetséges, hogy tíz vagy húsz brigád sem tudna együttesen valami optimális munkaszervezési rendszert elméletileg kidolgozni, az azonban bizonyos, hogy a rendetlenséget, a huzavonát, a tanácstalanságot, az állandó átszervezést és átirányítást nem viselik az emberek. Arra ma már éppen olyan idegesen és szenvedélyesen reagálnak, mint valamikor a kicsi bérre, vagy a rossz munkakörülményekre. Arisztokratikus és antidemokratikus magatartás lenne különféle ürügyekkel — a hozzáértés kétségbevonása, rosszindulat feltételezése, szakmai gőg stb. — devalválni ezeknek a munkás észrevételeknek a jogát és tartalmát. De súlyosabban is fogalmazhatnánk: politikailag tűrhetetlen az ilyesmi! Szeretném még egyszer aláhúzni: egy igazgató gondolata és állásfoglalása lelkesített fel. Nem azért, mintha fehér holló lenne. nem. Inkább azért, mert úgy érzem, ez a munkás elvárás is, ez a legfelső követelmény is — csak éppen középen döccen olykor a szekér. Ahol az elvekből gyakorlatot kell csinálni, ott ütköznek meg leginkább nézetek és gyakorlatok. Az élet logikája okozza ezt a helyzetet, s nem a vezetés középső polcain elhelyezkedő vezetők értetlensége. Viszont a demokratizmus kulcsa is ez alatt a küszöb alatt van! Az a régi és tipikus ellentmondás fakad föl itt is, hogy „megvolnék én jól a Központi Bizottsággal, a helyi vezetéssel, meg az igazgatóval is — csak a művezető, a műhelyfónök. az osztályvezető nem akar megérteni". E z a láncszem rendkívül fontossá vált a társadalmi fejlődés mai szakaszában. Mondhatnánk azt is: manapság jórészt itt dói el a munkahelyi demokrácia helyes vagy helytelen gyakorlása. Az itt dolgozó vezetők belátásán, problémaérzékenységén, politikai öntudatán hihetetlenül sok múlik. Osztoznak-e középen is az elvek gyakorlásának fontosságában? — ez a drámai kérdés. És roppant szimpatikus, ha nemcsak „alulról", hanem „fölülről" is nyom az a bizonyos politikai satu annak érdekében, hogy a munkás okos szava érvényesüljön a termelésben. SZ. SIMON ISTVÁN ban. A Konkordia zöldséget, gyümölcsöt árusító pavilonja 23 ÁFÉSZ-é. Most azonban *a lehúzott ablakok, egyikén látottságát zöldségfélékből. gyümölcsből. Üzletpolitika viszont az is, hogy hatósági engedélyt kapott ide a bolgárkertész, mert- ocm woit Helyiipari vásár Miskolcon Az idén augusztusban immár hatodik alkalommal rendezik meg a miskolci helyiipari vásárt és kiállítást. A rendező házigazda az idén Miskolc megyei város tanácsa lesz. A pénteken megalakult szervező bizottság nemcsak Borsod megyében, de az ország más vidékein működő vállalatokat, üzemeket, szövetkezeteket és kisiparosokat is meghív. A miskolci sportcsarnokban és az előtte levő téren megrendezendő kiállításon több mint másfélszáz kiállító részére biztosítanak helyet. Kotorják a Hortobágyot A pusztát kettészelő Hortobágy folyó nemcsak a kör nyék belvízmentesítésében, de az egyre szélesebb körű öntözés gazdálkodásában ii fontos szerepet tölt be. A Tiszántúli Vízügyi Igazgató ság szakembe-einek irányításával hozzáláttak a folyó mélyítéséhez, kotrásához, partjainak erősítéséhez. A Hortobágy folyón, valamint a Hortobágy—Berettyó főcsatornánál eddig hatvan k»I lométer hosszan végeztek <il korszerűsítést.