Délmagyarország, 1974. március (64. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-09 / 57. szám

IO SZOMBAT, 1974. MÁRCIUS 9. „Baktériumsfratégia" Szívbetegek — a keaiieríparban javuló ellátása A Szeged] Kenderfonó és Szövőipari Vállalat ipari, mezőgazdasági és háztartási szövetei világszerte keresett cikkek. (Bizonyság rá, hogy ötven országba exportálnak.) A csaknem nyolcezer tagú munkásgárda alig győzi ki­elégíteni a növekvő igénye­ket, ezért újabban a mikro­világból toborozzák a ..se­gédmunkások" seregeit. Pon­tosabban: fokozottabb ken­deripari munkára serkentik az arra alkalmas baktériu­mokat. Mikroorganizmusokat ed­dig is -alkalmaztak" — a kenderszálak tilolás előtti áztatásónáL Az áztatóme­riencékbe rakott kenderben ugyanis bizonyos fajta bak­tériumok „megeszik" a ros­tokat összekötő pektinanya­got, ezzel elősegítik a ken­derrostok elemi szálakra bomlását, s megteremtik a továbbfeldolgozás, a fonás lehetőségét. A vállalat kuta­tni azonban most kísérleteik során rájöttek, hogy ha meg­felelő berendezéssel oxigén­dús levegőt juttatnak az áz­tatómedencékbe, a baktériu­mok virulensebbé válnak, jobban szaporodnak, tehát gyorsabban felemésztik a rostok pektinanyagát. Ezzel legalább húsz százalékkal meggyorsul az áztatási idő, tehát ugyanazzal az appará­tussal több kendert áztathat­nak. Mivel a baktériumok mes­terségesen megkapják a szükséges oxigénfejadagot — feleslegessé válik az egyszer felhasznált áztatóvíz elveze­tése. kicserélése. Ehelyett csupán a víz ülepítésére, vagyis a mechanikai szeny­nyeződés eltávolítása szük­séges. A módszer széles kö­rű bevezetése után tehát az ország kendergyárait — amelyek évente tízmillió köbméternyi piszkos áztató­vizet bocsátanak folyóinkba — rövidesen törölhetik a vízszennyező üzemek sorá­ból. (MTI) Elkészült, és hamarosan jogszabály formájában is megjelenik a kardiológiai irányelveket tartalmazó mi­niszteri utasítás — tájékoz­tatták az MTI munkatársát az Egészségügyi Minisztéri­umban. A tervek sferint va­lamennyi megyében és a fő­városban több helyen vezető kardiológusokat neveznek ki a szív- és érbetegek gondo­zásának irányítására. A minisztérium vezetői nagy reményeket fűznek az egész országra kiterjedő új ellátási forma megteremté­séhez. Az intézkedéssel egyebek közt azt kívánják elérni, hogy megszűnjék a betegek gyakran tapasztalt fölösleges küldözgetése és a magas szintű helyi szak­vélemények alapján első­sorban azok jussanak a leg­jobban ellátott intézetekbe, akiknek arra a legnagyobb szükségük van. A tapasztala­tok szerint ugyanis az ilyen helyekre beutalt szívbetegek közül csaknem minden har­madik-negyediket a kevésbé felszerelt helyi kórházak is megfelelően el tudnák látni. Ugyanakkor esetenként előfordul, hogy az országos intézetekben éppen azoknak nem jut hely. akiket feltét­lenül meg kellene operálni. Éberen örködnek A moszkvai határőr múzeumról Philips-stúdió Szegeden Három új üzletet nyit az Elektromos Ktsz Tavaly mintegy 42 ezer dióját. A bolt eladói szer- zott magnetofonszalagra — megrendelőnek dolgozott a számokat, és anyagokat ad- a vevő által kiválasztott bei­Szegedi Elektromos Szövet- nak a javításhoz, valamint földi és külföldi lemezek­kezet. amely jóformán min- szaktanácsaikkal segítik a ről a kért sorrendben, kifő­den olyan gép, szerkezet ja- barkácsolót A hibás készü- gástalan hangminőségben vitásával foglalkozik, ami a léket a tulajdonosnak kell játszanak át számokat, ter_ háztartásokban előfordul, beszállítania. Időnként áru- mészetesen díj ellenében. A Arra nincs lehetőség, hogy sltanak majd kishibás. csök- várhatóan nagy érdeklődés, egy helyen mindenféle gépet kent értékű készülékeket, re számottartó és az év vé_ (javítsanak, így aztán háztar. például leértékelt rádiót, gén megnyíló stúdióhoz a táSi gépeket az Attila utcó- burkolathibás televíziót és bud TI RAMOVILL Szo­bán. olajkályhát és hűtogé- zomanchlbas hűtőszekrényt. H pet a Vidra utcában, rádiót A boltot október 11-én sze- vetkezet szallitja a berende. cs televíziót a Lenin kör- retnék átadni a barkácso- zéseket. úton és a József Attila su_ lóknak. Várhatóan jövőre nyílik gárúlon javítanak. Tarján- Budapest és Szombathely egy szervizük Tarjánban, az ban, Odesszában és Petőfi- utan philips-stúdió lesz Sze- első ütem egyik épületében, telepen egy-egy szervizük geden is a Lenin körúton, a Csongrádon pedig szolgálta­helyen szövetkezet rádió- és televí- tóházat építenek, amely jö­van. Mindhárom együtt javítanak rádiót, té­vét és háztartási gépeket. Ezenkívül végeznek még vil­lanyszerelést közületeknek, továbbá érintésvédelmi, vil­lámvédelmi és villamos tűz­rendészen felülvizsgálatokat, többek között a biológiai ku_, tatójntézetnek, az orvostudo­mányi egytemnek, a DE­FAG-nak és számos üzlet­nek. Dr. Ttúcarcsy László elnök elmondta, hogy az Idén több helyiséggel bővül a szövet­kezet. A KISZÖV támogatá­sával megvásárolták a Moszkvai körút 15. számú épületet, ahol az ezerkétszáz négyzetméternyi területen koncentrálják a szétszórt munkahelyeik egy részét. Ide kerül a központi telepről a villanyszerelő részleg, és a központi raktár is. A felsza­baduló pincehelyiséget klub­bá alakítják, és azt a KISZ­szervezet ígérete szerint az év végén már birtokba ve­heti a tagság. Gondot okoz, hogy a leendő Moszkvai körúti szervizük előtt nin­csen megfelelő rakodási le­hetőségük. ezért a szövetke­zet idei közgyűlésén az el­nök az illetékesek segítsé­gét kérte és biztató választ kapott. A Lenin körúton az egye­temi jegyzetellátó és a pap_ lanosüzlet helyén egy új üz­letet nyitnak az év végén. Itt rádióhoz, televízióhoz és háztartási gépekhez adnak él alkatrészeket. Barkácsboltot nyitnak a Lenin körúti benzinkút mel­lett Ez elsősorban azért ér­dekes, mert a megrendeld maga javíthatja meg elrom­lott készülékeit. ígv például cserélhet vasalóbetétet, mo­sógépen meghajtószíjat, és megjavíthatja elromlott rá­ziószervize mellett. Itt a ná- vőre lesz készen, luk megvásárolt, vagy ho_ Sz. J. Moszkvában 1932_ben nyi­totta meg kapuit a szovjet határőrök múzeuma. A mú­zeum l-es számú szobájá­ban Dzserzsinszkij munká­ját ábrázoló dokumentáció­kat, dolgozószobájának be­rendezési tárgyait láthatjuk. Itt látható a nagy forradal­már arcképe, amelyet a szov­jet mezőgazdasági dolgozók egészen különös anyagból, növényi magvakból készítet­tek. A következő szobában az első határőr-alakulatok éle­tét, fegyverzetét és ruháza­tát ábrázoló festmények. táj_ képek. írásos dokumentációk láthatók. Az első határőr-al­egységek és -egységek a ha­tár mentén élő parasztok köréből verbuválódtak, s egyszerű faházakban laktak, saját polgár] ruhájukban, külföldi gyártmányú puská­val teljesítették feladataikat. A polgárháború kezdetével e határőregységek összfegy­vernemi alakulatokká szer­veződtek. majd az interven­ció leverése után a Vörös Hadsereg legújabb egységei ismét határőrizeti és határ­védelmi feladatokat láttak el. Az intervenciós csapatok a fiatal szovjet ország gaz­daságát alaposan szétrom­bolták, az országot kirabol­ták, fokozták a nincstelensé. get. A nehézségeket kihasz­nálva — különösen a ma­gántőkétől megfosztottak — csempészkedéssel próbáltak anyagi előnyökhöz jutni. Az aranyat, drágakövet és élel­miszert a halak szájában és gyomrában rejtették el. Eb­ben az időszakban a csem­pészet olyan nagy mérték­ben elterjedt. hogy meg­szüntetésére Lenin szemé­lyesen is több intézkedést foganatosított. A II. világháború előesté­jén az imperialista hírszer­zők fokozták a Szovjetunió elleni kémkedésüket. A mú­zeumban elhelyezett doku­mentációk két kémnő lelep­lezésének történetét ismerte, tik. Japán moszkvai követ­ségén 1935-ben két asszony jelent meg. Arra kérték a diplomatákat, hogy segítsék át kiszökésüket a határon, mert kémfeladataik teljesí­tése közben bizonyos szov­jet körökben gyanússá vál­tak. Az egyik diplomata a kémnőket egy-egy nagymé­retű utazóbőröndbe bújtat­ta és vasúton érkezett a ha­tárra. A szovjet útlevélke­zelők azonban meghiúsítot­ták a tervét. A múzeum rendkívül szí­nesen ábrázolja a határőrök fasiszták elleni harcát. Ere­deti fényképek, hiteles dou kumentációk bizonyítják, hogy a határőrök a német fasiszták többszörös túlere­jével szemben is hősiesen védték a szovjet földet. A szovjet határőrök Magyaror­szág felszabadításában is részt vettek. Távol-Keleten pedig ők vívták a legered­ményesebb harcot a fasisz­ták ellen. A murmanszki határszakaszon például a há­ború egész időszakában egy­szer sem tudott betörni az ellenség. A II. világháború után a Balti-tengei part­ján amerikai ügynököket tettek ártalmatlanná a ha­tárőrök. A harcok közben V. Kozlov főhadnagy kétszer sebesült meg, de a győzele­mig vezette határőreit. A damanszki harcok is bizo­nyították, a szovjet határ, őrök hősiességét. A szovjet határőrök min­den ponton éberen őrköd­nek. Megsemmisítik a ka­landorokat. megakadályoz­zák a határsértéseket. Hősie­sen védik 1918. május 24-től — Lenin utasítására ekkor alakult a határőrség —, és eredményesen őrzik a Szov­jetunió államhatárait, s az 1932-ben alakított Határőr Múzeum méltón örökíti meg e dicsőséges harcot. Gazsó Béla Lánctalpas légpárnás terepjáró Napjaink kerekes jármű- légsűrítővel alápréselt leve­vei csak ott közlekedhetnek, gőrétegen lebegve. A vonta­ahol megfelelő úthálózat áll tóhoz 3,5 tonna önsúlyú, rendelkezésre, vagy legalább- ugyancsak légpárnás pótko­is viszonylag egyenletes és csit is konstruáltak, amely­szilárd a talaj. Süppedékeny, re hat tonna teher rakható mocsaras, kővel borított te- fel. A lánctalpas-légpárnás rületeken azonban jóformán terepjáró vezetése rendkí­használhatatlanok. Ilyenkora vül egyszerű, automata se­SStikterSÍk őket; bességvál tóval láttak el. es de azok sebessége és terhe- botkormánnyal, sebessége iése csak korlátozott lehet, gázpedállal szabályozható. Az ellentmondások és a Mivel Szibéria úttalan-út­nehézségek feloldására szov- jain szinte megfizethetetlen jet mérnökök olyan jármű- szolgálatot tesz egy ilyen vet terveztek, amely min- „univerzális" jármű, a szov­denféle természeti akadályt jet ipar hozzákezdett a so­legyőzve akár 50—80 kilo- rozatgyártásához. Ugyanak­méteres óránkénti sebesség- kor a tervezők máris • dol­gel is haladhat. A keskeny goznak egy még nagyobb, lánctalpakkal rendelkező hat- körülbelül 40 tonna teher­tonnás vontató légpárnás jár- bírású légpárnás pótkocsi mű módjára is közlekedhet a kialakításán. Hegedűs András: Móra Ferenc hétköznapjai M Móra 1913. október 1-én a Szegedi Napló fö­• szerkesztője lett. A lap a jelentős eseményt a következőképpen hozta nyilvánosságra: „Tisztelet­tel jelentjük olvasóinknak, hogy lapunk főszer­kesztői állását a mai napon Móra Ferenc fog­lalta eL örömmel adunk hírt az eseményről, és avval a meggyőződéssel, hogy Kulinyi Zsigmond öröksége méltó utódra szállt, akinek neve díszé­re szolgál lapunknak, munkássága pedig kedves és értékes olvasóinknak. Móra Ferenc több mint tíz éve írója a Szegedi Naplónak, neve és műkö­dése a lappal úgyszólván összeforrt, és kétség­kívül olvasóink is olyan örömmel és szeretettel fogadják főszerkesztőnket, aminő örömmel és szeretettel mi most üdvözöljük." Móra nagy te­kintélyét jelzi, hogy a konkurrens helyi lapok közül a Szeged és Vidéke ily méltatással kö­szöntötte: „Nemes zengésű név. A magyar lite­ratúra egyik legbecsebb értékhordozója ... Ki­próbált újságírói talentum..., minden írott so­rából kisugárzott finoman kiművelt egyénisé­ge... Kollégiális szeretettel és tisztelettel üdvö­zöljük felelősségteljes új állásában." Móra a bátyjának írt levelében őszintén meg­vallotta. hogy az új állás elfogadására anyagi okok is késztették: „...tenger pénz kell Iloná­ra. akit valószínűleg megint operálni kell..." A főszerkesztőség elvállalására alapvetően eszmei cél ösztönözte: „züllöttségéből" ki akarta emelni a Szegedi Naplót, s ehhez érzett magában erőt és hitet írta. — Reggel 7-től este 11-ig szakadatlan mun­kában vagyok, a gyerekkel törődni nincs öt per­cem, s az olvasást végképp be kell szüntetnem, hogy csak azt említsem, amit legjobban saj­gók ..." Az új főszerkesztőnek nemsokára királysértési pört akasztottak a nyakába. Levélben vallott ar­ról. amit ekkor érzett: „Édesapámra sokat gon­doltam ezekben az összevissza napokban; ha ezt az örömet megérte volna! Főszerkesztőséget, meg a királysértési pört!" A királysértési porról is biztos adatunk van a felkutatott levelekből. Móra az egyik, Pósához írt levelében számolt be róla. Ebben az időben gyakori úzus volt a lapoknál, hogy a névtelenül megjelent cikk esetében — ha perre került sor —, „pénzen vett nyomdászt" küldtek el a tárgya­lásra. Mórának is ajánlották ezt a lehetőséget, de elhárította, mert a látszatát sem akarta kel­teni annak, hogy a Szegedi Napló vezércikkeit nyomdászok írják. Azt meg szégyellte volna, hogy valamelyik újságírókollégája mögé bújjon. 1913. október 16-án. a tárgyalás napjának regge­lén azt írta festvérbátyjának, Móra Istvánnak, hogy vállalja a királysértést, mert „mindössze arról van szó, hogy becsületesen teljesítettem a kötelességemet". Mégis úgy alakult a helyzet, hogy a volt szerkesztő jelent meg a tárgyaláson, mint a cikk szerzője. Nyugtalansággal, keserű­séggel irta este a levelet Pósa Lajosnak: „Ma készültem hosszú levélre, s máról is elmaradt. Most nem az elfoglaltság, hanem a fáradság mi­att: ma tárgyalták egy királysértési pörömet Annyiban volt az enyém, hogy én írtam az inkriminált vezércikket, bár a felelősséget Fehér, a volt szerkesztő vállalta érte. Három hónapi ál­lami fogházat kapott mindenki meglepetésére, mert a cikk nagyon ártatlan. Most az bálnt, hogy nem engedtek engem magamat helyt állni azért, a mit írtam, — holott ha én védhetem magam, engem bizonyosan fölmentenek. Se baj. ezen is túl vagyunk most már." Móra és Pósa barátsága Móra Ferenc a Pósa Lajossal történt találko­zást — A költő (1923), Szegedi életem 25. év­. csak időből fogyok ki, attól félek — fordulója (1927), A halhatatlanság körül (1930) című írásaiban — több változatban írta meg. Annyiszor alakított rajta, ahányszor íróként hoz­zányúlt. Fantáziája — szinte játékosan — új és új rendbe rakta a megtörtént esemény tényeit. Csak lényeges élményt használnak fel és variál­nak ennyiszer az irók. Móra a maga életében sorsfordítónak tartotta a Pósával való találko­zást. Azt ma már az előkerült Móra-levelekből biztosan tudjuk, hogy nem Szegeden. Dankó Pis­ta temetésén, és nem 1903-ban találkoztak elő­ször. Írónk — több verse megjelenése után — pesti egyetemistaként Péterfy Sándornak, a .ta­nítók atyjának", ekkori jótevőjének ösztönzésére kereste fel Pósa Lajost. 1899. november 16-án így írta le a menyasszonyának küldött levelében a találkozást: „Nagyon szívesen fogadott, nem volt semmi különös mondanivalója, csak éppen meg akart ösmerni. Nekem is mondta, amit Pé­terfynek is mondott: hogy ez a Móra Ferencz már most is ér annyit, mint Móra István, már most is van akkora költői tehetség, mint az. Az­tán csak arra kért. hogy Pestet itt ne hagyjam." A második találkozás történt 1903-ban Szegeden, a nótakirály temetésén. A gyászbeszédet a mú­zeum lépcsőjéről Pósa Lajos tartotta. A teme­tésről szőlő riport megírására Móra kapott meg­bízást. aki ekkor még „a szegedi sajtó keze-lá­ba", „olyan szaladj-ide. szaladj-oda újságíró" volt. A szerkesztő előre közölte vele: vigyázzon, mert Pósa nagyon kényes arra. hogy milyen hű­en jelenik meg az emlékbeszéde. Móra ki se ment a temetőbe, elrejtőzködött a szerkesztőség­ben, megírta és a nyomdába adta a tudósítást. A temetés után Pósa, aki maga akarta az újság, írónak közlésre lediktálni a Dankó koporsója felett tartott beszédet, felhozatta a nyomdából a kéziratot: „...átnézte, megölelt és azt mondta, hogy írjak meséket Az Én Újságomnak. Rám pa­rancsolta a meseírást. Így aztán egészen 1914-ig dolgoztam Pósa bácsi lapjában" — idézte a nagy pillanat emlékét Szegedi életem 25. évfordulója című írásában. (FolytatjuK)

Next

/
Thumbnails
Contents