Délmagyarország, 1974. március (64. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-07 / 55. szám

CSÜTÖRTÖK, 1975. MÁRCIUS Z Magunk alatt irággjulc a tat? Annak, aki végigment már hétköznap délután négy és hat között a Széchenyi tér északi oldalán, és beszívta a környékbeli gazdaságok arra haladó, illetve robogó munkagépeinek, teherautóinak vastagon gomolygó, fekete kipufogógázait, recsegtette fogai között a járművek nyomán kavargó homok- és porszemcséket, látta beszélgetőpartnere hangtalanul mozgó száját anélkül, hogy egy szava ls eljutott volna a füléhez — annak nem kell magyarázni, hogy mi a környezeti ártalom. Persze a téma a fönt felsoroltakkal koránt sincs kimerítve. Minden város fejlődésének vannak bizonyos kikerülhetetlen fázisai, amelyek sok kellemetlenséget okoznak ugyan, de kiküszöbölni mégsem lehet őket. Ilyen például a gyorsított ütemű építkezés, a közlekedés fejlesztésével együttjáró munkálatok, a gázprogram kapcsán végzett utcai vezetékcsere — hogy csak néhány példát említsünk, A városiasodás folyamatának ezek a kényszerű állomásai azonban — ba nem vigyázunk eléggé — kitörülhetetlen nyomot hagyhatnak a város arcán. A várostervezők és szociológusok régóta tudják, hogy az urbanizáció nem egyértelmű folyamat — lehet jól és kevésbé jól csinálni. :,A korszerű város nélkülözhetetlen tartozéka a minél több és szebb park, zöldfelület, amely elönyösen formálja a település belső és külső megjelenését, és a városlakók számára is gyönyörködtető, pihentető látványt nyújt Befolyásolja a klimatikus viszonyokat, szélvédettséget ad, elvégzi a por- és levegőszennyeződés •mechanikai szűrését, a levegő kémiai és biológiai tisztítását, segiti felfogni a zajokat, megakadályozza a tűz terjedését, tagolja a városszerkezetet stb. A városi zöldterületek bővítése áíiagon felüli jelentőségű az Alföldön, A korszerű város igényeit azonban a különálló, egymástól távol eső parkok már nem elégítik ki. A zöldterület-tervezés feladata tehát, hogy területi egységgé, összefüggő, gazdaságosan fenntartható, jól funkcionáló, esztétikus rendszerré szervezze a város zöldterületi létesítményét. (Idézet a Tanácsok Könyvtára Várospolitika című kötetéből.) A fönti idézet olyan megállapításokat foglal /magában, amelyeket vitatni nem lehet. Igaz, hogy az igényeket nem szabad fölcserélni a lehetőségekkel. De az már szembetűnő, ha egy város — látszatra legalábbis — nem él meglevő lehetőségeivel sem. Úgy érzem, országos célkitűzésekhez csatlakozunk akkor, amikor igyekszünk fölhívni a figyelmet a többnyire zárt térben dolgozó városi ember szabadtérigényére, a szabadban való testedzés lehetőségeinek megteremtésére, a természeti tényezők egészségügyi és pszichikai jelentőségére. Mert Szegeden az előbbi idézetben foglaltakhoz képest mintha egy fordított folyamatnak lehetnénk tanúi. A meglevő zöldterület, faállomány nemhogy növekednek, hanem egyre fogy. .ír A Csongrád megyei tanács fölkérésére és hatáskörében működik a Megyei Természetvédelmi Bizottság, amelynek elnöke dr. SzőkefalvlNagy Béla akadémikus. A bizottság munkája sokféle tevékenységbői áll, de — s ezt talán kevesen tudják — fűként elvi kérdésekkel foglalkoznak. A bizottság feladata bizonyos kiemelt jelentőségű természeti területek védelem alá helyezéséről javaslatot tenni. Ilyen természetvédelmi terület a megyében a mártélyi, saséri, ásotthalmi és fehér-tói tájvédelmi körzet. Szőkefalvi professzor magánemberként is szenvedélyes természetbarát, s mint szegedi lakos — bár nem tartozik szigorúan vett hatáskörébe — fokozott figyelemmel és aggodalommal szemléli a város természeti övezetének alakulását. — Városát szerető, józan ember esze szerint gondolkozom — mondotta —, amikor viszolygok az egyre jobban terjedő betontömegtől. Fák, bokrok, lélegző szabad föld nélkül pokol lehet ez a város, különösen nyáron. Mindenütt parkosítani kellene, nem pedig a meglevőket megszüntetni, mint történt ez a megyei tanács előtti téren, vagy az Aradi vértanúk terén. A szerb templom mögötti kis teret is először lefedték kőlapokkal, de aztán szerencsére valakinek eszébe jutott, hogy van ennél jobb megoldás is, s utólag javítottak rajta néhány fával. Az is értelmetlennek látszik, miért kellett az újszegedi park főfasorát betonozni. Az odesszai városrész növekedésével egyre több ember költözik Újszegedre, egyre nagyobb tehát a jelentősége a parknak, jó lenne érintetlenül hagyni. Az emberi lakhatóság kialakítására törekednek a tervezők és kivitelezők is, de úgy érzem, a jóindulat és a pénz mellé „természetközpontú" szemlélet is kellene, s mindig adódik többféle megoldás is — itt a partfalépítésnél kiirtott sok fára gondolok —, ha többen gondolkodnak rajta. Néhány héttel ezelőtt alakult meg a SZAB — Szegedi Akadémiai Bizottság — kebelén belül a Környezetvédelmi és Urbanisztikai Szakbizottság. Elnöke dr. Horváth Imre, a JATE Növényélettani tanszékének igazgatója. A bizottság célkitűzése komplex feladatok kidolgozása: a munkabizottságok szakemberei többek között a közlekedésfejlesztés, városklíma, élelmiszertartósítás, madárvédelem, lakótelep-higiénia és még egy sor más téma kérdéseit, programját dolgozzák ki. Munkájuk akkor lenne hatásos, ha a várostervező szakemberek kikérnék, meghallgatnák véleményüket egyegy nagy horderejű döntés előtt. Horváth professzor például az újságból értesült arról, milyen tervek vannak az újszegedi parkkal kapcsolatban. — Egy-egy városrész fásítási tervéhez a botanikus szívesen adja szakvéleményét, hiszen ő tudja a legjobban, mi az illető fa ökológiai igénye. Volt már példa az egészséges együttműködésre, például a Csongrádi sugárút fái esetében. Helytelen szemléletre vall, ha valaki azt hiszi, hogy a fák arra valók, hogy eltakarják a házak kopott homlokzatát, Az élő környezet nem dekoráció, illetve nem elsősorban az. A Tolbuhin sugárút egykori fáinak szerepét sem töltheti be az a néhány, lábon álló betonteknő, amibe egynyári virágokat ültetnek. De ne legyünk igazságtalanok, vannak másféle, kedvezőbb tapasztalatok is. Mint a különböző Iskolák társadalmi munkában végzett faültetési akciói. Érdekeink közösek. Ha Mohamed nem megy a hegyhez, a hegynek kell Mohamedhez mennie. A környezetvédelmi szakemberek, tudósok, bár operatív hatáskörük nincs, átfogó szemléletük, tapasztalatuk annál több. Jó lenne már a tervezés időszakában, tehát még idejekorán bevonni őket egy-egy városrész általános rendezésének vitájába — annál is inkább, mert a bizottságban a tanács is képviselteti magát. Kulka Eszter Olcsóbb bébipalackok Egy, másfél éve a kisma- lackot pedig egy forinttal olmák mindennapos panasza csóbban, 11 forintért árusítvolt a csecsemők etetéséhez ja. Az árengedmény a jövő szükséges bébipalackok hiá- héttől érvényesül az üzleteknya. Az Amfora kereskedel- ben. mi vállalat az ellátás javítására nagy mennyiségű, olŰjsághír, 1974. január 30. „Megnyílt Szegeden is a társkeresők (klubja', a városi népfront szervezésében. A népfront székházában (Vörösmarty u. 3.) hétfő délutánonként 5-től 9-ig megrendezendő összejöveteleken díjmentesen részt vehetnek a klub tagjai..." A kis pinceklub zsúfolásig megtelt. Az első pillanatban megütközöm. Ilyen sok magányos ember él Szegeden ? Aztán rájövök, hogy ennél sokkal több. Csupán akik eljöttek ide, nem szégyenlik egymás előtt bevallani az igazságot. Gyanakvó tekintetük perzseli a JÖNNEK későn érkezőt. Harag vibrál a szemükben, amikor rájönnek, hogy nem közéjük való, nem társat keresni érkezett. Pillanatok alatt bezárkóznak, mint a kagyló, amikor megérzi a kéz melegét. Valahogy ilyennek képzeltem el őket, s talán éppen ezért szomorít el annyira a sorsuk. Alig van időm lekabátolni, Stricz László klubtitkár máris karon ragad, s még mielőtt szóhoz jutnék, sorolja az elmúlt hetek eseményeit. — Szeretek az emberekkel foglalkozni. Hetvennégy éves vagyok, nyugdíjas olajbányász, de higgye el, nem panaszkodhatom — kezdi a beszélgetést. Hallgatom és közben csodálom frisseségét. Hogyan szorulhat egy 74 éves emberbe ennyi energia? — Egy hónappal ezelőtt volt az első összejövetelünk. S tudja, mennyien eljöttek? Több mint 120-an! Különböző programokat szervezünk. Húsz forint a havi tagdíj, s ebből a pénzből fedezzük a terembért, a meghívott előadókat, esetleg később kirándulásokat. — Kis szünet után Hegedűs Lászlóné, a büfé vezetője is hozzáadja a véleményét: — Jó dolognak tartom a magányosok klubját. Fekete, hosszú hajú fiatalember feszeng az egyik fotelban. Szinte elsápad, amikor észreveszi, hogy feléje tartok. Nehezen indul a beszélgetés. Vigyázni kell minden szóra, nehogy sértődés legyen belőle. Oldani kell minden mondatot, eloszlatni azt az érzést, hogy most szégyellnie kellene, hogy ífiatal létére a magányosok klubjának társaságára szorul. Aztán mindent megértek ... Akadozva válaszol a kérdésekre. — Nem találtam meg sehol a megfelelő társaságot. Először vagyok itt — hoszszú perc szakad közénk. A nyelv nem akar engedelmeskedni. Talán az emlékek bolygatták fel. Már megbántam, hogy beszédre erőltettem. Aztán csak sikerül kimondania: — Ideg-összeroppanásom volt — gyorsan azt kívánom, hogy találja meg a társat, a társaságot, aztán sietve elbúcsúzom. Csinos, szőke fiatal aszszony ül a széksor legszélén. A férfiak szinte valamennyien őt nézik. Valahogy nem illik bele az összképbe. Kedvesen helylyel kínálna, ha lenne szék, de így csak álldogálva próbálom szóra bírni. — Miért jár ide? — Nincs társaságom! — Elvált? — Igen. De van egy tízéves kisfiam. — Kielégíti a klubprogram? — Nem. De az állandó televíziónézés és az olvasás sem. csó importüvegdt szerzett be, s most már nemcsak elegendő cumisüveg van, hanem még olcsóbban is tudják adni. Egyrészt a hazai termelői ár csökkenése nyomán, másrészt az Amfora saját kockázati alapjából egymillió forint felhasználásával kétfajta bébipalack árát leszállították. Az Amfora március 8-tól a nagykanizsai hőálló cumisüveget 14 forint helyett 10 forintért, a francia gyártmányú, Amfora-emblémás paJavuló körülmények az élelmiszeriparban Ülésezett az ÉDOSZ megyei bizottsága ARAItISZUNET Értesítjük fogyasztóinkét, hogv a Dugonics u.. mindkét oldalán, a Lengyel utcától a Lenin krt.-ig, továbbá a Lengyel u. mindkét oldalán a Dugonics utcától a Csongrádi sgt.-lg 1974. március 13-tól 22-ig 7 órától 16 óráig időszakos áramszünet lesz. Fogyasztóink sílves elnézését kérjük. DEMASZ Szeged városi kirendeltség, x 3,5 köbméteres, vagy 5 köbméteres oxigén- és dissousgázpalackot keres megvételre a Szegedi Ruházati Szövetkezet, Francia u. 22. Az Élelmezési Dolgozók Szakszervezete Csongrád megyei bizottsága tegnap, szerdán kibővített ülést tartott. A testület tagjai többek között értékelték a bizottság elmúlt évi munkáját. Csikós Mihály megyebizottsági titkár beszámolt az anyagi javak termelését elősegítő tevékenységről, a munkavédelmi és szociálpolitikai, kulturális, agitációs, propagandaés sportmunkáról, a szervezeti életről, a nők és az ifjúság helyzetéről. Megállapította, hogy a megye élelmezésipari munkásai az 1973-as évben nagy igyekezettel és sok áldozatvállalással tettek eleget a velük szemben támasztott társadalmi követelményeknek. A megye élelmiszeriparának termelése az 1971—72. évekhez képest 7,7 százalékkal emelkedett, ez meghaladja az országos átlagot. A szakszervezeti tisztségviselők sokat tesznek, hogy tovább javuljon a dolgozók élet- és munkakörülménye, valamint a biztonságosabb munkavégzés iránt érzett felelőssége. Ezen a téren is megnyugtató a gazdasági vezetők és a társadalmi szervezetek együttműködése, bár néhány vidéki üzemnél feltétlenül tovább kell javítani a szociális ellátottságot. A megye üzemei nagy gondot fordítottak az üdülést lehetőségek bővítésére. Legtöbb vállalat a Balatonon bérel üdülőket, de saját üdülő is van Bükkzsércen és Mártélyon. A dolgozók lakásépítését két és fél millió forint kölcsönnel segítették a vállalatok, részt vettek az SZMT és a tanács által szervezett munkáslakás-akcióban is. Sok minden elhangzott még a beszámolóban, összegezve megállapítható, hogy a megyebizottság tavaly végrehajtotta az ÉDOSZ legutóbbi kongresszusának határozatában megjelölt feladatokat. A tanácskozáson megjelent dr. Tamás László, az ÉDOSZ főtitkára és Fa Frigyes, a SZOT munkatársa is. B. K. — Gondolja, hogy sikerül megtalálnia az elképzelt társaságot? — Itt, úgy érzem, nem. — Eljön legközelebb is? — Talán. Esetleg egyszerkétszer. — Igazán magányos? — Igen. — Hibás ön ezért. — Egy kicsit. — Üj házasságra gondol? — Nem. Túl válogatós vagyok ... Nagyok az Igényeim ... Első a gyerek, akit fel kell nevelnem. Sajnos, közben kénytelen vagyok rájönni, te jó ég, hogy szalad az idő ... Aztán néhányan az idősebb korosztályból is véleményt mondanak. — özvegyasszony vagyok. Boldogan élek ugyan a családdal, de férj nélkül, egyedül jönni-menni nagyon rossz dolog. — Másképp kellett volna ezt az egészet megszervezni — veszi át a szót a mellette ülő. — Először is kevés a férfi, aztán meghallgattunk egy előadást a családjogi dolgokról, amit mi mar gyakorlatból is jobban tudunk. — De mégis, hogyan képzelné el a magányosok klubját? — Mindenkiről kartont készítenék, melyre felvezetném, hogy elvált vagy özvegy, milyenek az anyagi körülményei stb. Aztán, ha az ember érdeklődne esetleg egy másik iránt, a kartonról mindent megtudhatna róla. Szóval, valamilyen közvetítő irodaféleséget kellene létrehozni. Közben megszólal a lemezjátszóról egy igencsak régimódi zeneszám. Ezt követi a Csúnya fiú, mért lettél a másé? — és két pár táncolni indul. Lehet, ők már nem is magányosak. A többiek? Várnak... Egyelőre nem találják a társat, a társakat. VARJAK A TÁRSAT Külön asztaloknál ülnek a nők, külön a férfiak, van aki kártyázik, vannak, akik vicceket mesélnek, egy másik társaság fröccsöspohár mellett tölti el az idejét. Magányosok. Most már kezdem érteni őket. Akkor is látszik rajtuk a társtalanság, amikor „önfeledten" nevetni próbálnak. El tudom már képzelni a gondolkodásukat, hétköznapjaikat és az ünnepnapot is. Az arcukon látni, hogy nem mindig jön álom a szemükre éjszakán-, ként. Várják a társat, valamennyien menekülnek az egyedülléttől. Szélfuvallat simítja néhányuk már-már őszülő hajtincseit, s nem emberi kéz. Aztán összevesznek saját magukkal, csak azé . hogy ne legyenek egyedül. Mindezt nagy igazságtalanságnak vélik, vagy csak azt mondják rá: ilyen a világ! De a reményt nem adják fel. Mert a remény még a magányosságot is elfelejteti néha-néha. Bagaméry László