Délmagyarország, 1974. március (64. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-07 / 55. szám

CSÜTÖRTÖK, 1974. MÁRCIUS 1. Milliárdok - öntözésre Az országosan kiemelt beruházások egyike, a kiskörei vízlépcső* és öntözőrendszer II. építési üteme, amely az Alföld vízszegény területein teszi lehetővé az öntözést, A Budapesti Vízügyi Építő Vállalat Körös vidéki főépítésvezetőségének munkája nyomán 1975-re öt és fél ezer hektár föld válik öntözhetövé. A távlati célkitűzések szerint pedig — a következő évtizedben — már 250—300 ezer hektár föld öntözését oldják meg. A munkálatok több milliárd forint beruházást igényelnek. Képünkön: Épül a csócsányéri bújtató. Itt a nagykunsági csatorna alatt vezetik el az egyik öntözőcsatornát. Új gyár Elkészült a Bakony Művek új tapolcai gyára, amelyben személygépkocsi-alkatrészek gyártását kezdik meg. Ablaktörlő karokat és lapátokat készítenek. Zsiguli, majd később a Polski-FIAT gépkocsikhoz. A Legfelsőbb Bíróság elnöke Szegeden Tegnap a József Attila Tudományegyetem állam- és jogtudományi kara büntetőjogi tanszékének meghívására Szegedre érkezett dr. Szakács Ödön, a Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának elnöke, dr. Vágó Tibor legfelsőbb bírósági tanácsvezető bíró, a Legfelsőbb Bíróság pártszervezetének titkára és dr. Halász Sándor, legfelsőbb bírósági tanácsvezető bíró. A délelőtti órákban dr. Szakács Ödön „A Legfelsőbb Bíróság szervezete, szerepe, elvi irányító tevékenysége" címmel tartott előadást az egyetemen, délután pedig a büntetőjogi tanszék oktatóival kerekasztal-beszélgetés keretében vitatták meg a büntetőjog-alkalmazás időszerű problémáit. Áldozat vagy Demokrácia az üzemben Pénz, aminek nincs köze a tanuláshoz i.Megyek az utcáin, hallom mögöttem: nem szeretek találkozni a ruhadarabjaimmal, másokon. Nézek hátra, 15 év körüli csitri, ugyanolyan télikabátban, mint az enyém. A 16_os bakfis méretű ruhákat mintha rám szabták volna, pénzem -sincs meret utáni varratásra. Tűrhetem a parádézó tizenévesek megjegyzéseit. És nem tudunk mit tenni, a szüleik kincseket is rájuk költenének." Fiatal tanárnő fakadt kl imigyen. De panaszkodnak a kevésbé tehetős szülők is, akik nem engedhetik meg maguknak nemcsak a gyerekük legújabb divat szerinti öltöztetését, de azt sem, hogy különórákra, egyetemi felvételi előtt korrepetálásokra költsenek, kirándulásra, mozira, hangversenybérletre adják a pénzt — valahányszor csak kéri iskoláskorú lányuk vagy fiuk. Pedig kérik, hol erre. hol arra, mert „a Pista meg az Ági mar befizette", „a tanárnő mondta, hogy kell" stb. Ezer a gyerek indoka, találékony lesz és erőszakos, mint a végrehajtó, ha úgy érzi. elmaradna a többitől, akiknek nem gond a pénz. A szülők meg sopánkodnak, aztán beszélik — általában nem hivatalos fórumon, csak úgy, csevegés közben, egymást belehajszolva a vádaskodásba —, hogy milyen drága a taníttatás, folyton szedik a pénzt arra is, aminek nincs sok köze a tanuláshoz. Olyan dolgok ezek, amelyekről mindenki tudja, hogy léteznek, amelyekről szilva mondanivalónk elé biggyesztjük a felelősségelhárító szócskát: beszélik", de amelyekről őszintén, nyíltan illetékes emberek és fórumok előtt nem szívesen nyilatkozik senki. t&c a ...^úsekksíteiJíacíJv pedi^ nem jó sem az iskoláknak, a gyerekeknek, sem a szülőknek. senkinek. Nemrégiben népi ellenőrök próbálták „tisztába tenni" az iskolai pénzgazdálkodás egyik kényes — mert nehezen áttekinthető — részét Azt vizsgálták Csongrád megye kijelölt iskoláiban, honnan származnak a szülői munkaközösségek rendelkezésére álló összegek, és hogyan gazdálkodnak a szülök ezekkel. (A vizsgálatról az elkészült jelentés alapján lapunkban már beszámoltunk.) A pénzforrásokkal nem volt baj, a kisebb-nagyobb ösz_ szegek általában műsoros estek. karneválok bevételeiből származtak, tehát szabályos, a rendeleteknek megfelelő módon kerültek a szülői munkaközösségek pénztárába. * Mi a baj mégis? Csak kevés iskolában gaz. dálkodtak szabályosan a pénzekkel. Szeged és a járás vizsgált iskolái közül csak a csengeleiben és a Béke utcai iskolában tudták bemutatni, hogy a bevételeket és a kiadásokat szabályosan bizonylatolták, adminisztrálták stb. Így aztán megint nem sikerülhetett megnyugtatóan tisztázni, mennyi pénz fordul meg az iskolákban és honnan kerül oda. Olyan pénz, amelyet nem kifejezetten oktatási célokra használnak fel. A vizsgálat során megkérdezett szülők ugyanis az iskolákban kimutathatóknál aránytalanul nagyobb kifizetett összegekről beszéltek. „Ennyit fizetünk, pedig ingyenes az oktatás" — sugallják vádlón a szülők vallomásai. De kit vádcliak? A NEB-vizsgálat azért is . rendkívül jelentős, mert adatai megengednek néhány következtetést. olyanokat, amelyek válaszul szolgálhat-nafe-a kei-désxg, e^aroeíséfcegyúttal szélesebb, társadalmi problémákra világítanak. Bár a szülők — valljuk be — hajlamosak a pedagógusokat vádolni akár „pénzszedéssel". nyugodtan mondhatjuk: ezt általában indokolatlanul teszik. (A pedagógusok erkölcsi érzékén kívül szigorú rendelkezés is tiltja.) Alig néhányuknak jut viszont eszébe, hogy az esetek többségében csak saját magukat hibáztathatják, amiért valóban fölösleges kiadásokra kényszerülnek. Rosszul értelmezett gondoskodás. törődés, az áldozatvállalásra való készség teremt néha olyan helyzeteket, amelyek indokolatlannak ítélt pénzkiadásokra! kényszerítik — végül — valamennyi szülőt. Egyikük megvesz mondjuk tíz sorsjegyet, mert teheti, erre a másikuk is megveszi, pedig fontosabb dologra szánta az árát. Azt hiszi. így gondoskodik szülőhöz méltón a gyerekéről. * A hátrányos helyzetű tanulókat — mert végül is elsősorban róluk van szó — a társadalom figyelme kíséri, sokoldalú segítésük a cél. Közös célunk, amelyért mindenkinek tenni kell. És nem — akarva, akaratlanul — ellene. S. E. M

egkérdeztem több üzemi munkást, hogy mit értékel legtöbbre a munkahelyén. Mindannyian felsorolással válaszoltak, de az első helyen szinte kivétel nélkül azt emlegették, hogy elégedettek a légkörrel, munkatársaik és közvetlen vezetőik emberségével. Inkább elviselhetőnek tartanák a gyengébb technikai szinvonalat, a mostohább tárgyi feltételeket. mint a lelket mérgező, idegeket borzolgató hangulati körülményeket. A válaszok valahogy így hangzottak: Inkább keressek egy százassal kevesebbet, de érezzem jól magam. Olyan rendesek a társaim, nem volna szívem odébb állni. Megszoktam, szeretem az üzemet. Mindenben segítenek. Lehet szót érteni az üzemvezetővel. Még a gyerek elhelyezésében is támogattak. Mint egy megértő családi közösség, olyan a mi kollektívánk, összekoccanások is adódnak, de melyik helyen nincs? — és minden további megjegyzés ehhez hasonló volt, vagy ilyesfélét kívánt kifejezni. Tovább mentünk a beszélgetések során, s arra a kérdésre, hogy van-e. érvényesül-e a demokrácia munkahelyükön, kicsit vártak a válaszadással. S talán az az ember találta el legérzékletesebben a lényeget, aki azt mondta, hogy „magunk között van, de ha hivatalosan jövünk öszsze, vagy gyűlésezünk, akkor nincs". Érdekes és elgondolkodtató ez a vélemény, amelyet akár általánosítani is lehet, mert jól kifejezi a gyakorlati életben tapasztalható valóságot. Egymás között, a brigád „kötelékében" szókimondóbbak, de ha a nagyobb közösség előtt, pláne ott, ahol a gyár vezetői is jelen vannak, el kellene mondani álláspontjukat a beosztott dolgozóknak. akkor csendesebbekké válnak, fékezik magukat, sőt másképpen fogalmaznak, esetleg nem is szólnak. Az indoklás általában ilyen: Mit kockáztassak, csak kirúgnak rám. Annak is én iszom meg a levét. Azt fogják mondani, hogy izgága vagyok. Nem értek hozzá, csak a levegőbe beszélek. Ne szólj szám, nem fáj fejem. Hallgatnyi arany... — azt hiszem, ismertek ezek a laposnak tűnő és könynyen áttörhető védőpajzsok. De legyünk igazságosak, és ne csupán a beosztott dolgozók oldaláról közelítsük meg az üzemi demokráciát, annak megnyilvánulási lehetőségeit. Mit mond és hogyan látja a gazdasági vezető? Ha az ember csak a szűk kérést adja elő, a válasz határozott és pontos. Az üzem életében a demokrácia elengedhetetlen, hozzátartozik a jó vezetési módszerekhez is. Csak akkor kerül elő a „de" szócska, amikor mélyebben kapirgáljuk a lényeget. Vannak vezetők, akik arra panaszkodnak, hogy a dolgozók bevonása az irányításba nagy energiát igényel, s a ráfordítás nincs arányban a visszatérüléssel. Van olyan vezető, aki kategorikusabb: egyszemélyi felelősség van, nincs szükség szavazásra a gazdasági kérdésekben. Az ilyen álláspontokat aligha lehetne annyival elintézni, hogy van benne valami, vagy csak féligazság. Egyáltalán nem fogadható el, mert elmaradottságot jelez a szemléletben. hibás teóriát képvisel. Rossz útra téved az, aki az előbbi tételt azzal próbálná menteni, hogy a termelési, technikai vagy technológiai törvényszerűségekben nem lehet demokratikus alapon elhatározásokra jutni. Az igaz, hogy nem képezheti vita tárgyát, és ostobaság is lenne, ha azon kezdenének el vitatkozni, hogy egy tartószerkezet felépítésénél négy tonna, vagy öt tonna betont használjanak-e fel, amikor annak meghatározott statikai törvényei vannak. De azon sokáig lehet meditálgatni. hogy vasból, fából, betonból, esetleg másfajta anyagból szerkesszék-e meg a tartót, melyik milyen tulajdonságokkal rendelkezik, mennyibe kerül, és így tovább. Az előkészítésnél van óriási jelentősége a demokratizmusnak, az alternatívák kidolgozási lehetőségének, amelyek során megteremtődhet a választási lehetőség. Valószínű, hogy az egyszerű munkás a részleteket nem ismerheti, mert az külön szakképzettséget, gyakran egyetemi végzettséget követelne, de a végeredményhez hozzá tud szólni, olykor megszívlelendő javaslatokkal is szolgál. De térjünk vissza a kiindulási ponthoz, az üzemi demokrácia megvalósításának, további kiterjesztésének lehetőségeihez. Azt mondják sokan, hogy mostanában divatba jött az üzemi demokrácia, úgy mint a népesedéspolitikai koncepció, vagy az ifjúságvédelem. Ez került a napirendre, hát mindent bele, írjunk róla, szónokoljunk, magyarázzunk, majd jön egy másik fontosabb téma. és továbbléphetünk rajta, kipipálhatjuk munkaterveinkből. Érzik ugye, mennyire nem értik a demokráciát azok, akik így vélekednek? A demokrácia nem valami „határidős" dolog, amely egy időpontban elkészül, és akkor elvetettük a gondját. Nem házépités. be lehet költözni az új lakásba, tető került a fejünk fölé. megoldottuk a problémát. Ne válasszuk el az üzemi demokráciát a demokrácia általánosságától. Végeredményben itt emberi viszonyokról van szó, magatartásról, egy új rend új alapvonásairól, a szocialista demokráciáról, amelynek nem különálló része az üzemben megvalósuló demokrácia. Ez igen lényeges, s nem is utolsó szempont. De mivel a demokráciában az emberi tényezők a perdöntőek, az emberi tényezők szerepe, jelentősége máshol nem is nyilvánulhat meg jobban, mint éppen a munkahelyen. Az emberi kiteljesedés egyik legfontosabb mozgástere a munkahely, ahol kétféleképpen is előtérbe kerül az egyén: mivel tulajdonos, a jogait ott gyakorolhatja, de mivel munkavállaló is egyben, ott kell teljesítenie a kötelezettségeit. Sokáig és egyre mélyebben elkalandozhatnánk a demokrácia kérdéseiben, de maradjunk még egy kicsit az üzemi demokrácia kézzelfogható oldalainál. Kérdezzünk csak rá a lényegre: Kell-e igazából a vezetésnek, kell-e a beosztott munkásnak az üzemi demokrácia? Ne hamarkodjuk el a választ. Nemrégiben egy felmérést böngészgettem. amelyet a Munkaügyi Minisztérium és a SZOT szakemberei állítottak össze. Tizenháromezer embert kérdeztek ki az üzemi demokráciával kapcsolatban. Altalános megállapítás az volt, hogy a dolgozók igénylik a beleszólás lehetőségét, gyakorolni óhajtják tulajdonosi jogaikat. A vezetők többsége is igényli a dolgozókkal való konzultációt, mielőtt a döntéseket meghozná. Csak ott van a bibi, hogy a dolgozók nagyobb része azért nem képes alkotó módon beleszólni az üzemi életbe, mert nem ismeri a vállalat egészét érintő ügyeket. A megkérdezett embereknek csai 18 százaléka állította azt, hogy a vállalat ügyeit megfelelően ismeri, 24 százalékuk csak a szűkebb üzemrész dolgaival volt tisztában, 54 százalékuk a saját munkaterületét ismerte kellően, míg az adatszolgáltatóknak nyolc százaléka a saját feladataival sem volt egészen ismerős. Könnyen levonható e tényekből a tanulság: a gazdasági vezetőknek gyakrabban és közérthetően kell informálniuk a vállalat minden dolgozóját, csak ily módon várható el a véleményalkotás. S

végezetül két dolgot említenék: a formát és a közlendőket. Az üzemi demokrácia megnyilvánulásának legjobb formájává a termelési tanácskozások és a brigádértekezletek bizonyulnak. Csak nem szabad a közlendőknél összetévieszteni a formákat. A termelési tanácskozások a legalkalmasabbak arra. hogy azokon a fórumokon a vállalat egészét, a gazdálkodás főbb vonásait mondják el a dolgozóknak, a legközérthetőbb nyelven. Ne „brillírozzanak" a szakmai zsargon szavaival, kifejezéseivel, hanem mondják meg magyarul, mit is akarnak valójában. A részletek elemzésére viszont igen bevák fórum lett a szocialista brigádok értekezlete, ahol mindig érthetően fogalmaznak, és a szó zsilipéi is megnyílnak. Gazdagh István Korszerűbb háztartási gépeket gyártanak A Kohó- és Gépipari Minisztérium a múlt években több intézkedést tett, hogy a belkereskedelemnek az eddiginél nagyobb árualapja leMagyar-román tárgyalások Szerdán a MÉM-ben megkezdődött a magyar—román mezőgazdasági és élelmiszeripari munkacsoport ülése, amelyen az 1974. évi iminkaáwieetaet -cevezfeöik^ A -mtugyar küldöttséget Váncsa Jenő miniszterhelyettes. a román delegációt Ion Stan. eiu mezőgazdasági. élelmiszeripari és vízgazdálkodási mmisrier beidet tes ueaett. gyen. 1972-ben 9,5 milliárd, 1973-ban pedig 10 milliárd 346 millió forintért szállítottak különféle árukat. A forgalomnövekedés mintegy nyolcszázalékos. Továbbra is gondot fordítanak a korszerűsítésre, a termékek műszaki fejlesztésére, az idén több új cikkel jelentkeznek. Újdonság az univerzális szőnyeg- és padlóápoló gép, a gázzal működő lakásfűtő készülék, rádió-magnó kombináció, az R—80-as hűtőszekrény. A választék bővítésére a KGM-vállalatok a szocialista országokkal kooperációs kapcsolatokat, gyártásmegosztási megállapodásokat kötöttek. s különböző licencekkel U«smoWt>k. A lökés országok közül egy NSZK-beli céggel megállapodtak: közösen gyártják a villanytűzhelyeket, a grillsütőket, a villanyvasalókat. s a páraelszívókat. Amerikai licenc alapján gyártják a teflonbevonatú alumínium edényeket, az automata mosógépet jugoszláv kooperációban készítik. Ezek a termékek versenyképesek a nyugat-európai cég hasonló gyártmányaival. Ezt — egyebek között a növekvő export is bizonyítja. Március 8. fes lt. között a KGM Technika Házában. Budapesten kiállításon mutatják be ezeket az új, tartós közszükséglati cikkekel, háztartási eszközöket^ berendezéseket.