Délmagyarország, 1974. március (64. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-31 / 76. szám

VASÁRNAP, 1974. MÁRCIUS 3& 7 Tavasz Rádióhallgatók Parasztlány Rádióhallgatók Műhely Fontos Sándornál F

ontos Sándor festményei előtt mindig a tiszta és őszinte embert érzések és gondolatok erősödnek a szemlélőben. Az egyszerű szavakkal fogalmazott, érthető magyar beszéd — ez az ő festészetének alapja. Nem felvett póz, nem úriszabók által ráigazított felöltő, nem megideológizált „ez van!", hanem átélt és megérlelt emberművészi alapállás. Elszakadhat-e az ember a gyermekkor megharozó éveitől? Kltörölhetjük-e életünkből évtizedek megpróbáltatásokkal, sikerekkel és buktatókkal terhes nyomait? — Gyermekkorom máig legmaradandóbb élményei a Marosés Tisza-parti séták és barangolások. A szederlndák és füzesek mindig változó, s mégis maradandóságot sugalló világa. Szívesen emlékszem a bogárgyűjtésekre, lepkefogásokra. Ezek után falán nem véletlen, hogy erdész szerettem volna lenni. Erdész, akinek a legtöbb lehetősége van a természettel való minél teljesebb azonosulásra, aztán mégsem erdész lettem, hanem gyerekek tanítója a pusztamérges! és az üllésj tanyavilágban. Azért a természettel való kapcsolatom nem szakadt meg. Ma is a fák, növények indítják meg leggyakrabban festői képzeletemet. Festmények egymás után. Alföldi tájak, tanyák, csenevész erdők, virágzó kertek. Napraforgók. sudár kukoricaszárak, ringó búzakalászok. A földdel és a földből élő emberek növényei, az élet jelképe. A képeken a föld barnái, lombsárgák, haragoszöldek. az ég és a vizek kékei, a virágzó fák rózsaszínei. Az egyik festmény üde és friss, mint egy népdal, a másik súlyos és tömör, mint egy ballada, a harmadik előtt népmesék jelennek meg előttünk. Az egyiken a kubizmus érett és férfias fegyelme uralkodik, a másikon már szinte szürrealista táncot járnak a növényi formák, a harmadikról a mély humánum realitása tükröződik. Az Alföldön Alföldet festeni nem lehet a tér, a távlat érzékeltetése nélkül. Fontos képein a távlatok azonban nem a perspektíva jelenti, hanem az egymás mögötti térrétegek síkba terítése, a rétegek színekkel jjaló érzékeltetése, — Ezek a tárgyi jelek, a valóság hozzám közelálló növényi formái lírai-romantikus-jelképes töltésükkei segítik kifejezési szándékomat. Lappangó érzéseket hoznak felszínre bennem, s bízom benne, hogy a nézők egy részében is. S ha ez így van. akkor azt hiszem, ezt nevezhetjük a képek varázsának. Én ezt a festői világot szeretem, ebben érzem otthon magam. A kukorica képzőművészeti ábrázolása régóta foglalkoztat. Különös vonalrendszere, síkjainak törései gótikus ruharedőkre emlékeztetnek. Ez a különös építkezés indítja meg mindig fantáziámat. A napraforgó dekorativitása. jelképessége közismert. Az alföldi emberek tudatában évszázadok óta a Nap földi jelképe, mely szomorú sorsok tanúja is. Formai tökételessége, áttételei végtelen sok variációs lehetőséget rejtenek. A búza a termékenység, az élet szimbóluma. Ezért próbálkozom a női test, az anyaföld és a belőle sarjadó új élet képzőművészeti megjelenítésével. A téli és kora tavaszi őszibarackfák vörös ágainak finom szövevénye, vonalrendszere már régen megragadott. Az ágak ritmusa, struktúrája sok érdekes megoldási lehetőséget tartogat még. Fontos Sándor képein jelen vannak az emberek is. A volt szomszédok, ismerősök, barátok. Azok a parasztemberek, akik között 23 évet töltött el. Ismeri őket, örömeiket és bánataikat, hétköznapjaikat és ünnepeiket egyaránt, összefogott, summázott parasztjai, asszonyfigurái mindig többet jelentenek egyegy portrénál. Sorsok, életmódok hordozói. — A parasztemberekről komplex kép él bennem. Nem modell után festek, hanem kikristályosodott belső kép alapján. A kapcsolat nem szakadt meg egykori szomszédaimmal, barátaimmal azzal, hogy beköltöztem Szegedre. Ma ls kijárok hozzájuk, s ők is felkeresnek néha. Nemrégiben parasztházaspár keresett meg. Most felépült új lakásukba tőlem vásároltak három képet. Meglepően biztos ízléssel választották ki a képek közül a három legsikerültebbet. Fontos Sándort ez év elején beválasztották a Magyar Képzőművészek Szövetségébe. Ez elismerése több mint két évtizedes alkotói munkásságának, mely rangot ad, nemcsak neki, hanem a fellendülőben levő egész szegedi képzőművészetnek is. Ma is aktív pedagógus. Hogyan sikerül összeegyeztetni tanítás és alkotás külön-külön is egész embert igénylő munkáját? — A tanyai pedagógusévek otthonossága, bensőségessége itt a városban hiányzik. A tanítás feltétlenül biztosít egy létminimumot, de hátránya is van. A munkák nagy része kiállításra kerül, ritkán tudunk elmélyedni egy-egy nagyobb alkotásban, s mintha ezen a tájon mindenki tudná a maga helyét. Talán ezért is ritka a kirobbanó siker, ezért ls kevés a meghatározóan jelentős mű. YANDI LAJOÖ Sokkal több, mint üzlet R

égen felismert szabály, hogy: ha azt akarod, hogy jó híred legyen a világban, tartsd jói az idegeneket. Azaz: el kell látni minden széppel, jóval, mi szem-szájnak — és szellemnek ingere, s akkor nem fog csalódni egymásban vendég és vendéglátó. Mert bőségesen megtérül a befektetett energia — és mi tagadás, a pénz is. Március vége, egyre közeledünk az idegenforgalmi főszezonhoz. Minden szervezet, Intézmény, amelynek valami kevéske köze ls van a vendégfogadáshoz, tanácskozásra ül össze. A magyar—jugoszláv idegenforgalmi találkozójával egyidőben Sivó Tibor, a Belkereskedelmi Minisztérium osztályvezetője — a megyei tanács kereskedelmi osztálya és a Magyar Közgazdasági Társaság megyei szervezete felkérésére — tartott tájékoztatót a napokban Szegeden, idegenforgalmunk helyzetéről és fejlesztésének alapelveiről. Magyarországon három szempontot kell kiemelnünk, ha az idegenforgalom legaktuálisabb kérdéseire keressük a választ. Az első az. hogy nem akarjuk szétválasztani a belföldi turizmust és a szocialista, a kapitalista országokból ideáramló forgalmat. Sem társadalmilag, sem gazdaságilag, sem politikailag nem lenne Indokolt, hogy különbséget tegyünk, főként, ha fejlesztésről van szó. Sokan felteszik a kérdést — milyen hatása van az emberek áramlásának, a ki- és beutazásoknak? Természetes, hogy vannak pozitív, és vannak negatív következményei is; az egyenleg azonban mindenképpen plusz előjelű. A káros hatásokról is tudunk, adminisztratív módszerekkel azonban nem szüntethetők meg ezek a problémák. Végső soron azonban nyereségesnek mondható idegenforgalmunk: 180 ezer magyar származású külföldi látogatott Magyarországra. Mi más ez, ha nem politikai nyereség? És ugyancsak a „bevétel" listán könyvelhetjük el többi között Szent-Györgyi Albert búcsúszavait a Margitszigeti szállóban: Ha egészséges lesz, egykét éwn belül visszajön ide. A jő vendégfogadó jövője biztosítékát látja és láthatja minden elbúcsúzott vendégben. Ebből fakadnak az idegenforgalom személyi feltételei is. Csak fegyelmezett dolgozókkal szabadna benépesíteni a vendéglátó szakmákat, olyanokkal, akikben van emberi tartás, és akik őszintén büszkék vívmányainkra. Aki gyakran találkozik külföldiekkel, főként nyugatiakkal, tudja jól, hány és hány nehéz kérdés elé állítják az embert. Általános műveltség, politikai felkészültség nélkül aligha lehet életünk folyásáról hűen felvilágosítani az idegent. Aki az idegenforgalomban dolgozik, attól joggal elvárható, hogy tájékozott. művelt ember legyen, és nem utolsósorban az, hogy nyelveket tudjon. Helyénvaló a kérdés ezek után: mi a közgazdasági mércéje az idegenforgalomnak? Kezdjük a sort a pénzzel. Míg 1970-ben 31,5 millió dollár és 37,1 millió rubel, 1973-ban 72 millió dollár és 81 millió rubel volt a bevétel. De nemcsak kapunk, adunk is ezért valamit. Nemcsak az a cél, hogy többször látogasson el hozzánk egyegy külföldi, hanem az is, hogy minél hosszabb ideig maradjon nálunk. Az igazsághoz tartozik, hogy egyelőre nincsenek arányban idegenforgalmunk vendéglátási feltételei a kereslettel. Főként a főszezonban mutatkoznak a hiányosságok. 1971. óta mégis csökkent azoknak a turistáknak a száma, akik csak egy napig tartózkodtak az országban. Kéthárom, sőt több napig Is sikerült itt marasztani nagyrészüket, s ezt nemcsak pénzbefektetéssel értük el. Mire költik a pénzüket vendégeink? A tapasztalat azt mutatja, hogy főként szállásra és étkezésre. Minden egyéb háttérbe szorul, mintha semmi más kínálata nem lenne az országnak, mint a jó szegedi halászlé és boraink. A szervezés gyengeségén kell változtatnunk, hogy ne becsüljük túl a gasztronómia vonzóerejét a kelleténél, hiszen csak a finom, vagy éppen túl zsíros, kiadós magyar ízekért nem indul útnak egyetlen külföldi sem. Közgazdasági problémákat okoz az idegenforgalom Idényjellege. Tulajdonképpen a nyári két hónap alatt zajlik le a nagy vendégjárás. Ez azt jelenti, hogy a befektetett pénz a többi hónapokban egyáltalán nem térül meg. S minél inkább fejlesztünk, annál inkább fenyeget bennünket a ráfizetés. Ezen is lehet — és kell változtatnunk. Ha az idegenforgalmi Idényt „megnyújtjuk", különböző ajánlatokkal, rendezvényekkel tesszük vonzóvá az országot, sokat nyerhetünk. Ismételjük: az egész országot kell vonzóvá tenni, nem Budapestet és a Balatont — területileg is szét kell „húzni" az idegenforgalmat. És még egy: nagyobb engedményeket kell lenni az árakban. Akár egy utazási Iroda, vendéglátó vállalat és valamelyik közlekedési vállalat közös akciójaként. A vendéglátás elengedhetetlen feltétele a szállás. Tavaly 24 millió „vendégéjszakát" töltöttek nálunk a különböző szálláshelyeken a turisták, s ennek csak 25 százalékát szállodában. Kénytelenek vagyunk átértékelni ezek után a fizető vendégszolgálat szerepét: nem csupán szállodapótlást szolgál. A tapasztalatok azt mutatják, hogy még a fejlett kapitalista országok turistái között is sokan vannak, akik meghittebb, csendesebb helyen akarnak megszállni. És közrejátszik az is, hogy így könnyebben tudnak kapcsolatot teremteni az itt élő emberekkel. Idegenforgalmunknak van egy új hatása is: felfedezték Magyar- » országot a nemzetközi kongreszszusok. konferenciák szervezői. Harminc év alatt nem volt nálunk annyi rendezvény, amennyi az idén lesz. Egyelőre pedig nem vagyunk kellően felkészülve rá: nincs elegendő megfelelő tárgyalóterem, rosszak a szellőzőberendezések, ha egyáltalán vannak, s a közlekedés is hagy kívánni valót maga után. Mégis, egyremásra kérnek fel bennünket konferenciák lebonyolítására. Nagy előkészületekkel láttunk hozzá a nemzetközi közgazdász kongresszus megrendezésére Pesten. A főváros azonban nem bírja egyedül elviselni ezt a megterhelést. az ország több városát be lehet kapcsolni az ilyenfajta vendégfogadásba. Például, ha Szeged elbírja az ünnepi hetek forgalmát, egy-egy konferencia sem lenne túl megerőltető számára. Ezt csak alátámasztja egyetemiváros-jellege is. S maradjunk is saját pátriánknál, Csongrád megyénél. Gondjaink, feladataink nagyjából azonosak az országéval. Sajátos jellegét a két határátkelő hely adja meg: tavaly 809 ezer 800 külföldi turistát fogadtunk, legtöbben azonban csak. átutaztak a megyén. Idegenforgalmi bevételünk 15 százalékkal növekedett a tavalyihoz képest. (Az országos növekedés 20 százalék.) Ebben a szegedi ünnepi heteknek is jelentős része volt. Csongrád megye vonzerejét és befogadóképességét fejlesztenünk kell, jobbanki kell használnunk az Idegenforgalomban rejlő politikai és gazdasági lehetőségeket. A megyei tanács azt tervezi, hogy felkéri az MTESZ megyei szervezetét, dolgozza ki Csongrád megye Idegenforgalmának tízéves fejlesztési irányelveit. Pályázati felhívást is adnak maid ki a megye lakossága, a vállalatok, szövetkezetek, intézmények részére, amelynek az lesz a célja, hogy a sokrétű javaslatokat öszszegyűjtsék, és ennek alapján döntsenek arról, hogyan célszerű fejleszteni Csongrád megye idegenforgalmát. CUIKAN AGNES I (