Délmagyarország, 1974. március (64. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-31 / 76. szám

•KAfSÁRNVP, m MÁRCIUS 31. „Primőr­szerelvényekéé Tizenkétmillió csomó horai retket exportáltak Befejezéshez közeledik az hoz képest szokatlanul me­(első nagy kora tavaszi pri- leg időjárásnak nem örülnek mőridény. A Szövetkezetek a termelők, mert rövidebb Csongrád megyei Értékesítő ideig tart a szezon és az Központjának telepei eddig egyszerre óriási tömegben csaknem tizenkétmillió cso- jelentkező áru értékesítési mó piros retket vettek át ex- feltételei sem olyan kedve­portra. Az utóbbi napokban zőek, mintha ' egyenletes valóságos primörszerelvények ütemben, folyamatosan ad­indultak a szegedi tranzitte- hatnák át. lépről a külföldi megrende- A következő nagy tavaszi lökhöz. A minap például ti- zöldségidény a karalábé ül­zenegy guruló vagon árut tetősével megkezdődött. Fő küldtek a Német Demokrati- termő helyén, Szentes térsé­kus Köztársaságba és Cseh- gében már földben vannak a Szlovákiába. A termés zömét palánták. A MÉK előrelátha­a szeged-mihálytelki, a rösz- tóan tízmillió darab korai kei, az újszegedi és a doma- karalábét forgalmaz. Ez a széki kiskertek adták. Bel- mennyiség valamivel keve­földre — a hazai piaci igé- sebb a tervezettnél, viszont nyek kielégítésére — is sok- fejes káposztából i— ami felé szállítottak, elsősorban ugyancsak keresett mezőgaz­Budapestre, Győrbe, Komá- dasági exportáru — a tava­romba, Veszprémbe és Egerbe, lyinál valamivel többre szá­A szedést siettető, az évszak- mítanak. Szakmunkás­tanuló napok A KISZ Csongrád megyei díjait. A délelőtt 10 órakor bizottsága, a Csongrád me- kezdődő ünnepség egyúttal a gyei tanács művelődésügyi szakmunkástanuló napok osztályával és a Szakszerve- zárórendezvénye is. zetek Csongrád megyei Ta­nácsával közösen, a fórra. Magyar kulturális letek Ungváron A Szovjet—Magyar Baráti Társaság rendezésében ma­gyar kulturális hetek kez­dődnek Ungváron április 4-én, hazánk felszabadulásá­nak 29. évfordulóján. A Kár­pát Könyvkiadó meghívása nyomán kiállítás nyílik a Kossuth Könyvkiadó kiadvá­nyaiból. Új szigetelő anyag Az Építésügyi és Városfej­lesztési Minisztérium megbí­zásából több kutató intézet­tel együttműködve új szige­telő anyagot állítottak elő a Magyar Ásványolaj és Föld­gázltísérleti Intézet kutatói. A Korofle elnevezésű szi­getelő fólia a gyakorlatban a kátránypapírt helyettesíti, de annak minden hátrányos tu­lajdonsága nélkül. Nem töre­dezik, kiválóan állja az idő­járás viszontagságait. A poli­propilén szállal erősített új szigetelő anyag kisérleti al­kalmazását megkezdték. I dalmi ifjúsági napok kereté­ben háromnapos rendez­vénysorozatot szervez „Szak­munkástanuló napok" cím­mel. Ma, vasárnap délelőtt 9 órakor, a Bartók Béla Mű­velődési központban dr. Koncz János, a megyei párt­bizottság osztályvezetője nyitja meg a Szakmunkás­tanulók élete című doku­mentumkiállítást. Ugyanott délelőtt-10 órakor kezdődik a megye szakmunkásképző intézeteiben működő irodal­mi színpadok megyei sereg­szemléje. Április 1-én, hétfőn dél­előtt 9 órakor, a szegedi If­júsági Ház nagytermében a megye szakmunkástanulói nagyszabású szellemi vetél­kedőn mérik össze tudásukat és felkészültségüket. Aznap rendezik meg a '/.unjon da­lunk című énekkari bemu­tatosorozatot is. Hétfőn este ifjúsági bal lesz a Hungária termeiben. Április 2-án, ked­den délelőtt, a Fáklya film­színházban ünnepi nagy­gyűlést rendeznek, ezen osztják ki a „Szakma Kiváló Tanulója" megyei verseny üj tanulmány a szegedi munkásmozgalomról Á szociális otthon épülete műemlék. Az egykori kolos­tor folyosójára nem talál be a napsugár. Jóllehet fűtenek, mégis hideget árasztanak a falak. Az új otthon csak évek múlva készül el. EGYETLEN LEHETŐSÉG Mint a Délmagyarország hírt adott róla, értékes ta­nulmány jelent meg a Jó­zsef Attila Tudományegye­tem Acta Historica sorozatá­ban. Hegyi András fiatal kutató közreadta A szegedi ipari munkásság helyzete és küzdelmei a Gömbös-kor­mányzat idején, 1932—1936 című terjedelmesebb érteke­zését. A tanulmány, amelyet Székely Lajos szerkesztett, széles körű statisztikai, le­véltári és más forrásanya­gok felhasználásával tüzetc­sen feltárja a szegedi mun­kásság szociális viszonyait, valamint gazdasági és politi­kai küzdelmeit az említett években. Kiemeli a kommu­nisták és a baloldali szoiál­demokraták, a szakszervezeti aktivistáki és a munkástöme­Kórusok seregszemléje Minden évben megrende­zik az ország általános és középiskolai énekkarainak seregszemléjét, az „Éneklő Ifjúság'' elnevezésű kórus­hangversenyeket. Kerületi, városi minősítő versenyek előzik meg a megyei és te­rületi döntőket, amelyekről felvételsorozatot készit a Magvar Rádió. Hat Békés és Csongrád megyei iskola énekkara vett részt az „Éneklő Ifjúság" területi döntőjén, amelyet Szegeden rendeztek tegnap, szombaton délután, a Bartók művelődési központban. A hangversenyen két békés­csabai énekkar mellett a következő szegedi isko­lák kórusai szerepeltek: a Zrínyi általános isko­láé, vezényelt dr. Hof­száng Józseíné; a Textilipari Szakközépiskola kórusát Mo­nbki Lajos vezette, a Tömör­kény gimnázium énekkarát dr. Mihálka György, a JA­TE Ságvári Endre Gyakor­ló Gimnáziumának vegyes karát pedig Szécsi József. Ugyancsak Szegeden. a Bartók művelődési központ­ban rendezik kedden délután a megyei elődöntőt, amelyen két szentesi, egy-egy makói és vásárhelyi, valamint a szegedi Rókusi általános is­kola ének-zenei tagozatának kórusa mutatja be program­ját Kalmár Ferencné ve­zényletével. „Zúgjon dalunk" címmel szintén Szegeden bonyolítják le a szakmunkásképző inté­zetek és szakközépiskolák ti­szántúli énekkarainak talál­kozóját. Ez a kórushang­verseny holnap, hétfőn dél­előtt 11 órakor kezdődik a Bartók művelődési központ­ban, a részt vevők: Szolnok és Csongrád megye szak­munkásképző és szakközép­iskoláinak énekkarai. Sze­gedről a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmun­kásképző Intézet énekkara Kócián József vezényletével, a 600. sz. „Móra Ferenc" Ipari Szakmunkásképző In­tézet kórusa Szécsi József, a Textilipari Szakközépiskola énekkara pedig Monoki La­jos vezényletével mutatja be programját. gek áldozatos harcát a nyo­mor, a rendőrterror és a fa­sizálódás ellen. Kitér a szo­ciáldemokrata párt szerve­zeti életére, propaganda- és agitációs munkájára, foglal­kozik a kulturális és sport­mozgalommal is. Megismer­kedhetünk a szegedi mun­kásmozgalom kiváló szemé­lyiségeivel. akiket hiteles források alapján mutat be a szerző. Közülük többen ma is itt élnek, Szegeden. /S dolgozat tanúsága sze­rint. az említett évek a fel­lendülés idejét jelentették Szegeden is. A meg-meg­űjulú sztrájkmozgalmak nagy része legalábbis rész­leges sikert hozott, mind a bérek, mind pedig a munka­idő és munkaviszonyok te­kintetében. A tanulmány kapcsolódik Hegyi András tavaly meg­jelent tudományos dolgoza­tához, ' amely a szegedi pa­rasztság helyzetét ismerteti ugyanebben a történeti idő­szakban. Az Acta Historica új kötete nyeresége mind a munkásmozgalom, mind pe­dig a helytörténet kutatásá­nak. és témájánál fogva szé­lesebb körű érdeklődésre tarthat számot. Mariska — arcán gyermeki mosollyal — fogad bennünket. Negyven­öt éves, vékonyka özvegy­asszony. Magyaráz: — Tessék csak nézni ezt a kövezetet, kérem. Ezt meg le­het nézni, igazgatónő — mu­tat nem kis büszkeséggel a víztől még fénylő kőlapokra. — Mert én aztán szeretem a rendet, a tisztaságot! És za­var, hogy a személyzet szét­hagyja a papucsokat az öltö­zőben. Haragszom ezért, nagyon haragszom; Már mesze járunk, amikor utánunk kiált: — A szépet is szeretem. Van egy gyönyörű térítőm, ide fogom rakni, erre az asz­talra. Szívesen adom, igaz­gatónő! — és éles hangon rá­zendít a nótára: „Ég a ba­bám fekete szeme..." Kenéz Antalnétól, az ott­hon új igazgatójától megtu­dom, hogy Mariska valóban szereti a rendet és szívvel­lélekkel dolgozik is érte. Ad­dig nyugodt — ő és a kör­nyezete is —, amíg serény­kedik. Ezenkívül azonban némi anyagi haszna is szár­mazik a segédkezésből, s az intézet is jól jár, mert nincs elég takarítónő. Sajnos, a nő­vérek végzik gyakran az ő munkájukat is. Pedig hivatá­suk a jó szóra áhítozó, gon­dozásra szoruló emberek mellé szólítaná őket. A Mátyás téri otthonban jelenleg 190 lakó van. Elfek­vők idős és fiatal beteg em­berek, magukra maradt, megöregedett egészségesek. Hasznos ár­hullám a Tiszán Az évszázad legmelegebb márciusa búcsúzik, s a hónap második felének nyárias nap­jaiban eltűntek a Kárpátok utolsó hótartalékai. A hegyek téli csapadékát most már víz formájában szállítják a fo­lyók., Ezzel kapcsolatban az Alsó'tiszavidéki Vízügyi Igaz­gatóságon dr. Vágás István előnyös. Sikerült ugyanis ide­jében feltölteni a kiskörei vízlépcső tározóját s jelentős mennyiségű víztömeget „meg­fogni", tartalékolni. Másik haszna ugyancsak hasonló jellegű. Most már teljes erő­vel dolgoznak a vízkivételi művek a folyókon s a maga­sabb vízállásnál könnyebb az főosztályvezető elmondotta, öntözőhálózat folyamatos el­hogy Szegednél egy hét alatt körülbelül megduplázódott a Tisza vízhozama. Nagyságá­ban azonban a szokásos ta­vaszi árhullámoktól elmarad a jelenlegi, ami azzal magya­rázható, hogy valamennyi té­li 'hónap aszályos volt, szű­kölködött csapadékban. Viszonylag kicsinek mond­ható az árhullám, mégis két látása. Különösen fontos ez most a tartós szárazságban. A zöldségtermelő körzetek­ben a mezőgazdasági üzemek kiültették a tavaszi primőrö­ket, s egyszer megöntözték a palántákat. A széllel is pá­rosult meleg időjárás azon­ban annyira szikkasztja a földeket, hogy helyenkint már a másodszori árasztást A korhatár 20-tól 90 évig terjed. Nem helyénvaló a kérdés, lój érzik-e magukat itt ezek az emberek. Nehéz kimon­dani: többségük számára ez az egyetlen lehetőség az életben. Szülőt, gyereket, élettársat nem tud helyette­síteni egyetlen intézmény sem. Azért kell nagy-nagy megértés, türelem a gondo­zottak iránt, hogy mégse érezzék olyan egyedül magu­kat a világban. CSALÁDI KÉPEK ^szempontból kétségtelenül igénylik a zsenge növények. Az elfek­vők szo­bái: kór­termek. Csendes, többnyire súlyos beteg, magatehetetlen emberek fekszenek itt. ök nem pörölnek, mint az egy emelettel feljebb lakók. Az egyik négyágyas szobá­ból erélyesen kiszól egy asz­szony: — Aztán van-e kép? Nincs?! Mert nem tartják be a szavukat. Na, szép! — Holnapra előkeresem a családi képeket, megígérem Erzsi néni — mondja az igazgatónő. — Jtt a keze? — Itt a kezem — nyújtja a kezét. Szeme szúrós, ke­mény szempárral találkozik, jobbja görcsös szorítást érez. — Megértette?! — Meg, Erzsi néni. És az igazgatónő mosolyog. Zsuzsa néni új papucsot kér, Bözsi néni az ápolónők­re panaszkodik. A többiek simogatják az igazgatónőt, mint a csöppségek az óvóné­nit, amint végig haladunk a folyosón. Az ablakok ide be­eresztik a napsugarakat, az állványokon új levelet haj­tanak a virágok. Idős házaspár szobájába kopogtatunk. Házasságuk öt­venedik évébe jutottak ide, de nem azért, mert elkerül­te őket a gyermekáldás. — Nézzed csak, apukám — mondja szeretettel a néni élete párjának —, itt ezt a képet. Szép, szőke, 16 éves lány mosolyog vissza a papára, mamára. Most, közel 20 év­vel később már nem tűri meg szüleit a közös lakásban. A szobájukat albérletbe is lehet adni az jövedelmezőbb. — Tessék mondani, mi van a vejünkkel? Nem fi­zet? — kérdezi a néni, aki­nek nincs nyugdíja — aggó­dó szemmel az igazgatónőt. — Nem. Majd az ügyvéd tudja, mi a teendő. Letiltják a fizetéséből. — Istenem, istenem — mondja a néni, s megtelik a szeme könnyel. — A lányom is meg lehet zavarodva, fél attól az embertől. S elkesergi a két öreg éle­KÖZÖS GON­DOSKODÁSSAL te történetét. Volt házuk egy kisvárosban, eladták. Aztán Szegeden vettek egy másikat, a lányuk nevére íratták. Ezt is áruba bocsátották, amikor férjhez ment a fiatal tulaj­donos — és az egész család egy nagy belvárosi lakásba költözött. A két öregtől már nem várhatott pénzt a fiatal házaspár, sőt foglalták a he­lyet a pénzt hozó albérlők elől. Étlen, szomjan egy utcai padon töltötték az éjszakát amikor rájuk találtak. Húszéves fiú ül egy kétkere­kű kocsi­ban. Hosszú hajú fiatalem­ber, katonás fazonú, divatos öltönyben. Iparitanuló volt, amikor a Balatonba fejest ugrott. Túl sekély volt a a víz... Azóta csak ezzel a kocsival tud közlekedni. ö a leggyakoribb és leg­lelkesebb látogatója a társal­gónak. Főleg a lemezjátszó és a magnó vonzza oda. Ne­héz betartania ;l rendét: sze­retne tovább fent maradni este és nem érti meg, miért nem kezelheti ő a magnót. — Jó lenne egy hordozható kis magnetofont venni ne­ki — mondja az igazgatónő. — Ez mindig nála lehetne. Ha lesz rá pénzünk, örömet szerzünk vele. Aztán szeret­ne kijárni a városba. Az idő alkalmas is erre, csak kísé­rő nélkül nem engedhetjük ki. Segítség kellene. Igen, rengeteg segítség Kísérők és szeretetet adó lá­togatók, olyanok is, akik ke­zük munkájával enyhítené­nek a családi otthon hiá­nyán. Nehéz tisztán és rend­ben tartani a szobákat. Csi­nosítani is kellene a folyosó­kat, a termeket. Van ott egy aprócska kert, a lakók leg­többjének ez jelenti a termé­szetet. Aztán szükség lenne egy mosókonyhára is. Segítségben eddig sem volt hiány. Munkájukkai és ked­vességükkel már boldogítot­ták a lakókat a ruhagyár, a gabonafelvásárló tröszt, a paprikafeldolgozó vállalat, a MÁV Szeged-állomás, a pá­lyamesteri szakasz szocialis­ta brigádjai, a Zalka Máté laktanya KISZ-tagjai, a Hó­fehérke gyermek ruhabolt és a Minőségi Cipőgyár dolgo­zói. * A társadalmi összefogást nem nélkülözheti egyetlen olyan otthon sem, amely ar­ra hivatott, hogy a családot, a családi környezetet pótolja a lehető legteljesebb módon. És ezt a célt közös munká­val, közös gondoskodással lehet csak megközelíteni. Chikan Ágnes 4 (

Next

/
Thumbnails
Contents