Délmagyarország, 1974. március (64. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-27 / 72. szám

Gyermekkézben százszorszép A Szegedi Kenderfonó Báboznak is, így fejlődik be- 71, de ennél sokkal többet óvodájában szö6zke kisfiú, szédkéezségük, gyarapodik a Pálfi Gabika dörgöli álmos szókincsük. A nagyoknál kiszemét, most ébredt, jött ér- állítás, ők maguk rendezték te anyukája. Pálfi Istvánné saját rajzaikból. Amint fel•otthon érzi magát itt, kis- rakták a képeket, rögtön gyermek korában őt is ide megszületett a bírálat is, beírtak. Esetenként szükségmegoldásokra kényszerülnek, bár általában a szülők szabadsága és egyéb okok folytán nincs bent minden beírt gyerek. A férőhelyek hozta minden reggel a ma. — Szerettem ide járni — mondja a fiatalasszony — másra nem is nagyon emlékszem, majd húsz év telt el azóta. Rózsika óvónéni hegedült nekünk, már akkor is itt volt a Berta óvónéni, meg Ági óvónéni, ünnepélyeken sokat szerepeltünk. Ági óvónéni, Elek Józsefné a gyári óvoda vezetője. Kedves mosolyú asszony, ha a gyermekekről beszél, szavaiból csordul a szeretet. Nem érez fáradtságot, pedig a vezétő óvónői tennivalók mellett most neki is van ma- melyik a legszebb, melyik a számát éppen az ő érdeküklegjobb. Igazságos véleményt alkotnak, ők még nem tudnak színlelni, azt mondják, amit éreznek. Nagyon szeretik a zsírkréta színeit, szabad foglalkozás idején is rajzolnak sokan. A korszerű neveléshez hozzátartozik, hogy az óvodásokat a számok világába is bevezetik, játékos formában. Ehhez most rendeltek meg egy szemléltetőeszköz-rendszert, ben nem lehet emelni, így is nagy a zsúfoltság. Évekkel ezelőtt a körzetbe tartozó, nem gyári gyerekeket is felvették, ám a gyermekgondozási segély bevezetése óta a kenderfonógyári bölcsőde szinte százszázalékosari adja az utánpótlást, egyre kevesebb kívülálló szülő igényét tudják kielégíteni. Előnyben részesítik természetesen az újszegedi gyárból, a KSZV 35 ezer forintért. A gyár központjából, a jutaárugyármegveszi a játékokat, a köz- ból érkező jelentkezéseket, pontilag előírt eszközöket, de Hat óvónő dolgozik az óvoigen sokat maguk az óvónők dában, valamennyien óvónői készítenek. Van magneto- képesítéssel. A fenntartás fonjuk, diavetítő, dianéző, költségeit a részesedési alapminden felszerelés adott, ami ból fedezi a gyár, az 53 féa foglalkozásokhoz kell. Az rőhelyes bölcsődével együtt udvaron homokozó, mászo. _ , . _ fa, sziklakertben teknősbéegy csoportja, örömmel fog- kák várják t lallm^ilr a7 anrn pmherna- , • , - . . , ... rekzsivajt, kacagast. A bölcsőde és az óvoda közöe lalkozik az apró emberpa lántákkal. Idén lesz húsz éve, hogy ebbe az óvodába jött. 950 ezer forint összegben. Ehhez jön még a szülői hozzájárulás, ami a gyermekek számától, a szociális helyzettől és egyebektől függően konyhájában az életkornak -250 ezer forintot tesz ki Sok olyan dolgozója van a gyárnak, akiben az ő felügyelete alatt nyiladozott az értelem, neki százszorszépet séta megfelelő étrend szerint főzik az ízletes és tápláló ebédeket. Tízórai helyett limonádét kapnak a gyerekek, szedett roppan a sárgarépa a foguk közben, alatt, vagy almát esznek, hitőle tanulta az első verse- szen nyolc órakor reggelizket. Most sorra bemutatja a tek, pontosan délben pedig különböző csoportok termeit, ott az ebéd. csöpp sajnálkozással, hogy : elég szűkösen vannak. j KEVÉS A kicsik i FÉRŐHELY , . ! szociálpo. P " litikai osztályának vezetője. , f mielőtt az óvodába kísért, s/ana > elmondta, hogy szükségférőis, másik hellyel együtt egyszerre 90 gyermeket tudnak elhelyezni. Az átlagos napi létszám AZ ÓVODÁBAN egyikük horkol úgy nyúlik el ágyacskáján, mint egy felnőtt. A szoba sarkában térelválasztó, mögötte kicsi székek, babák, a kiscsoportosok még szeretnek elbújva játszani, félénkebbek. Délelőtt az Úttörő téren százszorszépet találtak. csöppnyi markukba szorították, majd megörökítették a rajzlapokon. A középső csoport már ébredezik. Marika óvónéni, aki vigyázó szemeit rajtuk tartja, nagymamájától, édesanyjától örökölte rajongását hivatása iránt. Segít öltözködni a gyermekeknek, az ajtóig kíséri őket. Amikor meglát, felragyog a tekintete. — Hadd büszkélkedjem a összesen. Ezek rideg számok, de rengeteg gondoskodás, féltő áldozatvállalás van mögöttük. A gyárnak nem mindegy, hogy a csarnokokban dolgozó anyák biztonságban tudják-e gyermeküket, vagy az egész műszak alatt aggódnak értük. Ez a gondoskodás nemcsak a Dr Szabé Jövendő nemzedéknek szól, Istvánné hanem azoknak a munkáa gyár soknak, munkásnőknek is, akik most teremtik meg utódaik létalapját, azt az anyagi és erkölcsi bázist, amelyről gyermekeik indulhatnak az életbe. Bálint Ibolya gozóinak munkaidő-csökken, téséről. A rendelet szerint a gyerekeimmel! A köziekedé- i munkaidő-csökkentés a postai si témájú gyermekrajz-pá- szolgáltatások színvonalát. lyázatról elhozták négy és fél' folyamatosságát és zavarta. v , „ .. . lansagat nem ronthatja, a éves „muveszeim a zsűri dolgozók munkabérét nem különdíját. A nyertesek: He- csökkentheti. Követelmény gyes Norbert, Klapcsik La- az is, hogy a kieső munkaKocsis Sanyi és Onczay időalapot a posta saját erőÁprilis 1-től: Munkaidő-csökkentés a postánál A Minisztertanács határo- A felkészülési terveket a zatának végrehajtására a napokban hagyja jóvá a közlekedés- és postaügyi mi_ KPM és a postások szakszerniszter a munkaügyi minisz- vezete, s így április elsején terrel együttesen rendeletet bevezetik a rövidített munadott ki a Magyar Posta dol_ kaidőt. A rendelkezés a posta forgalmi szolgálatára vonatkozik, s 33 000 dolgozót érint. (MTI) Munkaerő-foglalkoztatás, rugalmas bérpolitika Beszélgetés Buda István államtitkárral Az utóbbi évtized iparfejlesztésének egyik legfontosabb eszköze a vidéki ipartelepítés volt. ami kettős célt szolgált: egyrészt a termelőerők tervszerűbb, egészségesebb elhelyezését, másrészt a vidék iparosítását, a még szabad munkaerők foglalkoztatását. Az elmúlt években létrehozott vidéki üzemegységekben viszont az átlagosnál alacsonyabb a szervezettség, a termelékenység, egyszóval, baj van a munkaerő foglalkoztatásának hatékonyságával. Mire vezethető vissza ez a jelenség: az ipartelepítési koncepció hibáira, vagy arra, hogy az illetékes helyi szervek általában kevés gondot fordítottak az ipar „fogadására"? — Roppant egyszerű lenne azt válaszolni, hogy „is — is ..." A dolog azonban ennél bonyolultabb, és ezért kissé messzebbről kell kezdenem : az iparfejlesztési koncepciók mindig magukon viselik a gazdaságfejlesztés jellegét. A vidéki iparfejlesztés gyakorlatát más követelmények és célok jellemezték az extenzív fejlesztés időszakában, amikor a legfontosabb és viszonylag gyorsan megoldandó feladat volt a még szabad munkaerő foglalkoztatása, egyúttal az ipar Budapest-centrikusságának mérséklése. Illusztrációként Bács-Kiskun megye példája: 1960 és 1970 között 28 budapesti székhelyű ipartelep létesült, az iparban dolgozók száma kétszeresre, a részükre kifizetett bértömeg háromszorosra emelkedett. Az új ipartelepek természetesen hozzájárultak a városok és a nagyközségek fejlődéséhez is. — Átlépve a gazdaságfejlesztés intenzív szakaszába, ismét más célok, feladatok előtt állunk: a hatékonyság, a szervezettség, a termelékenység növelése, fejlesztése, illetve ezek feltételeinek a megteremtése jelentik ma a legfontosabb tennivalóinkat. E feltételek megteremtésében viszont a vidékre telepített üzemrészek — többek között műszaki-technikai színvonaluk, gyártmánystruktúrájuk és egyéb körülményeik miatt — hátrányosabb helyzetből startolnak. Melyek hát a továbbfejlődésük esélyei, lehetőségei? — Való igaz: a hatvanas évek elején-közepén létrehozott vidéki ipartelepek egy részét még ma is az átlagosnál alacsonyabb hatékonyság jellemzi. Visszavezethető ez az ipartelepítés bizonyos fokú — a telepítők és az ipart fogadó területek szempontjából érthető, de a népgazdaság szempontjából vitatható — siettetésére. S bár az ipartelepítés még így is elősegítette az ésszerűbb termékszerkezet kialakítását, de együttjárt: a vidéki ipartelepek alacsonyabb technikai színvonalával, ami jórészt a telepítő vállalatok magatartásával, gyakorlatával függ össze. Ismert dolog, hogy a vidéki ipartelepeket általában az anyavállalatnál fölösleges, sokszor már selejtezésre érett gépekkel, berendezésekkel szerelték fel. Ha ehhez még hozzávesszük a munkaerő alacsonyabb szakképzettségét, vagy éppen szakképzetlenségét, akkor nem is nagyon kell további magyarázatokba bocsátkozni Cl, Csilla. A különdíj egy aranyos kis maci, csodálatosan tiszta, mert a gyerekek megbeszélték, hogy azzal nem játszaa terepi bői pótolja. A postaigazgatóságok a hivatalok vezetőivel megbeszélve intézkedési tervet készítettek a zavartalan átmenet. a folyamatos szolgálat és a kieső mtnfeatöő Próba az üveggyárban Kedden megkezdték a másfél milliárd forintos költséggel épített és felszerelt új orosházi síküveggyár négy üveghúzó gépének a kipróbálását. A két utolsó üveghúzó gépsort a tervek szerint körülbelül egy hónap múlva indíthatják. A nagy teljesítményű berendezés próbája előreri^&faaft&is az es közepéig ferok az alacsony hatékonyságot illetően. • — Fejlesztéspolitikánk alapja, hogy korszerűsíteni kell — például rekonstrukciókkal — a meglevő iparvállalatokat és telepeket. Ezzel párhuzamosan az alacsony hatékonysággal működő munkahelyeket, üzemeket fokozatosan meg kell szüntetni, többek között azért is, mert csak így tudjuk — tervszerűen, átcsoportosításokkal — a korszerű technikával felszerelt, dinamikusan fejlődő iparágak, vállalatok munkaerő-szükségletét kielégíteni. — Ma már egyre jobban felismerik ezt a követelményt a megyékben is. Például Fejér megyében nem engedik, hogy a területükön további, teljesen új termelési profilt képviselő vállalatok jelenjenek meg, hanem a — termékprofil szempont• jából amúgy is túlságosan sokszínű — meglevő munkahelyek fejlesztésére koncentrálnak. Ma már nem lehet cél, hogy csupán egy-egy községen, vagy kisvároson belül törekedjenek a foglalkoztatási gondok megoldására. Nagyobb egységekben — megyékben, illetve gazdasági körzetekben — kell gondolkodni, és egy-egy- földrajzilag is jól megválasztott telepítéssel ipari vonzáskörzeteket kell kialakítani. Hatékonyság, megfelelő ösztönzés nélkül nem képzelhető el. Ha el akarjuk érni, hogy a bérek ösztönözzék a gazdasági növekedést, akkor nemcsak azt kell vizsgálni, hogy a feltételezett gazdasági növekedés milyen ütemű béremelkedést tesz lehetővé, hanem azt. is, hogy milyen béremelkedési ütem mellett valósítható csak meg a tervezett gazdasági fejlődés. Vagyis: a bérek emelését nemcsak a lehetőségektől, hanem gazdaságfejlesztési szándékainktól is függővé kell tenni. Ebből a szempontból milyenek ítéli meg Buda elvtárs a jelenlegi bérpolitikát és bérezési gyakorlatot? — Ma már közhelyszerű igazság, hogy a társadalmi aktivitás egyik fontos mozgatórugója az anyagi és az erkölcsi ösztönzés. Népgazdasági szinten viszonylag pontosan meghatározható, hogy bizonyos gazdasági fejlődés milyen mértékű bérszínvonal-növekedést tesz lehetővé. Ez az átlag azonban iparáganként, sőt munkahelyenként is a mindenkori gazdaságfejlesztési célok szerint differenciálódik. Csak emlékeztetni szeretnék arra, hogy nálunk a nemzeti jöveJ delem emelkedésével azonos mértékű a lakossági fogyasztás növekedése, tehát a gazdasági növekedéssel arányosan emelkedik a lakosság életszínvonala. Ez azt is jelenti, hogy bérpolitikánk elvi alapjai helyesek. Más kérdés, hogy a konkrét módszerekkel. a mindennapi bérezési gyakorlattal kapcsolatban sok és többnyire jogos kritika hangzik el. — Például, hogy a központi bérpolitika nem mindig érvényesül a vállalati gyakorlatban. Másképpen fogalmazva: a vállalatok fejlesztési elképzeléseiből gyakran hiányzanak a bérpolitikai megfontolások. Inkább csak azt nézik, hogy miből és mennyit lehet elosztani, de arra kevesebb a példa, hogy bizonyos vállalatgazdasági célok elérését előre is ösztönözzék a bérezéssel. — Pedig a népgazdaság általános bérpolitikájában felfedezhető ez a motívum. Ezzel kapcsolatban csak a tavalyi, központi béremdéaat fasgészaé tani bérintézkedésekre, a szakmai bérek országos táblázatának. valamint a bértarifa-rendszernek folyamatban levő kidolgozására, sőt a rendszeresen alkalmazott bérpreferenciákra utalnék. A bérpolitikát időről időre meghatározó központi intézkedések azonban csak akkor érhetik el céljukat, ha állandóan fejlődik a vállalati bérpolitika is, ha a központi intézkedéseket kellő rugalmassággal a munkahely adottságaihoz, sajátosságaihoz igazítják. A központi bérpolitikát is át_, meg átszövi a kivételek, kedvezmények — szaknyelven: a preferenciák — rendszere. Nem hátráltatják-e ezek a kivételek az alapelv következetes megvalósítását? — Nem! A bérpreferenciák a felhasznált béralapnak mindössze fél százalékai, érintik. Másrészt: bérpreferenciák nélkül nincs rugalmas, hatékony ösztönzés Nem ártana, ha ezt tudomásul vennék a munkahelyeken is. Nincs olyan szabályozórendszer, ami minden esetben, minden munkahelyen maradéktalanul betölthetne a feladatát. Ismétlem: a vállalatoknál és intézményeknél éppen erre a rugalmasságra lenne szükség. Kicsiben, éppen olyan — a vállalat fejlesztési céljaihoz igazodó — helyi preferenciákat kellene alkalmazni, iránt ahogy ezt a központi bérgazdálkodásban is tesszük. Ezzel kapcsolatban még csak annyit: a gazdálkodás szinte valamennyi területén megtalálhatók a preferenciák, éppen azért, mert a gazdálkodásban nemcsak a szűken vett közgazdasági, hanem politikai érdekek, szempontok is jelen vannak, és ezeket nem szabad figyelmen kívül hagyni. Egyébként: az idén és jövőre, a preferenciakeret egy részét speciális feladatok — létszám-megtakarítás stb — fokozottabb ösztönzésére akarjuk felhasználni. Végül még egy téma: a munkaügyi tevékenység ma már a legfontosabb vállalatgazdasági feladatok közé sorolható. Ebből a szempontból hogyan ítéli meg a munkaügyi apparátus felkészültségét, illetve a minisztérium tevékenységét ? — Elképzelhetetlen, hogy valamilyen fejlesztési koncepciót a munkaügyi szakemberek véleménye, közreműködése nélkül alakitanának ki. Ez alapvető és következetesen érvényesített követelmény a központi tervezésben. és annak kellene lennie a vállalati gazdálkodásban is. A feltételes mód arra utal, hogy a termelőegységeknél még gyakran harmadrangú tényezőként kezelik a munkaügyet. Máima is tarthatatlan ez az állapot, hiszen a munkaerőforrások lényegében kimerültek, a fejlesztési feladatokat — az anyagi termelés területén — lényegében csak a meglevő létszámmal lehet megoldani, márpedig ennek racionális módját elsősorban a munkaügyi szakemberek ismerik. Ez még akkor is igaz, ha a munkaügyi apparátus felkészültsége. szakmai képzettsége helyenként a kívánatosnál alacsonyabb Éppen ezért rendszeresítettük a széles körű továbbképzést, ezért vezettük be a speciálisan munkaügyi képzettséget adó közgazdaszoktatást. A szakember-ellatottsággal tehát nem lesz baj, de ezeket a szakembereket képzettségüknek megfelelően, feladattal es köve. telménnyel kell foglalkoz. tatni. V. Cs,