Délmagyarország, 1974. március (64. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-17 / 64. szám

YASÁRNAF, MU MÁRCIUS RR. 6 Ingázó munkások A felszabadulás utáni nagyiramú ipari fejlődés során a magyar munkásosztály számbeli növekedése két alapvető módon valósult meg. Az új munkások egy része városban született, generációkon át munkásnak nevelkedett, más része pedig a mezőgazdaságból áramlott az iparba. Az utóbbiak idősebb nemzedéke már többnyire letelepedett a városokban, de az áramlás nem állt meg, további munkástömegek jönnek a falvakból, a tanyákról, akiket még ezer szál köt vidéki lakóhelyükhöz. Helyzetük lényegesen nehezebb, mint azoké, akik városi lakásukból helyi tömegközlekedési eszközökön, vagy saját járművükön köaelítik meg a gyárak kapuit. Nehéz aa ingázóknak. Naponta 10—20 kilométerről, sőt ennél is nagyobb távolságokról bizonyos fáradtsággal érkeznek munkahelyükre, az utazás fizikai és lélektani megterhelést jelent, gyakoribb a megbetegedés, fokozottabban ki vannak téve az üzemi baleset veszélyének. A napi szabadidő mennyisége egy-három óra olyan holtidővel csókken, aminek hasznos eltöltése a lehetetlenséggel határos. Az ingázók többsége szakképzetlen, betanított és segédmunkás. Továbbképzésükre nem igen van mód éppen a szabadidő veszteség miatt, néhezen illeszkednek a gyári közösségbe, mivel nem tudnak részt venni kollektív rendezvényeken, baráti összejöveteleken, szervezeti életben, hiszen sietni kell haza, a családra így is kevés jut a napból. Szeged nagyüzemeit is ér•ekenyen érinti ez a téma. A város mozgatható munkaerő-tartaléka régen kimerült, nagy szükség van a megye környező és távolabbi vidékeinek munkavállalóira. A legnagyobb vállalatok — a 60-as évek végétől egyre intenzívebben '— igyekeznek magukra vállalni a munkásszállítás gondját saját autóbuszokkal, a Volán szerződésben lekötött buszaival és teherautókkal. A Volán 10. sz. Vállalat menetrendszerű járatait is sok bejáró veszi igénybe, szerződéses munkásszállítást pedig 26 autóbuszszal végeznek jelenleg. Több mint 40 tehergépkocsijuk kisebb létszámú csoportokat szállít különböző vállalatokhoz, a rendelkezések értelmében előreláthatólag már csak idén december 31-ig. Ideális persze az lenne, ha teherautót ilyen célra nem kellene felhasználni, de az autóbusz is kevés, meg a vállalatok pénze is, meg egyéb körülmények is közrejátszanak. A DÉLÉP-nek évente 11 millió forintjába kerül a munkásszállítás. Mintegy 1000 embert kell reggelenként utaztatni Pálmonostora, Csanytelek, Baks, Dóc, Sándorfalva, Algyő, Kömpöe, Csengele és még 18 község térségéből két saját autóbuszszal, tíz szerződéses buszjárattal és közel húsz bódés személyszállító teherautóval. A szerződéses járatok szama április 1-től emelkedik, három újabb autóbuszt kötött le a vállalat a Volánnal. A munkások zömét kulturált körülmények között tudják szállítani, sajnos az útviszonyok miatt még jó ideig megmaradnak azonban a tehergépkocsik, a rossz földutakon nem közlekedhetnek az autóbuszok. A bejáró létFilmek, sorozatok, tévéjátékok Üj sorozatokat, filmeket ígér a tévé a második negyedévre. Az aktuális politikai és ismeretterjesztő műsorok közül a Látogatóban először a Csepeli Fémműbe kalauzolja el a nézőket, a sorozat a megyék politikai vezetőit is bemutatja A harmadik adás Csongrád megyéről készül. A történelem nagy pillanatainak tanúi szólalnak meg a Vallomások a XX. századról című sorozatban, olyan személyiségek. akik a magyar és a nemzetközi munkásmozgalomban kiemelkedő szerepet töltöttek be. A második negyedévben Döme Piroskát és Kahána Mózest mutatja be a tévé. A Munkaillemtannal olyan formát keresnek, amely mindenekelőtt az emberek munkálioz való viszonyával, annak erkölcs összefüggéseivel foglalkozik. A vezetők és beosztottak viszonyával, az üzemi demokráciával, a munkafegyelemmel, a munkahelyi közérzettel stb. A Magyar Tudományos Akadémia néprajzi kutatócsoportja kezdeményezte azt a filmsorozatot, mely rögzíteni szeretné, ami még él a népi kultúra emlékeiből, tárgyaiból, építményeiből, szokásaiból. A 14 részre tervezett sorozat fölhívja a figyelmet a néprajz és a népművészet eddig még nem, vagy csak kevéssé ismert területeire. A zenei műsorok különlegességének ígérkezik a budapesti nemzetközi karmesterverseny, április 24. és május 12. között. A verseny célja: fiatal tehetségek felfedezése. A részvételt legalább hároméves gyakorlathoz kötik, a korhatár 35 tat A teve filméi kcszil az vaJncsatprőí, és. természetesen egyenesadásban számol be az egyes fordulókról is. Április 7_én közvetítik a székesfehérvári Vörösmarty Színházból az Arany Páva döntőjét, ahol országonként a három-három legmagasabb pontszámmal végzett versenyző szerepel. Kibővül a zsűri is, tagja lesz az isztambuli Adnan Saygun-professzor, aki a harmincas években Bartók Bélának volt munkatársa törökországi gyűjtőűtján, Tiberiu Alexandra bukaresti professzor és Niall Sheridan, a dublini nemzetközi folklórfilm-fesztivál főtitkára. A tévéjátékok sorából megemlítjük Molnár Ferenc hajdan nagy sikert aratott vígjátékát a Delilát, Gyurkovics Tibor groteszk játékát a Végtisztességet. Tizenhárom részes lengyel filmsorozat mutatja be a Nobeldíjas Reymond Parasztok című regényének adaptációját. A nagy csaták tizenegy részes francia filmsorozat a második világháború legfontosabb eseményeiről, többek között a moszkvai, az angliai, a normandiai és a sztálingrádi csatáról számol be. Sarkadi Imre drámai töredékét Hannibál utolsó útja címmel vetíti a tévé. Az i irodalmi-drámai műsorok közül megemlítjük még Száraz György III. Béla című drámáját, Balázs Béla kevéssé ismert elbeszéléseinek Kalandok és figurák című válogatását, Vampilov: Az elsőszülöttjét. Turgenyev: Rugyinját. a csehszlovák Jiri Hubac prágaj fesztiváldíjas müvét, a Hosszú öszi napok és a Lengyel József három novelláját bemutató filmadaptációt. mely az Anlikritvm címével k-errü műsorra-l szám kisebb hányadát képezik a „Fakaruszok" a bódék utasai, mégis érdemes foglalkozni velük. Kulturált utazásról esetükben szó sem lehet, súlyosabb gond ennél is a balesetveszély, a meghűléses betegségek. A másik oldalon ott van a vállalat 1300 férőhelyes szegedi, 200 embert befogadó szentesi és 100 fős makói munkásszállója, kihasználatlanul. Háromágyas szép szobák, minden emeleten fürdő, teljes kényelem, mégsem veszik igénybe a vidéki dolgozók olyan mértékben, ahogy lehetne. Szívesebben hazamennek mindennap, vállalják az utazás fáradalmait, mert otthon van a család, a jószágok, a háztáji föld. A vállalat pedig évente 5 milliót költ a munkásszállók fenntartására. Az emberek nem panaszkodnak. Azt megjegyzik, hogy télen sokszor előfordul járatkésés, sokat toporognak a hidegben, jelentős a munkaidő-kiesés, dehát az télen van, tavasztól már ritkán akad ilyesmi. A fegyelem lehetne nagyobb az autókon, nem eléggé határozottak, szigorúak több helyen a kocsiparancsnokok. Nem panaszkodnak, pedig sokkal könnyebb volna minden, ha helyzetük végre megoldódna. Nem lenne örökös fáradtságérzésük, nem lennének ingerlékenyek, egymáshoz is másképp viszonyulnának, a munka is jobban menne. így a műszak vége felé már csak az emberi akaratnak köszönhető a teljesítmény, a központi idegrendszer elfáradása elválaszthatatlan a fizikai fáradtságtól, ilyenkor hallatlan erőfeszítés kell a mozdulatokhoz, a munkához. A vállalat szemszögéből nézve is mutatkoznak a káros hatások a teljesítmény csökkenése révén. Ha arra gondolunk, hogy a munkásszállító vállalatok között a DÉLÉP-en kívül ott vannak a Kenderfonó és Szövőipari Vállalat, a Szegedi Konzervgyár, a Csongrád megyei Állatíorgalmi és Húsipari Vállalat, a Nagyalföldi Kőolaj és Földgáztermelő Vállalat és a többi, megsejthetjük az ingázás társadalmi és gazdasági jelentőségét. A népgazdaságnak szinte minden ága küzd ezzel a problémával, egyre többet foglalkoznak vele párt- és tömegszervezetek is, de úgy tűnik, egyhamar nem sikerül megnyugtatóan pontot tenni a végére. B. I. Megüresedett állásra embert keresett a zákányszéki takarékszövetkezet. A szomszédból hárman jelentkeztek rá. A szomszéd a tanács. Mi történt a tanácson? Nagyobb rangot jelentene a takarékszövetkezet? Több pénzt? Kevesebb munkát? Vagy ott szebben köszönnek a belépőnek? A három jelentkező közül csak eggyel beszéltem, vele se azért, mintha rosszat cselekedett volna. Ha inkább kedvére való a szomszéd asztal, miért lenne baj? Kérdezzük meg azért Szél Sándornét! — Amikor kijártam az iskolát, nagyon biztattak bennünket, menjünk tovább. A gimnáziumot ajánlották, én meg mindenáron gép- és gyorsíró akartam lenni. Miért? A gépírók mind jól öltöznek, csinosak, hogyne tetszett volna. Gondoltam, csak besétálok az irodába, este meg hazasétálok. Rajtam kívül min-v denki azt mondta, menjek csak gimnáziumba, mit tehettem volna, oda mentem. Jöttek a szüleim, mindig azt látták, sírok. Miért sírsz, kislányom? Mennék haza. Azt mondta apám, ha erőltetni kell, ne erőltessük. Hazajöttem, jöhettem a tanácshoz. Annál szebbet el se képzelhettem, beiratkozhattam gép- és gyorsírónak is. Először tetszett csak, nem bírtam sokáig. Sok munka, kétnaponként esti iskola Szegeden — mindig álmos voltam. Föltámadt viszont a másik kívánság: most máién szerettem volna leérettségizni. Ettől menekültem, mégis magam akartam. Most kilenc éve, az is sikerült. — Címe, ragja? — Adminisztrátor először, igazgatási előadó másodszor, most csoportvezető vagyok. Első kívánsága is teljesült, annyit gépelhet, amennyit akar. A második is, ott dolgozik, ahol szeretett volna. Miért akart elmenni? Nem Uj húsüzem Hódmezővásárhelyen Egyre teljesebbe válik a húsprogram hazánkban, mind több helyen korszerűsítik a régi húsfeldolgozó üzemeket, valamint építenek újakat. Környezetünkben is jelentős beruházással bővítik a feldolgozóipart, s nem'csupán a „nagyok", például a szegedi szalámigyári építkezés jelent újabb kapacitást, hanem a kisebbek is. A vásárhelyi áj húsfeldolgozó üzemet a mindszenti Altalános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet, a szegedi KOTÍkordra és a MÉSZÖV, illetve a SZÖVOSZ közösen finanszírozta, összesen 4 millió forintba került a vágó- és feldolgozó üzem felépítése és berendezése, amelyet a napokban adtak át rendeltetésének. Az új vásárhelyi húsüzemben évente 6—8 ezer darab sertést vágnak le. A hízókat egy szövetkezeti társulás tagjai nevelik a húsüzem számára. A feldolgozott termékeket a mindszenti, a vásárhelyi és a szegedi üzletekben amr?rtTák majd. becsülték a munkáját? Mit mond a tanácselnök? — Százötven új hatáskört kaptunk. Nagyon jó, hogy mi dönthetünk abban, amit mi tudunk jobban. Olyan közel került a lakosság a tanácshoz, csak örülhetünk neki. De amikor a hatáskörök leadásáról volt szó, akkor még azt ígérték, hogy embert is kapunk hozzá. Egy esztékási kaptunk, építési szakemberből négy falunak jutott egy. Akik itt maradtak a tanácsnál, nem győzik a munkát. Rengeteg újat kellett megtanulni, és mindenben felelősséggel kell döntenünk. Ha a régebbi feladatok fogynának, talán győznénk, de azok is szaporodnak inkább. Ezért menekülnek az emberek. Teljes fegyverzete egy írógép, toll, ceruza, papiros — gondja egy egész falu. Valami nem mindennapi ügyel akartam kérdezni, de rossz nyomon jártam. — Nagyon is mindennapi ügyek ezek. Gyámügy, szociálpolitika, és a többi. Ami kimondottan nem pénzügy, valahogy mind ide csatlakozik. — Vegyük azt a példát, hogy iszik a férj! — Nem kell keresnünk, akad bőven. Jön panaszkodni a feleség, .sír, de kéri, hogy senki meg ne tudja. Venném föl a jegyzőkönyvet, nagyon sokszor nem lehet. Azt már nem vállalja. Ö nem följelenteni jött, ő segítsége; kér. Ha meg tudunk egyezni, behívatom a férjet is. — Bejön? — Vegyük azt a példát, hogy bejön. De sok szó kell, mire megígéri, hogy elhagyja a poharat, és megbecsüli a családot. — Eredmény? — Nem sok. Előfordult, hogy hét helyet megjelöli az asszony, ahova tökrészek fe je elöl menekült aludni, de a hét közül egy se jön el tanúnak a bíróságra. Az se tartozik a ritkaságok közé, hogy „védekezésképpen" kedveskedik a férj néhány napig a feleségnek, és kibékülnek Elmúlik egy hét, kettő, kezd jük elölről. Vagy azt mondja a férj, önként jelentkezik elvonókúrára. Fél év múlva derül ki, tájára sö ment. — Mit tesz ilyenkor a tanácsi ember? — Beszélünk bent, beszelünk kint. Azt is megpróbáljuk, ami lehetetlennek Iáiszik. Elmondja az iszákos férj is a magáét, szavai mellé tesszük a miénket. Megpróbálunk közös nevezőre jutni. Ha csak egyszer sikerül, akkor is sokat nyerünk vele. Egy család nyugalma nagy szó. Erre mi azt mondjuk, így természetes. Emberi ügyeket futószalagon nem lehet intézni. De nc. feledjük, új fejek rwnek a bürokrácia sárkányán, és az akták futószalagon jönnek. Nagy a szorítás. Mégis feltűnik, mennyire bizalommal jönnek ide az emberek. Örökség lenne ez a bizalom? — Nem örökség. Emlékszem rá, amikor én ide jöttem tizenkét évvel ezelőtt, ugyanazt hallottam legfőbb intésként, amivel most fogadják az újakat. A tanácselnökünk mindig elmondja, régen ő alig mert bemenni a községházára. Nemcsak ő félt, más is. Nagyon rosszulesett neki, hogy alig akartak szóbaállni vele. Ebből már könnyű volt levonni a tanulságot: a mi tanácsunkra ne így jöjjön a falu embere. Ha már elvállaltuk ezt a munkát, el ne engedjünk senkit addig, amíg közös nevezőre nem jutunk vele. — Nehéz? — Két szóval látszólag könnyebb elintézni valamit, mint kétórás győzködéssei. De ha két szóval nem lehet, vállalnunk kell a hosszabb időt. — De jött a százötven új hatáskör. — Ne feledjük, jó, hogy jött. Csak csinálni nehéz. — Kívülálló azt hiszi, két megoldás van. Vagy paragrafusosztó hivatalnok lesz a tanácsi dolgozóból, ha szorítja a papiros, es csak azt csinálja. . amit muszáj, vagy gondol egyet, és elmegy. Mó; MARADT | végi MÉGIS ; se mordom ag godalmamat. belevág Szé! Sándorné mondván, hogy külsőre szép csak, amit kigondoltam. — Csak egy lehetőség van. Olyan megoldás nem lehet, hogy elküldöm az érdeklődőt: menjen máshova, nem az én asztalom menjen ide. menjen oda, menjen akárhova, mert én most papírokkal vagyok nyakig. Ötvenben alakultak a tanácsok, most hetvenné, gyet írunk. Mi lenne ha még most se jutottunk volna el addig, hogy az emberekkel együtt kell dolgozni? Ha mi nem intézzük el a dolgaikat, vagy nem úgy intézzük, ahogy kell, akármilyen szépen fogalmaznák is meg, milyen az igazj demokrácia. elhúzna a fülek mellett. — Tehát egy lehetőség van: aki nem bírja, elmegy. El akart" menni, mégis maradt. Talán fölemelték a fizetését? — Nem ígértek többet. — Megfelezték a munkát? — Az se lett kevesebb. Talán jobb lesz egyik munkatársunk most jön haza a tanácsakadémiáról. Biztosan sokat segít majd. — Miért maradt mégis? — Erre de nehéz a fele. let! Jólesik azt tudni, hogy szükség van rám. Legjobb lenne úgy mondani, hogy mi ts közös nevezőre jutottunk. Horváth Itr/Mi