Délmagyarország, 1974. március (64. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-17 / 64. szám

Ez inkább a mi vizsgánk A Kenderfonó- és Szövőipari Vállalat pártszervezet végrehajtó bizottsága a közelmúltban tárgyalta azt a jelentést, melyben a aállalat vezérigazgatója beszámolt az ifjúságpolitikai határozat és az ifjúsági törvény végrehajtásából adódó feladatokról és az elért eredményekről. Magától értetődik, hogy a téma sok hozzászólást és vitát _ indukált. Gyakori megjegyzés: a vezetés nem támaszkodik eléggé az ifjúságra. Sőt, gyakran hallani kategórikusabban fogalmazott megállapítást is, azt, hogy a fiatal diplomás értelmiség nem kap elég teret. Emiatt hányódik, s elkallódnak a legszebb, legtermékenyebb esztendők. így van ez? Igen, van ilyen is, de ezt nem lehet általánosítani. Tegyük helyére a kérdést. Általánosítás helyett fogadjuk el, hogy ez fontos rétegpolitikai kérdés. Nyilvánvaló, hogy az ifjúsági politikában differenciált módszereket kell alkalmazni. Ha így nézzük, azt látjuk: az értelmiségi fiatalokkal való politizálás bizony sok kívánnivalót hagy maga után. Az ifjúság életünk szerves része. Nélkülük nincs kiteljesedett élet, s jövő. Okos, mindkét fél számára kielégítő politikát kell kialakítani, amelyben természetesen a tapasztalt felnőtteké a döntő szó. Ez alapállás. Ezt minden értelmes fiatal fel tudja fogni. Végső soron tehát tudományos igénnyel felépített foglalkoztatási programot kell készíteni az első időkre, amelynek a leglényegesebb mondanivalója, hogy odafigyelünk a fiatalokra. ' Hogyan lehet ezt a gyakorlatban megcsinálni? A kérdés csak első megközelítésben látszik nehéznek. Most, akárcsak a végrehajtó bizottság ülésén, elmondom saját, nagyon régi tapasztalatomat. Valamikor — majd harminchárom esztendővel ezelőtt — zsebemben egy másik nagyvállalathoz szóló, nagyobb fizetést kínáló felvételi papírral, mégis ehhez a vállalathoz léptem be. Tehát kevesebb pénzért szegődVASÁRNAP, 1974. MÁRCIUS 17. tem el. Ez bizonyára azért volt lehetséges, mert az akkor velem foglalkozó igazgató jó légkört tudott maga körül teremteni. Az emberséges hang, a közvetlen modor így hat ki egy egész életre. Nekünk is ezt kell csinálnunk, de jobban és alaposabban. Azért kell többet tennünk — és főleg módszeresen — saját fiatal szakembereinkért, mert közben nagyot fordult a világ. Ma már nem egyszerűen a megélhetésért dolgozunk, hanem — bármilyen furcsán is hangzik, és néha magunk sem vesszük észre — haladunk a szocializmus felé. Különösen gyakori tapasztalat a fiatal értelmiségieknél, hogy a munka náluk nemcsak egzisztenciális kérdés, hanem szükséglet. Azt gondolom, ha már egy diplomáért áldozatot hozunk, akkor joggal el lehet várni, hogy ezek az emberek úgy kerüljenek az életbe, hogy a lehető legtöbb haszna legyen belőlük a társadalomnak. Ezért tehát — éppen a, KB múlt év végi káderpolitikai határozatából kiindulva — helyes lenne minden diplomás új szakember részére legalább kétéves időtartamra konkrét programot összeállítani. Ennek több hasznát lehetne venni. Mindenekelőtt módszeres ellenőrzés mellett konkrétan meg lehet mérni a tehetséget, sőt ami fontosabb, a vezetésre való rátermettséget. A vezetés nem ingyenuszoda, ahol mindenki kedvére próbálkozhat. Elég sok problémánk adódik abból — a fiatalság körében népszerű feltevésből —, hogy a diploma egyszersmind vezetői alkalmasságot is bizonyít. Ha nincs módszeres próbatétel, ha nem mérjük le a képességeket, akkor ez csak végtelen vitához vezet, anélkül, hogy bármelyik fél is bizonyította volna álláspontjának helyességét. Ez a kérdés egyik oldala. A másik legalább ilyen fontos dolog: a főnökök nem minden esetben fordítanak megfelelő figyelmet a fiatal szakemberek munkájára. Ebből származik az az ugyancsak eléggé elterjedt vélemény, miszerint az idősebbek féltékenyek a fiatalokra. A legtöbb esetben pedig nincs másról szó, mint a máiemlített módszeresség hiányáról és arról, hogy nem megfelelő módon és mértékben figyelünk a fiatalok tevékenységére. Még valamit az egzisztenciális problémákról. A mi szocialista világunkban természetes, ha valaki szükségleteinek kielégítéséhez egyre nagyobb anyagi jövedelemre akar szert tenni. Ismét csak módszeresség kérdése, a hatékony káderpolitika függvénye, hogy az egészséges vágyat az anyagi szükségletek kielégítésére, befogjuk-e saját hajónk vitorlájába. Könnyű a kérdést leegyszerűsíteni úgy, hogy valaki anyagias. Nehezebb, ha tudatos káderpolitikával, szakmai felügyelettel olyan feladatokat bízunk a fiatal szakemberekre, amelyek megoldása mindannyiunk hasznára válhat. <5 is megkaphatja érte a jól megérdemelt munka ellenértékét. Ismét egy szempont, hogyan lehet harmóniát teremteni. Senki sem csodálkozzék azon a tudományosan bizonyított Vitelen, hogy ma a fiatal szakembereknél a szakma iránti vonzalom sokkal erőteljesebb, mint egy közösséghez, egy vállalathoz való jogi kapcsolat. Csak végig kell gondolnunk ezt és rájövünk, hogy ez korunk lényeges változásainak egyike. S miután messz-tűnt már a mindenható főnök modellje, mint a puszta létért, egzisztenciális fennmaradásért kizsákmányoló társadalmak kulcs. figurája, s szerencsére demokratikus légkör vesz körül bennünket. a főnöknek nemcsak il lik, de kötelessége olyan légkor4 teremleni, hogy a szakmai köt' . dés mellett a kollektívához való lartozás is természetes legyen. Sokszor a fiatalok csak ezt akarják mondani — magatartásukkal, mert szóval ugye furcsa lenne. Nem árt erre is odafigyelni. Ez utóbbiakat különösen azoknak a csodálkozó főnököknek a figyelmébe ajánlom, akik úgy tesznek, mintha nem tőlük, hanem mástól mentek volna el a fiatal mérnökök. szakemberek. Az ilyen osztályon. részlegen nem ritka vendég a politikai közömbösség nemtörődömség sem. Minősitési rendszerünkben senki sem bizonyíthatja rátermettségét, tehetségét a tőle leköszönt fiatalokkal. Fordítva igazabb is, reálisabb is: az ilyen vezető roszszul politizál, vagy szakmai elefántcsonttoronyban él. Százszor elmondott igazság itt is áll: a politika és gazdaság ugyanazon dolog két oldala. De ha valaki jobban szereti Lenin meghatározását, tessék: „A politika sűrített gazdaság!" Senki sem gondolja az elmondottak után. hogy a vállalaton belüli ifjúsági politika csupa problémából áll. Hosszú tanulmányban lehetne csak taglalni azokat a kétségtelen eredményeket, amelyek a politikai és gazdasági vezetés közös erőfeszítései révén már mögöttünk vannak, sajátunkká lettek. Úgy gondolom, hogy felvilágosult emberek, között — legyen az idős vagy fiatal — nincsenek, nem is lehetnek generációs viták. Mióta világ a világ, az idősek együtt éltek a fiatalokkal, és e világ rendje szerint egyszer a fiatalok is szülők, főnökök lesznek. A dolgunk az, hogy jobban megértsük egymást. Semmi rendkívüli nincs abban, ha egy fiatalember jobban észreveszi a világból azt, ami új. Az sem baj, ha a mi fiatalságunk nincs anynyi szörnyű megalázó emlék birtokában. mint amit magunkkal hurcolunk ml a mostani felnőtt, idősebb nemzedék. A leglényegesebb, hogy a néphez, az eszméhez hű. igaz nemzedék nőjön fel mellettünk. S ez inkább a ml vizsgánk, mint ifjúságunké. MAROSI JÁNOS Lakóház Miskolcon: 65 mctcr magas, 23 szintes, 117 másCél-, és egy szoba két félszobás lakás van benne. (Szabados György felvétele* A

vidék ls nyújtózkodni kezdett az ég felé. Nehéz lenne megállapítani, melyik vidéki városban épült az első magasház, több is számot tart az elsőségre. Manapság, amikor templomok már nemigen épülnek, a várostép hangsúlyait az Alföldön és a Dunántúlon egyaránt 18— Eto emeletes házakkal kívánják megteremteni a várostervezők. A veszprémiek azzal büszkélkednek, hogy a magasháEuk tetején nyiió eszpresszóból a Balaton is látszik, a gyöngyösi toronyházból pedig a Mátrában lehet gyönyörködni. Az épületek többsége a nemrég meghonosodott csúszó zsalus technológiával készült, mint az egykor szenzációt keltő Budapest-körszálló. Egy részük középület, irodaház, más részük lakóház, ami, minden valószínűség szerint, a posszabbik megoldás, hiszen világszerte rájöttek már, hogy Dem jó túlságosan magasan lakni. Ha nagyméretűek a lakások, túl sok az egy lakásra jutó építési költség. Ha meg Olcsóbbá teszik, csak garzonlakás jön ki belőlük. De hát mindez közismert Laptársaink szerkesztőségeit kértük meg, küldjenek fényképeket a náluk épült magasházakról — hadd lássák a szegediek is, mitől estek el eddig. Lakóház Veszprémben: 20 emeletes, 130 lakás van benne. Garzonházak Salgótarjánban: az egyik 18, a másik 21 szín(Pctcrfai Endre felvétele* tes, összesen 264 egyszobás lakással. (Kulcsár József feta) Tóth Rózsa Tetők Sri.-mT trraxxmm: mmmommmmtámm