Délmagyarország, 1974. február (64. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-10 / 34. szám

VASABVAP, 1914. FEBRUÁR ÍR Egy kis „Szemle szemle 'Az utóbb! hetekben vita bontakozott ki a Délmagyarország hasábjain megyénk helytörténeti kutatásának szervezettségéről, valamint ezzel kapcsolatban a már többször hamvába-holt Szegedi Szemléről. A probléma jelentős voltát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Szabó G. László vezércikke (dec. 8.) után öt hozzászólást is közölt a lap szerkesztősége. A hozzászólók mindegyike — jómagam is — múlhatatlanul szükségesnek tartották a helyismereti kutatás ügyének megoldását (szervezését?), és ennek kapcsán a Szegedi Szemle megjelentetését. A jelek azt mutatják, hogy itt is érvényes az a közmondás, mely szerint „sok bába közt, elvész a gyermek", hiszen éppen azok a nagyvárosok (Debrecen, Pécs, Szeged) nem jelentenek meg helytörténeti jellegű folyóiratot, ahol a legtöbb tudományos műhely állna rendelkezésre a publikálás szempontjából. Bár ilyen tekintetben Pécs már megelőzőit bennünket, hiszen néhány napja adták hírül napilapjaink, hogy megindult a Baranya megyei monográfia 25 (!) kötetre tervezett kiadása. Pedig Szeged is dicsekedhet a múltban megjelent jó egynéhány helytörténeti jellegű folyóirattal, abból az időből, amikor a kiadás igen jelentős pénzügyi nehézségekkel járt. A legelső ilyen kezdeményezés (az ún. .társadalmi" lapokat nem számítva) a nyolc évfolyamot megért Délmagyarország. A cím ne Jegyen megtévesztő, nem mai napilapunk elődjéről van szó, hanem önálló havi folyóiratról, mely a „honismertető folyóirat" alcímet viselte. A lap 1905—1912-ig jelent meg, s nem kisebb szerkesztője volt, mint Móra Ferenc. A világháborús időszak, majd az azt követő évek nem kedveztek az ilyen kezdeményezéseknek, mégis, már 1921-ben megszületett a következő — jelentős helytörténeti publikációkat tartalmazó — folyóirat, a Föld és Ember. Alcíme szerint „tudományos szemle", tartalmában viszont elsősorban a szegedi táj földrajzának és társtudományainak szakfolyóirata. Az 1928. évi, nyolcadik évfolyamban pl. ilyen cikkeket találunk: Szeged legrégibb látképe; Csongrád vármegye új közigazgatási beosztása; A tiszai települések és a halászat összefüggése; Hódmezővásárhely és környékének régi vízrajza stb. Szerzőik pedig neves tudósok: Bodnár Béla. Eperjessy Kálmán. Kolosváry Gábor stb. A Föld és Ember negyedéves folyóiratként jelentős tudományos részeredményeket fölmutatva. 1930ig tíz évfolyamot ért meg. A húszas évek második fele termékenynek bizonyul a helytörténeti kutatás számára. 1927-ben indul útjára a Széphalom, Zolnai Béla szerkesztésében, melynek repertóriumát (t970) Lisztes László rendezte sajtó alá. A meglehetősen rendszertelen megjelenésű folyóirat 1931ig közöl szépirodalmi, kritikai, helytörténeti cikkeket „irodalmi és tudományos folyóiraf'-ként, mintegy megelőlegezve az 1947-ben induló Tiszatáj t. Egy év múlva, 1928-ban, Szegedi Szemle néven jelenik meg új „városfejlesztési hetilap". Négy éven keresztül, Gerő Dezső szerkesztésében csak a városfeilesztés ügyét szolgálta, minden oldalról (közigazgatás, városrendezés, irodalom, kultúra, szociális kérdések, kereskedelem. sport stb.). 1932-től Városkultúra címmel tágabb horizontúvá válik, az eeész országot szem előtt tartia. külföldi példákra is hivatkozik. de igen sok benne ekkor is a helyi j°llegű cikk. Rendkívül gazdag tartalmú és kiaknázatlan e lap nyolc évfolyama (1935-ig élt), repertóriuma most készül a Somogyi-könyvtárban, Jakab Béla szerkesztésében. A Szegedi Alföldkutató Bizottság 1928-ban indította meg „néprajzi. társadalomrajzi. nvelvészeti és irodalomtörténeti ... közérdekű folyóirat"-át, a Népünk és Nyelvünket. A Bibó István szerkesztésében megielent folyóirat tizenegy évfolvama ismét csak gazdag tárházát adja a ma is figyelembe veendő tudományos eredményeknek. Ugyancsak hasonló programmal és tartalommal indult 1942-ben a Délvidéki Szemle, mely a háborús viszonyok miatt csak három évfolyamot ért meg, a Tudományegyetem Barátai Egyesületének kiadásában. Koltav-Kastner Jenő szerkesztésében. Egv-két lapkezdeményrő1 beszélhetnénk még, de ezek általában csak egyetlen számot értek meg (Szegedi Szemle. 1936), vagy olyan jellegűek, melyek kevésbé szolgálták a helytörténet ügyét (Homokóra, 1928—29). Egy tanulságot azonban még ebből a futólagos áttekintésből is leszűrhetünk: azok a szegedi folyóiratok szolgálták hasznosan és jól a helytörténet ügyét, melyek tősgyökeres „szegediségük" mellett is mertek kitekinteni a Körtöltésen kívülre, még külföldre is, ezt azonban mindig „szegedi szemmel" tették, és sohasem az országos orgánumok helyettesítésére. Gyuris György 3ó esztendő a homoken fi forráskúliak legsikeresebb zárszámadása Tegnap, szombaton örömnap volt Forráskúton. Délelőtt a Jerney János művelődési házban tartotta zárszámadó részközgyűlését a Haladás Termelőszövetkezet. Sándor Tibor elnök igen eredményes esztendőről, s a megérdemelt munka sikeréről tájékoztatta a téeszközgyűlést. Hagyomány már, hogy erre a napra a közös gazdaság megjelenteti a stencilezett termelőszövetkezeti híradót, amely részletesen, számadatokkal illusztrálja a gazdálkodás értelmét, eredményét. Így történt ez ebből az alkalomból is. A homok legnagyobb szövetkezete igen viharos múltra tekint vissza, elég csak arra utalnunk, hogy a forráskúti kis gazdálkodó közösségekből és az üllési Kossuth Tsz-ből egyesülés útján jött létre a mostani mintamodell. A szegedi tájban ez a közös gazdaság zárta legjobban az évet, amit fényesen bizonyít, hogy a mérleg szerinti nyereség meghaladta 1973-ban a 22 millió forintot. Szinte példa nélküli ez. Amíg három esztendővel ezelőtt, 1970-ben a nyereség 15 millió forint körül alakult, a tavalyi évre már 16 millió forintot terveztek. S ezt meghajazták 6 millióval. Érdemes tudni, hogy általában a mérleg szerinti nyereségek a szövetkezetekben, a jobbaknál 3—5 millió forint körül mozognak. A gyenge, kedvezőtlen termőhelyi adottságú területen gazdálkodó forráskútiak és üllésiek tavaly is szép példáját adták, hogy az időjárási nehézségek ellenére is lehet tisztes eredményt elérni. A fűszerpaprika nem kedvezett náluk sem, sőt tulajdonképpen kalászogAkhó' és kukoricából sem éíuik el azt a termésátlagot, mint a megelőző évben, hiszen hektáronként búzából 1972-ben 35,6 mázsát, tavaly 32 mázsát, árpából 1972-ben 26,9, tavaly 26,5 mázsát, míg kukoricából 1972-ben 54,1, a' elmúlt évben 43,8 mázsát takarított be a közösség. Mégiragyogó eredmény ez, hiszen ezek az átlagok vetekednek az országos átlaggal, néhány évvel ezelőtt még vitatták szakemberek is, hogy homoki földeken érdemes-e kalászosokat termeszteni, kukoricát vetni. A főnövény, a rozs. mára az 5—7 mázsás termésátlagaival kiment a divatból. A növénytermesztés pénzre váltotta a reményeket. A paradicsomról, szőlőről is csak dicsérő jelzővel szólhatunk, hiszen az előbbiből 273 mázsa termett hektáronként, szőlőből pedig 113,4 mázsa. Soha a forráskúti homokon ilyen jó eredményt nem értek még el, nem zártak ilyen jó évet. Az állattenyésztésben még komoly gondok vannak, ha a jövedelmezőséget nézzük. Alacsony a tejhozam, gyenge a súlygyarapodás a nüvendékmarháknál. Eddig csak a marhahizlalás és a pecsenyecsirke-nevelés jövedelmező. Takarmánnyal bőven rendelkeznek a gazdaságban, bármelyik pillanatban értékesíthetnének 100—108 vagonnal. Most úgy mondják a Haladás Tsz tagjai, ez az első igazi nagyüzemi esztendő, amikor példát mutatnak a híres, feketeföldi gazdaságoknak is, hiszen altehcnészet és növendékmarha-hizlalás kivételével minden ágazat nyereséges. És nem mindegy, hogy milyen eredményekről lépnek továb"b, például, ha csak a szőlőt nézzük, 50 mázsáról 100 mázsára fokozni a termésátlagot sokkal nehezebb, mint 20 mázsáról 30 vagy 40 mázsára. A jó esztendő további felelősséget és munkálkodást ró a tagokra. Elég csak említenünk, hogy fejlesztési alapra 16 millió forintot fordít a gazdaközösség, szociális alapra 1 millió forintot, amellett, hogy a tagságot megillető jövedelmet, jutalmat kifizetik. A személyi jövedelem 27 ezer 775 forintra alakult. Szokás már, hogy a zárszámadás napjára nyereségrészesedést fizet a gazdaság mindazok számára, akik a kötelezően előírt munkanapot ledolgozták, 10 százalékot. Ezen kívül prémiumot, valamint a törzsgárdatagságot megilletően 3—6 százalékos jövedelemnek megfelelő jutalmat, ami összességében 3 és fél millió forintot tesz ki. Mégis legszimpatikusabb az a Haladás Tsz közösségében, hogy nem akar egy helyben topogni, babérjain megpihenni. r Az idén, mint ez a zárszámadó és tervtárgya'ó közgyűlésen elhangzott, 42 millió forint beruházását tervezik. Ebből 23 millió forint saját erő. Építésre 18 millió forintot szápnak. Szép remények, gyönyörű perspektíva Forráskút, a homoki falvak, közösségek gazdálkodási iskolája. A gazdaközösség zárszámadó, tervjóváhagyó közgyűlését megtisztelte Szabó Sándor, a megyei pártbizottság titkára, dr. Kovács József, a járási pártbizottság első titkára, Nieszner Ferenc és Juratovics Aladár országgyűlési képviselő is. Az elért eredményekért a megyei pártbizottság elismerését Szabó Sándor tolmácsolta, hangsúlyozta, hogy Csongrád megyében 28 000 holdon termesztenek zöldségféléket, s ebből 13 000 hold homokon található. Öriási tartalékokkal rendelkeznek a Szeged környéki téeszek a zöldségtermesztést illetően — a homok jó talaj, könnyebben művelhető, gyorsan felmelegszik, időben adja a primőröket —, a város ellátásáért sokat tehetnek, ez egyben a fejlődésük egyik iránya, lehetősége is. Sz. Lukács Imre Komputer segíti az építést Együttműködési megállapodást kötött a szegedi József Attila Tudományegyetem kibernetikai laboratóriumával a Délmagyarországi Építő Vállalat. Közvetlen összeköttetést hoznak létre a vállalat és a kibernetikai laboratórium között Az e célból felszerelt adatfelvevő és rögzítő berendezéssel a vállalat szakemberei közvetlenül táplálják be a megoldásra váró feladatokat az elektronikus számítógépbe, s ugyanígy — közvetlenül — kapják meg a megoldást is. A megállapodással kapcsolatban a vállalatnál elmondták az MTI munkatársának, hogy a komputer segítségét elsősorban is az új, Szentes város nagyságúra tervezett szegedi lakótelep építésének szervezéséhez veszik igénybe. Ilyen nagyszabású, házgyári elemekre alapozott építkezésnél ugyanis már olyan nagy feladatot jelent a házgyári elemek szállításának, összeszerelésének ütemezése, összehangolása, hogy azt csakis számítógéppel lehet gazdaságosan megoldani. A számítógép,* vállalattól azt a feladató. \ ípta: ütemezze úgy a szállításokat, hogy se a házgyári tárolótéren, se az építkezés színhelyén ne halmozódjék fel sok előregyárj tott elem, de ugyanakkor a munka egyetlen fázisában se legyen hiány semmiféle házgyári épületelembőL Meseország a színpadon Hosszú évek után végre megvalósult Szegeden a gyermekszínház. A békéscsabai és a szegedi színházak összefogásával létrejött gyermekszínházi előadásoknak igen nagy sikerük van a szegedi gyerekek körében is Több százan látták a békéscsabai színészek produkcióját, a Szarvaskirály érdekesizgalmas történetét. Néhány nappal ezelőtt pedig a szegedi színház operaénekesei örven l°ztették meg a gyerekeket Pomádé király új ruhájának kacagtató meséjével. Délutánonként hosszú sorokban állnak a színház ajtaja előtt. Mennvit ér a drága reklám? Ki ne ismerné azokat az utcára kiragasztott plakátokat, amelyeken fehéren fekete — néha kék — betűkkel előadóesteket, ismeretterjesztő előadásokat, mindenféle kulturális eseményeket hirdetnek a művelődési házak. Ismerjük ezeket, tudjuk róluk, hogy meglehetősen egyhangú látványt nyújtanak a szemnek, és csak ritkán tudjuk meg, mit is akarnak velünk közölni. Aki mégis megáll előttük, általában állandó látogatója a programoknp.il, a kultúra iránt érdeklődő, művelődni vágyó ember. Aki — ha plakát nincs — megnézi az újságot, vagy megkérdezi telefonon : mit várhat. Nem felhívó reklám jellege, hanem tájékoztató funkciója van tehát ezeknek a plakátoknak. Árnyalatnyit különbözik ettől a meghívók funkciója. Akinek nevére érkezik, úgy érezheti, hogy számítanak rá, megbecsülték-megtisztelték. Ez tehát amellett, hogy tájékoztat, egyszersmind mozgósít is. A szegedi művelődési házak munkatársainak véleménye szerint az újsághír a tájékoztatás-felhívás mellett valamiféle rangot, is ad az eseménynek. A látogatók azt mondják: ha az újságban megjelent, akkor egész biztosan megrendezik, ha nyomtatott sorokat szentelnek rá, akkor biztosan nem i írdektelen az esemény. * Plakát, meghívó, újsághír, üllanatnyilag kizárólagos :szk z~i a művelő'ési házak nrogram'á'-ól való táíékoz-űásnnk Á'talában mind • ! hármat fe'hasznáHák egy • . azon es~rr?n.v meghirdetésé , '"S. Hogy eisőábr'oan a tájé I

koztatásra és nem a mozgósításra használhatók, arra bizonyíték: a látogatók száma a kiadott tájékoztatóanyag mennyiségétől (minőségétől) teljesen függetlenül változik. Másrészt a közönség soraiban nagyjából ugyanazok az arcok fedezhetők fel, függetlenül attól, hogy hova, és hányfelé küldik. szét a meghívót, a plakátot. Ezek után pedig nézzünk néhány számadatot. 1969ben 200 plakát elkészíttetése és kiragasztása körülbelül 400 forintba került. Most száz plakátnak csak a kiragasztásáért 6—800 forintot kell fizetni, és természetesen megnőtt a nyomdaköltség is. A November 7. és a Bartók művelődési központ általában 2—300 darab meghívót készíttet egy-egy programjára. A legegyszerűbbeket 800 —900 forintért állítják elő a nyomdában, ezeket borítékba kell tenni, egyforintos bélyeggel ellátni. A borítékokat meg kell címezni. Az efféle munka tölti ki a munkatársak idejének jelentős részét, mert sem a November 7-ben, sem a Bartókban nincs adminisztrátor. Budapesti előadóművész estjére 200 plakátot, 300 meghívót készíttetett a November 7. művelődési központ, a 200-ból száz plakátot kiragasztattak. Ez eddig összesen és pontosan 2 ezer 324 forint, ezután jött a címzés és a oostázás. A Bartókban nemrégiben kiszámították egyetlen est pronavandaköltségét: 4 ezer 500 forint volt. Az összes kiadás természetesen sokkal több ennél, hi,s-">n a művésznek tiszte'etd'i iár fűtés kell és takarítás stb. A bevétel oedjz o!ep-'4c!7Ő n-m?sak az összes kia'n -hnz. hanem a propagendaanvagok árához viszonvítva is: A kívülálló óhatatlanul megkérdezi: érdemes? Nem kellene kevésbé megszokott és főként kevésbé költséges formákat-módszereket keresni? Olyanokat, amelyek egyúttal eredményesebbek is, mert valóban segítenek érdeklődést teremteni? A művelődési házak vezetői és munkatársai állandó gondban vannak, mert nem mondhatnak le a rendszeres tájékoztatásról, bármilyen sok pénzbe kerül. És, mert naponta látják, hogy vajmi kevéssé szaporítja a közönség számát a plakát-, meghívórendszer, folytonosan új megoldásokon törik a fejüket. Elmennek az iskolákba, kollégiumokba, üzemi kultúrfelelősökhöz. Ilyen módon kiépítették az úgynevezett összekötő-hálózatot: KISZvezetőknek, magyar tanároknak, kultúrosoknak küldik a programot, hogy ők tájékoztassák munkatársaikat, diákjaikat. Hosszú listákat vezetnek, érdeklődési körök szerint csoportosítják a közönséget, pedagógiai témájú előadásra több pedagógust hívnak, mint egyébként, közgazdaságira közgazdászokat stb. Nem az ő hibájuk, hogy ezek a módszerek sem vezetnek megnyugtató eredményhez. * És ezekhez is rengeteg plakát, meghívó kell. Az árak pedig emelkednek, az áPami támogatás és a bevétel összege alig változik. Az az előírás, miszerint törekedni kell a minél íz'ésesebb. m^efervzett m-ehívók és plakátok készíttetésére — előírás marad. A népművelők az ""vari-gazdasági gondok mtatt „<;•• nrog_ rnmnkaf kénét"'"nek szervezni ín'akáttri és meghívóval). hn"y a szívük szerinti ren d °z vén vek re. az értéket adó eseménvekre js meghívhassák közönségüket. S. E.