Délmagyarország, 1974. február (64. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-10 / 34. szám

2 VASÁRNAP, 1974. FEBRUÁR 1«. Magyarország a nagyvilágban Külkereskedelmünk évről évre szelesíti nemzetközi kap­csolatait, s árui megismerte­tésére, újdonságai bemutatá­sára mind több nemzetközi vásáron és kiállításon vesz részt. Az 1973. évi vásári évad a részvételek számát és a bemutatott áruk mennyi­ségét tekintve egyaránt felül­múlta a korábbi éveket. Mo­gyarország hivatalos kiállító­ként ötvenöt vásáron és ön­ailő rendezvényen jelent meg, s ezen kívül az ipari és külkereskedelmi vállalatok rendezésében több mint 300 kiállítást tartottak. A bemu­tatók iránt mindenütt nagy érdeklődés nyilvánult meg, az 1973. évi magyar kiállításo­kat több mint tizenkétmil­lióan látogatták. Több vásáron nagy elisme­résben részesültek terméke­ink. Lipcsében például mind a tavaszi, mind pedig az őszi vásáron több magyar termé­ket díjaztak aranyéremmel. E legnagyobb elismerést kap­ta egy speciális rétegvizsgáló műszer, az Ikarus gyár autó­busza, egy új típusú cement­szállító jármű, továbbá két textilipari áru, az éghetetlen védőruha és a concord elne­vezésű textilanyag, amely igen előnyösen egyesíti a szö­vetek és kötöttáruk legjobb tulajdonságait. A hamburgi Kertészeti Vi­lágkiállításon a legtöbb ér­met a magyar kiíllítók nyer­ték, és a bemutatót szervező Hungexponak Ítélték a vásár főbizottságának tiszteletdíját is. Itt egyébként 53 arany-, 37 ezüst- és 17 bronzérmet kaptak a világhírű magyar zöldség- és gyümölcsfélék. A magyar husáruk Veronában elnyerték a nemzetközi zsiiri aranyérmét, a brüsszeli Élel­miszeripari Kiállításon pedig a „Csárdás" elnevezésű do­bozolt sonka kapott arany­diplomát. A brüsszel magyar kiállítást a vásár nagydíjá­val is kitüntették. A kiállítási lista arról ta­núskodik, hogy a szocialista piacok mellett változatlanul aktív volt a magyar érdeklő­dés a fejlődő országok iránt: ezek gazdaságfejlesztési ter­veihez elsősorban gépipari termékek kínálatával, szállí­tásával kívánnak vállalataink Gondosságot és felelősséget! A beiruti magyar kiállítás egyik bemutatóterme hozzájárulni. Tizenegy fejlő­dő országban jelent meg hi­vatalos kiállítóként Magyar­ország. Algírban önálló ma­gyar gépipari kiállítást ren­deztek, Beirutban ugyancsak önálló magyar kiállítás nyílt, Kuwaitban pedig „Magyar Hét" rendezv 'nysorozatára került sor. A fejlett tőkés or­szágokban megrendezett több mint húsz kiállításon kiemel­kedő esemény volt a magyar élelmiszeripari bemutatósoro­zat Kanada öt nagy városá­ban, és az NSZK száz áru­házában megszervezett ma­gyar élelmiszeripari hét. A Minisztertanács által jó­váhagyott 1974. évi vásár­program immár mintegy hat­van hivatalos részvételt tar­talmaz, ezenkívül még kö­rülbelül háromszázötven vál­lalati bemutatóra kerül sor külföldön, összességében te­hát ez évben több mint 400 bemutatóval, kiállítással je­lentkezik hazánk gazdasága a nagyvilágban. Gazdag áruvá­lasztékkal veszünk részt is­mét a szocialista országok nemzetközi vásárain, s több önálló bemutató is szerepel a programban. Az 1973. évi tizenhárommal szemben most 19 ilyen kiállításra kerül sor. A fejlődő országok tizenkét nemzetközi rendezvényén je­lenik meg hivatalos kiállító­ként a Hungexpo. Ott lesz Tripoliban, Kairóban, Bag­dadban, L agosban és Űj­Delhiben a nemzetközi vásá­rokon, s részt V3sz a Limai Bányászati Vásáron és Sao Paulában megrendezik az önálló Magyar Gépipari Ki­állítást. A program szerint a jelen­tősebb európai vásárokon kí­vül külön kiállítással jelenik meg Magyarország a düssel­dorfi műszerkiállítison, a New Orleans-i Baromfi Vi­lágkiállításon, a bondoni Fér­fidivat Vásáron. Az év so­rán három helyen — Strass­bourgban/ Tokióban és Auszt­riában — kerül sor a Magyar Hetek rendezvénysorozatára Ezek a sokszínű, a magyar gazdaság termékeinek színe­javát bemutató kiállítások újabb országokban, szakmai körökben ismertetik mep népgazdaságunk eredményeit N. L. Postai fogadalomtétel Mórahalmon Tegnap, szombaton délelőtt nyílt tanítási napot tartottak a Mórahalmi Postaforgalmi Szakközépiskolában. Vagyis a szülők részt vettek a tanítási órákon, délután pedig a szü­lői értekezleteken. Az ünnepélyes fogadalom­tétel délben 12 órakor kez­dődött az úgynevezett KISZ­házban. Az iskola igazgatója, Dants László köszöntötte a megjelenteket, a többi között a Szegedi Postaigazgatóság vezetőjét, Rózsa Istvánt, Os­kó Lászlót, a községi párt­csúcsvezetöség titkárát, Mu­rányi Györgyöt, a nagyköz­ség tanácselnökét, a vendé­geket, a szülőket, akik Békés, Bács-Kiskun és Csongrád megyéből jöttek el erre az ünnepségre. Miután a postaforgalmi szakközépiskola első osztá­lyos tanulói elmondták a fo­gadalomtétel szövegét, akkor a postaigazgatóság vezetője emelkedett szólásra, s méltat­ta ennek jelentőségét Mint mondotta, a postai szolgálat nagyfokú felelősséggel jár. Egyrészt óvni, védeni kell a nagy értékű társadalmi tu­lajdont, a hírközlő eszközö­ket és más berendezéseket, másrészt a munka — tanu­lók esetében a postai gya­korlat — során, a szolgálat közben szerzett információ­kat titokként kezelni, s fe­gyelmezetten kell dolgozni, érezvén, hogy a postai szol­gálat egyben hivatás is. Ezt követően került sor a zászlóátadásra. Z. Nagy Lász­lóné, a Szegedi Postaigazga­tóság KlSZ-alapszervezeté­nek titkára adta át az ado­mányozott zászlót az Iskola KISZ-szervezetének. Film­kritikusok díjai Szombaton a Magyar Sajtó Háza Rózsa Ferenc termében a hagyományoknak megfele­lően átadták a filmkritikusok díjait A magyar filmkritikusok 1973. évi díját Sándor Pál Régi idők focija című műve kapta. Sára Sándor a Tűzoltó ut­ca 25. és a Nincs idő című filmekben nyújtott operatőri teljesítményéért kapott díjat. Ugyancsak díjat kapott Bé­kés Rita, a Tűzoltó utca 25. című fűmben, Bencze Ferenc, a Plusz—mínusz 1 nap és az Egy kis hely a nap alatt cí­mű filmekben nyújtott szí­nészi alakításáért, valamint Eva Rass, az Álljon meg a menet című filmben nyújtott epizódszerepéért. A díjakat Hámos Györgj, a Magyar Újságírók Orszá­gos Szövetsége filmkritikus szervezetének elnöke adta át a művészeknek. A többi között megállapította Győri Imre elvtárs, hogy a ter­melés országosan jobb volt tavaly, mint Csongrád me­gyében. Ez nem az ipar egészére vonatkozik elsősorban, hanem a megye mezőgazdaságára és élelmiszeriparára, amelyet hátráltatott az aszály, az állatbe­tegság és még az 1970. évi árvíz- és bel­vízkárokat sem heverték kj teljesen. Ami­kor ennek okát elemezték, kiderült: a le­maradást a szövetkezeti vezetők egy ré­szének hibái is okozták, az, hogy nem tudtak lépést tartani a fejlődéssel. Néme­lyek nem tűrik meg maguk körül a föl­készült szakembereket, nem törekednek műszaki újításokra, s főleg szemléleti okok miatt a kínálkozó lehetőségeket is figyel­men kívül hagyják. Ez aztán súlyos milli­ókba kerül. Körülbelül egy-másfél év hát­rányuk van az ilyen vezetővel „megál­dott" téeszeknek. A problémával azonban szembe kell nézni, mert ma már a me­zőgazdaságban sem lehet megtűrni, hogy vezetők szűklátókörűsége miatt kárt szen­vedjen a közösség, kárt szenvedjen a nép­gazdaság. A szegedi járásban, a makói já­rásban, Vásárhelyen is vizsgálták ezt, s kiderült hogy egymás mellett működő, hasonló adottságú szövetkezetek között is óriási a különbság, elsősorban vezetési okok miatt. A megyei oártbizottság segít megteremteni annak föltételeit, hogy a vezetők lépést tudjanak tartani a korsze­rű követelményekkel és megerősödjenek. Fontos, hogy a szakembereket, a szak­munkásokat megbecsüljék, kihasználják például az iparszerű mezőgazdasági terme­lésben mutatkozó lehetőséget, akár kuko­rica-, akár cukorrépa-termesztésről legyen szó. Azokban a gazdaságokban, ahol eze­ket a lehetőségeket megragadták, máris nagyot léptek előre. Nem lehetünk minden tekintetben elé­gedettek az ipar eredményeivel sem, mon-* dotta Győri Imre elvtárs bár a megye ipara egészében dinamikusabban fejlődött az országosnál. Rendkívül egyenetlen volt azonban ez a fejlődés, sőt éppen a Csong­rád megyében hagyományos ágazatok ma­radtak le. Az élelmiszeriparban ismertek az okok: az állatbetegségek miatt például lényegesen kevesebb alapanyagot kapott a szalámigyár. Az élelmiszeriparban má­sutt sem kielégítő a fejlődés. A könnyű­ipar termelése szintén elmarad az orszá­gos eredménvek mögött. Ezeknek okait elemezni kell Oda kell figyelni, hogy a hagyományos ágazatok fejlődése hol a korszerű technika hiánya miatt, hol anyagellátási problémák miatt, esetenként pedig munkaszervezési vagy vezetési okok miatt stagnál. Nyilvánvaló, meg kell szün­tetni ezt az állapotot A megyei pártbizottság első titkára egyetértett azokkal a fölszólalókkal, akik a fejlődés lényeges tényezőjeként határoz­ták meg az országban kialakult egészsé­ges politikai légkört. Ezt úgy valósította meg a párt és a kormány, hogy a munkás, politika érvényesítése közben gondoskodott róla: más dolgozó rétegek, csoportok se érezzék rosszul magukat ebben az or­szágban. Korántsem elég ugyanis, hacsak a munkásosztálynak jó a közérzete a szo­cializmusban. Nagyon jó dolog hogy a múlt esztendőben Szeged dolgozói is meg­értették a munkáspolitika lényegét, azt, hogy ez a politika nem más osztály, nem más rétegek rovására valósul meg, hanem az egész dolgozó nép felemelkedését szol­gálja. A politikai tényezőknek nagy szerepük volt az elmúlt év kiegyensúlyozott fejlő­désében. A jövőben is ezt az irányt kell tartanunk, erősítenünk, nem szabad ettől az iránytól a legkisebbet sem eltérni. Jó az üzemekben a munkások hangulata, s kötelességünk gondoskodni róla, hogy ilyen is maradjon. A döntések előtt, ahol csak lehetőség van rá, kérjék ki a mun­kások véleményét, biztosítsanak minél több beleszólási jogot, vegyék figyelembe a javaslatok közül mindazt, ami használ­ható, amit pedig nem lehet hasznosítani, azt is mondják meg nyíltan. Formáljuk, alakítsuk a munkásdemokrácia mostani keretei között is a tulajdonosi érzést erő­sítő lehetőségeket. A jövő szempontjából is szükség van erre. Ma még nem lehet pontosan tudni, milyen döntések szület­nek a következő években a munkásde­mokrácia továbbfejlesztése érdekében, de hogy előre lépünk, az bizonyos. Több lehe­tőséget, jogot kell adni a munkásnak, hogy tulajdonosként szólhasson bele vál­lalata. üzeme sorsába. De a jogok mellett több felelősséget kell követelni az eldön­tött kérdések következetes megvalósításá­ért is. Tehát a munkásdemokrácia erősíté­sét nem parttalanul, nem öncélúan, nem felelősség nélkül fogjuk erősíteni, hanem úgy, hogy a kérdések eldöntése után a végrehajtásért is kezességet vállaljanak Meg fogjuk találni a módját annak, hogy a munkások legalább olyan mértékben tudjanak beleszólni ügyeik intézésébe mint a szövetkezeti parasztság a közgyű­lésen. Nagyon lényeges: a munkások a gyárban is érezzék otthon magukat, az is az övék, nemcsak a lakóhelyűk. Mint már jeleztük. Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Csongrád megyei pártbizottság első tit­kára is részt vett és felszólalt a Szeged városi pártbizottság február 8-i ülésén. Tekintettel arra, hogy nagyonis közér­dekű problémákat érintett, hozzászólá­sát az alábbiakban kivonatosan ismer­tetjük. Néhány olyan kéN désre is reagált Győri Imre, amelyek az idei feladatokra vonat­koznak. Többen föl­vetették, hogy az 1974. évi gazdálkodás föltételei szorosabbak lesznek. Valóban. Ezt azonban meg fogják érteni a dol­gozók, mert egyes nyugati import­cikkek, elsősorban bizonyos vegyipari termékek drágulása ellenére nálunk az anyagellátás, a gazdálkodás föltételei biztosítottak. Egyébként most nagyon nyilvánvalóvá vált, hogy a nyakra-főre di­csőített kapitalizmus, amelyről egyes ki­utazók csak azt látták, milyen fényes, ho­gyan került súlyos zavarba néhány hónap alatt. A válságtünetek nem pontosan úgy jelentkeznek ugyan, mint ahogyan azt Marx százegynéhány évvel ezelőtt megír­ta, de mégis világosan mutatják a kapita­lizmus általános válságát. A jólétben élő nyugati ember létbiztonságárzete bizony nem a legjobban alakult az elmúlt hóna­pokban. Angliában kényszerű háromna­pos munkahetet dolgoznak, Nyugat-Né­metországban a fűtőolaj ára egyik napról a másikra két-háromszorosára emelkedett — hogy a bajok többségéről ne is beszél­jünk. A távlati fejlesztési tervekről szólva a többi között elmondotta Győri Imre elv­társ: a hagyományos ágazatok továbbfej­lesztése a legjárhatóbb út. A könnyűipart, az élelmiszeripart biztosan fejleszteni kell, és fejlődik is. Épül Szegeden az új szalá­migyár, a következő ötéves terv végére Szentes sörgyárat kap, és reméljük, hogy akkorra a Szegedi Konzervgyár alaoos re­konstrukciójára is sor kerül. Különösen azokat az iparágakat érdemes fejleszteni, amelyeknek alapanyagát ez a táj egyre növekvő ütemben és minőségben meg tud­ja termelni. Minden bizonnyal jelentős szerepet játszik majd a vegyipar fejlődé­sében, hogy helyben találhat) a földgáz és a vegyiparnak szükséges tudományos bá­zis és szakemberképzési lehetőség. A meg­levő nehézipar mellett fejleszthető még a gépipar, elsősorban a mezőgazdaság) gép­gyártás, melynek szintén megvan mér az alapja. És tovább lehet fejleszteni az épí­tőanyag-ipart, amelynek Hódmezővásárhe­lyen is olyan jelentős bázisa jött létre, mint például az ottani építőanvág-ipari üzemek. A Szeged városi pártbizottság feladata, hogy megalapozott fejlesztést koncepciókkal segítse elő a város gazda­ságos iparosítását. A pártbizottsági ülésen is fölvetődött zöldségproblémával kapcsolatban Győri elvtárs megállapította: a termelés és az értékesítés föltételei jelenleg olyanok, hogy a gazdaságok elsősorban a nagybani eladásban érdekeltek, egyrészt a konzerv­gyári fölvásárlás miatt, másrészt, mert módjukban áll nagy mennyiségben expor­tálni. össze kell hangolni a termelői, illet­ve a fölvásárlói, forgalmazói érdekeltséget. Valószínűleg jó lenne a zöldségtermesztés­ben is kialakítani olyan zárt ren ászért, mint amilyen a kukoricatermesztésben már megvalósul. (Ez persze elég költséges, hiszen sok üvegfelületet, számos szakem­bert, öntözővizet, jó fajtákat stb. igé­nyel.) Álláspontunk: nem szabad csökken­ten) a népgazdaság számára termelt meny­nyiséget, de megfelelő termeléssel és in­tézkedésekkel el kell érni, hogy növeked­jék a helyi lakosság számára eladott zöld­ségmennyiség is. V ágül azokhoz a hozzászólokhoz csat­lakozott Győri Imre, akik kifogások, ták, mennyi gondatlansággal talál­kozni a városban, milyen sok a sár sze­mét mindenfelé. A fölújítással kapcsola­tos útlezárások néha valóban jelentős ká­rokat okoznak, mert bizonyos vállalatok, üzemek mit sem törődnek a takarékosság­gal. és azzal sem, hogy gyakran bosszant­ják a lakosságot. A fölvonulási területek kijelölésekor, az útlezárásoknál, nem az optimális megoldásokat keresik minden esetben, mert, úgymond az esetleg többe kerül. De ez korántsem bizonyos. Ebből a szempontból is szigorúbb figyelmet kell megkövetelni. Kötelessége meggondolri minden tisztviselőnek, hogy egy, vagy két utca lezárásával mennyivel többet kell kidobni szállítási költségnövekedés miatt. Rekonstrukcióra, fölújításokra természete­sen szükség van, de ezt ésszerűen, körül­tekintően, felelősséggel kell elvégezni. Ta­valy még arról fogadkoztak illatékesek, hogy a Tisza-parti sétánvon csak néhány fát kell kivágni. Ennek ellenére olyan szép fákat daraboltak kj tömegével, amilyenek csak ötven év múlva nőhetnek újra Más nagyvárosokban milliókat fizetnének, hogy ilyen zöld tükör legyen a házak tövében, nálunk meg felelőtlenül pusztítják a szebb­nél-szebb fákat, az egyébként halasztha­tatlan partépítés ürügyén. Nem ártana közhangulatot teremteni az efféle „nagy­vonalúság" ellen. A városi pártbizottság, mint a városért felelős politikai iránvító testület követelje meg a nagyobb felelős­séget, a körültekintőbb munkavégzést mindenkitől. Olyan intézkedésekre van szükség, amelyekből kitűnik: a város ve­zetősége nemcsak a máért, hanem a jövő­ért is felelősséget érez.

Next

/
Thumbnails
Contents