Délmagyarország, 1974. február (64. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-17 / 40. szám

IO VASÁRNAP, 1974. FEBRUÁR JX Távirat Odesszából Szeged szovjet testvérvá­rosából, Odesszából üdvözlő táviratban köszöntötte a vá­ros lakossága L. Butenko, az Ukrán KP odesszai városi bizottságának első titkára és V. Surko, az odesszai városi tanács vb-elnöke. A Sípos Gézának, a városi pártlw­zottság első titkárának és dr. Biczó György szegedi ta­nácselnöknek címzett táv­irat szövege a következő: „Ukrajna Városi Pártbi­zottsága, a Munkásküldöttek Városi Tanácsának Végre­hajtó Bizottsága üdvözli önöket és Önök által a ba­ráti Szeged város minden dolgozóját, a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság közötti barátsági és kölcsö­nös segítségnyújtási szerző­dés aláírásának 26. évfordu­lója alkalmából. őszintén büszkék vagyunk a baráti magyar nép sike­reire a szocializmus építésé­ben és országaink között erősödő barátságra. Kívánunk Önöknek, ked­ves barátaink, sok sikert a szocializmus felépítésében és gyönyörű hazájuk felvirágoz­tatásában. Éljen a megbonthatatlan szovjet—magyar barátság. Erősödjön és virágozzék a testvérvárosaink, Szeged és Odessza közötti barátság!" Idegen­forgalmi Az idegenforgalmi vattaia­tok, megyei hivatalok mar készülnek az idei szezonra. Sokhelyütt bővítik a turis­táknak nyújtott szolgáltatá­sokat, új kempingeket, sőt első osztályú szállodát is nyitnak. A külföldi és belföldi tu­rizmus centruma továbbra is a főváros, amelynek idegen­forgalmi hivatala, a Buda­pest Tourist az idén több új­fajta szolgáltatással és vál­tozatos programmal várja vendégeit. Április 4-re átad­ják a Hárshegy tövében épü­lő korszerű 163 szobás Eu­rópa-szállót. Az új, első osz­tályú hotel az elő- és utó­szezonban 40 százalékos ár­kedvezménnyel áll vendégei rendelkezésére. A megyei idegenforgalmi hivatalok és a vendéglátó­ipari vállalatok a szálláshe­lyek bővítésére törekszenek. A turisták többsége a ta­pasztalat szerint inkább az egyszerű és olcsó, de prak­tikus szállást igényli. Az el­múlt három évben ezernél több ilyen szálláshely épült szerte az országban, s 1975 végéig további 2500—3000 férőhely létesül. Az idén pél­dául a Borsod megyei ide­genforgalmi hivatal aggte­leki hétvégi faházait bővíti 56 hellyel, máius 1-én pedig Pest megyei idegenforgal­mi hivatal 60 személyes új motele nyílik meg Szent­ndr°-Papsziget^n. Tovább 'övül a üzened) n°mz»tközi ! em->ing motzlszobáinak szá­na is. A belföldi turizmus fej­lesztésére jelenleg összesen 00 mi'lió forint értékű nunka folvik vállalati és központi erőkből, a prog­ram az üdülőközpontok ki­építésén kívül az ellátóhely­hálózat bővítését is célul tűzte ki. Az elmúlt két év­ben több mint 5000 négyzet­méter elárusítópavilont, zöldség-gyümölcs boltot, ki­sebb ABC-áruházat, meleg­konyhás bisztrót építettek a kirándulók és a külföldi vendégek ellátására. Az idén továbbiak épülnek egyebek között Debrecenben. Gyulán es a Balaton mellett Az iskolai tablók mindig rem-lakó voltam, csak oda­más arcokat mutatnak, örök nyúnam a könyvekért, korforgas: diákok jönnek, ... diákok mennek. De ha a ta- — nárok sorában is annyi a — Itt a tanítás nem kiabál változás, hogy annak is újra rám mindennap, vigyázzak, kell tanulnia a névsort aki le ne maradjak. Külön kell az elozot még kívülről tudta, , ., _ _ . . akkor nyugcxltan mondhat hajtanom ma8am" Lehet> juk: a körforgásnak ez a fele h?Sy oran éppen elég megta­már nem vezet jóra. A pusz- nítanom, hogy a fácán farka tamérgesi tablók első ráné- hosszabb, mint a teste, vagy zésre is azt mondják, sokan legalább akkora —, de ne­jöttek, sokan mentek tíz év kem nem lehet elég. alatt. A tíz esztendőt úgy Panasznak is sok lenne, mi kell érteni, hogy 1970- viszont ott tartunk, hogy jó ben végeszakadt. Tanulságos itt lenni, lenne megtudni, miért rúgta _ Kezdő ember két kézzel ei magatói ez a falu a peda- kapaszkodik, ha lakást kap­gógusait — vagy ha nem is hat. Az is az első szempon­rugta, miért nem tartotta tok között volt, hogy a sza­meg őket. Nehéz lenne utá- komat taníthattam, najárni, sokfelé kellene utaz- — És a diákkori álmok? ni, hogy mindenkit kérdez- — Semmit nem adtam föl. hessünk. Érjük be egy meg Apam jovoltabol kocsim is izgalmasabb kérdessel- most van' azért IiaJtoni' hoSy eler­ízgaimasaDO keretessel. most jefc vele mindent Előadások, miért nem mennek másik ísl. könyvtár, minden, ami érde­kolat keresni Pusztamérges keL tanítói, tanárai? Tanyáról indult tudo­mányt tanulni Balla Vince. Nehéz volt? Mindig nehéz. Mi kell hozzá? Nagy akarat. Három út állt előtte, amikor egye­temi diplomájára ráütötték a pecsétet. Két nagyon jó ál­lás — csak szűk körben hir­dették —, mind a kettő Sze­geden. Ami az egyetemen Milyen a „légkör"? — Ezzel kellett volna kez­denem. Nemcsak tudomány van a világon, tanítani, ne­velni is kell. A pedagógiai munka minden foltétele megvan. A tantestület? Csak szép szóval beszélhetek róla. VITA VAN Ötödik faluban tanít Mi­nik Jó­zsef, itt tizenkettedik évét tölti. A világért se biztat­nám, hogy vonjunk párhuza­mot, nem hasonlítunk össze „külön bogara" volt, azt kí- semmit semmivel. Csak azt nálták. kérdezem, mi van akkor, ha — Sokak szerint a lehető valakinek ellenvéleménye van házon belül. Van egyál­talán ellenvélemény? Lehet? legrosszabbat választottam: hazajöttem tanítani. — Valóban haza? — Térkép szerint. Puszta­mérgesen születtem, ide jöt­tem. Az igaz, hogy a falu ne­ve énnekem nem a falut je­lentette, hanem gyermekko­rom tanyáját Rokonok, is­merősök csak ott voltak. A falu új volt nekem, én új voltam a falunak. Minden jó pedagóguspálya így kezdő­dik. — Megbánta? — Nem. — Mi a jó ebben ban? — Hogyne volna! — Mi a vége? — Mindig ugyanaz. Az győz, akinek igaza van. — Nem a nagyobbik szék? — Van, amikor az, de nem azért, mert az a nagyobb. Egy biztos: akármilyen tü­zes a vita, akármerre dől el, tüske nem marad utána. Szegedről messze van Pusz. tamérges. Aki naponta járta ezt az utat, az tudja csak, mennyire nehéz. Darvas An­na most is utazik mindennap, a falu- reggel hat után indul, este hét óra, mire hazaér. Mégse Nehezen jön, aki jön, — mert messze van, nem tudni, milyen, vannak gyorsabban fejlődő községek is —, de könyen marad. Nagy Kál­mán tizenhetedik évét tanít­ja ftt, egy kivételével a mos­tani testület minden tagját megelőzte. Hiteles képet tud­na rajzolni a „népvándorlás" koráról is. — Az­előtt az volt a legna­gyobb gond, hogy jött a pe­dagógus, de nem volt lakás. Mégcsak reménye se nagyon volt, hogy belátható időn be­ül kaphat Két kivétellel most mindenkinek van laká­sa, vagy saját, vagy szolgá­lati. Az egyik az óvónő — néhány hónap, úgy hallottam ő is beköltözhet —, a másik pedig a bejáró Darvas Anna. A lakással kezdődött a válto­zás. Megtelepedtek a csalá­dos pedagógusok, családot alapítottak a fiatalok. Zseb­be nyúlt a falu, zsebbe nyúlt az állam, hogy a pedagógu­soknak lakás legyen. És zseb­be nyúltak az építkezők ma­guk is. Megérte? A falunak mindenképpen. Ha a tanár jól érzi magát az iskolában, ha otthon érzi ma­gát a községben, a gyermeki fejekben terem a babér. Az egyik házaspárt nemrég hív­ták máshová. Nem mentek, mert itt olyanok a gyerekek, amilyet pedagógus csak kí­vánhat magának. Itt va­gyunk a kör közepén: lakás, jó közérzet, megfelelő „mun­kahelyi légkör", vitaszellem — tüske nélkül, sok-sok munka, fáradság, vesződség — és az eredmény: olyanok a gyerekek .., Ha az iskola ilyen, min­den házba olyan szálak ve­zethetnek, amelyek segítenek a falut a nap felé fordítani. Horváth Dezső Napjaink ifjú forradalmárai A z alapkérdést tekinthetjük időtlennek. A régi ró­maiak azt mondták: „Juventus ventus" — az ifjú­ság szél; magyarra költve. az ifjúság bolondság. De azért megpróbálták a fiatal nemzedék törekvéseit a fel­nőtt társadaloméval egyeztetni. Több kevesebb sikerrel. Minden korban, minden társadalmi rendszerben a folyta­tás magán viselte az apák és fiuk osztályhelyzetének je­gyeit. Egyszerűsítve a kérdést: az uralkodó réteg az ural­kodásra, az elnyomott az elnyomás megszüntetésére biztat­ta a következő nemzedéket. Utóbbiból nevelődtek a forra­dalmárok. A mai tizen-, huszonévesek kimeríthetetlen érveléssel vitáznak napjainkban arról, hogy a megvívott harc után, a békés, nyugodt, építő esztendőkben mi legyen a forra­dalmi eszmékkel, miben nyilvánulhatnak meg, kikben tisz­telhetjük napjaink hazai forradalmárait. Elegendő-e a köz­napi tisztességes munka? Elegendő-e, ha a forradalmár elő­dök célját segítjük megvalósítani? Leköti az az ifjonti energiát? A téma közismert, únos-untalan tárgyalt, megbeszélt, vitatott Elegendő a sajtó, a tv, a rádió ifjúsági témájú anyagait nyomon követnünk, valamilyen formában ez a kérdés mindig felbukkan. Mert fontos, mert sokakat ér­deklő, mert minden eddigi disputa „nyitva" hagyta. Ez­úttal sem végső következtetések kimondása, a vita lezárá­sa lehet dolgunk. Csupán egyetlen tényezőt hangsúlyoz­nánk, azt sem először. A KISZ idei munkatervét programjait figyelve, két dolog szembetűnő. Az elsőt a rétegpolitikai tevékenyseg fejlesztése címszóval jelöljük, lényege az: az ifjúsági szö­vetség politikai tevékenységét korhoz, képzettseghez, ér­deklődési körhöz jobban igazítva, differenciáltan lehet ha­tásosan végezni. A másik — részben ennek szolgalatában áll az előbbi is — a termelésben, az ország feladatainak megoldásában való mind aktívabb részvétel, a sajátosan ifjúsági módszerek fokozottabb kihasználásával. Egyik programpont sem vadonatúj. A termelést segítő mozgalmak elnevezést két-három évvel ezelőtt váltotta fel „Az ifjú­ság részese a termelésnek" meghatározás. A terminusvál­tozás nem volt véletlen. A KISZ szervezte termelési ak­ciók eleinte ugyanis valóban csak segítettek, helyenként mentették, ami menthető, de nem illeszkedtek szervesen a termelés folyamatába: „Ott segít a KISZ, ahol a legna­gyobb szükség van rá" — ez volt a jelszó. Ilyen feladatokat láttak el kezdetben a védnökségek is. Sőt, ifjúsági vezetők nem egyszer panaszolták, a fiatalokat „tűzoltó"-munkára használják a gazdasági vezetők, akkor kérik „a zöld utat a védnökségnek" pecsétet, amikor már valamit elhibáztak, valamit elmulasztottak. Nincs szándékunk ezeknek az éveknek a jelentőségét kisebbíteni. Végül is népgazdasági jelentőségű beruházások fejeződtek be haláridőre vagy előbb, milliós értékű társa­dalmi munkát adtak hozzá a KISZ-esek, elismertek tel­jesítményüket állami és pártvezetők. Annyit azonban lát nunk kell, hogy ebből a tevékenysegból viszonylag szúk réteg vehette ki részét Pedig nem kevesse fontos munkát végeztek a munkapadoknál és földeken a KISZ termelési mozgalmaiból önhibájukon kívül távol maradt fiatalok, nem érezhették a maguk törekvéseinek a fontosságát az egyetemisták es mások. A mostani programban az új éppen az. hogy az ifjúság minden rétege számára a cselekvesben való részvétel lehetőségét keresi. Hiszen példák tucatja bi­zonyítja. a cselekvésre minden rétegnek módja nyílik. Az egyetemistákat például sokáig megszólták, hogy befelé fordulnak, magukkal törődnek. Azián kiderült, hogy az egyetemisták szellemi energiája mindenre felhasznál­ható. A fizikai dolgozók tehetséges gyerekeinek egyetemi felkészítésére, a tanyai kollégiumok támogatására, a szak­munkásképzés színvonalának emelését célzó munkálkodás­ra, a katonai szolgálatukat töltő, egyetemre „előfelvettek" rendszeres tájékoztatására, egy-egy város kulturális arcu­latának formálására. Szakdolgozataik révén pedig valós gazdasági problémák megoldására. Kellett hozzá a hall­gatók ötletessége és környezetük, a felnőtt társadalom igé­nyessége. M ás rétegek példáját is említhetnénk. A hétköznapi feladatokból felnőtt módon való részesedés persze még nem minden. A minap ifjúsági vezetőkkel, KISZ-tisztségviselőkkel beszélgetve hangzott el az a meg­állapítás, hogy az „aprómunka" nem pótolhatja a nagy cé­lokat, ha úgy tetszik, az álmokat, az ideálokat. Egyetlen forradalmi tettre vágyó fiatalt sem elégít ki a jó bizonyít­vány, a főnök elismerése, a tisztességes munka, vagy tanu­lás. Valóban éreznie kell, hogy cselekvése minek az érde­kében van, hogy folytonos tevékenysége milyen célokhoz viszi közelebb. Ennek tudatosítása nem könnyű. „A szocia­lizmus teljes felépítéséért dlogozom", nyilván többet je­lent, mint egy-egy munkadarabnak a hibátlan elkészítése De csak akkor, ha nem üres szólamként ismételjük, hanem pontosan tudjuk a mondat értelmét. Ha tudjuk, mit kí­ván e feladat megoldása munkában tanulásban, vagy ép­pen emberségben. M. D. — Kezdjük inkább azzal, keres másik iskolát. Miért ami rossz benne. Ha a vá- nem? rosban érdekelt egy előadás, — Itt kezdtem, jól kezd­fölültem a villamosra, el- tem. Amikor idejöttem, már mentem. Belekerült egy fo- olyan volt a tantestület, jól forintba. Ha most megyek el éreztem magam. Napról ilyen előadásra. száz fo- napra azt éreztem, sokat tu­rint az ára. Kérdőiven kér- dok dolgozni. Ha ez az ára, dezték az egyetemről is, mi hogy naponként járok, így is hiányzik. Beleírtam, az elő- megéri. Könyvtár, szakkör, adás hiányzik. Azonnal úttörő, százféle elfoglaltság, küldtek egy meghívót Tanítani jó, dolgozni jó — — Más hiány? ezért lettem pedagógus. — A könyvek. Ha beme- — Miért jár haza? gyek Szegedre, loholok az — Egy éve még itt lak­Egyetemi Könyvtárba, a So- tam, édesanyám meg Szege­1-mogyi Könyvtárba. QLwasóte- dcn. J4 hogy hazajárhatok. Harminchat hónap alatt készül ef az Adria-kőolajvezeték Mint ismeretes, az érdekelt magyar, ju­goszláv és csehszlovák vállalatok vezetői a napokban szerződést írtak alá az Adria­kőolaj vezeték építéséről és használatáról. A megállapodás részleteiről Udvardi Sán­dor külkereskedelmi miniszterhelyettes tájékoztatta az MTI munkatársát. Elmondotta, hogy a Magyarországon újonnan megépítendő 210 kilométeres sza­kasz költségei jelentősek. Ezt a szakaszt közös erővel építi meg Magyarország és Csehszlovákia. A kőolajvezeték a szerződés aláírásától számított 36 hónap alatt készül el. Az üzembe helyezés tehát 1977 elejére vár­ható, teljes kapacitását előreláthatólag 1980—82 között használhatjuk majd ki. A szerződés megteremtette a munka megkezdésének jogi előfeltételeit. A veze­téképítés nagy szakértelmet és felkészült­séget kíván mindhárom ország vállalatai­tóL A három baráti ország összefogása újabb igen jelentős példája a kölcsönös clőpyokön alapúié hatékony együttmúkö-

Next

/
Thumbnails
Contents