Délmagyarország, 1974. február (64. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-02 / 27. szám

g&OBCBAY, IÍTtL FEBRUÁR t Xentfertermesztés tízezer hektáron Befejezéshez közeledik a kendertermelési szerződések kötése. Az eddigi megállapodásokból ítélve az idén is — a tavalyihoz hasonlóan — a kívánt nagyságú vetésterületet, tízezer hektárt foglalhatja el a fontos ipari növény. Ez már a stabilizálódás kedvező jele, mert megfelelő hozamok elérésével a mezőgazdaság a hazai feldolgozó ipar nyersanyagszükségletét ki tudja elégíteni. A Kenderfonó és SzövőIpari Vállalat mezőgazdasági osztálya nyolc megye mintegy száztíz téeszével tart szerződéses kapcsolatot A szövetkezeteknek túlnyomó része már régi partner, sok olyan szakemberrel, akik ismerik a termesztéstechnológiát, és szívesen fogadják az új módszereket Az eddigieknél szélesebb körűen alkalmazzák az idén az aratás előtti vegyszeres lombtalanítást. A kendertáblákra növényvédő repülőgépekről olyan vegyszert permeteznek, amelytől a levélzet lepereg, s a kórót á betakarítás után nem kell külön kezelni, hanem gyorsan szállíthatják a feldolgozó telepekre. A minőség javulását is eredményezi ez az eljárás, mivel a kender kevésbé van kitéve az őszi esőzések káros hatásának. A betakarítás egy-két éven belüli korszerűsítésére gondolva az illetékes külkereskedelmi vállalat tárgyalásokat kezdett a Szovjetunióból történő legújabb típusú, nagy teljesítményű kenderkombájnok beszerzésére. Megnyitották a mezőgazdasági kőnyvhónapot A várossá nyilvánítás 200. évfordulóját ünneplő Kiskunfélegyháza adott helyet az idén az országos mezőgazdasági könyvhónap rendezvényeinek. Pénteken a városi tanács dísztermében dr. Dimény Imre, mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter nyitotta meg a hagyományos könyvhónapot. Jelen volt dr. Romány Pál, az MSZMP KB osztályvezetője, a megyei vezetők és a jubiláló város párt- és tanácsszerveinek képviselői is. A miniszter ünnepi megnyitójában a szakirodalomnak a magyar mezőgazdaság fejlődésében betöltött szerepét méltatta. Bútorlap, parketta Napirenden: A közlekedés kérdései A Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szakszervezetének központi vezetősége pénteki, tegnapi ülésén dr. Csanádi György közlekedésés postaügyi miniszter ismertette a szakszervezethez tartozó közlekedési ágazatok idei legfontosabb tennivalóit. A miniszter — egyebek között — megállapította, hogy a közlekedés az idén is képes lesz a szállítási igények kielégítésére, a szolgáltatások színvonala azonban még nem fejlődik a kívánt mértékben. A személyszállítási teljesítmények 2 százalékkal növekednek, s mintegy 7,5 százalékkal magasabb az árufuvarozási terv. A számítások szerint kis mértékben csökken a tömegközlekedési eszközök zsúfoltsága, erőteljesen fejlődik nemzetközi forgalmunk. A közlekedési szakágak munkamegosztása is tovább erősödik; 9 vasútvonal forgalmát terelik közútra. Nagy tengeri hajóinak egész évben folyamatosan közlekedve növelik teljesítményüket, a MALÉV pedig a tavaly vásárolt három TU —154-es gép üzembe állításával fejleszti tovább forgalmát. A miniszter a továbbiakban részletesen szólt az egves közlekedési ágak feladatairól, fejlesztési lehetőségeiről, a dolgozók szociális helyzetéről. Végül felkérté a központi vezetőséget, hogv nvúitson segítséget a k^zle^edési vállalatoknak az idei feladatok minél tökéletesebb megvalósításához. Most a B-vírus támad tnfiuenzaiérvény a Dunántúlon 4z Egészségügyi Minisztérium közlomónyo Az Egészségügyi - Minisztérium pénteken kiadott közleménye szerint az influenzával kapcsolatos járványügyi helyzet az utóbbi napokban jelentősen mgeváltozott. A Dunántúl nagy részén az influenza járványosán fordul elő. Az ország más területeiről csupán néhány kisebb gócról érkezett jelentés. A legtöbb megbetegedés a 14—18 évesek körében fordult elő. Az eddigi tapasztalatok szerint a megbetegedések klinikailag általában enyhe lefolyásúak, és- rövid idő alatt lezajlanak. A laboratóriumi vizsgálatok több gócból az influenza „B" vírusát mutatták ki. * A közlemény kapcsán az egészségügyi szakemberek elmondták: — Az influenza a légúti vírusfertőzések csoportjába tartozik, sok más hurutos légúti fertőzéssel együtt Sokan általában minden meghűléses megbetegedést influenzának tartanak, s emiatt meglehetősen sok a félreértés. Az úgynevezett meghűléses felsőlégúti hurutokat 100-nál több különböző vírus okozhatja. Rendszerint késő ősztől kora tavaszig jelentkeznek, náthával, torokfájással, köhögéssel és többnyire enyhe hőemelkedésseL A megbetegedések tömegesen is előfordulhatnak — s ilyenkór hajlamosak az emberek influenzajárványról beszélni. — Az influenza azonban más. Kórokozója az influenzavírus, amelynek két járványos fő tfpusát különböztetjük meg, az influenza A és az influenza B vírust A megbetegedésekre jellemző, hogy főleg általános tünetekkel kezdődnek, magas lázzal, fejfájással, bágyadtsággal és tagfájdalmakkal (pl. derékés hátfájással). Növeli a bizonytalanságot, hogy a meghűléses betegségeknek is lehetnek súlyosabb, lázas formái, és kivételesen az influenza is lefolyhat könnyen, főleg csak hurutos tünetekkeL Az influenza többnyire december és március között fordul elő, gyorsan terjed, és az érintett lakosság jelentős részét, 15—30 százalékát is megbetegítheti. A járványos jelentkezésben azonban jelentős különbség van az influenza A vírus és az influenza B vírus között Az influenza A vírus okozta járványok egész országokra, sőt világrészekre is kiterjedhetnek, csaknem szabályszerű időközökben ismétlődnek két-háromévenként — néha évenként is —, és két-három hónapig tartanak. Ezzel szemben az influenza B vírus — amely most hazánkban a Dunántúlon lendült támadásba — rendszerint csak kis körben terjed, egy-egy intézetben, kollégiumban, községben, sokszor csak egyegy városrészben, és országos elterjedésére igen ritkán van példa. A helyi, elszigetelt járványok nem tartanak sokáig, néhány hét alatt lezajlanak, a megbetegedések lefolyása is enyhébb. A Délalföldi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság szegedi falemezgyárában idén 4 ezer 500 köbméter enyvezett lemezt, 6 ezer 500 köbméter bútorlapot, 5 millió négyzetméter furnért, 45 ezer négyzetméter parkettát, valamint 8 és fél ezer köbméter ládát készítenek. Ehhez s nagyarányú termeléshez egy év alatt mintegy 35 ezer köbméter faanyagot dolgoznak fel a lemezgyáriak. Első képünk a rönkteret ábrázolja. ahol a láncfűréss -.el munkálkodnak. A furnérgyártás — második képünk — műveleteinek egyikét örökítettük meg: a gépen az enyvezett le.aez és a bútt lap alapanyagát állítják elő. A jó szavak értéke K

ezdjük az ellenpólussal, a pénzzel. Homlokunkra ütötték a bélyeget, hogy elcsábított bennünket a pénz ördöge. Azt mondják, anyagiasak lettünk, semmi más nem ösztönöz minket, csak a pénz: jutalom, prémium, nyereségérdekeltség, részesedés, bélelt boríték. Az emberi becsvágy, az elégedettség érzése csak pénzmaggal elégíthető ki. Volt idő, amikor a munkát csak úgy próbáltuk felfogni, hogy becsület és dicsőség dolga, amelyért oklevelet adtunk, neveket írtunk a faliújságra, a dicsőségtáblára. Kellett-e ez? Én erre azt mondom, hogy igen, — kellett Gondoljunk csak vissza múltunkra, és arra az időkre, amikor romokból teremtettünk elfogadható életet a nemzet számára, önmagunknak. Szűkösen éltünk, de éltünk és reménykedtünk abban, hogy másképpen is lesz majd, a költő szavaival élve: hogy „másképpen lesz holnap". S mennyire igaz volt minden, s tudom, őszinték is voltunk, őszintén örültünk az oklevélnek, a dicsőségtáblának. Mások lettünk az évek múlásával? Nem becsüljük már az oklevelet, az elismerő szavakat? Csak a pénz a boldogító? Tudom, „fals" az a mondás, hogy a pénz nem boldogít, hiszen olyan társadalomban élünk, ahol árutermelés folyik, tehát a pénz jelenti az elszámolási rendszert. Azért adnak lakást, ennivalót, ruhát, sőt még a tudományt is. Pénzzel kell kifejezni az ember munkáját, a hozzájárulást, hasznos tevékenységét a közös előrehaladáshoz. A munkásság is régóta harcolt igazáért, hogy egyenlő munkáért egyenlő bért, s hogy aki többet ad a társadalomnak, az joggal többet is vár a társadalomtól. Amióta világ a világ, mindig is előrevivő volt az emberi többetakarás, a többre és a jobbra vágyás, az alkotókedv. De bocsásson meg a világ, az ember mégsem persely, amely kizárólag akkor él és alkot, ha bedobnak belsejébe egy tantuszt, egy aranyat, ha csörög benne a pénz, az ezüst. Az ember nem valamiféle kassza, s nem mindenki rokona Harnagonnak. Félreértés ne essék, nagyon jól tudom, hogy szép szavakért a közértben nem szolgálnak ki, a pénztárosnő ujjai gyorsan peregnek, és bizony a szatyor aljába jutott csak valami a három számjegyű összegért. „Vigye akkor az oklevelét, a 1 dicsérő levelet a boltba az. aki berzenkedik a pénzzel kifejezett elismerés miatt" — mondhatná akárki. S úgy tűnik, hogy joggal mondaná. De a dolog nemcsak enynyi. A jó szavakat, a dicsérő elismerést legalább úgy igényli az ember, mint a bankót. Egy pillanatra álljunk meg, ennél a gondolatmenetnél, tartsunk egy "kis önvizsgálatot, lépjünk viszsza munkahelyünkre. Az igazgató, vagy az osztályvezető mikor mondta vajon, hogy kedves Kovács elvtárs, vagy Jóska barátom, láttam a legutóbbi munkádat, gratulálok hozzá. Tegyük csak szívünkre a kezünket és mondjuk meg őszintén, ritkán fordul elő ilyesmi. Tovább megyek ebben a dologban. Amikor egy új üzemrészt felavattak, igen sok dolgozónak nem is a felettese adta át azt a néhány száz forintos jutalmat, hanem valaki elkiáltotta magát a folyosón, hogy a jutalmakat át lehet venni a pénztárban. Oda futkostak az emberek és vártak sorukra, hogy aláírják a bizonylatokat. Ennyi volt az elismerés külsősége; áldás békesség, csinálja mindenki tovább a maga dolgát. Jól van, rendben van, megkapta, aki megérdemelte a maga pénzjutalmát, de kérdem, ez minden? Elegendő nekünk már ennyi is, hogy a háttérben bezsebeljük azt a néhány pirosat, vagy lilát? N

igyon rideg eljárás ez, s aki valamit is ad önérzetére, annak alighanem sértő is. Jól' tudom, hogy az üzem felavatásakor magasabb kitüntetést is kiosztanak, ünnepi beszédet tartanak, nem lehet egy avatóünnepen hosszú órákon át igénybe venni a dolgozók türelmét, bár ezen lehetne vitatkozni is. De azt is tudom, hogy az emberekben van bizonyos érzelmi élet is, nehezen tudom kifejezni magam, mert azt akartam írni, hogy egészséges hiúság, de ez a kifejezés nem fedi a val<J> igazságot. S vegyük figyelembe, hogy a munkásember életében nem mindennap osztogatnak kitüntetést, elismerő oklevelet. EzéS-t nem szabadna sajnálni az időt és a fáradtságot, hogy a máskülönben oly ritka esetekben, nagyobb ünnepeken, gyáravatókon a nagy nyilvánosság előtt nyújtsák át azt a kitüntetést, vagy pénzjutalmat is azoknak, akik kiérdemelték. Higyjék el, jólesik ez minden embernek, legyen az akadémikus, vagy segédmunkás, ha a kollektíva előtt, az ünnepélyes alkalomkor hangosan mondják a nevét, felemlítik a dicsérő szavakat Nem hiszem, hogy a hiúság, vagy a szereplési vágy birizgálja az emberi bensőt, hanem valami más, sokkal tisztább ösztönök dolgoznak és várnak el ilyesfajta megnyilvánulásokat is.' Az előbbiek igazolására hadd hívjam segítségül T. A. gépkocsivezető levelét, amelyet nemrégiben küldött szerkesztőségünkhöz. „Sokszor olvastam a vezetők és az egyszerű dolgozók közötti viszonyról. Ügy hiszem, hogy most egy igen jó vezetési módszer példáját írhatom meg Önöknek. A Volán Vállalatnál dolgozom, s a járatos osztályvezető vette azt a fáradtságot, hogy levélben mondott köszönetet, dicséretet nekem, és váltótársamnak. Sokszor hallani, hogy csak a pénz a jutalom, amely a dolgozókat ösztönzi a jobb munkára. Mi, akik ilyen levelet kaptunk, azt mondjuk, ez is nagyon jólesett, annál is inkább, mert 10—20 éve ez az első eset, hogy a vezetőnknek eszébe jutott és elismerte igyekezetünket" A dicsérőlevélből is idézhetnék, de aligha mondana bárkinek is valamit, az a ténv. hogy a két autóbuszvezető az elmúlt esztendőben 87 ezer kilométert tett meg a városi forgalomban. Az osztályvezető tudta, hogy ez kimagasló teljesítmény, és megdicsérte beosztottait, arra kérvén őket, hogy a jövőben is szorgalmasan do'-^ 77»-=k, elősegítve a kulturált utasszállítást. Nyugodt lelkiismerettel állítom, hogy a jó szó értéket képvisel, eredményét akár mérni is lehet a munkában. Az olyan aktusokra fordított idő, amikor a csoportvezető, vagy az üzemvezető adja át a pénzjutalmat, vagy egyszerűen levelet ír munkatársának, és megköszöni odaadó munkáját, bőségesen visszatérül az elkövetkezendő időkben. Az emberekben nem csak az egyik odal munkál, hogy jóleső érzéssel nyugtázza a dicséretet, hanem a másik is, bizonyítani szeretne, hogy nem méltatlanul kapott jó szavakat. De szeretném újból elme ndani, hogy nem a Dénzjutalmak ellen, az anyagi ösztönzés ellen beszélek, hiszen az a normális dolog, ha a kettő ötvözete jelentkezik az elismeréskor, mert tény és való, hogy a piacról élünk, de tévútra vezető bárm»ivtk odal elhanyagolása. V

égül pedig tegyük csak szívünkre a kezünket, és gondoljuk meg, melyiket könnyebb adni, pénzt, vagy jó szavakat? S melyiket kívánja az ember jobban, a pénzt, vagy az emberi szót? Nehéz egyértelmű választ adni, de materiálisán szemlélve sokkal könynyebb jó szavakat osztogatni, mint százasokat. S álljunk meg egy rövidke időre, és mérlegeljünk, vajon mi az oka, hogy mégis, miért oly ritka manapság, miért számít hiánycikknek az erkölcsi elismerés, a dicsérő és baráti szó. Gazdagít István Kitüntetés A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Haluszka Ádámot, a makói városi pártbizottság volt osztályvezetőjét — aki más fontos munkakörbe került — két évtizedes párton belüli tevékenysége elismeréséül a Munka Érdemrend ezüst fokozatával tüntette ki. A kitüntetést tegnap, pénteken délután Szegeden, a megyei pártbizottságon Győri imre, az MSZMP KB tagja, a megyei pártbizottság eíső tit!ia_a adta át,