Délmagyarország, 1974. január (64. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-03 / 1. szám

CSÜTÖRTÖK. 1974. JANUÁR X (Folytatóé az 1. oldalról.) tíz másik gyermek közül a szerencse a 0 óra 51 perc­kor, a kecskeméti megyei kórház szabadszállási, 3-as számú klinikáján született Paróczj Saroltának kedve­zett Szegeden, a szülészeti kli­nikán hajnali 1 óra után szü­letett meg az év első gyer­meke, Szalai Szilveszter Lász­ló. Véletlen, de így van: az ópusztaszeri Szalai család­nak ő a harmadik gyermeki', a 2. és fél eves Vilmoe és az 1 éves Anikó után. Szorgalmas munkával kezdődött az új év Folytatják a kutatást Munkásőrök egységgyűlései n Csendes esztendőt várunk11 — Nagyobb türelmet várok!... Szilveszter este is dolgo­zott Badényi István . gép­kocsivezető, a 11-es buszon. Éppen hogy hazaért a csa­ládhoz, mire éjfélt ütött az óra, éppen letette a szolgá­latot, mire ránk köszöntött az új év. Milyen volt számukra 1973? A csendes beszédű fia­talember hirtelenjében eny­nyit tudott mondani: felesé­ge is, Zsuzsa lánya is, ő is egészségesek voltak. Aztán kis tanakodás után hozzá­tette; anyagilag is jól halad­tak. Tévét, hűtőszekrényt tudtak venni, amellett, hogy tatarozták kis házukat. Amit­terveztünk, mind megtörtént, ha más is így zárta, bizto­san másnak is jól sikerült az 1973-as esztendő. Mit kíván 1974-re magá­nak és családjának ez a halk beszédű, nyugodt fiatalem­ber? — Elment a pénz tavaly a házra, nyaralni nem voltunk, pihenésképpen dolgoztunk és a kertben kapaltunk. Most gyűjtünk újból és remélem, hogy nyaralunk is majd. Két éve jöttem vissza Szegedre, előtte két évig a BKV-nál voltam „pilóta" — ezt csak azért mondom, mert ami en­gem illet, igen extra kíván­ságom van: kicsit legyenek vélem türelmesebbek 1974­ben az utasok. Hogy ez ma­gyarázatra szarul? Bizonyá­ra, de nekem van összeha­sonlítási alapom: idegeseb­bek az emberek, hamarabb szóvá tesznek mindent, mint a pestiek. Pedig ott is rosz­szak a buszok és higgyék el, nem a sofőrön múlik, ha ki­marad egy járat, s nekünk nagyon rosszul esik, hogy rajtunk töltik ki a mérgüket — Nyugodt embernek tart­ja magát? — Hát én azt mondom, ezt még másoktól is meg lehet kérdezni, szerintem más is ugyanazt mondaná rólam. Higgye el, akkor se mutatom, ha ideges vagyok. De képzel­heti, milyen járat a 11-es, amelyik a pályaudvarra visz, vagy a pályaudvarról jön, csomagokkal, körülményes a leszállás-felszállás, aztán a piacozók kosarai... minek is részletezzem. Ha kívánhatok valamit az új évre, akkor azt kívánom az utasoknak, legyenek megértőbbek egy­máshoz, mert én nem szidha­tom az ő családjukat, de ha az enyémet szidják, igen rosszul esik. Csakhogy ők leszállhatnak a buszról, én meg maradok. Csendes, nyu­godt évet kívánok az uta­soknak, magamnak — és persze az egész világnak. A múlt évben kezdte meg működését a Szegedi Bioló­giai Központ. Négy tudományos intézetében összesen 92 kutató dolgozik. Munkájukat lelkes asszisztensi gárda tá­mogatja. A kutatóközpontban is új évet kezdtek. A bioké­miai, a növényélettani, genetikai és biofizikai intézetben többségében fiatal kutatók tevékenykednek. Felvételünk a biofizikai intézet neurobiológiai csoportjának fénymikrosz­kópos laboratóriumában készült; folytatják a kutatást. Konzervek külföldre 'flh iíii?** " _ >N M i jr'i, i'3 Jl .... ­Egész évben szilveszter? Szegeden a rendőrség köz­ponti ügyeletén Császár Ist­ván őrnagy volt az ügyele­tes tiszt 1973. december 31­én éjjel és 1974. január 1-én hajnalban. Munkatársaival együtt felkészülten állt a szolgálatba, hiszen az óév utolsó napján, éjjelén, és az új esztendő hajnalán azok is sűrűn emelték koccintás­ra poharukat, akik egyéb­ként hétről hétre jól meg­vannak itai nélkül. A kedé­lyek ilyenkor oldottá vál­nak, fellazulnak a gátlások. Ezen az éjszakán, hajna­lon nem volt érvényes be­tartani és betartatni az esz­tendő minden más napjára kötelező csendrendeletet vá­rosszerte Ha most a 07-es telefonszámon csendháborító lepisszentésére kémek segít­séget, akkor az ügyeletes tiszt mit mondott volna? Bizonyára azt, hogy a beje­lentő énekeljen, koccintson szomszédjával, a „csendhá­borítók"-kal, ürítse poharát a maga és mások egészségé­re, boldogságára, harsogva búcsúzzon el az óévtől, kö­szöntse az újesztendőt. — Ilyen bejelentés — mondja mosolyogva Császár István — ezen az éjszakán, hajnalon egyetlen egy sem volt, zavartalanul néztük mi is a tévé műsorát Mindösz­sze éjfél előtt kellett kiug­rania egy járőrkocsinak a Liget-vendéglőbe, Újszeged­re, ahonnét két. előttünk is­meretlen „nehéz fiú" akart fogyasztás után „angolosan" távozni, sőt tettlegesen, mert rátámadtak a felszolgálókra. Az ügyeletes napló tanul­sága szerint ezen az éjsza­kán, hajnalon nem történt Szegeden és környékén egyetlen közlekedési baleset sem, „üresek" voltak az utak. — Éjfél után azonban egy­mást érték a hívások, egy jó ideig szinte szünet nélkül csörögtek a telefonok — la­poz vissza az éjszakára az ügyeletes tiszt. — Halló! Rendőrség? — Igen. Tessék? * — Kedves elvtársak, bol­dog új évet kívánunk önök­nek is, mindannyiuknak, akik egész évben őrködtek Szeged közrendjén, közbiz­tonságán. Tartsanak velünk, ha letették a szolgálatot — Mit mondjak? Nagyon jólestek ezek a hívások — teszi hozzá az őrnagy. — Ilyen és ehhez hasonló kö­szöntésekre csengett most nekünk a telefon szilveszter­kar, éjfél után, másképp nem. Igazán csendes, ese­ménytelen éjszakánk volt s ilyet szeretnénk az új esz­tendő minden napjára. A Szegedi Konzervgyárban télen sem szünetel a munka, s a tegnapi napon két mű­szakban dolgoztak az embe­rek. Friss gyümölcs ugyan nincsen januárban a mi vi­dékünkön, de most rakják kisebb üvegekbe azokat a befőtteket, amelyeket a nyá­ron nagy bordókba tettek el. Teljesítette a szegedi gyár exporttervét is, az utolsó va­gon konzerv december 30-án hagyta el a gyár udvarát Az új esztendó elsó mun­kanapján vegyes befőttel és savanyúsággal megrakott va­gon gördült le az iparvá­gányról. Ausztriába, Szov­jetunióba és a Német De­mokratikus Köztársaságba indul el az első konzervszál­lítmány a szegedi üzemből. A feldolgozó üzemben zöm­mel búskonzerveket gyárta­nak: olajos halat, marhahús­ból és sertéshúsból pörköl­tet és májpástétomokat. Ké­pünkön : szállításra készítik elő a vegyes befőttet Januar első napjaiban or­szágszerte megkezdődnek a munkasórök hagyományos, ünnepéjyes egységgyűlései. A tanácskozásokon a pa­rancsnokok beszámolnak az elmúlt év kiképzési es szol­gálati eredményeiről, a vég­zett munkáról és megjelölik a további feladatokat. Az ünnepi gyűléseken kapják meg az egységek legjobbjai a „Kiváló munkásőr", illet­ve „Kiváló parancsnok" jel­vényt, az 5—10—15 év óta szolgálatot teljesítők pedig a Munkásőr-emlékjelvényt, il­letőleg a Szolgalati Érdem­érmet. Az idősebbek kozul azok. akik mar hosszabb ideje tel­jesítették partmegbízatásu­kat a munkásőrségben, töb­ben leszerelnek vagy tarta­lékállományba kerülnek. He­lyükbe fiatalok lépnek, s ők az egyseggyűléseken tesznek ünnepélyes fogadalmat arra, hogy mindenkor becsülettel teljesitik a nép hatalmá­nak, az ország rendjének védelmében' rájuk harulo kö­telezettségeket A jelen és a jövS szénbányája A Zobák-akna jubileuma Tíz esztendővel ezelőtt, 1964. január másodikán lé­pett a termelőüzemek sorá­ba a magyar szénbányászat büszkesége, a komlói Zo­bák-akna. A dolgozók az­óta 5,5 millió tonna jo mi­nőségű feketeszenet küld­tek nápszíntre. Szerdán szerenyen, látvá­nyos ünnepség nélkül emlé­keztek meg .az üzemi élet e jelentős évfordulójáról, az eredményekkel, küzdelmek­kei teli évtizedekről. Annak ellenére, hogy sokszor sza­kították meg váratlan ter­mészeti csapások a fiatal üzem munkáját, fokozatosan gyarapodott az ott dolgozók száma, s nőtt a termelés. Az 1800 fős kollektívából 1300­an szocialista brigádokba tömörülve végzik igen nehéz, de szép feladatukat A fej­lődésre jellemző, hogy a kez­deti 900 tonna helyett ma már 2400 tonna kerül na­ponta a csillékbe. Az egy műszakra jutó teljesítmény jóval magasabb a kez­detinél. Míg tíz évvel ezelőtt egy tonna szenet 570 forin­tért termeltek ki. most ez a költség 220 forinttal alacso­nyabb. A Zobák-aknát méltán ne­vezik a jövő bányájának a mecseki szénmedencében. Erre alapot ad a geoiogusok kutatási eredménye. Míg az indulás evében a kitermel­hető szénkészletét 62 millió tonnára becsülték, jelenleg 90 millió tonnás szénvagyont ismernek el. Hogy az emberek bizton­ságban, jól érezzék magu­kat a fiatal mecseki bá­nyában, a természeti veszé­lyek leküzdesére, a munka könnyítésére számos intéz­kedés történt es történik. A gazkitörésveszély leküzdésé­re, megelőzésére például nagy teljesítményű lecsapc­lót helyeznek üzembe idén, az ideiglenes berendezés he­lyett Több fúrólyukat léte­sítettek iszapolásra. amely a tűzvédelem egyik leghatáso­sabb módszere. Egy-egy fú­rólyuk több millió forintba kerül A magyar szénbányá­szatban Zobak volt az első, amely kísérletképpen alkal­mazta a nagy szilárdságú panelbiztoisításL Ez a vállal­kozás számos hasznos útmu­tatást adott a technológia jövőbeni, szélesebb körű be­vezetésére. A Zobák-akna feladatai a jövőben is nagyok. 1985-bea várhatóan a jelenleginek több mint ketszerese, 1,3 millió tonna lesz az üzem évi termelési programja. Búcsú évtizedek utón Az évek futását nem lehet megállítani Telik az idő, megfáradnak a munkában azok is, akik fáradhatatlan szorgosságukról, odaadásuk­ról emlegettek vállalatuknál. Szöllősi Sándort, a Minő­ségi Cipőgyár szegedi gyár­egységének igazgatóját teg­nap délután búcsúztatták el a cipőgyáriak. Meghitt han­gulatú gyűlésen, szeretettel, tiszteletadással Buji Péter, a vállalat vezérigazgatója hosszasan méltatta, sorolta azokat az érdemeket, ame­lyekkel ezt a tiszteletet ki­érdemelte. — A munkapad mellett nyújtott kiemelkedő ered­ményei alapján rövid időn belül élmunkás lett, társai szerették, és becsülték — mondotta a vezérigazgató. — 1951. januárjában eredmé­nyei, jó tulajdonságai, s pártmunkája alapján a sze­gedi cipőgyár igazgatójává nevezték ki. Azóta — 23 esz­tendőn át — eredményesen munkálkodott ebben a tisz­tében. Eközben olyan helyi veze­tőgárdát nevelt ki maga kö­rül, a munkásból lett igaz­gató, hogy most a gyáregy­ségen belül megoldható az utódlás kérdésé. Greminger Dezső, a főmérnök lép elő­re, az igazgatói posztra. A vezérigazgató, majd a gyár egyik dolgozója: Szen­tesi Ferencné is megköszön­te azt az áldozatos munkát, melyet Szöllősi Sándor a vállalat, a munkásközösség érdekében kifejtett A vá­rosi pártbizottság titkára, dr. Varga Dezső köszöntötte ezután a nyugdíjba vonuló vezetőt. Búcsúzóul azt kí­vánta: a nyugdíjas kor, a2 emberélet őszének éveiben is érezze azt a meleget, amelyet a közösség, és a vá­ros társadalmának megbe­csülése, szeretete sugároz. Szöllősi Sándor — akit tanácstagként is sokan is­mernek már Szegeden — gyakran tapasztalhatta már azt, hogy munkáját megbe­csülik, nagyra értékeli a kö­zösség, a tarsadalom. Nem­régiben vette át a Munka Érdemrend ezüst fokozata kitüntetést, amelyet most másodízben kapott meg. Most, az elégedettség érze­sével vonulhatott nyugdíjba, mint olyan szocialista veze­tő, aki 23 éven át híven teljesítette a reá bízott fel­adatokat. \ t A.

Next

/
Thumbnails
Contents