Délmagyarország, 1974. január (64. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-03 / 1. szám

CSÜTÖRTÖK, 1974. JANUÁR S. A„Bakó Háza" A varsói Öváros peremén, a régi városfalakhoz simulva áll egy kis épület, a varsói köznyelv szerint a „Bakó Háza", noha a történészek szerint az elnevezés nem indokolt. 1971. óta ebben az épületben működik Varsó egyik legérdekesebb múzeuma, a Kézműipari Múzeum. A múzeumi tárgyak 98 •zúzaléka a magánszemélyek adománya — elsősorban különböző korokból származó órák. Gyakran siralmas állapotban kerülnek a múzeumba, ahol gyökeres javításon mennek át Ezzel a múzeum külön műhelye foglalkozik, amely a lehetőségekhez mérten szolgáltatásokat végez más intézményeknek és magánszemélyeknek is. Az órákon kívül a múzeumban megtekinthető a régi optikai berendezések, ötvösszerszámok, művészi bronzöntvények, ötvösművészeti termékek stb. kollekciója. Molettek, csínján az Amolettel! A szakemberek jó ideje ismerik a metilcellulóz nevű anyag sajátos tulajdonságát Nevezetesen, hogy vízfelvevő képessége rendkívül nagy: a víz hatására harmincszorosára nő térfogata. Ezt használta fel a felesleges kilók ellen három magyar gyógyszervegyész az Amolett kekszben. A 20 százalék metilcellulózt tartalmazó keksz — cukor és alkoholmentes folyadék elfogyasztása után — a gyomor-, bélrendszerben teltségérzést okoz akkor is, ha a „páciens" csak a számára szükséges minimális kalóriát veszi magához. Sikerült tehát meglelni a zsírpárnákat eltüntető csodaszert? — Erről nincs szó — mondják a szakemberek. Az Amolett — gyógyszer, segítőtárs a fogyókúrában, a diétás étrend megtartásában. Nem haszontalan azoknak sem, akik súlyuknál akarnak maradni, akiket a túl jó étvágy tart vissza az egészséges étrend kialakításától. Jóllehet, az Amolett éhségérzetet csökkentő ártalmatlan hatóanyagot tartalmaz, az Egészségügyi Minisztérium egyelőre csupán egyévi próbaidőre engedélyezte forgalmazását. A megkötöttség nem afféle fölösleges akadékoskodás, indokolatlan aggályoskodás. Arról van ugyanis szó, hogy az Amolett a gyomor-, bélrendszerben tevékenykedik, ott hízik, duzzad, fejti ki hatását. Előfordulhat tehát, hogy azoknál, akiknek bélműködése nem megfelelő, a „fogyikeksz" fokozza a zavarokat Nem szabad megfeledkezniük a fogyókúrázóknak arról a figyelmeztetésről sem, hogy a napi adag maximum tíz darab. Ennél többet nem ajánlatos fogyasztani. További ajánlás: cukorbetegek, emésztőszervi megbetegedésben szenvedők. 14 éven aluli gyermekek kizárólag orvosi felügyelet mellett fogyaszthatják, s a rendszeres belgyógyászati kezelés alatt állók is helyesen teszik, ha kikérik orvosuk tanácsát HÁZASSÁG I. KERÜLET Stéged: Viczón Sándor és Kerti Marianna, Zsótér László és Sziruki Ibolya, Berta László és Kővágó Mária. Kozma József és Doktor Erzsébet, Matajsz János és Czeylédi Eszter. Garai Lajos és Kender Mária, Klgyóssz Zsolt és Torday Ágnes Mária. Barát István és Somogyi Margit, Herényi László és Szabó Katalin, Holok Zoltán László és Peterdi Ágnes Mária, Makai János és Csontos Erzsébet, Orosz János és Kódor Rúzsa Elvira. Huszár István és Vásárhelyi Mária, Ökrös Lajos és Hegedűs Julianna, Kovács Ágoston Jáhos és Dékúny Zsuzsanna, dr Varga István és Ladányi Ilona. Polák Zoltán és Molnár Edit, Kanyó László Antal és Sókl Anna, í'intér Ferenc és Torma Margit. Mészáros Gábor István ós Pécsi Zita Katalin, Erdész István László és Jósa Anna Ilona, Gazdag Nándor és Mandász Eva. Dobó Lajos és Mattá Erzsébet, Barát Mihály és Kiss Ilona, Gaúl László és Simon Margit, Szilágyi Lajos és Kószó Julianna Agncs, Kiss Kálmán Sándor és Bakacs, Rózsa, Juhozs Lajos és Somogyvári Eva Ilona, elessen Roger Gerard és Bódis Klára Katalin házasságot kötöttek. Szöreg: Kiss János és Sáfár Irén házasságot kötöttek. H. KERÜLET Szeged: Csőre János és Szőke Klára Hona, Varga Lajos es Lakatos Olga, Reményfl Béla Imre és Kertész Zsuzsanna, Németh Sándor és Tóth Erzsébet, Hizó István es Czenc Mária, Fodor Pal László es Horesnyt Irén, Burlcsa Imre Mihály és Gyoval Mária, Maltesics Béla és Sárkány Rozália, Nagy István Zoltán és Kovanecz ÍMária, Nagy András es Ivanesó Mária. Mózi Sándor es Pap Margit Julianna, Nyárt József es Bálint Erzsébet. Varga István József és Nagy Mária Magdolna, Kiss József és Faragó Erzsébet, Gál Sándor és Juliusz Jlona, Balogh József és Varga Julianna, Tóth István és Babul Zsuzsanna, Szilagyi Ferenc és Kúszó Anna Rozália, Magyar Zoltán és Mantuzlcs Piroska Katalin házasságot kötötték. Tápc: Nemes Sándor és Sinka Irén házasságot kötöttek. Algyö: Dajka Lajos és Maglóczki Julianna. Lantos Sándor es Sulyok Erzsébet. Tóth János Ás Kovács Irén, Császár Attila és Bun Zsuzsanna házasságot kötöttek. Hl. KERÜLET Szeged: Szöllősi Sándor és Bcllér Ibolya, Tóth Gyula Ferenu és Rozsa Ida. Juhász Károly és Baráth Ilona, Szalat László és Vantcsek Ilona Rozália. Szécsi Antal és Pataki Terézia Anna, Korom József és Laurinyecz Erika. Mészáfos József es Tanács Irén, Gera József és Máté Irén, Barnai Gyula és Acsal-Varga Jolán, Veres Zoltán és Hódi Amália Elza, Tanács István József és Tanács Ilona, Burlcz Károk- és Szabó Irén, Kiss János Kálmán és Horváth Anna Edit házasságot kötöttek. Klskundorozsma: Perecz László Márton és Szabó Márta Ildikó. Bakacsi László György és Orluilml Anikó. Lukács Zoltán és Kővári Tünde házasságot kötöttek. SZÜLETES I. KERÜLET Szeged: Szentpéterl Sámuelnek cs Kis Máriának László, Molnár Károlynak és Balogh Máriának Zsolt, Hotya Vince Livlusznak és Verbcnyl Zsuzsannának Líviusz Krisztián, Boli Zoltánnak és Miklós Katalinnal Zoltán László, Szöllősi Sándornak és Juhász. Piroskának piroska Eva. l'üves Ferencnek és Járosl Máriának Mónika Mária. Csótl Jánosnak cs Bangó Piroskának Edit. Mátyás Mihálynak és Csillag Rózsának Mariann Rózsa, Szabó Istvánnak és Llptak Ilonának Zsolt István. dr. Szabó Tibornak és Kürtösi Családi események Katalinnak Tímea, Dornstádter Józsefnek és Tátrai Annának Tamás, Szűcs Ferencnek és Gora Margitnak Gábor. Farkas Andrásnak és Makra Máriának Csaba, Akim Istvánnak és Matovics Máriának Mária Tünde. Pető Lajosnak és Lengyel Máriának Krisztina Mónika, Födi Istvánnak és Dani Ilonának Zsuzsanna evü gyermekük született. IH. KERÜLET Szeged: Ball Gábornak és Lajos Annának Mária Anna, Horváth Péternek és Jankó Vilma Saroltának Péter Attila, Komáromi Istvánnak és Müller Mariannák Veronika, Borbély Ferenc Jánosnak és Zádorl Gizellának Beáta. Huszka Sándornak és Tomalik Klárának Sándor János, Fodor LászJónak és Hlavacsek Mártának László Attila, Kószó Jánosnak és Sánta Mária Etelkának János, Pintér Bélának és Katona Klára Irmanak Eva Klára. Bite Istvánnak és Ollel-Kovács Klárának Renáta, Sándor Lászlónak és Ambrus Mártának Olga, Sziládi Nándor Istvánnak es Széles Margitnak Ildikó. Halász Józsefnek és Molnár Klárának Zsolt. Nyári Béla Istvánnak és Lajkó Juliannának Béla, Lajkó Sándornak és Lukács Annának Sándor, Kis Balázsnak és papp Mária Magdolnának Balázs Attila, Ludman Antalnak és Katona Emmának Antal, Adám Ferencnek és Domonkos Erzsébetnek Zsolt, Pomázi Sándornak és Galgóczi Mária Magdolnának Sándor, Major Istvánnak cs Petrich Andre Zsuzsannának Hedvig Teréz, Gyuris Józsefnek és Szilágyi Irénnek Zsuzsanna. Boldizsár Andrásnak és Bottyán Erzsébetnek András, Selymesi József Jánosnak és Komáromi Juliannának Tímea, Bíró Lászlónak és Magony Erzsébetnek Erika. Kiss László Mihálynak és Halász Gizella Irénnek Krisztián Viktor, Hejjas Lajos Lászlónak és Mangó Veronikának Bernadett, Nagy Ferencnek és Eperjesi Klárának Margaréta Klára. dr. Várhalmi Károlynak és Csákány Éva Máriának Károly Zsolt, Blahuz Lászlónak és Veres Annának Ibolya Mária, Baranyás Józsefnek és Zombori Ibolyának József, Balla Ferencnek és Sötét Erzsébetnek Tímea nevű gyermekük született. HALALOZAS I. KERÜLET Szeged: Ungur Zoltán, Isztiínéry Józsefné Boila Borbála, Nagy Lajos, Dobák Lajos. Hevesi János, dr. Kozma Gyuláné Mados Ilona. Ménesi Ferenc, Gubics István, Hekkel Ferenc, Ocskó Imre, Puskás György, Pándi Rezsőné Strcíf Irma, Szabó Imrénú Rottenheber Julianna, Móra IUésné Kószó Ilona, Kovács József, Sinkó Csaba, Mathesz Miklós, dr. Benczédy Lajosné Kis Eleonóra, Horváth Látván. Balogl Ferencné Acs Viktória, Jábory Lajosné Eck Izabella, papp Ferenc, Papp Gábor, Mazurek Lajos, Tóth-Molnár Ibolya Julianna, Csűri Béláné Gerebecz Veronika, Kocsis Vilmos, Mészáros Ferenc, Harmos Vilmos, Ludmann Erika, Zsótér Terézia, Somkúti Józsefné Balázs Anna, Nagy Zsolt meghalt. Szöreg: Kerekes Ferenc meghalt. n. KERÜLET Szeged: Zsiga József, Bán Mária, Lakatos Mihály né Pataki Anna, Abraliám István, Szél Antalné Tóth Matild, Galzer Ferenc meghalt. Tápé: Vlncze Józsefné Berta Julianna meghalt. Algyö: Kovács Ferenc meghalt. IH. KERÜLET Szeged: Balla Vilmosné, Ábrahám Julianna, Márta Mihályné Adám Julianna, Csanádi Imre, Makra Andrásné Gárdián Veronika, Fürst Klára, Tábit Józsefné Balog Márta. Pálfi Istvánné Lipták Ilona, Dohándl József, Bodnár Demeter, Ormosl Edina, Papp Vilmos Ferenc, Tóth István meghalt. A JUHASZ „Itt nyugszik a bálástyai Móra Tsz juhásza, Csurgó Mihály." Jókor jöttünk, most éppen nem nyugszik. Kint őrzi a birkát Mert olyan a birka, elvan az a hodályban, ha fehér a világ, de ha a földet is látja a hó között, csak áhítozik kifelé. Nemcsak a „feje fáján" mutatkozik be úgy Csurgó Mihály, hogy ő a Móra Tsz juhásza, kézfogáskor is. A nevét nem, csak a rangját mondja. Pedig juhászból ebben az egy szövetkezetben van legalább tíz. Nem fél, hogy összetévesztik valakivel. Csavarom a fejemet, amikor azt mondja, Ferenc Jóska még benne ült a nagy székben, amikor ó már bürgét őrzött. Számolom magamban az éveket, de elinti a felét: birkák között születtem, hogyne lettem volna juhász. Van nekem pitykegombos lajbim is, csak most nem hordom. Az én apám örökölte az 5 apjától, én meg tőle. A fiam már nem veszi fel. traktoros lett. — Megyek nyugdíjba. Küldeni nem küldenek, dehogy küldenének, csak én megyek. Nem bírom ezt a munkát. Hogy nem nehéz? Próbálja meg! Etetni se kell, mert ott a takarmányos. De száztíz kilóval járjon maga kint! Vagy ne is járjon, csak álljon! Nehezebb embert én már láttam, de kövérebbet még nem. Ha hosszabb lennék, nem ilyen széles, még csak-csak. Nem bírnak el a lábaim. — Nehéz sorra nem vall a kövérség. — Panaszkodtam én? A teljesítmény tíz százaléka a mienk, ezen fölül van az alapbér. Darabja havonta öt forint Száraz pénz formájában kijön ide az irodából ötvenezer forint Elsőnek én voltam téeszjuhász a kórnyéken, kaptam is egy oklevelet ^neg ezerötven forintot A kiváló munkámért. Azelőtt? Azelőtt 8 város bérletén voltam. — Juhásznál akkor jó a kondíció, ha jó a kutya. —» Eltalálta. Én ugyan nem íekergek a birka után! Csak szólok: Böjti! Akkorát ugrik a kutya, mintha puskát sütögettek volna, öt mérnök fél óra alatt olyan szabályos kört nem rajzolt volna ide, az árvabúza közepébe, mint amilyet birkából rakott ki fél perc alatt a kutya. Egyetlenegy bamba bürge lóg ki a körből, fültövön kapja, bevezeti a többi közé. Vakkant még rá, hogy legyen mihez tartani magat, aztán megáll a gazdája előtt. Mintha jelentene. — Okos kutya! Jól van, kutya! Okos! Okos! Látszik a szőr közül is, elönti a szóra a gyönyörűség a kutya szemét. Azt hittem, rátaláltam a kutyapedagógia első törvényére: jó munkáért szép szót! Már fűzném tovább egy lépéssel, hogyan lehetne ezt a szokást némely emberekben meggyökereztetni, de tisztázzuk először a juhászi neveléselmélet minden pontját! — Sohase verte? — Hej, dehogynem! Ügy kupánvágtam egyszer, na, mondom, kutya ebből se lesz többet evilági életében. Meg se mozdult, úgy elterült. Nézem, csak nézem, egyszer aztán fölérzett. Most mi lesz? Mert van kutya, amelyik úgy megsértődik az ilyesmire, szóba nem áll többet az emberrel. Mondom neki, csak úgy csöndben, na eredj, Böjti! Pattant, mint a parancsolat Azóta szent a béke. Ha a kutyáról kezdtünk beszédet, nem lehet azt két perc alalt abbahagyni. — Túl a Tiszán őrzött egyszer az apám. Kiüzen neki a Rényi Károly — fejes volt a torony alatt —, hogy kösse meg a kutyáját Vezesse madzagon. Ilyen juhászt se látott még a világ. Visszaüzen apám: Kedves Rényi Úr, akkor én általadom a pásztorbotot kendnek. Aki kitalálta, az próbálja kl elsőnek. Madzagos kutyával én nem tudok dolgozni. Na, kijön erre a Rényi! Jön vele még valaki, de az megállt messzebbről. Azt mondja: hadd látom, milyen ez a kutya! Szó! az apám: Eridj Rigó, hajtsd ide őket! Egy hét múlva az egész város a mi kutyánknak tapsolt. Megy a mozi, bekiabálnak a népek: nézd csak, ez meg az öreg Csurgó kutyája. Egy-két szó még a történelmi Rigóról, meg a jelenvaló Böjtiről, gondolom, körülkerültük már annyira mi is a nyájat, rákezdhetek, amiért jöttünk, — Van egy íejfa a temetőben. — Nem fa az kérem. Fának igen kemény fa lenne. — Fehérebb márványból apácának se faragták volna. — Az is csak azért van, mert van miből. Inni én nem iszom, elverni nem tudom a fizetést. Fél liter szesztől már táncol a szívem, meg a fejem. Az orvos nem mondta, hogy ne igyak, de orvos nélkül is legyen meg mindenkinek a magához való esze. Enni se ehetek többet, csak ami jólesik. Idén beadtunk már 15 mázsa disznót, de meg nem vágtunk. Minek vágnánk? Van baromfi, kinek kell a disznó? Két éve tizennégyet hizlalt a feleségem, abból lett a televízió is, meg a kemény fejfa is. — Alja is van a márványnak — Tisztességes kripta. — Oka lehet, ha megépült, — Volt nekem egy sógorom. Igen vicces ember volt, egyszer aztán mégis meghalt. De nehezen ment át a másvilágra szegény! Akkora volt a víz árja, nem ment le a koporsó. Még most is borsókázik a hátam, ha rágondolok. Rááll egy ember az egyik végére, egy másik a másikra, úgy himbálják lefelé. Engem aztán ne taposson bele halálom után senki se a sárba! Arra én nem szolgáltam rá. Boldogan akarok meghalni! — Korán van még. — Attól én még elélhetek egészen addig, ameddig csak jólesik. Jobb, ha megvan. — Mit beszélnek a népek? — Még nem mentem el ember mellett azóta, hogy meg ne kérdezte volna: minek az teneked? Bunkert csináltattál magadnak? Most meg, meg akarják venni. Dehogy adom! Aki megkívánta, csináltasson magának. — Es a feleség? — Neki csak a betű nem tetszett. Minek hencegek én avval, hogy a Móra Téesz juhásza vagyok? Hencegni nem hencegek, de az vagyok. Ha az én gyerekkoromban féleszűek meg félcsípejúek kiírhatták, hogy ilyen kamarás, meg olyan főkamarás, akkor nekem is jussom van hozzá. Egyszer az életben. Pontot tesz a vita végére, lehajol a kutyához, kezet fog vele: — Oko6 kutya' Okos! Okos! Hamarosan a gamóból disz lesz a falon A szépszavú csöngők meg a kolompok az utódokra maradnak. Ócskapiacok zajában szebben szóló hangsort filharmóniás ember se válogatott volna össze. Muzsikál a nyáj, ha lép egyet. Gazdát cserél Böjti kutya Ezer forint az ára. Szemmel mérve ötszáz forint kilója — Nem a kutya csak az esze ára Horváth Dezső Pásztor Ferenc: Véletlenül katona *L — Most történelem fontos, vagy nyeregben ülés? — okvetetlenkedik Zsano, kissé illetlenül. — Mindkettő, fiam — oktatja Pikó alhadnagy. — Nézd csak, hogyan kell ismerni a lovat. Pikó két lépéssel odébb lép, füttyent egyet, elkiáltja magát: — Kicsi, gyere ide, gyere, gyorsan! Mintha a föld alól'termett volna oda egy tényesre kefélgetett, ragyogó tartású mén. Nyerítve, dobogva rohant elő a karámok felől. Az öreg tiszt előtt pedig úgy hancúrozott, mintha nem is lónak termett volna, hanem játékos kölyökkutyának. Térdre ereszkedett a gazdája előtt, fejét Pikó ölébe dugta, olyan boldognak látszott, akár egy öleb. — Feküdj le, és maradj csendben! — parancsolt rá Pikó, és a ló engedelmesen végigheveredett a lába előtt. — Ez csodája idomításnak. Sokan szeretnék, ha ember is feküdne le csendesen, s engedelmesen maradna csendben. Csakhogy az ember nem ló! — nevetett Zsanó. s bátortalanul megsimogatta a lovat. — Hátha még azt1 is látnád — lelkendezett tovább Pikó, teljesen figyelmen kívül hagyva Zsanó bölcselkedését —, hogyan fut, táncol, ugrik. Ez a Kicsim tulajdonképpen nem is igazi ló. Könnyen lehet, hogy a lélekvándorlás idején ebbe a lóbőrbe költözött egy balerina. Egyesek azt állítják, hogy van ilyen. Mert előfordulhat, fiam, hogy meghalsz, a lelked tovább él, átvándorol mondjuk egy házőrző kutyába, s te attól kezdve Bodri leszel. — Mókás! — mosolygott félrefordított fejjel Zsanó. — De az lenne igazán mókás, ha mondjuk én lennék igazi nagy kutya. Kincsesnek lelke pedig vándorolna gyáva nyúlba. Egész nap csak az lenne pesszióm. "hogy kergetnék nyulat. Ijesztgetném nappal, éjjel, meg ebéd után. mikor nyulak nagyon álmosak. — Azért ne vedd komolyan a dolgot — ütötte el Pikó. az ügyet. — Még elterjeszted rólam, hogy valami nazarénus, vagy mi a hétfájdalom vagyok, aztán rámsütik a klerikális bélyeget. Bizony, nem is hiányzott nekünk eddig sem ez a filozófia. Pikóra, a lovaira, meg a leendő lovasokra voltunk kíváncsiak. Azt akartuk ellesni, kipuhatolni, hogy miképpen lesznek az eddig lóhoz nem értő legénykékből igazi, vérbeli lovasok. Mondtam is az öreg alhadnagynak, hogy most aztán menjünk egy kicsit tovább a tusában. — Az az első dolog — csavargatja a bajuszát Pikó. látszik, hogy százszor megmutatja, semhogy egyszer elbeszélje típusú ember —, hogy megszerettessük a legénnyel a lovat. Hogyan? Nálam már bevált dolog, hogy rendszerint egy csipetnyi gyereket ültetek nyeregbe. Mindig voltak kis, 6 —8 éves tanítványaim, akik tizenkét éves korukra versenyre mehettek. Be-behoztam egyet ide a laktanyába. Felültettem olyan lóra, amelyikről ^még az öregebb lovászok is azt hitték, hogy a .sátánnal cimborál. Látták a gyereket, hogy ül a nyeregben, mint más a sámlin. Irigykedtek rá, meg a büszkeségük is felágaskodott. Úgy gondolták. ha egy tökmag megmarad a nyeregben, akkor ők sem repkednek folyton a fűrészporba, mint ősszel a vadgesztenye. — Most is van ilyen példakép? — Akad. Mostanában a kislányomat trenírozom. Azt szeretném, hogy a Pikó család nyeregben maradjon. — Hol van az a kislány? Elsétáltunk a tisztilakások felé. Földszintes, a r£gi gazdatiszti lakra emlékeztető házban lakik az öreg lovas. Kis kert a ház előtt, a bejárat fölött zöld lugas. A lugas alatt faragott asztal és tuskóból fűrészelt székek. A kislány ott ül a földre terített medvebőrön, és a babáit dajkálja. Már majdnem rászólok, hogy szóljon csak a nővérének, amikor az öreg figyelmezteti. — No, Marcsókám, tedd félre a gyerekeket. Húz. zál csizmát, és gyere a pályára. — Megint nevelünk? — nézett fel mackó termetű apjára. — Azt mondta, édesapám, hogy ma már nem enged Kicsimhez! (Folytatjuk.) k (