Délmagyarország, 1974. január (64. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-20 / 16. szám

VASÁRNAP. 1974. JANUÁR 2®. Ebédlő - adomával Magnetofonos vetélkedőt rendeztek évekkel ezelőtt Balástyán, az országos hírű ifjúsági klubban. Az volt a feladata minden versenyzőnek, hogy élő témáról eleven riportot készítsen. Nyakigláb legény a miniszoknyáról értekezett, egy másik a fürdő álmát kergette, a harmadik ifjúsági parkét, a negyedik azért háborgott, hogy nem bíznak a felnőttek a firtalokban, az ötödik meg azért, hogy legalább egy hideg-melegvizes csapot miért nem lehet fölszerelni a tehenészetben. Ha már önitatót csinálunk az állatnak, legalább egy csapot az embernek is adjunk. Bár egyetlen ellenvetés el nem hangzott sem „hivatalból", sem mellékesen, hatalmas vita kerekedett ebből. — Ha a melós arrább teszi a rozsdás vasat, és utána beállhat a zuhany alá, miért nem teheti meg ugyanazt az az állampolgár, ' aki egész nap a trágyát tapossa, vagy a bikákat vakarja? Annak is sokadik éve van már, CSAJKARENDSZER? hogy közgyűlésen szóba hozta a Móra Tsz elnöke: aki itt dolgozik egész nap, megérdemli, hogy meleget egyen ebédre. Jutottunk már anynyira, hogy építhetünk egy konyhát. Ha valaki azt ajánlotta volna, hogy meggvfák helyett akasztófákat ültessenek, ennél nagyobb kontrát talán az sem kapott volna. — Addig esz a fene benneteket, amíg a csajkarendszert be nem hozzátok ? Nem kell a főztötökből, a kegyelemlevesből se kell! Magnetofonszalagra vették akkoriban a közgyűléseket is, így fiókba került a fürdő ügye is, meg az ebédlőé is. A szalagok valahol ott vannak moet is, de áll az ebédlő, és áll a fürdő. Igaz, . hogy az ételhordót egyik ember ételesnek mondja, a másik meg (gy szól be az ablakon: itt a csajka, tegyél bele egy adagot — ' de csajkarendszert csak azok mondanak, akik bükkfafejű emberek csökönyösségét akariak példázni. Egv szikránvi Kegyelem nincs a szavukban. pedig az is lehetne. Annyi baja volt csak a fölszólalónak, hogy egész élete gürcöléséhői nem maradt ereje, hogv tíz-tizenöt évre előre nézzen. Haló po-eiban se sértsük meg. nem ő volt az egvedüli. aki előtt elsötétült a világ, amikor a lovát kivezették az istállóból. Nőtt a téesz, véznaságát rég kinőtte, de aratásban, szántás közben vagy krumplikapáláskor, ha elütötte a delet, csak a szatyor után nyúlt mindenki. Nem jól mondom, mert a szatyorból igen sokszor olyan aktatáska lett, amilyet a városi hivatalnok lóbált végig a Kárász utcán, de a belevaló maradt a régi: szalonna, kenyér, uborka vagy paprika. Ették köröm közül, bicskával, a nyárfa árnyékában. Hogyan, hogyan se, egyszer aztán megint közgyűlés elé került az ebédlő. A műhelybe járók sürgették. Voltak, akik üzemből jöttek vissza: ha ott lehet, itt miért nem lehet? Éves tervben szerepelt, szőrmentében, szépen beágyazva Hátha észre se nagyon veszik, csak megszavazzák. Megint észre vették, megint fölszólaltak. — Nem elég az nekünk, hogy a tervbe benne van, fogjunk hozzá, de hamar. Vita most csak akörül támadt, milyen legyen. A majorban van a helye, az biztos. Legyen olyan, amire ráillik: tanyára ez is jó? Olyanhoz hozzá se fogjunk! Ha már elkezdjük, ne foltozzuk két év múlva.. Olyan lett, hogy vendéglősök nagy faluban is hamar ráütnék a címkét: I. osztályú étterem. Volt azért, aki most is lassan mondta az igent. Inkább kérdezett: — Azt fs mondják meg, a szakács ki lesz? — A Herke Gizi. — Na, az jó lesz. Elfelejtettem fölírni Gizike asszonynevét, de mást mindent megjegyeztem. A szakmát nemcsak tanulta, de tudja is. <5 írja le előre, egy hétre, mikor mit főznek. Mára mit mond az írás? — .Baj van — azt mondja a főszakács —, mára disznóvágást terveztünk, de közbejött egy borjú. Az írás lehet, hogy zokon veszi, de minden halandó ember megbocsátja a borjúnak, hogy közbejött Tehát? — Borjú raguleves, töpörtyűs pogácsa. Ne irigykedjenek, sok dinom-dánomról elmaradtam, de ezt megkóstoltam. Le is tudnám írni, milyen volt Azért a pogácsáért a " fél Szegedet sorba lehetne állítani. Kapa, kasza alá való ételeket főznek itt akkor is, amikor gép kapál és gép kaszál. Aki dolgozik, ne csak fizessen az ebédért, de lássa is, mi van a tányérján. És jusson eszé be később is, mit evett. Nyugdíjas bácsi jön be az ebédlőbe. Hetvennégy éves. de gyalog ment be az orvoshoz, gyalog is jött viszsza — Vehetek még jegyet. Gizike? — Van még, vehet, Laci bácsi. Az elnök azt mondja, ebéd tekictetébea oincssn különbség a dolgozó tagok és a nyugdíjasok között Aki otthon soha nem enne meleget, mert nincs, aki főzzön, ha akar, itt ebédelhet. — És a fürdő? — Jött a KÖJÁL, hogy a szakácsoknak első a tisztaság, csináljunk nekik valamilyen fürdőt. Ha már nekik csinálunk, csináljunk mindenkinek! Egy bajjal essünk túl rajta. Férfiaknak, nőknek külön zuhanyozó. Még át se adták, amikor kukoricaszárral már befűtötték tízhektós kazánját Adomák járják, ki hogy fürdött először, és ki hogyan ijedt meg, amikor elfogyott a meleg víz. Szappanosan kiugrik a legény a kazánhoz, hátha elcsavarta valaki, akkor nyílik a nők ajtaja. Elakadt a kismenyecske lélegzete. Fél óráig most is nevetnek rajta. Kérdezzük meg az elnököt, mibe került a kettő eayütt. Az étterem és a fürdő. — Egymillió kétszázezer forintba. Ha ennyi pénzt kiad a szövetkezet, mellé teszi a számítást: mikor térül meg. mennyi lesz a haszna? — Forinttal nem lehet mérni. De enélkül ma nem lehet mezőgazdaságot csinálni. Ha mindenáron számolni akarok, azt kellene összeírni, hány asszonynak nem kell otthon főzni, vizet melegíteni. Hány tanyában nincsen alkalom arra, hogy az olajat, port, piszkot minden nap lemossa magáról, aki dolgozik? Számoljuk össze, hány adag szalonnakenyér helvett főztünk tisztességes ebédet! Ha mindent összeszámoltunk, húzzuk alá, adiuk össze! Csak az jön ki. hogy a szövetkezetnek is jó, ami a tagoknak jó. Másik adoma is járja a környéken. Állítólag itt volt egy másik- elnök vendégségben, nagy kocsival. Mondogatja, ez is szép, az is szép. Hogy csináltad' Az adoma szerint ezt a választ kapta: — Ja, komám, van aki Mercedest vesz, van, aki ebédlőt épít. Kérdezzük meg az adomabeli elnököt. Nagy Sándort. Nevet egyet, úgy mondja: — Szóról szóra ezt mondtam neki. Horváfh Dezső Beszélgetés az olajbányászok egészségéről Sok a gyomorfekély M. G.: Áttérhetünk a következő betegségcsoportra. Mi lenne az? S. L.: Utoljára hagytuk, de nem jelentéktelen kérdés, éppen az olajipar jellege miatt: az emésztőszervi megbetegedések. M. G.: Értem, mire gondol. Magam is dolgoztam úgy, éveken át, persze még a múltban, hogy bizony jószerint hidegkosztra szorultam. Mert gondolom, a megbetegedések nagy része a táplálkozásra vezethető viszsza. S. L.: Már az alapvizsgálataink, előzetes felméréseink is arra engedtek következtetni, hogy elég nagy számban fordulnak elő ilyen megbetegedések. Előveszem újra a statisztikát. Tessék. 1971-ben emésztőszervi megbetegedések miatt — tehát gyomor- és nyombélfekély, heveny gyomor- és bélhurut, egyéb megbetegedések — 196 dolgozunk összesen 3184 napot töltött táppénzes állományban, 1972-ben pedig 227 dolgozó 3408 napot. M. G.: S mennyi a dolgozók összlétszáma? S.. L.: Mintegy ezerhatszáz-ezerhétszáz dolgozóról van szó. M. G.: Tehát egy dolgozóra több mint két táppénzes nap jut egy esztendőben. Csupán gyomor- és bélbetegség miatt. S. L.: Nagyon magas arány. Ezen belül is sok és veszélyes a gyomor- és nyombélfekély miattj megbetegedés. Ezt az olajbányászat közismert külső körülményei magyarázzák. így például az építési üzemegység dolgozói — akik „vezetnek" ezekben a betegségekben — mostoha körülmények közt dolgoznak kint a mezőben. A munkahelyre rendkívül problematikus a meleg étel, az ebéd kijuttatása. Kint, elszórtan dolgoznak, a konyhához őket beszállítani szinte lehetetlen. Étkezés, illetve főtt étel szempontjából tehát csaki- az esti időszakra lehet szorítkozni. Viszont épp az ém'tési üzemegység dolgozój távolabb helyekről toborzódtak, munkásszálláson laknak, és ők azok, akik hazulról hoznak ezt-azt. nekilátnak főzicskélni. Bizony, elég egyhangú a kosztjuk. M. G.: Lebbencsleves, paprikás krumpli, tarhonyás krumpli, hideg étel... S. L.: Nomármost, ha az egyoldalú és nem megfelelő táplálkozáshoz hozzáveszem a nikotint, az alkoholt, ami | kéznél van. mert az ember nem tud az idejével mit kezdeni, távol a várostól, a qsaládtói — ezek bizony egymást fokozva károsítják az egészséget. M. G.: Azt gondolom. h~gv az utólagos orvosi vizsgálat, illetve gyógykezelés csak a már bekövetkezett betegség "t tudja megállapítani, illetve gyógyítani. Holott inkább a betegséget kiváltó okokat kellene megszüntetni. Ami szinte lehetetlen az olajbányászatban. S. L.: Én ezt nem mondanám. Igenis, sokat lsh't tenni, és az algyői ü"em — mint orvos, merem mondani — nagyon sokat tett ön is láthatta azt a kétezer adagos konvhát. és a hozzá kancso!ódó éttermet, amit 23 millió forintért építtetett az üzem. A Csongrád megyei Vendéglátó Vállalat üzemelteti. Ez nem valami közönséges üzemi konyha! A rendes napi menün túl á la carte étkezés, sőt kímélő koszt is van — épp az említett gyakori betegségek miatt Ha akar, ön is ehet például vajas- bordát az étteremben. De azt hiszem, mégsem ez a minden földi jóval felszerelt konyha jelzi a változást — az üzemi orvos szemével nézve. Ilyen üzemi étterem, üzemi étkeztetés minden nagyobb üzemben természetes dolog. Igen ám, csakhogy a mi üzemünk jellege miatt egy ilyen központi konyha és étterem nem oldja meg az igazi gondokat. Innen, az irodaépületből bárki délben leballaghat az ebédlőbe, ebéd után egy feketét, vagy egy fagylaltot is elfogyaszthat — de mi van a mezőben dolgozó kútjavítókkal, csőszerelőkkel, szóval azokkal, akik a termelőüzem bázisát alkotják? Nos, azt hiszem, bátran nevezhetem úttörő jellegű kezdeményezésnek, ami az ő érdekükben történt. Én legalábbis . nemigen hallottam hasonló megoldásról. M. G.: Mire gondol? S. L.: A konzervakcióra. M. G.: Igen, erről már hallottam valamit. S. L.: Arról van szó, hogy az említett munkahelyeken dolgozók — akikhez a konyha főztjét nem lehet kijuttatni — minden hét elején megkapják a valóban választékos. felmelegíthető, általuk kiválasztott konzerv-i ételeket, méghozzá ötforintos áron. Akik a központi üzemi konyhán étkeznek, háromforintos ebédhozzájárulást kapnak — de mivel egyegy konzervadag ára — nagykereskedelmi áron! — 12 forint, a mi kútjavító ós csőszerelő munkásaink 7 forintos vállalati hozzájárulással ehetnek meleg ebédet. így aztán nem csoda, ha mind többen kapcsolódnak be ebbe az étkezési formába. Ha még azt is elmondom, hogy az üzem — a központi konyhától távolabbi munkahelyek számára — egy kétszáz adagos. és egy 80 adagos, úgynevezett melegítős tálalókonyhát létesített, ahova melegen kiviszik a megrendelt ételadagokat, és az ottani ebédlőben a dolgozók friss, meleg ételt ebédelhetnek, azt hiszem eléggé jellemeztem azt a változást, ami az utóbbi egy-két évben a munkások, a dolgozók étkeztetésében, a viszonyok javulásában bekövetkezett. Én ennek az üzemi orvos csak örülhet, hiszen mindez a dolgozók egészségügyi körülmenyeinek a javulását eredményezi. (Folytatjuk.) Mocsár Gábor Qlaibányász adatbank Zalaegerszegen Szerelés, beállítás Szombaton, tegnap megérkezett a Számítástechnikai és Ügyvitelszervező Vállalat zalaegerszegi számítóközpontjába a franciaországi toulousei számítógépgyárban készült agyközpont, a számítóközpont legfontosabb berendezése. Francia mérnökök és technikusok közreműködésével hétfőn kezdődik a begendezé6 helyszíni szerelése. A számítóközpont agya csaknem megtölt egy 80 négyzetméter alapterületű helyiséget. A szerelés és a beállítás mintegy két hetet vesz igénybe, ígv a zalaegerszegi számítóközpont február elején kezdi meg az üzemszerű működést. A szerződések szerint 15 zalai vállalatnak, köztük 5 olajipari vállalatnak végeznek elsősorban az anyaggazdálkodásra vonatkozó adatfeldolgozást. Ezeken a feladatokon túl a zalaegerszegi számítóközpontban alakítják ki a magyar kőolaj bányászat, -kutatás és a termelés adatbankját. Pártnapok Szegeden Magyar- sz erh élelmiszer-gazdasági konzultáció János Sredernek, a Szerb Szövetségi Köztársaság kormánya tagjának vezetésével január 17—18-ári szerb kormányküldöttség tárgyalt Budapesten a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban, a termelés-fejles tési tapasztalatokról és az együttműködés lehetőségeiről. A szerb delegáció szombaton elutazott BudapestrőL Az MSZMP Szeged városi bizottsága a jövő héten szocialista építőmunkánk időszerű kérdéseiről a következő pártszervezetekben tart pártnapot: Január 21-én. hétfőn 15 -rakor a Centrum Áruházban dr. Tari Jánosné, a Gutenberg utcai általános iskola igazgatója tart pártnapot. Január 22-én. kedden délután 3 órakor a hangszergyárban Kanyó Ferenc, az MSZMP Csongrád megyei Oktatási igazgatóságának tanszékvezetője a pártnapi előadó. Január 24-én, csütörtökön délután fél 3 órakor 'a DEFAG lemezüzemében dr. Siklós János, a Né^srava főszerkesztője, a DÉGAZ-_á: délután 4 órakor dr. Ozváld Imre, az MSZMP Szeged városi bizottságának titkára, az Április 4. Cipész Ktszben délután 2 órakor Kakuszi Géza. a kábelgyár igazgatója. « Csongrád mejgyei Húsipari Vállalatnál délután negyed 4 órakor Vahi Rezső, a városi pártbizottság munkatársa tart pártnapot Január 25-én, pénteken a Szegedi Orvostudományi Fgyetemen délután 3 órakor dr. Ágoston József, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának titkára, a MÁV művelődési otthonban délután 3 órakor dr. Koncz János, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának osztályvezetője, a Volán 10. sz. Vállalatnál délután 3 órakor Berta István, az MSZMP Szeged városi bizottságának osztályvezetője, az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóságon délután 3 órakor Lengyel Péter, az Interpress munkatársa, a Csongrád megyei Vendéglátó Vállalatnál délután 3 órakor Polák Zoltán, a Paprikafeldolgozó Vállalat igazgatója, a Belváros I. pártalapszervezetben délután 5 órakor Horváth Lászlóné, az MSZMP Szeged városi bizottságának munkaiársa tett pétttnapcú X