Délmagyarország, 1973. december (63. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-08 / 287. szám

\ SZOMBAT, 1973. DECEMBER Ú. „Vallatókamra" — bányamentőknek A tét; maga az élet Szinte a Sci-F! regények világát idézi az a legkorsze­rűbb eszközökkel felszerelt laboratórium, amifr a tatabá­nyai Központi Bányamentő Állomáson létesítettek kü­lönleges élettani, illetve fi­zikai. pszichikai vizagálatok elvégzésére. Villódzó fényjelek, bonyo­lult számláló mechanizmusok, elektronikus regisztráló mű­szerek „vallatják" itt azok­nak a vizsgálati személyek­nek komplex életfunkcióit, akik a tárnák mélyen ve­szélybe jutott társaik meg­mentésére, a bányabeli ter­mészeti katasztrófák felszá­molására vállalkoznak. A minden szituációban helytálló bányamentőknek az átlagosnál erőteljesebb testi felépítésűeknek kell lenniük, 6 meglehetősen magas a szel­lemi, pszichikai mérce is. A tatabányai „vallatólaborató­rijambon" több irányú vizs­gálatnak vetik alá a mentő­ket Ilyen sok mindent el­áruló „kínzóeszköz" például az úgynevezett taposóhíd-ke­rékpár-ergométer, amivel a fizikai teherbíró képességet vizsgálják. Mialatt u vizs­gálati személy meglehetősen hosszú időn át nagy fizikai erőt fejt ki, egy speciális automata készülék méri a pulzusszámot, a vérnyomást, a vér oxigéntelítettségét, s minden ötödik percben EKG-felvételeket készit. A terheléses vizsgálatok mű­szercsaládjához tartozik az a nyolccsatornás regisztráló­berendezés ls, amely széles határok között rögzíti a fi­ziológiai paramétereket. Az alkalmassági vizsgála­tok közé tartozik többek kö­zött egy gyakorlati jellegű terheléses próba Is. A leen­dő, vagy más hivatásukat régóta gyakorló mentők spe­ciális készülékkel a hátukon az alábbi feladatot hajtják Végre: 25 percig 10 száza­lékos lejtőn, óránként négy­kilométeres sebességgel ha­ladnak. E roppant fizikai igénybevétel időtartama alatt az életfunkcióknak (vér­nyomás, pulzusszám stb.) az előírt tűréshatárok között kell maradniok. Ha a fizikai paraméterek kifogástalanok, akkor a mun­kapszichológiai képesség — és személyiség — vizsgálatok következnek. Különféle tesz­tek, tesztsorozatok nyújta­nak felvilágosítást a vizs­gálati alany értelmi képes­ségeiről, munkastílusáról, magatartásának jellegzetes vonásairól. Az űrhajósokéhoz sokban hasonlító, sokrétű alkalmas­sági vizsga „szigorúsága" in­dokolt. Végül is rendkívüli, rendszerint veszélyes hely­zetben történő mentés a feladat, s a tét: maga az élet. Qz eklektika Tíz éve hunyt el Szivessy Tibor, századunk egyik leg­termékenyebb magyar épí­tésze, aki már korán csat­lakozott azokhoz, akik a tör­ténelmi stílusokból válogató eklektikával szemben, Lech­ner Ödön szellemében ke­restek formailag újat. Szivessy Tibor Szegeden született 1884. szeptember 24­én. Alapfokú és középiskolai tanulmányait itt, szülőváro­sában végezte. Igen jó rajz­készsége és a századforduló körüli építkezések aránya érdeklődését az építészet fe­lé irányították. 1902-ben a budapesti Műegyetemre irat­kozott be. de egy év múlva Berlinbe ment, és a char­lettenburgi Építészeti Főis­kolán szerzett oklevelet 1907r ben. Ezután két éven keresz­tül berlini, mnjd budapesti építészeti irodákban dolgo­zott. Saját irodáját 1909­ben nyitotta meg, amely 40 éven át állott fenn. Építészeti tevékenységének első lépéseitől kezdve, na­gyon tartalmas életútján mindvégig a Lechner ödön szellemében íoganl új Tor­mák keresésének útján ha­ladt. bár Ifjú éveiben Lech­ner Ödön még barokkos, ro­koko-reneszánsz elemekkel kialakított szegedi városhá­záját csodálta. A kiváló fel­készültségű szakember még­is az új formanyelv meg­teremtésének lett. küzdőtár­sa. és ennek jegyében tár­sult két alkalommal Is. előbb 1909 és 1916, majd 1925 és 1932 között Schulok Frigyes igen jónevű tanítványával, Jánszky Bélával. Közös Iro­dájukban egymás után ter­vezték meg magyaros Jel­legű épületeiket, nemegy­szer Koós Károly véleményét is meghallgatva. Terveik megvalósulásával egyre több elismerést értek el, és a pest­erzsébeti leánygimnáziummal elnyerték a Lechner Ödön Társaság aranyérmét. Szivessy Tibor a főváros­ban. vidéken.és külföldön 200 kisebb-nagyobb építke­zésnek volt tervez* és mű­vezető építésze. A teljesség igénye nélkül, csak a jelen­tősebbeket említve, tervel alapján épült fel Kecskemé­ten a Városi Művésztelep, a városi kaszinó épülete. Ko­lozsvárott városi sporttelep, Törökkanizsun templom, Bu­ján szanatóriumi épület jel­zik munkássága első szaka­szának Jelentősebb állomá­sait. Tevékenységének második szakasza 1914 és 1945 közöt­ti évekre tevődik. Ekkor ké­szült el tervei alapján Bu­dapesten a Fórum (mai Pus­kin) filmszínház belső kiala­kítása, majd az Uránia mo­zi átépítése. Szintén ebben az időben épültek a Gorkij­fasori bérházcsoportjai és a Naphegyen épült családi há­zai. Szolnokra a Hitelbank épületét, Szentgotthárdra az Iskolaszanatóriumot tervez­te. Szivessy készítette a New York-palota átépítési, továbbá a szegedi hűtőház és baromfitelep kivitelezési ter­velt Élete harmadik szakaszá­ban, 1945 után azonnal be­kapcsolódott a főváros újjá­építésébe. A kissé már előre­haladott korú szakember fiatalos lendülettel és fő­városa Iránt érzett szereteté­ből fakadóan éjt nappallá téve készítette el a volt Kú­ria (ma még Nemzeti Galé­ria), a Magyar Tudományos Akadémia, a Nemzett Szín­ház, a Pest megyei Székház, az Alfa mozi és még körül­belül 10—15 bérház helyre­állítási terveit. E nagy mun­kák befejezését követően, 1949-ben az Általános Épü­lettervező Vállalatnál irá­nyító tervezőként helyezke­dett el, és itt működött egé­szen 1959-ig, amikor 75 éves korában nyugalomba vo­nult. Szivessy Tibor tervezői és építőművészi tevékenysége mellett, jeles szakirodalmi munkásságot is kifejtett. Szakmai egyesületekben év­tizedeken át vezető szerepet vállalt, hogy az eklektika stí­luskeresgélésének minél na­gyobb fórumot találjon. Sok­szor a túlcsupasz végletekbe esett, azonban az eklektika következetes hazai moderni­zálójának mégis őt tekinthet­jük. A felszabadulás utáni megújuló magyai- építőművé­szeti élet megteremtésében nagy szerepet játiszott, és en­nek a szervezőmunkának eredményeképpen Kozma Lajossal és Fischer József­fel közösen hozták létre a Magyar Építőművészek Szö­vetségét. B. J. >• Jogeset tanulsá Az egyik vállalat tulaj* donát képező gépkocsi még évekkel ezelőtt összeütközött a felperes által vezetett mo­torkerékpárral. A motorke­rekpáron pótutasként közle­kedő felperes jobboldali nyílt darabos lábszárlörést szenvedett, és a jobb láb lágy részei is roncsolódtak. A sérülések miatt két mű­téten esett át, azok gyógyu­lása szövődményes volt Az orvosszakértől megálla­pítás szerint, jobb lábá­nak a gyógyulást követően is fennálló megrövidülése, a lábszár izomzatának sorvadt­sága miatt mintegy 40%-ban csökkent munkaképességű. A baleset idején a sérült mezőgazdasági munkát vég­zett, és az itt elért átlagos keresetének figyelembevéte­lével került sor annak Ide­jén havi 500 forint kártéríté­si járadék megállapítására. Később azonban a felperes az iparban helyezkedett el, ahol a keresete már elérte azt az összeget, amelyet an­nak idején a mezőgazdaság­ban végzett munkája során a baleset előtt meg tudott keresni. Erre tekintettel vált vitássá a felek között az, hogy a vállalat köteles-e kártérítési járadékot fizetni a továbbiakban a baleseti sé­rültnek. A jogesetben a kártérítési felelősség eldöntésénél figye­lemre méltó az, hogy gépi meghajtású járművek össze­ütközése során következett be a kár. Ilyenkor a Polgá­ri Törvénykönyv úgy rendel­kezik. hogy ha a kárt több személy fokozott veszéllyel járó tevékenysége közösen okozta egymásközti viszo­nyukban a felelősség általá­nos szabályait kell alkalmaz­ni. Ez pedig úgy szól, hogy aki másnak jogellenesen kárt okoz. köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el. ahogy az az adott hely­zetben általában elvárható. A pótutas esetében azon­ban más a helyzet, hisz ő kívülálló szenvedője — adott esetben súlyos sérültje is — a közúti balesetnek. Vele szemben a vállalati gépkocsi és a motorkerékpár üzem­bentartója egyetemlegesen felel, vagyis 6 akár egyik ellen — mint jelen esetben — vagy mindkettő ellen fel­léphet a követelésével. Az úgynevezett veszélyes tevékenységet folytatók fele­lőssége szigorúbb alapon nyugszik a rendes — vétkes­ségi — felelősségnél. Nem elég ugyanis annak bizonyN tása, hogy az üzembentartó úgy jtrl el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Azt kel} bizonyí­tania a felelősség alóli ki­mentése érdekében, hogy a kárt olyan elháríthatatlan ok idézte elő, amely a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívill esik. A példánk­ban erről szó sem volt, így már csak a kártérítés mód­ját és mértékét kellett el­dönteni. A törvény rendelkezései szerint pedig az, akinek munkaképessége baleset folytán csökkent, csak akkor követelhet járadékot, ha a baleset utáni keresete a bal­eset előtti keresetét — neki fel nem róható okból — nem éri el. Ez a rendelkezés nem alkalmazható akkor, ha a balesetet szenvedett baleset­ből eredő jelentős testi fo­gyatkozás ellenére rendkívüli teljesítménnyel éri el a bal­eset előtti keresetét. A most gyári munkás foglalkozású felperes az orvosszakértői vélemény szerint a jelenlegi jövedelmét a jelentős testi fogyatékossága ellenére ilyen rendkívüli munkateljesít­ménnyel tudta elérni. Ez pe­dig a balesetért felelős alpe­res javára nem vehető fi­gyelembe, ezért a járásbíró­ság a vitát úgy döntötte el, hogy az alperest továbbra ls kötelezte a járadék megfize­tésére. A felhozott jogeset annak bemutatására is alkalmas, hogy kártérítési járadék megállapítása esetén mód van a megállapított összeg módosítására. Ha ugyanis a bíróság az egyik felet tartásdíj, járadék, vagy más időszakos szolgáltatás megfizetésére kötelezi, úgy az ítélet anyagi jogereje nem gátolja, hogy a felek bármelyike keresetet indíthasson a szolgáltatás mennyiségének vagy időtar­tamának megváltoztatása iránt, ha azok a körülmé­nyek, amelyekre a bíróság az ítéletét alapította, utóbb lé­nyegesen megváltoztak. Hangsúlyozni kell azonban; hogy ilyen igény előterjesz­tése gyakorlatilag csak ak­kor célszerű, ha a változás valóban lényeges, hisz a kö­rülmények jelentéktelen mó­dosulása nem ad alapot a már egyszer megállapított időszakos szolgáltatás módo­sítására. Esetünkben a változás ön­magában lényeges volt ugyan, ezért a járadékigény felülvizsgálatára sor kerül­hetett. A már elmondott körülmények azonban mégis azt eredményezték, hogy a felperes továbbra is meg­kapta a részére korábban megállapított járadékot. Dr. Falu György Mesterséges drágakövek A világon először szovjet tudósok állítottak elő mes­terséges drágaköveket, töb­bek között ametisztet is. Az Országos Szintetikus Ásvány Kutató Inltzet, múzeumának hatalmas- termében, a felvil­lanó fényben csakúgy szik­ráznak a gyönyörűen csiszolt mesterséges gyémántok, he­gyi kristályok. S valamennyi emberi kéz munkája. A tárlókban egy tudóscso­port sokéves munkájának eredráényeként nemrégiben jelent meg a szintetikus ametiszt is. A látogató hiába is igyek­szik különbséget felfedezni a természetes és mesterséges ametisztek között. A tudó­sok ugyanis ugyanolyan vi­zes oldatokat hoztak létre, amelyekből óriási nyomás és nagy hőfok mellett, a termé­szetben megszületik az ame­tiszt. A különbség csupán annyi, hogy létrejöttének idejét sokmilliószorosan meggyorsí lottá k. Az ametisztek mellett lát­hatók a mesterséges citri­nek. Ezek létrehozásánál a tudósokat szerencse is kísér­te. Laboratóriumi, majd fél­ipari módszerrel nemcsak a természetes citrin színárnya­latait tudták előállítani, ha­nem színskálájukat is bőví­teni tudtak- Olyan színekben pompázó éitrlnek születtek, amilyenek a természetben nem fordulnak elő. (APN — KS) Pásztor Ferenc: Véletlenül katona 68. Ez idő alatt tartva magát a kato­nai fegyelemhez, a példamutató magatartáshoz, kint tartózkodhat. Meghallgatták az intelmeket is, ezek szerint kerülendők a gyanús és rossz hírű házak, de még n legjobb rossz hírű házakat is el kell kerülni. Őrizni kell az egyenruha, va­lamint az alatta rejtőzködő egyén becsületét és tisztaságát. Továbbá, nagy ívben el kell kerülni a tiltott és nem javasolt helyeket. Tartózkodni kell az alkoholtól, ami egy továbbszolgáló sza­kaszvezető véleménye szerint öl, butít és fogdába dönt. Nem ő találta ki. Tihanyi és Zsanó mindent tudott. Csak időn­ként rossz a memóriájuk. Alig hagyták el az el­ső házakat, egy alkalmi ismerősük tudomásukra hozta, hogy nevezetes esemény készül a faluban, illetve a falu szélén, helyesebben a falu szélétől egy macskaugrásra, a lábasardőben. Az esemény nem más, mint a messze földön híres és neveze­tes Szentivánéji Tűzugrús. Alig hagyták el a nép szórakoztatására tömören csak kocsmának titu­lált oázist, nyújtott léptekkel igyekeztek a mu­latságot ígérő lábaserdö felé. A tűz már égett. Körülötte lányok viháncoltok és vénasszonyok motyogtak, vagy sustorogtak, mert a Szentivány­éji Tűzugrás nem olyan egyszerű ugrálás. mint amikor valakinek a lábujjára lép a szolgálatve­zető. A Szentiványéji Tűzugrás, szertartás. A le­gények ugrálnak, a lányok örülnek neki. Ame­lyik legény a legderekasabbat ugorja, az pántli­kás zsebkendőt, sőt fejkendőt kap. Ezek a ken­dők pedig nem arra szolgálnak, hogy mandulá­jukra tekerjék, vagy verejtéküket törölgessék ve­le. Sokkal többet jelentenek. Aki egy ilyen ken­dőt betehet kabátja felső Z9ebébe. az kétszere­sen dagadó mellel mehet vissza a „kocsma" fel­iratot viselő, kevésbé jóhírű helyiségbe. Javában folyt a szertartás. Vastag hasábokból rakták a tüzet, a lángok messzire világítottak. A friss májusi levélkék ijedten remegtek a tűz me­legétől, mert hisz alig bújtak ki rügyházukból. A zenebona, a ricsaj is szokatlan volt ennek a friss erdőnek. Sebes ütemben peregtek a tamburák, olyanféle melódiát pengettek a zenészek, mint általában a bikaviadalokon, kakasviadalokon vagy egyéb, férfias erőket követelő és elősarkan­tyúzó vetélkedőkön lehet hallani. Zsanó még a gondolattól is megborzadt, hogy neki keresztül kelljen ugrania a többméteres lángokat. Tihanyi csak hosszú lábait emelgette és kárörvendően vigyorgott. Lelkében egyre az tusakodott a jobbik énjével, hogy „de isteni bal­hé lenne, ha valamelyik málé megcsúszna az avaron, és a képes felével belepottyanna a tűz­be. Az lenne csak az ünnepi ökörsütés, mert, szavamra mondom, én, első és hamisítatlan Ti­hanyt Tihamér, hogy aki ilyen hülyeségre szán­ja magát, az megérdemli, hogy szentiványéji ökörsütés tegyen rá jobbsorsa kitörölhetetlen Is­mertetőjelet". Csakhog; ezeket a legényeket sem parafából faragták. Lábuk, izmuk, koponyájuk kemény, mint a kőris, rugalmas, mint a bambusz, a ké­pük pedig már koromfekete a füsttől, mint az ében. A zene tehát szól, a lányok tördelik a ke­züket, a legények pedig nagy kurjongatással ne­kifutnak, és keresztülugranak a tűzön. Aki ke­resztülugrott, és nem feküdte meg az anyaföldet, az minden bizonnyal csókot is kap és ráadás bé­lyegzőnek keszkenőt, fejkendőt. Aki nem vigyáz, vállkendőt is kaphat, ami alatt már ketten is el­férnek. Itt jelentkezett a csábító ördög. Zsanó a tüzet csak a, jól megépített pesti kan­dallóban szerette. Még ,a torkolattűztől is iszo­nya volt, mióta Kincses oktatta a tüzelőre. Az ilyenféle szabad tüzektől kifejezetten undort ér­zett, mert egy tábortűz alkalmával egy bolondo­zó zsarátnok egyenesen a csizmájába repült, on­nan befészkelte magát a szabálytalanul feltekert kapcába, és kétforintos nagyságú foltot hagyott a lábán. Azóta allergiás a tűzre. A csókra azonban nem. Márpedig ezek a szölnöki lányok biztosan mesterei lehetnek a csóknak, még a szájuk is úgy áll. Csücsörítenek, nagy fehér fogaikat mu* tatják, és olyan pruszlikot hordanak, ami sejte­ni engedi, hogy felső testük általában kissé fej­lettebb, mint a vékonypénzű városi lánykáké. Tehát minden ok adva volt a csábító kisördög­nek. hogy legalább a gondolattal eljátszadozzon. Mégis, mi történne, ha mondjuk egy ugrást meg­kísérelne. Azzal tisztában volt, hogy akkorát nem tud ugrani, mint a magasugrás csúcstartó­ja. Azza is tisztában volt, hogy a gyors futást sem Jesse Owenstől örökölte. De a szépnem meg­ítélésében kizárólagosan szakértőnek érezte ma­gát. Ez művészi alkatából, foglalkozásából, vala­mint neveltetéséből adódott. Aki egyszer járt a Notre Datpe környékén, aki látta a Montmart-re színes házacskáit, és üldögélt a Szajna-parton, és kószált a Mont Valerien árnyas erdőcskéiben, az csak tudja. ­" (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents