Délmagyarország, 1973. december (63. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-24 / 301. szám

* afiwö, ms. DECEMBER 28. A napok mégsem egyformák A tanya Alsó-Átokháza 94. szám alatti. Még Galzó Polyák János apja építette a valamikori időkben, hogy fehér falával, nagy ablakaival, piros cseréptetővel, melléképületekkel szolgáljon az unokáknak, dédunokáknak. Így lett. öten lakják; özvegy Galzó Polyák Jánosné, leánya Marika, Veszelka Lászlóné férjével és két liú gyerekükkel. Laci négyéves, barátkozó, erős, dundi kölyök, Csaba még pólyás. Veszelka László Csólyospólosról költözött Forráskútra. Eleinte bálozni járt, Pannónia motorjával rúgatott a művelődési házhoz hétvégeken, ott ismerte meg Galzó Polyák Marikát, hét esztendeje, kitartóan udvarolt, aminek házasság lett a vége. Veszelka László 32 éves, felesége 25. — A szüleim Csólyospáloson, tanyán laknak, szakszövetkezetben gazdálkodnak. Velük kínlódtam a földdel, de a helyzetünk úgy alakult, hogy a mama (Galzó Polyák Jánosné) ragaszkodott, hogy ebbe a tanyába költözzünk, lakodalom után, mert legkisebb lányát nem adja más vidékre. Akkor a Haladás Szövetkezetben vállaltunk munkát, szőlőt, paprikát műveltünk, nyáron meg hívtak az állattenyésztésbe, azóta ott vagyok tehenész. Égy évre lettem tag — mondja a jól megtermett, piros arcú, fekete hajú férj. A lakodalom. Fényesednek a szemek, az emlékek melegítenek, a szavak formázzák a legnagyobb eseményt, visszahozzák a múlt öt esztendejéből. Mert szinte úgy érzik itt a tanyán, hogy azóta egyformán, eseménytelenül telnek a napok. Ennek a családnak a szerkezetét a munka alakította M. Veszelka László hajnalban elindul a tehenészetbe, csak az este veti haza. Fia felpanaszolta: — Hun van apa, sohase jön haza? — Heti egy szabadnapon jut némi idő a gyerekekkel való foglalkozásra, a tanya körüli munkák elvégzésére. A karácsony is így telik, tgy múlt el a tavalyi, s az azelőtti. Az állatok nem ismernek ünnepet, hétköznapot, napról napra enni kérnek, igénylik a gondozást. Veszelka Lászlónak negyed négykor csörög az óra, a tehenész felkél fia mellől, elkészíti az ennivalót, aktatáskába teszi, s elindul a központi majorhoz. Motorral hideg van, a Zsigulival menni se gazdaságos, marad a kerékpár. Útközben már nem álmos. nem gondol semmire, csak arra vigyáz, minél hamarébb, s baj nélkül érjen a központi majorba. A hármas istállóban négyen dolgoznak, többségükben egy tájbeliek, megértik egymást. Ünnepnap, hétköznap — egál. A szociális épület már készen van, de még nem használják, így aztán jönnek a sötétkék munkásruhában, alatta melegítőben, hatalmas gumicsizmában, ki se fújják magukat, első pillantásra észreveszik, rendben van-e minden, békésen telt-e el az éjszaka, s akkor aztán azonnal kezdődhet a munka, csörlővel húzatják a trágyát, fejik a teheneket. Veszelka László három évig kézzel fejt. reggel, este, de ez már a múlté. A gép segít. — Az itteni munkák közül jobb szeretem a fejést, csak azért, mert tisztább, de könnyűségre nem lehet úgy elosztani, ismerni kell az állatokat, az a titka az egésznek. A tejet gépből szűrjük, a 24 literes kannába, amiből 12 jut a mi istállónkra. Negyed kilencig ezek megtelnek, elkészülünk a fejessel, utána jön a szállítás, majd a pucolás, vakaróval és kefével, hagyományos módon. A tehenész novembert keresete 3002 forint volt. A téesszel elégedett, munkájában kielégülést talál. Semmi szenvedélye nincsen. Nem iszik, havonta 100 forintot sem költ el italra, nem kártyázik, még futballmeccsekre sem jár. Fiatalabb korában ugyan szerette a futballt, mert akkor még tudott lépkedni utána. Egyedül a televíziót kedvelné, rokonoknál. jóbarátoknál már látta is, de a tanyájukig nem érkezett el a villany. Harmincezer forintba kerülne a bevezetés. Inkább portát vettek a faluban, Forráskúton, százalékkal együtt 24 ezer 512 forintért, összesen 311 négyszögölet. Jövőre kezdik az építkezést, szakembereket fogadnak, és a család is besegít Gondolatuk már van, milyen legyen az új ház, terv még nincs. Vályogból rakják a három szobát, konyhát, tanulószobát a gyerekeknek, főzőfülkét. fürdőszobát és garázst, vályogból, mert azt maguk is kiverhetik. Olcsóbba kerül. — Én már nagyon vágyódom a faluba — mondja a fiatalasszony. — Talán ott kevesebbet kell dolgozni és kényelmesebb, mert minden kéznél van, üzletek, iskola, igaz. előbb a fiúk még óvodába járnak. Itt a tanyán egyre megy, karácsony, húsvét, hétköznap, egyformán munkával lelik el. Bebútorozzuk majd az új házat, kicsit több ruhát veszünk és szórakozunk, de addig még szorgalmaskodni kell, minden percet kihasználni, a vasárnapokat is. A tanyának csak így van értelme. Veszelka Lászlóné a két apró gyerek mellett ellátja a háztartást, a háztáji jószágállományról gondoskodik. Nem könnyű; négy anyakoca, két bika, tehén, három hízó, húsz malac, aprójószág igényli a figyelmet és a kiszolgálást. Férje szabadnapjain segít, daráitat, takarítja az ólakat, a szegedi vásáron eladja a malacokat. A Zsigulival odaáll az ól elé, a csomagtartóba berakja az aprójószágokat, és irány a város. A tanyából a konyha jutott a fiataloknak, ami csempézett, fehér konyhabútor, két barna hencser. olajkályha, és bölcső a berendezés, falvédő. petróleumlámpa egészíti ki. — Nagyon hiányzik a villany, a televízió, a^ mosógép rengeteget segítene a munkában. Karácsonyra is előre készülök, mégse legyen minden pillanatom foglalt, megfőzök jó előre, kocsonyát, húst. tésztát sütök, így talán kevesebb bajom marad. Ünnepséget nem csapunk, devernyázni nem szokásunk, még hízót se vágunk, csak majd utána. újesztendő előtt. Az ajándékozás sem szokás, karácsonyfát állítunk a gyerekeknek, előkeressük a tavalyi díszeket, szaloncukorkát aggatunk rá, és az asztalra tesszük. Szeretnénk rokonokhoz is látogatni, de a kicsi Csaba leköt, talán még a templomba se jutok el. Az öregasszony, özvegy Galzó Polyák Jánosné egy tanyában él a fiatalokkal. Ez az élete. Tagja a forráskútl Haladás Tsz-nek. háztáji földet kap, jövőre nyugdíjat. Külön gazdálkodnak, ki-ki kezeli a magáét, de az asztalhoz együtt ülnek. Jól megvannak a tanyában. — Nem szólhatok kettőt se. aránylag ez a tanya közel esik a faluhoz, állattartásra nagyon megteszi. így aztán gyarapodhatunk az erőnktől függően. Marika, a háztáji állományból megkeresi, amit én a közösben, háztáji földet kapunk, nyereségrészesedést, a pénzt félretesszük, de inkább ő bajlódik vele, engem nem érdekel különösebben, csak amikor kell, és amire kell, akkor legyen. Még fiatalok vagyunk, most rakjuk össze az öreg napjainkra valót. Különben a jó sűrű csendet szeretem, ami itt van, a nyugalmat, valahogy szabadabb az ember. Anyósommal kijövünk, azért se igyekeztünk eddig a faluba. Ha egyformán telnek is a napok, van értelme, a gyerekeinkért csináljuk — mondja Veszelka László —, őértük meg érdemes. * Szalad az élet velük. Feldíszítette fiatalságukat két szép gyerekkel, tisztes anyagiakkal, autóval és boldog tervekkel. Szépen indultak a küzdelmes útra. Annyi az ára, hogy egyformának tűnnek a napok. Egyformán boldognak. sz. LUKACS IM&E Parányi gally a nagy életfán: a család. — Gallyak dús szövedéke, zendülő friss hajtások fonódnak össze egésszé, erőssé — társadalommá. Ha a gallyak között sok a sárguló, a félbetört hajtás — megérzi az életfa. Már felnőtté érve, emlékeink filmjein az örökkön maradó, színét soha nem vesztő kockák: családunk. Társadalmunkban, immár húsz esztendeje, különleges rendeltötésű törvény őrködik a családok, a családok tagjainak jogain, s természetesen kötelességein is. Családjogi törvény; kis szürke zsebkönyv, laikusnak talán nehézkesnek is tűnő nyelvezettel. Paragrafusgyűjtemény; annak idején a szocialista szellemű törvények között az elsők közé sorolhatta a jogalkotás. Mostanság már arról szólunk, sok fórumon, szinte társadalmi méretű vitákban: megint csak tovább kell lépni. Üj, még korszerűbb családjogi törvényre van szükség, amely érzékenyen reagál a kor változásaira, az anyák helyzetére családban és társadalomban, az öreg szülők jogaira és sajátos gondjaira, s a legdrágább családi és társadalmi kincsre, a gyermek védelmére. Búvárkodom a javaslatok halmazában, amelyek — pedagógustól és művezetőtől, orvostól és szakmunkástól, szövőnőtől és mérnöktől, a legkülönbözőbb érzelmű és felfogású állampolgároktól — összegyűltek a társadalmi fórumokon. Törvénytervezet-vázlatról vitáztak, ezt egészítették ki megvalósítható vagy — ez is természetes — ma még kivitelezhetetlen javaslatokkaL Egy közös mindenütt Az. hogy a társadalom ringatja a születendő új törvényünk „bölcsőjét", gondolva a leendő házasokkal, gyakorló családapákkal, anyákkal, születendő, vagy már a családban féltve őrzött gyerekkel. Szép és őszinte figyelemmel születik egy törvény, nevében Is őrizve a családot Ha ez a törvényünk azt ls mondja: házasulandó fiatalok, győződjetek meg egymás egészségi állapotáról, keressétek fel házasság előtt az orvosi tanácsadó szolgálatot — nemcsak azért, mert kötelező lesz, hanem azért is, mert egyszer szülők lesztek, s mai egészségtek utódaitokban él 1 /ább — a törvény a családért mondja mindezt Ha arról szól. hogy a házasságkötés bejelentését kövesse 30 nap várakozási idő. megint a családért szól. a megfontolt meleg érzelmű kötést segíti. Az anya jogokat mondhat magáénak. Akkor is — javasolja a törvény —, ha elszakadt a kötelék, elváltak a házasfelek. Szabadon választhat, viseli-e a leánynevét, vagy él tovább volt férje nevén. A gyermeknek pedig, ha eltépődtek a házastársak közötti érzelmi" szálak, nem kell anyagiakban károsodnia. A tartásra kötelezett szülő nem önkényesen állapít meg tartásdíjat; hanem a pontos jövedelme alap? ján kell fizetnie. De lehetne itt sorolni akár százféle változást a családjogot korszerűbbé, az élet változásaihoz rugalmasan alkalmazkodó törvénnyé tevő meditációkból, tervekbőL Alakul, formálódik tehát közös beszélgetések érlelésében új tör-' vényünk. Már a viták módszerében, szükségességében is tükröződik, milyen fontos a szocialista társadalomban, ezen belül is a jogalkotás folyamatában az. hogy ne csak szakemberek, hanem a családok „hozzáértői" — az apák és anyák gondolatai, véleménye nyomán szülesék meg az új törvény. Gyakori beszédtéma egyébként , ls a család. Tudósok, szociológus sok kutatják a tudományos oknyomozás és következtetés mód-' szereivel a változását, érzékenységét a gazdasági-társadalmi mozgásokra. Hallunk arról, mily mértékben és mennyit vállalhat át a társadalom a családok terheiből: ma ls sokat Vállal, nyilvánvaló, hogy a folyamat tovább alakuL A nagy közös pénztárcából a mainál is több jut a gyermeknevelésre — gondoljunk csak a kormány legutóbbi családpolitikai intézkedéseire. Amit viszont sosem kérdB-í jelez meg a szocialista társadalom: a családok, a társadalom e sejtjeinek sorsdöntőén fontos szerepe, pótolhatatlanséga. A családok — az igazi; meleg otthonok — formálják, alakítják csecsemőkorától felnőtté válásáig a gyermeket. Kölcsönzik pótolhatatlan — vagy más forrásokból csak elképesztő áldozatok árán nyerhető melegét, jellemfőre máló erejét, nevelő szerepét. Ha most új törvényt fonnál sok száz, sék ezer okos javaslat, a családokért van e munka. VAUKONYI MAKOR1 KARÁCSONYI MAGAZINUNKAT Zottánfl István és Stefánia! Edit műveivel illusztráljak. A I—7—8. oldalon Zoltánfi István olajfestményeinek reprodukcióit, a 9—19—11. oldalon Stefániái Edit rajzainak és zománcképeinek reprodukcióit láthatják olvasóink. f I