Délmagyarország, 1973. december (63. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-24 / 301. szám

14 HÉTFŐ, 1973. DECEMBER Sfc Remény- gjx kedők V^V Ki ne látott volna gyereket sírni az anyja után, asszonyt a szeretett férfi után, édesanyát fia vagy lánya után? Én most láttam először fájdalmát magóba fojtani igyekvő nőt, aki könnyes szemmel gondolt arra, aki nincs. Mert nemlétezésében is szereti, akarja, hogy legyen. Hogy adjon neki életet, szeretetet, gondoskodást, Hogy féltse, hogy aggódjon, hogy lemondjon érte: hogy a saját életét tökéletes önzetlenséggel nyújtsa át neki. Akarja, hogy legyen. Először csak vár. Aztán egyre türelmetlenebb lesz, sürgeti a mármár kínzó gyerek utáni vágy — s a múló idő. Nem bír más gyerekére nézni, mert saját fájdalma megerősítőjét látja benne. Naptárában hónapról hónapra, évről évre megjelöli azokat a bizonyos napokat, figyeli a testében lezajló vagy csak vélt változásokat. És vár, vár, vár ... Később az orvossal együtt várnak — és bizakodnak. A szegedi nőgyógyászati klinika terhespatológiai osztályán minden ágy foglalt. Nem látni mosolygós arcokat. Erre akkor lesznek képesek az itteni betegek, ha a szülészeti osztályra kerülnek. S vajon, odakerülnek-e? K. L.-né másfél éve, mint utolsó mentsvárat kereste fel a klinikát, 32 évesen, öt esztendeje szeretnék, ha gyerekük lenne. A petevezeték-átjárhatósági vizsgálat, a méh nyálkahártya szövettani vizsgálata után a férj egészségét is ellenőrizték az orvosok, (Urológusok és nőgyógyászok férfimeddőségi vizsgálatot is végeznek a szegedi női klinikán.) Végül kiderült, hogy a feleség rendszeres vérzése ellenére nem volt jpeteszolgál tatás. A petefészek mű^ö^ését serkentő gvógvszer aztán meghozta az eredményt: az n*—• bnfQjYl hó**"-*"** át te, majd az ezt követő második hónapban terhes lett. A tavaly novemberben 3300 grammal született kisfiú ezen a karácsonyon már tágra nyílt szemmel csodálja a csillagszórókat. Most öthónapos terhes R. K.né, aki 40 évesen már-már lemondott a gyermek nyújtotta örömökről. A hat sikertelen év után az idei boldogságot okozó meglepetéssel szolgált. ök az irigyelt szerencsések. De hány év nyugtalansága, fájdalma — és az orvosok támogatta erős kitartás rejlik emögött. S hányan maradtak ugyancsak hosszú évek reménykedései után mégis boldogtalanok, csalódottak. P. T.-né* 1962-ben megszakíttatta terhességét, majd nyolc év múlva ismét. Egy esztendő elteltével már szeretett volna szülni. A kezelések eddig nem jártak sikerrel. Z. P.-nének már hatodik osztályos a kisfia, akinek hat évig nem akartak testvérkét ajándékoznia szülei, pedig öt alkalommal jelentkezett a baba. A sorozatos művi beavatkozások után megértette, hogy csak hívatlan vendég lenne a családban: 1971. óta váriák már a szülők, de mindhiába. A kórlapok nem számolnak be arról, hogy annak idején, mi késztette az anyákat, hogy erőszakkal szabaduljanak meg a bennük fejlődő kis élettől, s arról sem, mit éltek át a már óhajtott gyermek jelentkezésére várva, miközben mindenféle kezelésnek alávetve magukat, gyakori klinikai lakókká váltak. F. Z.-né negyedik hónapja fekszik a terhespatológián. — Ez a nyolcadik terhességem — mondja. — Az elsőt 1960-ban megszakíttattam. Hogy miért? Nem voltunk olyan anvaei körülnyek kőzött, hogy vállalni tudtuk volna. Egy kis sötét szobában laktunk, az élet kezdetén álló házasok. Később javultak a körülményeink, akartuk a gyereket. r«"khogy akkor már csak a testi-lelki szenvedés következelt. Tizennégy éves házasok vagyunk és semmi nem hiányzik a boldogságunkhoz, csak az, hogy szülők lehessünk. Én hat terhességet nem tudtam kihordani, mindet világra hoztam a szülés minden kínjával, de annak szemernyi öröme nélkül. Két és fél, három és fél, ^egutóbb, két éve 4 és fél hónapos embrió ment el... — Most a hatodik hónapban vagyok, s négy hónapja, amióta biztosan tudjuk, hogy útban van a baba, a klinikán tartanak. Tudja, már nem mertem reménykedni, próbáltam belenyugodni a sorsomba. És most itt vagyok megint. A hónap kritikus napjain mindig begörcsölök, ilyenkor injekciókat kapok. Talán most sikerül. Hogy hazamegyek-e karácsonyra? Nem hiszem. Az orvosok azt mondják, maradjak. Igen, maradnia kellene. Hogy a többi karácsony annál boldogabb legyen. Tiszta szívből kívánom ennek az asszonynak, és azt is, hogy az elmúlt évek rossz emlékeit tudja elfelejteni. Mert megviselte a harc, amelyet szervezete a gyerekért vívott. „Nem múltak el nyomtalanul azok a vetélések. Állandó stresszben vagyok, nyugtatókat szedek. Sajnos, most is. Az én babám sem mocorog emiatt olyan sokat" — oldja szét összekulcsolt kezét egy simításra. T. S.-né még csak 21 éves, de ő is megszenvedett az anyaságért. — Az esküvő előtt nyolc hónappal lettem először terhes. Férjem szülei hallani sem akartak egyelőre a házasságról sem, nemhogy a gyerekről. Művi abortusz lett a vége. Azóta egy háromhónapos, majd egy négy és fél hónapos magzatot vesztettem el, spontán vetéléssel. Most a hetedik hónapban vagyok, tegnap hozott be a mentő: öt percenként jöttek a fájások. Az injekció hatására egyre ritkultak. — Az anyósáék várják az unokát? — Most már megbékéltek a gondolattal, úgy-ahogy. De már mindegy, nem sokáig lakunk együtt, most építkezünk. A sápadt, törékeny fiatalaszszony bízik az orvosokban és magában is. Nem előzetes művi vetélés az oka L. L.-né boldogtalanságának. Fejlődési rendellenesség miatt, nem képes teherbe esni. Ezt évekig nem tudta. Hétéves házasok, két éve iárt először a szegedi klinikán. Sem a gyógyszeres kezelés, sem az injekciókúra eddig nem járt sikerrel. A vérzése már rendszeressé vált. állandó hőroérőzéssel a peteérésről is meggyőződhetett. Néhány napra most haza is engedik az orvosok. ö is reménykedik. Félek, hogy tapintatlan leszek, nemigen merem faggatni. Maga mondja el. küszködve a sírással, hogy mindenük megvan, csak a legfontosabb, akiért érdemes volt mindezt megszerezni, a gyerek nem akar megjönni. Pedig rettenetesen vágyik rá és néha azon kapja magát, hogy irigyli azokat az embereket, akiknek gyerekük van. „Sokszor olyan szomorúság tölt el. ha gyerekekre nézek" — mondja, s közben megtudom, hogy gyermekotthonban dolgozik. — Nem gondolt arra, hogy ha végképp le kell mondania arról, hogy saját gyereke szülessék, egy állami gondozott kisfiút vagy kiálányt nevelnek fel? Gondolkodás nélküli NEM a válasz. A szegedi nőgyógyászati klinikán jelenleg 110 beteget kezelnek — meddőség ellen. S hogy milyen sikerrel? Az utóbbi két évben 75 asszony kórlapját lezárták. Közülük 15 lett várandós. A többiek élete igen valószínű, hogy utód nélkül múlik el. Nincsenek kevesen, akik azért maradnak magukra, mert túl szigorú szülőknek bizonyultak: nem engedték gyermeküknek, hogy megszülessék. CHIKAN ÁGNES Mindig sok nézelődő akad a Széchenyi téri lakberendezési árubás kirakata előtt. Lakásra várók, beköltözni készülők, fiatalok és idősebbek egyaránt Érdemes felfigyelni erre a folyamatra, főként, ami a vásárlókat illeti. Ök a várossal együtt fiatalodtak — Odesszával, a KISZ-házakkal és végül Tarjánnal. Hiszen soha annyi fiatal család nem alapíthatott önálló otthont, mini az utóbbi években. És megifjodtak a házak is, magukévá téve e fiatalság minden előnyét és hátrányát. A gyors építés mellett eltörpül a kényszerű hátrány: kicsik a szobák. Eltörpül, hiszep ehhez lehet alkalmazkodni, amikor berendezkedik a család. Lehet, csak az a kérdés: tudunk-e? Ügy tűnik — igen. Az üzlet vásárlói között egyre több a fiatal; s az alkalmazkodás követelményei szerencsésen egybevágnak ízlésükkel, s ami legalább annyira fontos: pénztárcájuk meglehetősen korlá^ tozott lehetőségeivel. Dunai Pálnét, az áruház vezetőjét faggatva derül ki mindez. — Az új lakásba költöző fiatalok közül egyre többen kis, egyedi darabokból fokozatosan állítják össze a berendezést. Népszerűek és kelendők az olcsó, színes ifjúsági lakószobák is, nem is beszélve a gyermekbútorokról. No, nem föltétlenül gyermekeknek veszik. Jó néhány gyermektelen házaspár is ezekkel rendezi be a kisszobát olcsó é9 felnőttek is használhatják,' amíg meg nem érkezik az első gyerek. Egyszóval kelendők a bútorok. A lakószobáktól kezdve — melyek egyeduralmát mindinkább megtörik a szekrényfalak — az ülőgarnitúrákig. öt esztendeje az üzlet 50 millió forintot sem forgalmazott, aa idén viszont közel 80 millió forintért adnak el bútort De hát ezúttal nem is a forgalom a fontos, hanem az, hogy a végre megkapott lakásba költöző fiatal házasok hozzájutnak-e ahhoz, amit keresnek, amit elképzelnek, és amivel valóban be lehet rendezni, kényelmessé és jől lakhatóvá tenni a házgyári lakások viszonylag kis szobáit. Ehhez választék is kell, méghozzá nagy választék, és nem is akármikor. — Több bizalomra volna szükségünk — mondja Dunai Pálné. Volt, hogy elmentünk egy-egy lakásépítő szövetkezet gyűlésére, kértük a családokat, jöjjenek be hozzánk, mondják el, mit szeretnének, hogyan akarják berendezni jövendő otthonukat. Ha ugyanis ezt előre tudjuk, és azt is, mikor lesz készen a lakás, mikor költöznek be, nagyon sokat segíthetünk. Ügy rendelhetünk árut, hogy a vevőnek ne kelljen hetekig keresnie valamit, s végül esetleg kompromisszumot kötni: olyasmit megvásárolni, ami nem olyan, mint amit elképzelt Előfordul, hogy egy nap félmillió forgalmunk van, s csak erről tudjuk, hogy éppen lakásokat adtak át. A lehetőség megvolna, hiszen az üzlet csak rendeléseinek 70 százalékát köti le jó előre, 30 százalékot tartalékolnak az aktuális keresletre és a frissen importált új bútorokra. De nem csupán ezt a lehetőséget hagyjuk kihasználatlanul. Szakképzett lakberendező dolgozik az áruházban: Iván Rózsa. Munkája olyan szolgáltatás, ami a világ sok részén a legtermészet^ sebbek közé tartozik. — Mindenkinek elmondjuk, hogy szívesen segítünk egy-egy szelőrényfal összeállításában, egy szoba vagy akár egy egész lakás berendezésének megtervezésében és összeállításában is. Ráadásul teljese* ingyen. Tehát van szakértő segítség is az áruházban, aki, ha kérik, kimegy, megnézi a lakást és tanácsokat ad, vagy akár meg is tervezi a berendezést. Vajon tud-e jól dolgozni a lakberendező a meglevő választékból? Érdemes meghallgatni őt, magát! — Még nem fordult elő, hogy teljes lakberendezest kértek volna tőlem. Egy-egy szobára akad megbízás, főként értelmiségiektől. Jól lakható, esztétikus és szép szobát a vevő elképzelései, lehetőségei és a helyiség méretei szerint viszonylag könnyen be lehet bútorozni a rendelkezésre álló készletből. Legföljebb várni kell egy-két hetet hogy az éppen szükséges és megfelelő darab is megérkezzen. Ám, a komplett szobákhoz hozzá tartoznak a szőnyegek és világítótestek is. Es éppen ez nehezíti meg a munkát Előfordul, hogy fél évet kell várni a megfelelő szőnyegre, és valóban jó lámpát is igen ritkán lehel beszerezni, akkor is méregdrágán. Az, hogy szép-e az otthona valakinek, nem csupán pénzkérdés. Ízlés és szeretet dolga is, és segítségül hívhatjuk a lakberendező szakértelmét. Az elmúlt három évben óriásit változott a bútorválaszték, kielégítő a kínálat. De a mind divatosabb virágos bútorszövetekhez egyáltalán nem alkalmazkodott a szőnyegek színe és mintája, és világítótesteket, lámpákat gyártó vállalataink még mindig nem fogták föl, hogy formatervező, iparművész nélkül nem boldogulnak, sokszor kacatot gyártanak. Otthont teremteni, talán az ember egyik legnagyobb feladata. SZAVAY ISTVÁN Igazi otthont