Délmagyarország, 1973. november (63. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-10 / 263. szám

SZOMBAT, 1913. NOVEMBER 19. 3 Elutazott az SZMBT küldöttsége Pénteken hazautazott az SZMBT küldöttsége, amely az MSZBT vendégeként egy hetet töltött hazánkban. Á delegáció. amelyet A V. Szkripnyikov, a Kalinvin területi pártbizottság titkára, az SZMBT elnökségének tagja vezetett, magyarországi tartózkodása során Budapesten és Somogy megyeben részt vett a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 56. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségeken, baráti találkozókon. A küldöttség tagjait a Ferihegyi repülőtéren Alpári Pál, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság alelnöke búcsúztatta. (MTI) Pothorník József köszöntése Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára köszöntötte Pothornik Józsefet, a KB tagját 70. születésnapja alkalmából és átadta a Központi Bizottság üdvözlő levelét. Jelen volt Jakab Sándor, a KB tagja. Oreg gazdaságok A Szeged környéki földeken az átszervezéstől kezdve boldogulnak szakszövetkezetek is. Tevékenységük figyelemre méltó. Jelentős részét állítják elő e táj mezőgazdasági termeivényeinek és állatállományának. Csakúgy, mint a termelőszövetkezetek, a termékek többségét közös értékesítés útján juttatják el szerződéses árukapcsolat alapján a feldolgozó, felvásárló állami és szöveetkezeti vállalatokhoz. RÍ Működésük, gazdálkodásuk tehát mindenképpen szervesen illeszkedik a tájba, hosszú távon számolni kell vele. Leginkább gyenge termőképességű, homoki, tanyás területeken alakultak ki a szakszövetkezetek, és fő profiljuk a szőlő- és gyümölcstermelés. A tagok a saját gazdaságukban, használatukban levő 22 ezer 179 hektár földterület után adóznak. A közös használatban levő földterület 6600 hektár. Jellemző a szakszövetkezetekre, hogy szántóterületük mintegy 50 százalékán kalászost, 25 százalékán pedig kukoricát termesztenek: A zöldségtermő terület 15 százalék. A szőlő- és gyümölcstermesztésre különösen elmondható, hogy az ültetvények elöregedésével a termelési és általános költségek nehezen, vagy egyáltalán nem térülnek meg. Kevés szakszövetkezetben fejlődött ki nagyüzemi jellegű állattenyésztés, csupán Zákányszék határában számottevő a közös állomány. A Szeged környéki szakszövetkezetekben — korábban termelőszövetkezeti csoportok — a taglétszám meghaladja a 6500 főt, azonban esztendőről esztendőre egyfe többen hagyják abba a munkát, a tagság átlagéletkora igen magas. A közös használatban levő földek minősége gyengébb és a gazdálkodás is külterjesebb. A tagságot a közösön át történő értékesítésből származó anyagi előnyök, különböző beszerzések és szolgáltatások; így műtrágya, növényvédő szer, gépek, vetőmag, kötik a közöshöz. Viszont vagyoni hozzájárulással segítik a szakszövetkezet közös gazdaságát. A vagyoni hozzájárulás mintegy 58 százalékát fejlesztési célokra fordítják. A fennmaradó öszszegekből az üzemviteli költségeket fedezik, a szakszövetkezetek ugyanis a közös gazdálkodás eredményéből a kötelező fejlesztési, részesedési és szociális alapok képzését nem tudják maradéktalanul megoldani. A tagság elöregedésével egyre inkább gyarapodnak a kérelmek, ugyanis a tagok a vagyoni hozzájárulásuk csökkentését vagy az alól mentesítésüket kérik. Ugyanakkor a földeket felajánlják, amiken addig ők dolgoztak, de a szakszövetkezeti gazdaság nem elég erős, hogy azokat műveljé, ezért aztán jó néhány helyen igen jelentős a parlagföldek aránya. A beruházások — a népgazdaság központi erőforrásait tehermentesítették — nem tartanak lépést a ' mezőgazdasági szövetkezetek beruházásaival. A géppark az elmúlt években túlnyomórészt elhasználódott, egykét helyen — Zákányszék és Mórahalom körzetében — emelkedett csak a gépek száma. A közös munkában a tagság mintegy egyharmada vesz részt. Mindez rányomja bélyegét a szakszövetkezeti gazdálkodásra. Az új jogszabályi meghatározás segít a földhasználat tisztázásában. Kimondja, hogy a szakszövetkezeti tag és családtag tulajdonában, használatában levő összes föld — személyi tulajdon kivételével — a szakszövetkezet érdekeltségi területe. Vagyis, két szerves részre tagozódik minden szakszövetkezet; a szakszövetkezet közös használatú, és a tagok saját gazdaságában levő területre. Jelenleg a közös használatban levő terület kétharmada a tagoktól lett a szövetkezet használatába, vagy tulajdonába átvéve. Ennek kétharmadát részes művelésben hasznosítják. Sajnos szaporodtak a parlagföldek, ezeknek a nyilvántartása nem megnyugtató, mert a szakszövetkezetek félve a szankcióktól, nem jelentették ezt tárgyilagosan. mellett még konzerválja — különösen a gyengébb helyeken — a régi termelési módszereket is. Hitelt és állami támogatást nyilvánvaló, hogy kismértékben kaptak. Időközben azonban egyre több kedvezmény illette meg a szakszövetkezeteket, így a szarvasmarha-, sertésprogram létesítményeire, hűtőtárolók építésére, továbbá a szőlő-, gyümölcsrekonstrukció és telepítés is ártámogatást élvez. Úgyszintén jövő évtől kezdődően várható a szőlő- és gyümölcstermelés árkiegészítéses támogatása is. Ma már a veszteségrendezés (szanálási eljárás) kiterjed a szakszövetkezetekre. Mindezek mellett a szociális ellátás szintén fejlődött ezekben a gazdaságokban. A legjelentősebb juttatások terén a szakszövetkezeti tagok azonos helyzetbe kerültek a termelőszövetkezetek tagjaival, a nyugdíjév-beszámítás és az új járadékjogosultságukat illetően. Az elkövetkezendő időkben új jogszabályok kiadása és közzététele várható, amelyek a szakszövetkezetek fejlesztését, fejlődésük további irányát is megszabják. Pl öregedő gazdaságok ezek. De, mint a szegedi tájban is vitathatatlan, létük, termelésük szervesen kapcsolódik a népgazdaság egészéhez. További segítésükkel lehetőség nyílik meghatározni a fejlődésüket, másszóval közelíteni a korszerű gazdálkodáshoz a közös tevékenységet, jövedelmezőbbé tenni a termelést, s további szociális alapokkal tölteni meg a szakszövetkezeti kereteket. Ez mindannyiunk érdeke. Sz. Lukács Imre Középső csoportosok. A legkisebbek előtt ők az irigyelt „nagyok". Az őszi csípős levegőtől, az önfeledt futkározástól kipirulva-lihegve állnak sorba a felnőttek komolyságát mímelve. Egymás válla mögül óvatosan kukucskálnak ki, érdeklődő, kerek- szemmel méregetik az idegent. Vajon ki lehet: doktor néni, fényképész, másik óvónéni? Csupa kérdőjel a tekintetük. S ha pillantásuk találkozik az idegenével, szégyenlős-huncutul elmosolyodnak és elbújnak az előttük álló fedezékébe. Ez csak egy pillanat: az a betyár kíváncsiság a szemcsékkel újból az ismeretlent vizsgálgatja. Mindezt csöndben teszik, kínosan ügyelve saját magukra, és egymásra. A másiknak ezt enyhe oldalbalökéssel, a felnőttektől másolt szigorú arckifejezéssel adják tudtára. Diadalittasan állnak meg a díszes, színes teremben, székecskéik előtt: sikerült a bevonulás! Amikor eléggé szemügyre vettek már, az óvó nénitől várják a következő, érdeklődésükre számot tartó eseményt. S minthogy ez mindig valami izgalmas játék, máris csupa szem, csupa fül minden kisfiú, kislány. ök játékra készülnek ... Az óvónő egy piros labdát varázsol elő a háta mögül. A kérdés nem az, hogy „mi ez?", hanem milyen formája van a labdának. A gyerekek korukat meghazudtoló válaszokat adnak: máiegyikük sem keveri össze a kört a gömbbel. De el is mondják a saját tapasztalatuk alapján felfedezett tulajdonságait is: gurulni tud, imbolyog, mielőtt megáll, belesimul a kezembe. Ezt Tibike mondja, és két kis tenyere közötl görgeti a képzeletbeli labdát. Repül a piros gömb a levegőben. — Hányszor dobtam fel a labdát? — kérdezi az óvó néni. — Hatszor dobta fel Ila néni a labdát — válaszol a szőke Robika szabatos mondatban. Kriszta is hasonlóan kerekíti mondanivalóját, csak a szám nem egyezik. No, de sebaj, a tapssal kísért számolás után a vitás kérdés végül is Robika javára eldől. Ila néni most azt az aranyszínű, csengő hangú gongot veszi elő. — Hunyjátok be a szemeteket és számoljátok, hányszor kongattam? Majd megszakadnak, anynyira szót fogadnak. Meg se moccannak, úgy fülelnek. Katika, Zsolti, Gyuszi hét csengő-bongó hangot hallott, Petike is feláll, s bejelenti, ő hatot.' Kezdődik a játék elölről, őt is sikerül meggyőzni, hogy hét az eredmény. Most már Peti is ismeri a hetes számot kezetekkel, s mondjátok, hogy összesen hét. A gyerekek elismétlik. A halmaz fogalmát alapozzák meg. Ez már matematika. — Kör alakú kertben van a hét nyuszi, a háromszög és a téglalap üres — mondja Gabika. — Ültessétek be a nyuszikat két kertbe, melyikbe hány tapsifüles kerül? Aztán jusson mind a három kertbe nyuszi! Akkor hány nyuszi ül a körben, a téglalapban és a háromszögben? És ezek az apróságok, miután a legnehezebb feladatot is megoldották — minden kertbe egyenlő számú nyuszit ültettek, ki elvett egyet a hétből, ki hozzáadott kettőt — önfeledt játékba kezdenek. Megelevenednek ezek a kis műanyag állatok. Becézik, simogatják a gyerekr kezek, kedves, szeretgető hangon szólítgatják őket: „Nyusz, nyusz, nyusz. Hát szia, nyuszkó." DRÁGA MULATSÁG NEM MESE EZ, GYERMEK? — Minden gyerek kap egy darajta zöld A korábbi években a szakszövetkezetek gazdálkodását sok, indokolatlan és hátrányos megkülönböztetés nehezítette. Ez leginkább abból adódott, hogy csupán a termelőszövetkezethez vezető út egyik állomásának tekintették a szakszövetkezeteket. Hiszen lényegében az a gazdálkodási forma, amely az új, szocialista tartalmak Epiil az új pvc-gyár Az ország legnagyobb pvcgyára épül fel Kazincbarcikán. Az üzemben évente 150 ezer tonna pvc-port és sok hasznos mellékterméket állítanak elő, például az alumíniumiparnak évi 130 ezer tonna marónátront. A létesítmény beruházásának előkészítésén már hatszázan dolgoznak. A területen most fejezték be az északi földgázvezeték leágazó szakaszának áthelyezését és bekötését. (MTI) A Magyar Urbanisztikai Társaságkeretében: Városok tagozata alakult Elnöke dr. Biozó György A Magyar Urbanisztikai Társaságban most tartotta alakuló ülését a városok tagozata. A 83 magyar város képviselői megválasztották a tagozat vezetőségét: elnöke dr. Biczó György, Szeged megyei város tanácsának elnöke lett. Az urbanisztikai társaság alapszabályainak megfelelően a tagozat legfontosabb feladata, hogy hatékonyan segítse a városok kiegyensúlyozott, dinamikus fejlődését. Ennek érdekében széles körű tapasztalatcserével járul hozzá a hazai és a nemzetközi városfejlesztési problémák és eredmények megismertetéséhez, és támogatást nyújt a városok közötti együttműködés erősítéséhez. A tagozat programjába vette o testvérvárosi kapcsolatok ápolását és kiterjesztését is. rab „földet", „kertecskék". A kemény lapok láttán feloldódik a társaság, végre valami ok a mozgásra, zsibongásra. Észre se vették, hogy már percek ó'ta nyugodtan ültek. Forgatják a papír téglalapot, vizsgálgatják a „kerteket", megszagolják, fintorognak. A lakk szagát érzik. Amikor Ha néni felvilágosítja erről őket, megnyugszanak, s készek meghallgatni a következő kérdést. — Milyen formájúak ezek a kertek? A válaszok pontosak: háromszög, kör, téglalap. Örülnének a tanító nénik, ha látnák leendő okos tanítványaikat — gondolom. Senki nem mond gömböt a kör helyett, négyzetet vagy kockát a téglalap helyett. — Rakjatok a vonalra hét nyuszit a dobozból! Az apró, barna műanyag nyuszikat a gondos kis kezek ráültetik a vonalra. És számolnak. Ildikónak a hatos számnál elfogynak a nyuszijai. Ikertestvére próbál segíteni, de Ila néni közbelép. Ildi maga is rájön, mit vétett el. — A nyuszikák ezután beülnek az egyik kertbe. — Kerítsétek őket körbe a — Az új nevelési program alapján 1971-ben indultak el nálunk a matematikai foglalkozások — mondja a Juhász Gyula utcai óvoda vezetője, Gyuris Gyuláné. A matematika kifejezés talán túl komolynak hangzik, óvodásokról lévén sző. Ezeken a foglalkozásokon nem is az a célunk, hogy kis matematikusokat küldjünk majd az iskolának, hanem az, hogy érdekes, játékos módon, gondolkodni tanítsuk a legkissebbeket Ebben a korban ezt csakis sok-sok szemléltetőeszközzel, játékkal tudjuk elérni. Ezért nem sajnáltuk a pénzt, igaz, hogy játékokról kellett lemondanunk, amikor megvásároltuk a TANÉRT-től — 23 ezer forintért — a MINIMAT elnevezésű manipulációs eszközöket. Ezekkel a gyerekek szívesen dolgoznak. A saját maguk által végzett tevékenység biztosítja az ismeretanyag tartósságát. Az óvónő kitárta előttem a szekrények ajtaját, végignéztem ezeket a vagyonba kerülő szemléltetőeszközöket, mágneses táblákra helyezhető színes állatokat, virágokat, gyümölcsöket, a mértani alakzatokat, a kedves és kevésbé annak sikerült műanyag figurákat. Nem hiszem, hogy nem hányódna Szeged szövetkezeteiben, gyáraiban kidobásra ítélt hulladék, amelyből gyerekszerető, segítőkész kezek ne tudnának ilyeneket elővarázsolni. Csak a fizetség lenne más, és az pénzben nem mérhető. Ch. A.