Délmagyarország, 1973. november (63. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-07 / 261. szám

SZERDA, 1973. NOVEMBER X 7 EMBER ÉS A TECHNIKA írta: dr. Romány Pál, az MSZMP KB osztályvezetője Nem volt még egy olyan Időszak az emberiség életében, amelyben a maihoz hasonló ütemű és méretű műszaki-technikai válozások következtek volna be. Elegendő utalni olyan köznapi dolgokra, hogy ugyanazok az emberek, akik a húszas években hallották a Magyar Rádió első bejelentkezését, az 'ötvenes évek második felében láthatták a Televízió rendszerei adásainak megkezdését, s akik megfigyelhették az első repülőgépek bizonytalan felemelkedését, most utazhatnak a repülő szállodáknak nevezhető, kontinenseket átszelő óriási gépeken. A termelési folyamatok feltételeinek alakulásában is joggal tekinthetők óriásoknak a változások. Alig 50 évvel az első traktorok megjelenés^ után nemcsak a négyökrös szántás lett a múlté, hanem a kézi aratók után sorakozó búzakeresztek is ritkaságnak számítanak. És a példákat vég nélkül sorolhatnánk szűkebb és tágabb környezetünkben, minden termelési ágazatban, a közlekedésben, hírközlésben és az élet más területein. Kifogyhatatlan ez a lista, amely teljesség esetén is csak azt bizonyítaná, hogy a technikai haladás soha nem tapasztalt ütemű a mi korunkban. S még egyet bizonyít ez a fokozódó technikai, műszaki előretörés: az ember szerepének állandó növekedését, amivel számolni kell, s tervszerűen készülni társadalmi méretekben, és kisebb közösségekben éppúgy, mint egyénenként. A technikai eszközök mennyiségének, műszaki színvonalának növekedése csökkenti, illetve növelheti a közreműködő emberek számát egy-egy termelési folyamatban, vagy létesítmény üzemben tartásában, de az ember szérepét, a létrehozó, az irányító, az ellenőrző munka szerepét, jelentőségét óriási mértékben növeli. Az ország talán legkorszerűbb gazdaságának, a Bábolnai Állami Gazdaságnak az igazgatója a következő, egyszerű példával jellemezte ezt a változást: amíg igaerővel, vagy kis teljesítményű géppel szántottak, s adott esetben felére csökkent — valamilyen egyéni ok miatt — egy dolgozó teljesítménye, akkor fél vagy egy kataszteri hold szántás maradt el, hasonló esetben jelenleg 20—30 kataszteri hold lehet az elmaradás, mert gépeik teljesítőképessége többszöröse a réginek, s egy ember, egész határrészek, hektárok százai megműveléséről gondoskodik. S a mezőgazdaságnál maradva, ha a gazdasszony megfeledkezett a csibe keltetésében valamiről, akkor egyidőben 20 tojás ; ment tönkre, ha a keltetőüzemben fordul elő ilyen feledékenység, akkor 100 ezer tojás vész el. Újabb példákat azt hiszém felesleges sorolni, hiszen az élet minden percében érzékelhetjük a technika mellett szolgálatot teljesítő emberek munkájának fontosságát, s tudjuk, hogy felelősségük a közösség és önmaguk iránt milyen jelentős. Valójában persze csak akkor döbben erre rá mindenki, ha a megszokott rendben valami zavar keletkezik. Ha az erőmű vezérlőpultjánál valamilyen lényeges mozdulat kimarad, ha a folyóba valamivel több szennyező anyag kerül a gyárból, mint a megengedett, a szabályozott, akkor városok, vagy országrészek érzik, s figyelnek fel arra: egymásra vagyunk utalva, jobban, mint bármikor. A technikai haladás korszerű eszközeinek széles körű 'térhódítása, nemhogy csökkentené, hanem éppen növeli az emberek közötti kapcsolatok szerepét. Igaz, áttételes ez a kölcsönös kapcsolat, a társadalmi munkamegosztás szerint alakul, változik, de szükségszerű. Annál teljesebb lehet a kölcsönös bizalom e tekintetben is a társadalom egészében, minél teljesebb a társadalom tagjainak a felelősségtudata, és a felkészültsége arra a feladatra, amelyet az adott poszton ellátnak. Megnyugtató, hogy ennek mind több, örvendetes jelét tapasztalhatja mindenki. Népünk jól él azokkal a bővülő lehetőségekkel, amelyeket szocialista társadalmunk biztosít, s az erre hivatott szervek is mindjobban eleget tesznek ebből származó feladataiknak. Jó volt ennek egyik bizonyságát látni az idén rendezett nemzetközi mezőgazdasági gépkiállítás alkalmából is. Sokan azt gondolták, hogy a kiállítás csak a szűk szakmai közvéleményt vonzza majd, hiszen a mezőgazdasági kiállításokon megszokott látványosság hiányzott a programból. Nem volt lovasbemutató, nem vonultak fel nagy készültséggel a vendéglátó egységek sem. Mégis a kiállítás 10 napja alatt 130 ezer érdeklődő tanulmányozta h holnap mezőgazdaságának technikáját, firtatva működésüket, és sürgetve gyártásukat, vagy beszerzésüket Ugyanilyen, vagy hasonló törekvést láthatunk más alkalmakkor, de ezt tapasztalhatjuk a tanulásra, továbbképzésre jelentkezők számának alakulásában, vagy abban is, hogy hazánkban jelenleg mintegy 8 millió példányban jelennek meg műszaki, technikai tárgyú folyóiratok, újságok. Az új technika felé természetes fogékonysággal fordul a fiatal generáció, s itt se feledjük: az emberiség fele a második világháború után született, és Magyarország lakosságának is 44 százaléka 30 évnél fiatalabb. Ez a nemzedék már beleszületett abba a környezetbe, amely az idősebbektől alkalmazkodást kívánt. Természetesnek veszi azt is, hogy az üzemeknek kinevezett vezetőik, s nem nagytőkés tulajdonosaik vannak, éppúgy, mint azt, hogy a tv-gombját elfordítva, másik földrészen zajló esemény képeit követheti. A tudományos-technikai haladás az élet egész területére hatást gyakorol. Nőnek azonban a veszélyek is, az emberi környezetre, a mezőgazdaságra, a technika alkotójára, amelyek elhárításüta fel lehet és fel is kell készülni. És mindebben az ember szerepét kell hangsúlyozni, a tudás és a tudás hasznosításának fontosságára kell utalni. Ha úgy tesszük fel a kérdést, hogy elegendő-e a felkészültségünk azokra a feladatokra, a holnap technikájának értő alkalmazására és befogadására, akkor nem tudunk megnyugtató, általános érvényű igennel válaszolni. Nem, mert számos visszahúzó örökség terhel bennünket, mert nemcsak anyagi javak előteremtése kíván jelentős erőfeszítéseket, hanem a szemlélet, a gondolkodás, korunk követelményeinek megfelelő átalakítása is. Több figyelmet szükséges fordítani a termelési ágazatokra általában, és a termelési tevékenységet befogadó, azoknak helyt adó településeinkre, tudatos, szervezett előkészítésére, és a gazdasági cselekvésre. Ma még előfordul, hogy adott esetben nagyobb közfigyelmet kelt egy kezdő író bemutatkozása, mint egy már nemzetközi sikert aratott új termelési módszer elterjedése, és kidolgozójának bemutatása. S ami még különösebb: jóllehet, óriásit léptünk előre az iskoláztatásban, de. hazánkban jelenleg is százezrek vannak, akik nem végezték el az általános iskola 8 osztályát, hiányos alapműveltséggel rendelkeznek. Mégis joggal mondhatjuk: az ember uralkodni képes és uralkodni tud a technika fölött, meg tudja oldani azt a feladatot, hogy ne a dolgok uralkodjanak felette. Minderre azonban tudatosan készülnie kell. S nem egyedül a technikai ismeretek megszerzése által. Elengedhetetlen természetesen, hogy a szakmunkásképzéstől a mérnöki képesítésig ennek érdekében cselekedjünk. És itt mindkét említett képesítésen hangsúly van. A legjobb mérnöki elképzelés is papíron marad, ha nincs felkészült munkásgárda, és a jól felkészült munkásgárda és eszközállomány sem hasznosítható kellően, ha nincsenek megfelelő tervek, ha a szükséges irányítás és szervező munka hiányos. De nem kevésbé fontos az, hogy ki-ki ne csak a gép melletti közvetlen feladatát ismerje, hanem lássa helyét, érzékelje fontosságát a folyamatok láncolatában, a műhelyben, a gyáregységben, az üzem egészében. S ehhez már nemcsak technikai, hanem politikai ismeretei is szükségesek, amelyek megszerzéséhez a párt- és társadalmi szervezetek nyújthatnak legjelentősebb segítséget. A KULTÜRA PALOTÁJA A Dunához vezető út a városkapun belül (íaldarabkáját már csak emléktábla jelzi, az is a földszint alatt, az Astoria aluljáró zsibongó csarnokában), a hajdani Hatvani út, a mai Kossuth Lajos utca november havában új épületet, Pestnek ez a régi belvárosi sugárútja új képet kap. A Semmelweis utca sarkán álló palota homlokán, a magasban kigyullad majd fénybetűkkel a név: a Szovjet Kultúra és Tudomány Háza. Nem új ház, a múlt század végén épült. A gazdag polgárság társadalmi, társasági élete zaj•^ájth lott itt, az Országos Kaszinóban. Szembe véle. ahol most a Hungaxotex üveg-króm palotája áll, a Nemzeti Kaszinó kapujához gördültek a hintók. Ahogy a régi pesti útikalauzok írták: a város e részén a legnagyobb volt a korzó, a társasági élet pezsgése. Majd száz esztendő múltán a régi épület nemcsak új köntöst kapott — a LAKÖTERV mérnökei tervezték az átalakítást, iparművészek, képzőművészek serege, negyven-negyvenöt vállalat dolgozott itt —, hanem átépítve ez az épületkolosszus valóban a kultúra, a tudomány otthonává válik. A Semmelweis utcai oldalon még acélfogú kőfúrész^k Vágják a ruskicai mórványlapokat, a berendezés finisénél tart a bedeszkázott, felállványozott építési terület, amikor a Művelődési Beruházási Vállalat egyik vezetőjével kis sétát tettünk a palotában. A Kossuth Lajos utca képe is megváltozott kicsit: árkádok alatt vezet az út a Semmelweis utcai sarokig. Az árkádok alatt fa-, márványborítású üzletek, az egyik a: Nyírfácska. Iparművészeti bolt, souvenir-üzleti Mellette a Melódia könyv-, zenemű-, hanglemez üzlet. A sarki főfrontorf nagy tábla hirdeti majd a Szovjet Kultúra és Tudomány Házának heti programjait. Két nagy vitrinben pedig az APN friss fotos híradója, s a másik vitrin a ház életének eseményeit mutatja majd be fotókban. A Semmelweis utcai oldalon — a főbejárattól jobbra — nyílik majd a Bajkál étteremkombinát teaszalonja. A szalon minden asztalán egy kis szamovár, a vendég maga készítheti el ízlése szerint a teáját. A teázó alatt a Bajkál étterem, zöld, csipkézett fa lapocskákkal, szinte bezsindelyezve, kibélelve. A hátsó falon Ortutay Tamás vörös égetett agyag mozaiklapjai, Szenes Zsuzsa textil faliképei. Középütt, mint egy szökőkút alapzata, óriási rézlapon egy neg^venliteres nagy szamovár. Az első emeleter? 217 személyes színházterem, ahol konferenciákat, mozielőadásokat is lehet tartani majd. Ugyanitt, az első emeleten kiállításterem, képzőművészeti alkotások bemutatására, egy harmincszemélyes metodikastúdió az intenzív nyelvtanulás részére, s egy zeneszalon. Tavaly augusztus elsején kezdtek a tervezők, kivitelezők a munkához, s tizennégy hónappal később a régi palota új szívvel, új köntössel, a Dunához vezető sugárúton kiemelkedve a forgatag hullámzásából, a kultúra és a tudomány világító tornyaként áll.