Délmagyarország, 1973. november (63. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-07 / 261. szám

SZERDA, 1973. NOVEMBER X 50 L

eningrád a forradalom szülővárosa. A Nagy Október évfordulóján képösszcállílásban villantjuk fel néhány arcát. Képeinken sorrendben: a Petropavlovszkerőd; a Palota-tér; a Vasziljcv-szigel (6—7. oldal); új lakónegyed a „Nyevszkaja Zasztava" városrészben; a Nyevszklj proszpekt; folyóparti részlet; palotaudvar (8—9. oldal). ÜT0 DM f i • 9 JJL m DM |m|a|g az A SZÁMOK ÉS AZ EMBER OKTÓBER SZELLEMÉBEN írta: Púja Frigyes, külügyminiszteri államtitkár Az SZKP XXIV. kongresszusának fő gazdaságpolitikai irányVonaláról szóló határozat így jelölte meg a szovjet népgazdaság legfontosabb teendőjét: „Az új ötéves terv fő feladata az, hogy a szocialista termelés gyors fejlődési üteme, hatékonyságának növekedése, a tudományos-technikai haladús és a , munka termelékenységének gyorsabb növekedése alapján biztosítsa a nép anyagi és kulturális életszínvonalának jelentós emelését." Ennek megfelelően „fogyasztásra orientáltak" az ötéves terv fő népgazdasági arányai is. A fogyasztási alap gyorsabb ütemben nő, mint a felhalmozás, s a terv szerint a fogyasztási cikkeket előállító úgynevezett ,.B" szektor a termelési eszközök gyártását meghaladó mértékben fejlődik. Ugyancsak gyors ütemben, új alapokon növekszik a mezőgazdaság termelése. A mezőgazdaság anyagi-műszaki bázisának magas színvonalára jellemző, hogy még az 197l-es, de különösen az 1972et> példátlanul kedvezőtlen időjárás sem tudta jelentősen viszszavetni a termelést, .1973-ban pedig már ismét jó eredményeket, rekord gabonatermést ért el a Szovjetunió. Az alapvető élelmiszerek, ruházati termékek mellett gyors ütemben emelkedik a különböző háztartási cikkek, tartós íogyasz* tási cikkek termelése, s ez bizony alaposan megváltoztatja a szovjet állampolgárok fogyasztási struktúrájúk Elegendő, ha arra utalunk, hogy pL 1972-ben 730 ezer személygépkocsit gyártott a szovjet ipar, ami több mint kétszerese az 1970. évinek. A fogyasztási cikkek termelésének gyors ütemű fokozását figyelembevéve a terv a reálbérek évi 4 százalékos, a reáljövedelmek pedig évi 5,6 százalékos növekedését tűzte ki célul. A lakosság jövedelmét emelő bérintézkedéseket folyamatosan, tervszerűen valósítják meg. Az eddig eltelt időszakban összesen 34 millió embert érintettek az erre irányuló központi intézkedések. Ennek keretében elsőnek a mezőgazdasági gépkezelők, a pedagógusok, az egészségügyi dolgozók és más szakmák munkásainak Szellemed él, Október sorsok, utak felett! A földbe váj körömmel a bocskoros sereg. A töprengés fénye Lenin homlokén, matróz őr lép keményen a márványoroszlán előtt. S a kék hortiályban gyúlnak tábortüzek, a katonák szíjában gránát, bütykös, üveg... Jöjj, vasvihar-Október, mutass nekem utat, s szuronyok fényével áraszd el arcomat! bérét emelték, de nem feledkeztek el a nyugdí jasokról és a diákokról sem: 50 százalékkal emel-, ték a minimális nyugdíjat és a diákok ösztöndíja is jelentősen nőtt. Az alacsony jövedelmű dol-« gozók helyzetének további javítását szolgálja, hogy adójukat csökkentették, Illetve a legalacsonyabb kategóriáknál teljesen el Ls törölték. A felsoroltak azonban még korántsem jelentik az ötéves terv életszínvonal-emelő Intézkedéseinek a végét A hátralevő, több mint kétéves időszakban további 50 millió szovjet állampolgár kap központi bérkiegészítést A bérek emelése nem az egyetlen eszköz a dolgozók életszínvonalának növelésére. Jelentős szerepet játszanak a különböző borítékon kívüli társadalmi juttatások és kedvezmények ls. Ez utóbbiak a Szovjetunióban a béreknél gyorsabb ütemben (1972-ben 6 százalékkal) növekedtek, s lehetővé teszik több szociálpolitikai probléma enyhítését vagy megoldását. Így nemrég emelték fel a szülési segélyek összegét és hoszszabbították meg a beteg gyermeküket ápoló anyák táppénzes állományának határidejét. Mindezen intézkedések mellett változatlanul hagyták a kiskereskedelmi és az igen alacsony szolgáltatási árakat A szovjet életszínvonal-politika egyik fő jellemzője, hogy tovább folytatódik a lakáshelyzet gyors ütemű javítása. Valamennyi szocialista ország közül a Szovjetunióban a legmagasabb a lakásépítések aránya: ezer lakosra tíz új lakás Jut évente, s ezt az ütemet hosszú évek óta tartják. 1971—72-ben, a terv első két évében 4 millió 500 ezer lakás épült. Jevgenyij Jevtusenko OKTÓBER Tudom: nagy felelősség, de vissza nem riaszt. Bár kevés az erőm még — erős az akarat Akarok, merek, bátran, « A Nagy Októberi Szocialista Forradalom ötvenhat évvel ezelőtti győzelme, a szovjet állam létrehozása gyökeres fordulatot hozott az emberiség történetébe: megnyitotta a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet, a szocialista és a gyarmati' forradalmak korszakát, halálos sebet ejtve a kapitalizmus világrendszerén. A fehér ellenforradalom és a nemzetközi imperializmus szövetsége minden eszközzel a forradalom eltlprására, a szocialista állam megsemmisítésére tört. Mozgósították a nemzetközi reakció minden erejét, s évekig tartó katonai intervenciót, politikai és gazdasági blokádot szerveztek. Az első szocialista állam életerejét bizonyította, hogy megdöntésére a nemzetközi imperializmus és a belső ellenforradalom összefogott ereje sem volt képes. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom alapvető fordulatot jelzett a békéért és a nemzetközi biztonságért folytatott harcban is. A szovjet állam vezetői már a forradalom másnapján nagy jelentőségű kezdeményezésekkél léptek fel, meghirdették a békedekrétumot, s benne a szocialista állam nemzetközi tevékenységének elveit. A békedekrétum harcot hirdetett az imperialista háború ellen, felszólította a népeket a vérontás- megszüntetésére, az igazságos, annexiók nélküli békére. Ez a fontos okmány tartalmazta a szocialista és a kapitalista országok békés egymás mellett élésének lényeges gondolatait is. Mindez a szocialista forradalom győzelmének természetes velejárója volt A szocialista állam természetétől idegen az agreszszió, a háború, más népek leigázása és kizsákmányolása. A szovjet állam akkor is és később is az agresszió ellen, az elnyomottak és a kizsákmányoltak oldalán lépétt fel, az ő igazukért harcolt. A szovjet állam a tartós béke biztosítására, a népek biztonságának a megszilárdítására törede adós maradok: nem bír mindent a vállam, még véznák a karok. Október: vakmerőség, s a bölcs döntés maga, diadalünnep — és még sok köznapi csata Október: zúgó zászló, s beérett gondolat, a Földet mind bejáró — a tüzel szónokokat. Adj nékem ilyen sorsot: lehessek katonád, rohamozzam a sok-sok új Téli Palotát! Ferencz Győző fordítása kedett létezésének első pillanatától kezdve. Közismert, hogy a szovjet állam küzdelmét a tartós béke biztosítására a két világháború közötti időszakban nem koronázta teljes siker. Ennek fő oka az volt, hogy az európai tőkésországok befolyásos uralkodó körei a hitlerizmussal való megbékélés útját keresték, arra spekuláltak, hogy támadásának élét Kelet felé, a Szovjetunió felé fordíthatják. E politika gyászos következményeit a mai nemzedékek is megismerték. A nyugat-európai országok vezetői azonban nem szívlelték meg a második világháború tanulságait. Nem sokkal a háború befejezése után az amerikai imperialisták vezérletével éles fordulatot hajtottak végre politikájukban. Felszították a hidegháborút, katonai tömböket tákoltak össze a Szovjetunió és az új szocialista országok ellen, katonai támaszpontokkal vették körül őket. Tűzzel-vassal igyekeztek gátat vetni a szocializmus, a haladás térhódításának. Ezekutún a szocialista országoknak nem maradt más választásuk, mint a harc; az imperialista provokációk határozott visszaverése, a béke megvédelmezése. A béke és biztonság megszilárdítására vonatkozó javaslataik akkor még süket fülekre találtak Nyugaton. A hetvenes évekre alaposan megváltozott a helyzet; megérlelődtek a Szovjetunió és más szocialista országok erőfeszítéseinek gyümölcsei. 1971. tavaszán, a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXIV, kongresszusa már olyan szóles körű békeprogramot fogadhatott el, amiről korábban nem is álmodhattunk. E békeprogramban — amelyet a szocialista országok, köztük hazánk kormánya is örömmel üdvözölt és elfogadott — felvázolt javaslatok realitását ml sem bizonyítja jobban, mint az, hogy azóta kevés »kivétellel megvalósultak a gyakorlatban. Mindenekelőtt azt kell megemlíteni, hogy megjavult a szocialista és tőkésországok egymás közötti viszonya, együttműködése. Ezen belül a legfontosabb — az egész világhelyzetre való kihatása miatt — a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatainak lényeges megjavulása. Európában az úgynevezett német kérdéskomplexum legfontosabb problémái megoldást nyertek, s közel az idő, amikor ez a kérdés véglegesen rendezésre kerül. A Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének 1969. márciusában kibocsátott felhívása nyomán kezdetét vette az európai biztonsági értekezlet előkészítése. Jelenleg ennek a második szakaszában tartunk, és minden remény meg-' van arríj, hogy a nyugati huzavona ellenére végül is sikeresen fejeződik be. Vietnamban az év elején hosszú tárgyalások után megszületett a fegyverszüneti megállapodás. A Közel-Keleten a harcok új fellángolása után, az arab országok számára kedyező körülmények között tűzszünet jött létre e háborús tűzfészek leiszámolásának ígéretéveL Jelentős eredmények születtek a leszerelés témakörébe vágó kérdésekben is. Nixon elnök moszkvai látogatása alkalmából aláírták az ügynevezett SALT-mugállapodást, § elhatározták további tárgyalások folytatását a nukleáris fegyverkezés korlátozásáról. L. X. Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának amerikai látogatása során történelmi jelentőségű szerződés került aláírásra a nukleáris háború megakadályozásáról. Ez év januárjában Bécsben megkezdődtek a közép-európai haderőcsökkentésre vonatkozó előzetes tárgyalások, október 30-án pedig az érdemi megbeszélések. E néhány tény is bizonyítja, hogy milyen óriási utat tett meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom óta a béke és a biztonság ügye. Tévedés lenne azonban azt hinni, hogy nincsenek még akadályok. Az utóbbi évek tapasztalatai arra intenek, hogy az imperializmus és a reakció néni teszi le egykönnyen* a fegyvert. Kénytelen közeledni ugyan a békés egymás mellett élés eszméjének elfogadásához, időnként azonban visszaesik a „régi bűnökbe", és megkísérli a régi politika, a régi módszerek felújítását Az elmúlt hetekben tanúja lehetett a világ, hogy a tőkésországokban a hidegháborús erők aktív szervezkedésbe kezdtek, amelynek célja a nemzetközi enyhülés tendenciájának visszafordítása. Az Egyesült Államokban a hadiipari komplexum és a cionista lobby, Nyugat-Európában a konzervatív, jobboldali erők indultak rohamra az enyhülés ellen. A chilei fasiszta puccs azt bizonyítja, hogy az imperialisták, a belső reakcióra támaszkodva továbbra is útját akarják állni a haladásnak. A közel-keleti fegyveres konfliktus nem robbanhatott volna ki újra, ha Izrael az Egvesült Államoktól nem kapott volna meg minden segítséget agresszív politikájához. A saigoni rezsim — ugyancsak amerikai segédlettel — sorozatosan megsérti a párizsi megállapodást, területszerző akciókat szervez, s azt sem hajtja végre, amibe korábban beleegyezett. Mindezzel számolni kell, amikor a békéért és a biztonságért vívott harc kilátásait vizsgáljuk. Biztosak vagyunk azonban abban, hogy a szocialista országok és az antiimperialista front öszszefogott ereje visszaszorítja a hidegháború lovagjainak új támadását és megakadályozza törekvéseinek érvényesülését. Hiszszük, hogy a Nagy Október szelleme a béke és biztonság megszilárdításáért folytatott mai harcunkban is diadalmaskodni fog.