Délmagyarország, 1973. november (63. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-07 / 261. szám

SZERDA, 1973. NOVEMBER X 49 Egymilliárd rubel értékű szovjet áru hazánknak A Szovjetunióból szárma­zó importunk az idén meg­közelíti az egymilliárd ru­belt. Ennek mintegy két­harmada energiabázisunk, kohászatunk és több más, fontos ágazat számóra biz­tosítja az alapanyagot és félkészárut. Ugyanakkor több százmillió rubel értékű gépipari termék és egyéb készáru is érkezik, amely szinte valamennyi népgazda­sági ágazatban korszerűsíti a termelést, bővíti a köz­szükségleti cikkek választé­kát. A lakosság közvetlen el­látására például az idén 66 millió rubel értékű áru ér­kezik, s ezzel a részünkre közszükségleti cikkeket szál­lító országok között a Szov­jetunió került az első hely­re. Eddig az NDK szállította Magyarországra a legtöbb fogyasztási cikket, most erő­teljesen érezteti hatását a Zsiguli-kooperáció. amely­nek segítségével 1971-ben 19 500. tavaly 30 800, az idén pedig már 38 000 szovjet személyautót vásároltunk. Kevésbé ismert, hogy óriási mértékben növekszik a szov­jet keréknárok népszerűsé­ge, különösen amióta azok­nak az árát az idén leszállí­tották. összesen 80 000 szov­jet kerékpár érkezik az idén, jövőre pedig már 100 000. Az építőanyae-ellátás javí­tásában is erőtel iesen bese­gít a Szovjetunió: az id°n 450 000 jövőre pedig előre­láthatólag félmillió tonna cementet szállít, amit a kis­kereskedelem hoz forgalom­ba. Az új lakások felszerelé­séhez az idén 25 000, jövőre 80 000 szovjet porszívó ke­rül Magyarországon forga­lomba. különféle háztartási villamos készülékekből jö­vőre megduplázódik az idei 400 000 rubeles import. A szovjet gyártmányú szí­nes televízió hazánkban a legújabb cikkek közé tarto­zik, az idén 1000 példány ér­kezik, de ez a kereslethez képest igen kevés. Magyar és szovjet illetékesek most arról tárgyalnak, hogy jö­vőre 7000, 1975-ben pedig már 12 000 szovjet színes tv-t hozhasson forgalomba a magyarországi belkereskede­lem. Jövőre forgalomba hoznak 25 000 szoviet vil­lanyborotvát, 130 000 kar­órát, igen sok fényképezőgé­pet. és sok esvéb rendkívül kelendő termeket. A normál külkereskedelmi forgalmon kívül a belkereskedelmi vá­lasztékcsere is bővül, amely az idén mindkét oldalról el­érte a hárommillió rubelt. Tárgyalások vannak fo­lyamatban a két ország bel­kereskedelmének még szo­rosabb együttműködéséről, s valószínűleg rövidesen lét­rejön a magyar és a szovjet belkereskedelem első ötéves műszaki-tudományos együtt­működési megállapodása. A lakásprogram megvaló­sítását segítik a három épülő házgyárunkhoz idén vásárolt szovjet berendezé­sek. Az ország immár tíz­éves házgyári hálózatának kialakításához mindvégig a Szovjetunió szállította a leg­fontosabb. korszerű berende­zéseket. A szovjet szakem­berek megkülönböztetett fi­gyelemben részesítették a magyar tervezők kívánsága­it, s így a Szovjetunió egye­dül Magyarországnak adott el olyan házgyárakat, ame­lyeknek paneleiből nemcsak öt, hanem tízszintes lakóhá­zakat is össze lehet szerelni. Űsi oiosz építőművészei Fotókiállítás a kenderfonógyárban Tegnap, kedden délután a szegedi kenderfonógyár no­vember 1-i ünnepsége kere­A Madách iskola centenáriuma Tegnap, kedden délelőtt tartották meg ak száz éve alapított Madách utcai álta­lános iskola jubileumi ün­nepségeit. Az évfordulót névfelvétellel tették emléke­zetessé. A Madách Imre ne­vét felvett!iskolában benső­.séges ünnepségen felavatták Tápai Antal szobrászművész Madách-domborművét, ame­lyet az iskola előcsarnoká­ban helyeztek el. Avatóbe­szédet Szabó G. László, a városi pártbizottság osztály­vezetője mondott. Ugyancsak tegnap adták át az iskola új ifjúsági klubját és könyvtá­rát, ahol megnyitották az is­kola történetét bemutató ki­állítást. Ezután a Szabadság Filmszínházban rendezték meg a centenáriumi ünnep­séget. amelyen Tóth Ferenc, az iskola igazgatója köszön­tötte a vendégeket — köztük dr. Ágoston Józsefet, a me­gyei pártbizottság titkárát, Szabó G. Lászlót, a városi pártbizottság osztályvezető­jét, Papp Gyulát, a városi tanács elnökhelyettesét —, majd ünnepi beszédet mon­dott. A százéves iskola taná­rait és növendékeit Hantos Mihály, a megyei tanács el­nökhelyettese és Forgó Pál, a városi tanács művelődés­ügyi osztályának vezetője is köszöntötte. Hantos Mihály itt adta át Tóth Ferencnek, az iskola igazgatójának ki­tüntetését, a Munka Érdem­rend ezüst fokozatát. Az Ok­tatásügy Kiváló Dolgozója kitüntetést kapott dr. Kovács József és dr. Ivanics János­né tanárok. tében nyitották meg az Ösi orosz építőművészet című ki­állítást a gyár kultúrtermé­ben. A fényképkiállítás és az ünnepség megnyitó beszé­dét Gyulai Zoltán, a gyár pártbizottságának titkára mondta. A szépen elrendezett tab­lókon — a kiállítást a gyá­ri MSZBT-tagcsoport és a gyári pártbizottság rendezte — színes és fekete-fehér fényképek ismertetik meg a látogatókkal a hagymakupo­lás ősi székesegyházak, a XII—XIII. századi paloták, ikonok, hajdani fejedelmi székhelyek építészetileg leg­szebb részleteit. Néhány jól sikerült fotó érdekesen mu­tatja be, hogyan ad különle­ges városképet, csodálatos harmóniát az ősi építészeti emlékek és az ultramodern városi épületek együttese napjainkban. A fotók nem­csak az építőművészek, ha­nem a régi festők és szobrá­szok alkotásai közül is be­mutatnak néhányat A kiállítás anyaga része A Balti-tengertől a Csendes­óceánig című, Szovjetuniót bemutató fotókiállításnak, amelyet egy későbbi idő­pontban láthatunk majd. A kenderfonógyár kultúrtermé­ben tíz napig tekinthetők meg az ősi építészetet be­mutató fotók. Hársfát visz o kamion Debrecen városi kertésze­téből is szállítottak díszfa­csemetéket a müncheni olimpiára. A jó hír nyomán rendelés érkezett. A látó­képi faiskolából már elin­dultak az első kamionok; 9 ezer oltott hársfacsemetével. Az idén összesen két és fél millió forint értékű facse­metét, díszcserjét exportál­nak. Állványok tetején Az ács munkájához elég­séges egy centiméter, ceru­za, fúró, fűrész és a minden­tudó szerszám, a szekerce, amellyel lehet faragni, sze­gezni és szeget húzni. A de­rékra kötve ott van még a bőrtasak, amely tele van szeggel és mindig kézre esik. Avatatlan kéz mitsem tud ezekkel az eszközökkel csi­nálni. Mozgásba hozni e szerszámokat szakmai isme­ret kell, bánnitudás a fával, hogy az állvány majd fel­magasodjon, és azokon macs­kaügyességgel lehessen járni­kelni. S mindehhez még szükséges a magasság elvi­selése. Mert az ácsok több­nyire nem a földön dolgoz­nak, hanem falak zsaluzá­sán, leendő építmények beto­nozásának előkészítésén. Azok megkötése után pedig leszedik a már szükségtelen faanyagokat. Sípos Mihálynak, az Alsó­tiszavidéki Vízügyi Igazga­tóság ács szocialista brigád­ja vezetőjének és nyolctagú zöldkoszorús brigádjának munkája nyomán épült az ószentiváni új szivattyútelep. Az építkezésen az ácsok munkája kiterjedt a mély­és magasépítésig, a zsaluzás­tól a tetőszerkezetig. S addig hányszor harapott a fába a fűrész foga, csapott élével a szekerce. Nem számolták, csak dolgoztak, végezték a soros munkát aszerint, ahogy feladatukat kijelölték. Papp Gyula építés­vezető az ácsok munkájában nem is a magasságot, az állványo­kon való biztos mozgást te­kintette fontos momentum­nak a szivattyútelep építésé­nél, hanem az alépítmény előkészítését, amikor 6—7 méter mélységben dolgoztak, dúcoltak, zsaluztak, hogy majd összeálljanak a 150 centiméter vastag betonfalak. — Szép feladat volt ez is, csak úgy szaladt a kezünk alatt a munka — néz vissza a már kész építményre Sí­pos Mihály, aki az utolsó napokat töltötte ennél a munkánál. Időközben ugyanis elvezényelték brigádjával együtt Tápé fölé, a vesszősi gátőrházhoz, ahol ugyancsak nagy fontosságú építmény, egy nyomócső alapozásának elő­készítésével bízták meg őket. Nem a brigádvezető dicsekedett el, hogy milyen jó munkás brigádjának mindegyik tagja, s ő maga is a Vízgazdálkodás Kiváló Dolgozója, ugyanakkor kivá­ló dolgozó jelvény birtokosa is. Sorra nevezte társait, akikkel összeszokott: Bárdos András, Vörös Imre, Farkas Sándor, Bús András, Ménesi István, Stanszki Zsigmond, Fibér Antal. — Jól megvagyunk együtt, becsüljük egymást, a brigád egészséges szelleméért, az együtt végzett munkáért — summázta véleményét társai­ról Sípos Mihály. Ez az ácsbrigád rendszere­sen végez társadalmi munkát is. Az MHSZ részére sportol, tözőt építettek, mintegy száz órányi munkában Ferenc­szálláson, Szegeden pedig a Juhász Gyula utcai óvodába szereltek fel, készítettek az udvaron különféle játékokat. APJA NYOMDO­KÁBAN HALADTAK Mosoly­gós arcú. nyugodt, magabiz­tos mozgású Sípos Mihály. Az ATIVIZIG-nél 1960 óta dolgozik. Havi keresetének átlaga 3800 forint körül mo­zog, s ennéj valamivel, pár. száz forinttal keresnek keve­sebbet a betanított ácsok, akik önállóan dolgoznak. Az ATIVIZIG-nél végzett na­gyobb munkák sorában Sípos Mihály sorrendben tartja a tápéi gépüzem új irodaházá­nak és szerelőcsarnokának építését, ahol az ácsok köz­tük az ő munkájukra is szük­ség volt. Felsorolta még gát­őrház építését Algyőn, Tá­pén, amely szintén lekötötte munkájuk egy részét. Legna. gyobb megbízatásukra azon­ban ezután számítanak, még­pedig a szegedi partfal építé­sénél. Az ácsok munkája-' ott ugyancsak előtérben lesz. Zsaluzni, dúcolni ott kell majd igazán, ahol tíz és tíz­ezernyi köbméter betont dol­goznak be az építménybe. Arról azonban megint sze­mérmesen hallgat Sípos Mi­hály, hogy annakidején 18 éves fővel miért érdemelte ki a Munkás-Paraszt Hatalo­mért Érdemérmet. — Apám régóta részt vesz a munkásmozgalomban, köz­vetlenül a felszabadulás óta. Ebből következett, hogy én is csak az ő útját járhatom, legyen az akármilyen nehéz. 1956-ban tényleg nehéz volt ez az út, én mégis ezt vá­lasztottam, és léptem be Makón a karhatalomba, majd a Magyar Szocialista Munkáspártba, 1957-ben — emlékezik vissza. Amikor magáról, a család­járól esik szó, Sípos Mihály igencsak szűkszavú. Szíve­sebben beszél inkább a munkájáról és társairól, pe­dig éppen úgy büszke lehet egész családjára. Apja nyugdíjas útőr, öccse fűtő a makói téglagyárban. Sípos Mihály felesége a Szegedi Ruhagyárban dolgozik. Két kisgyermekük, Miska és Gabriella jól tanulnak, nincs velük sok gond, igaz, hogy amíg ők dolgoznak, fel­ügyelnek rájuk az iskola napközijében. A brigádveze­tő este találkozik a család­jával, amikor hazaér. No, nem vonattal, vagy busszal, hanem rendszerint saját sze­mélygépkocsijával, egy jól ápolt Wartburggal. Azzal mégiscsak könnyebb közle­kedni, mert nincs az ember a vonat vagy az autóbusz indulásához követ. A bri­gádve­zető Sí­pos Mi­hály úgy él és dolgozik, hogy szabad idejének nagyobb ré­szét családja körében tölti. Gyermekei előmenetelét rendszeresen ellenőrzi, az esetleges problémákat kö­zösen megbeszélik, s jut idő együtt töltött órákra, sétako­csizásra. rokonlátogatásra a családdal. A nyáron hosz­szabb körutat tettek saját gépkocsijukkal Romániában. Rokonlátogatásra mentek, de mint turisták, bejárták az ország legszebb helyeit. — Jövőre szintén terve­zünk külföldi utat — emlé­kezett vissza a nyári kör­útra a brigádvezető —, de még nem döntöttük el, hogy hova. Majd aszerint válasz­tunk, hogy miképpen jön össze a turizmusra tervezett pénz, s úgy nyújtózkodunk, és addig majd, ameddig a takarónk ér — tette hozzá mosolyogva. Lődi Ferene KÖRÜTON (Acs S. Sándor felvétele) Részlet az ifjúsági klubból Házai mos a geP Házak, kőoroszlánok, csa­tornák mosását vállaljuk — így is hirdethetne a Komá­rom megyei Vízmű Vállalat. Nemrég Budapest-szerte fel­tűnést keltett az az ügyes gép, amely gyorsan patyolat­tisztára mosta a Lánchíd kő­oroszlánjait. A sikerült be­mutatkozás után a Külügy­minisztérium épületének tisztítása következett. Á Komárom megyei Vízmű Vállalat Woma-gépe 80 at­moszférás nyomással zúdít­ja a vízsugarat a kormos, poros mészkőburkolatra. Szovjet folyóirat-kiállítás Szegeden A moszkvai Mehzsduna­rodnaja Knyiga Külkereske­delmi Vállalat fél évszáza­dos jubileuma alkalmából szovjet folyóiratok bemuta­tóját rendezték meg Szege­den, a Somogyi Könyvtár­ban. A kiállítást Rácz Lajos, a Csongrád megyei Hírlap főszerkesztője nyitotta meg tegnap, kedden délben. Az eseményen jelen volt többek között Komis Pál, a Kultú­ra Külkereskedelmi Vállalat igazgatója, Ivan Pavlovics Aibamov, a Szovjetunió ma­gyarországi nagykövetségé­nek sajtóattaséja, Szergej Alekszejevics Kugyinov, a szovjet kereskedelmi kiren­deltség vezetőhelyettese és dr. Sebe János, az MSZMP Csongrád megyei bizottságá­nak munkatársa. Az érdekes, gazdag kiállí­tás november 12-ig tekinthe­tő meg.

Next

/
Thumbnails
Contents