Délmagyarország, 1973. november (63. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-04 / 259. szám

VASÁRNAP, 1973- NOVEMBER «, 3 Növényi maradványokon kivirágzó szlksó Az összesöpört virág A XVIII. század végéig a szódát nagyrészt tengeri növények hamujából állították elő. Ugyanis ezek a növények sok nátriumot tartalmaznak, ami elégetéskor szódévá alakul. A szikes területekkel bíró országokban — mint nálunk is — a szikes talajok természetes „sókivirágzásának" öszszegyűjtésével jutottak szódához. Ez a szóda adta az egyik alapanyagot a szappanfőzéshez, az alföldi városok, így Szeged, Debrecen szappanfőző iparához. A másik alapanyagot e tájak sertészsírbősége adta, mert a magyar ember csak úton, és inkább csak szegénységében nyúl a szalonnához. Amikor a vegyipar rohamos fejlődése megnövelte a szódaszükséglelet, mesterséges úton kellett a szükséglet fedezéséről gondoskodni. Az első szódagy ártásl eljárást konyhasóból Leblanc dolgozta ki 1791-ben. Az eljárás alkalmazását az úgynevezett tengeri zárlat tette szükségessé, mert a forradalmi Franciaország nem juthatott az egyiptomi szódához, amellyel addig szükségletének nagy részét fedezte. Mesterséges szódagyártás létől teljesen kiszorította Leblanc eljárását. Ennél a konyhasó és ammóniumhidrokarbonát reakciójának eredményeképpen képződő nátriumhidrokarbonát hevítésével nyerik a szódát. Tehát a szódagyártások kémiai ismeretei nem haladják túl a mai általános iskola anyagát. De ebben is az ember, Leblanc és Solvey, nem csinált mást, mint lemásolta a természetet. Szódaképződés a természetben A talaj szikesedésének, a szikes talajok hasznosításának kutatása szükségessé tette a természetben történő szódaképződés felderítését. A természetes szóda keletkezésének régi elméletei szervetlen kémiai magyarázattal igyekeztek a szódaképződés folyamatát megadni. Ezek "közül azonban egyik sem elégséges ahhoz, hogy akár a fel-, vagy altalajban szóda képződjék. és ott felhalmozódjon. Azonkívül a szikes talajok kialakulását, a szikes talajszelvény kifejlődését pedig éppenséggel nem lehet csupán egyik vagy másik szódaképződési elmélettel magyarázni, még akkor sem ha ezek az elméletek kémiailag elfogadhatók lennének, de nem azok. A szikesedés, benne a szódaképződés kutatásában ml, magyarok, első helyen állunk, ami érthető, mert a szikes talajok problémái, a szikes talajok visszahódítása valamennyi európai nép közül bennünket szorongatott és szorongat ma ls a legjobban. Az első tudós, aki már 1839ben leszögezte, hogy a természetben szervetlen kémiai folyamatok eredményeként szóda nem képződhetik Irinyi János volt. Tehát a természetben előforduló szóda csak biológiai folyamatok terméke lehet. Ezt a helyes meglátást Idegen, de helytelen elméletek közel egy évszázadig háttérbe szorították. A szlkesedéssel foglalkozó magyar kutatók azonban egyértelműleg megállapították, hogy a szikes talajok az időszakosan vízzel borított területeken alakultak ki. Kutatóink, helyesen, az Időszakosan vízzel borított talajban lejátszódó folyamatokban" látták a szikesedés okát. Így Muraközi már 1902-ben „A talajról" című dolgozatában megírta, hogy a szikesedés főbb okait a mocsarak vizében végbe menő biológiai folyamatokban kell keresni. „Már több évvel ezelőtt — írja — elmondottam, hogy a szikes talajok képződését a mocsarak, lápok, posványok életével tegyem kapcsolatban." Muraközi fenti állítása alátámasztására több példát ls felsorol. így például: „Nem érdektelen tudni, hogy I. Ferdinánd uralkodása kezdetén, 1527-ben, a mai Kiskunság nagy része mocsaras volt, ez ma mind szik." „Békés megyében sok az olyan terület, amely a XVIII. század végén a legvadregényesebb kacsázóhely volt, ma már több pontjón művelhetetlen szik van. A kutatások pontos térképek alapjón igazolták, hogy hajdan időszakosan, többnyire csak nyár elején vízzel borított talajok kevésbé elszikesedtek. E tényből szinte megfogalmazódott a következő kutatási feladat — éspedig az időszakosan vízzel borított talajokban lezajló biológiai folyamatok megvilágítása. E kérdés részletes vizsgálata nemcsak'tudományos feladat, hanem több, főként a szikjavítás, rizstermelés és haltenyésztés, legújabban pedig az öntözéses gazdálkodás területére eső problémák megvilágítása és megoldása is Igényelte. Biológiai folyamatok A rizsföldek és halastavak árasztásávhl a hajdani vadon körülményeket állítjuk ismét időszakosan vissza. Ezek az elárasztott talajok megfelelő kísérleti helyül szolgálnak a vizsgálatok végrehajtásához. Ugyanis a vízborítások talajának és vízének vizsgálatai bepillantást nyújtanak azokba a folyamatokba, amelyek ott végbemennek. Azonkívül az ottani élőlények, az algák, a rizs, mind pedig a hal és annak táplálékai érzékenyen reagálnak ezekre a folyamatokra. Kémiai és mikrobiológiai vizsgálataink azt mutatják, hogy ott, ahol a víz leszivárgását vízzáró réteg gátolja, olyan szódaképződési folyamatok mehetnek végbe, amelyek a Leblanc-féle szódagyártással mutatnak hasonlóságot,- de bizonyos vonatkoztatásban emlékeztetnek a Solvey-féle eljárásra is. Az ember lemásolta a természetet. Tavasszal, amikor nagyrészt a folyók kiöntései folytán hajdan a víz alá került, benne a kedvező hőmérséklet és víz hatására a talajbaktériumok rohamosan elszaporodtak. A maximális víztelítettség azonban már minőségi változást jelent, ugyanis a talaj gazdag szervesanyag-tartalmát lebontó baktériumok oxigénfogyasztása az iszapban levegőtlen (anaerob) környezetet teremt. Oxigén hiányában most már olyan baktériumok szaporodhattak csak el, amelyek anyagcseréjükhöz légköri oxigént nem igényelnek. Ezek között a baktériumok között találjuk az úgynevezett anaerob cellulózebontó baktériumokat, amelyek a növényi maradványok lebontásával szerves savak és alkoholok mellett hidrogént is termelnek. Az így képződd termékeket ismét más baktériumok hasznosíthatják. Ezek a baktériumok az anyagcseréjükhöz szükséges oxigént az iszapban levő szulfátokból vonják el. Ezek az úgynevezett szulfátredukáló baktériumok. Egészen röviden összefoglalva a folyamatot, a nátriumszulfátból a * szulfátredukáló baktériumok elvonják az oxigént, és a fellazult ként szénsav cseréli ki. A melléktermékképpen képződő kénhidrogén a természetben éppen olyan biológiai problémát jelent, mint azt a Leblanc-féle szódagvórtásnál láttuk, A kénhidrogén a rizsföldön gyökérpusztulást, a halastóban tömeges halpusztulást okozhat. A szulfátredukáló baktériumok fentebb ismertetett tevékenysége a Leblanc-féle szódagyártáshoz hasonlít, csakhogy a szulfátredukciót ebben az esetben nem az izzó szén, hanem a baktériumok végzik. Láttuk, hogy a szódaképződéshez szénsav is szükséges. A szénsav azonban a vízben nem állandósult vegyület, könnyen bomlik, és a levegőbe távozik. A szódaképződés folyamatába itt kapcsolódhatik be a nitrogén körEorgása. Több megfigyelés gyűlt össze arra vonatkozólag, hogy a szerves (istálló) trágya és a nitrogén műtrágyarakások helyein erőteljes szódaképződés megy végbe. A nitrogénbőség több oldalról is elősegíti a szódaképződést. Az ammónia fő szerepe azonban feltehetően az, hogy a vízben megköti a szénsavat él vele ammóníum-hidrogénkarbonátot képez. Az ammónium-hidrogénkarbonát reakcióba lép a folyamatosan, de nem egyenletesen képződött nátrlum-hidroszulfiddal. Ez a folyamat emlékeztet az ammóniának a Solvey-féle szódagyártásnál ismert felhasználásához. A fentebb Ismertetett folyamatok eredményeképpen érthető, hogy a még meglevő szikes tavak, holt-ágak. szikes halastavak és a nangó vizű rlzstáhlák vizének lúgossága. pH-értéke a nyár folyamán emelkedik. Á még oldatban levő nátriumhidrokarbonát a talaj szikkadásakor elbomlik, széndioxidot ad le és kivirágzik a szlksó. A szódakivirágzás és -felhalmozódás azonban csak ott következik be, ahol a talaj meszet is tartalmaz. Ilyenek például a Solti-lapály, vagy a közeit dorozsmai szikesek. A mésztelen szikesek feltalajában szódát nem találunk, hanem csak a mélyebb rétegekben. A mész ugyanis megvédi a szódát az iszapban ff" szulfidból képződő kénsavtól. A mész leköti a kénsavat, és (gy a szóda nem alakul vissza glaubersóvá. A víz beszáradása után, a talaj szikkadása alatt, szóda virágzik ki. Innen ered a kivirágzott, de többségében szódából álló só magyar neve: sziksó. Ezt összeseperték, és a gyerekek éneklő hangon árulták Szeged utcáin. DR. VÁMOS REZSŐ A Leblanc-féle eljárásnál a konyhasót kénsavval nátriumszulfáttá, azaz glaubersóvá alakították, majd izzó szénnel nátriumszulfiddá redukálták. A nátriumszulfidból mészkő hozzáadásával képződött a szóda. Ez az eljárás sok kokszot igényelt, azonkívül a melléktermékképpen képződő kálciumszulfidpor a gyár környékén levő növényeket teljesen kipusztította. Ez az utóbbi kellemetlen körülmény is hozzájárult ahhoz, hogy egy olcsóbb és ártalmatlanabb eljárást dolgozzanak ki. Így jött létre a Solvey-módszer, az ammóníákos szódagyártás, amely a múlt század második fe-