Délmagyarország, 1973. november (63. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-04 / 259. szám

VASÁRNAP, 1973- NOVEMBER «, 3 Napirenden : A család védelme Intézkedések és megvalósításuk és aktiifitcis A városi pártbizottság által hétfőn rendezett anyaés családvédelmi konferencián dr. Dudás Béla, a Szeged megyei városi tanács vb egészségügyi osztályának vezető főorvosa korreferátumában a társadalmi kérdésekkel együtt a tanács családvédelmi tevékenységéről, lehetőségeiről beszélt. Á főorvos elöljáróban arról szólott, hogy családvédelemről csak szocialista módon szervezett társadalomban beszélhetünk, a mindenkire kiterjedő gondoskodásnak csak a mi társadalmunkban van reális lehetősége. Hazánkban 25 év állt rendelkezésre ahhoz, hogy a szervezett családvédelem gazdasági alapjait megteremtsük, majd fokozatosan anyagi intézkedéseket is hozhassunk. A családvédelem egész, negyedszázados történetét jellemzi, hogy a kezdeti kényszerítő intézkedéseket — amelyek akkor, bármennyire is bíráljuk, az egyetlen járható utat jelentették a katasztrofálisan zuhanó természetes szaporulat stabilizálásához — felváltották az ösztönzők alkalmazásának módszerei. Mivel a nem kívánt terhességek sorozatos megszakítása vitathatatlanul egészségkárosodáshoz vezethet, egyre erőteljesebb ütemben gyártjuk és hozzuk forgalomba, valamint propagáljuk az újabb és újabb fogamzásgátló eszközöket és szereket, hogy a nem kívánt terhességet meg lehessen előzni. A célunk az, hogy olyan anyagi és családi légkörben lehessen fogadni a gyermekeket, amely biztosítja harmonikus testi és lelki fejlődésüket, vagyis megkell előzni az olyan terhességet, ahol a családi körülmények ziláltak, az anyagi és lakáskörülmények rendezetlenek. — Be kell látni, hogy kizárólag az emberek tudatára építeni ebben a kérdésben nem lehet. Annál is inkább, mert terjedt a társadalom egyes rétegeiben egy kispolgári szemlélet, amely a vagyonszerzést tartotta a legfontosabbnak, végül is az anyagiasság már odavezetett, hogy éppen azokbaín a családokban nem kívántak utódot, ahol ennek leginkább megvoltak egyéb feltételei. Ugyanakkor családon kívül vagy laza családi kötelékben élők nem használtak sem fogamzásgátlókat, sem a terhességmegszakítás lehetőségével nem éltek — egyre több gyermek került állami gondozásba. A társadalomban egyre nagyobb különbség alakult ki a gyermektelen vagy egygyermekes családok és a sokgyermekesek között. Nyugodtan mondhatjuk, hogy ma is a kevésbé tehetős rétegekre nehezedik a több gyermek nevelésének gondja, ugyanakkor a mai önzés hosszú évekre közöttünk feszülő társadalmi igazságtalanság marad: a gyermek helyett az anyagi jólétet választókat idős korukban azoknak a gyermekeknek kell majd eltartani, akiket szüleik sokkal nehezebb körülmények között fogadtak, és egy küzdelmes élet folyamán neveltek fel. Ez a szituáció r* eltekintve természetesen azoktól, akiknek egészségi vagy rajtuk kívül álló egyéb okokból nem lehetett gyermekük — megközelíti a társadalmunkban megengedhetetlen élősködés fogalmát. Ilyen -előzmények után látott napvilágot a rendelet, amely nagyon mértektartó türelemmel — az ösztönzők fokozása mellett — kezünkbe ad bizonyos kényszerítő eszközöket is. Valójában a kényszer kérdéséről nincs is mit beszélnünk: azok a gyermekek, akiket rendezett körülmények várnak, meg fognak születni, viszont továbbra is lehetőség nyílik arra, hogy a család, esetleg a társadalom számára nem kívánatos terhességeket alapos mérlegelés után meg lehessen szakítani. Nagyon leszűkítenénk azonban a családvédelem fogalmát, ha azon kizárólag a születésszabályozást értenénk. Okvetlenül idetartozik, hogy a társadalom becsülje meg erkölcsileg a többgyermekes családokat, az üzemek és munkahelyek kollektívája és vezetősége védje és óvja a terheseket, megbecsülésüket még a termelési eredményeknél is fontosabbnak tartsa! Ha egy kollektívában megfelelő szellem alakul ki, akkor meg tudják teremteni azt is, ami egyegy terhes nő kímélésével előadódhat, viszont ezt az áldozatot — ha igazán emberek akarunk maradni és nem robotgépek vagyunk — feltétlenül megérdemli a megszülető gyermek egészsége, és visszatérül azzal, hogy kevesebbet lesz beteg, és édesanyjára jobban lehet számítani az ő gyermekkora idején is. A főorvos kiemelte a család védelmének jelentőségét azáltal is, hogy akadályozzák meg a többgyermekes családok felbomlását a munkáskollektívák, küzdjünk az alkoholizmus ellen. S az is szép gondolat, hosv a gyermekre nem számítható házaspárok vegyenek pártfogásba egv-egv állami gondozottat, vagy árva gyermeket. A tanácsokra, az államhatalomra váró feladatok közül néhányat körvonalazott a főorvos. Elsősorban a társadalom segítségére apellált, amikor a túl fiatalkorúak házasságának megakadályozásáról beszélt. Kiemelte, hogy a gazdasági ösztönzőket a kormányintézkedés rendezte, viszont a gyermekintézmények építésének ütemét, a lakáselosztás gyermekközpontúságát okvetlenül szorgalmazni kell. Propagandát kell kifejteni a válás ellen, a családromboló hatások ellen is. Ugyanakkor sok-sok orvosi előadáson kell foglalkozni a korszerű családtervezéssel, és ezzel egyidejűleg élni kell a törvény adta lehetőséggel, és meg kell tagadni a terhesség megszakítását azoknál, akik valójában vállalni tudják a gyermekeket. Mindezek az intézkedések a társadalom aktív helyeslése mellett tudnak csak megvalósulni. A

pártalapszervezetek munkájáról szóló értékelésekben szinte refrénként fordul elő a kritikai megállapítás: az alapszervezetek legfelső fórumain, a taggyűléseken ritkán hoznak határozatokat, s ha mégis, többnyire személyi kérdésekben. Régi tapasztalat, hogy a taggyűléseken akkor aktív a tagság, ha oda döntésre érett, döntésre váró kédések kerülnek. De hozzátehetjük ehhez: ahol nemcsak személyi, hanem egyéb kérdéseket is a taggyűlés elé visznek döntés végett, ott nemcsak a taggyűlésen aktívak a párttagok, hanem azt megelőzően, a döntések előkészítésében is. Ilyenkor ugyanis a taggyűlést megelőzi a sokoldalú tájékoztatás, az eszmecsere, a vita az eldöntésekre váró kérdésekről a pártcsoportokban, a vezetőségben. Ahhoz persze, hogy a tagság részt vegyen a döntések előkészítésében, nem elegendő ismertetni, mely kérdésekben kell majd állást foglalni a taggyűléseken. Az alapszervezet vezetőségének kötelessége megadni a tagságnak mindazokat az ismereteket, információkat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a pártkollektíva érdemben állást foglalhasson. De az aktivitáshoz hozzátartozik az is, hogy maguk a pártcsoportok — és a kommunisták egyenként is — igyekezzenek tájékozódni, ismereteket gyűjteni, kiegészíteni a kapott információkat a saját tapasztalataikkal. De legalább ennyire fontos az is, hogy egyéni tapasztalataikat ellenőrizzék, vessék össze az általánossal, nehogy egyedi jelenségeket emeljenek az általánosságok rangjára. A kivételes esetekre alapozott következtetések ugyanis tévútra vezethetik a cselekvés módját keresőket. Mindezek egvüttvéve szükségesek a felelős állásfoglaláshoz, ahhoz, hogy a kommunista érdemben, alkotó Megemlékezés az 1956-os ellenforradalom áldozatairól Az 1956-os ellenforradalom áldozatairól kegyelettel emlékeztek meg szombaton a főváros dolgozói. A Köztársaság téren levő budapesti pártszékház védelmében elesettek emléktáblájánál koszorúzási ünnepséget tartottak. Kegyelettel emlékeztek az ellenforradalom áldozataira a Kerepesi temetőben, továbbá az újpesti, a rákoskeresztúri és a csepeli temetőkben is. módon vegyen reszt a döntésekben. Nem serkenti tevékeny részvételre, termékeny vitára a párttagságot az olyan „döntés", amely mechanikusan határozattá avatja a taggyűlési beszámolót a vitával együtt, anélkül, hogy figyelembe venné a kritikai észrevételeket, az eltérő véleményeket. A helyes gyakorlat itt az lenne, ha minden érdemi észrevételt külön-külön szavazásra bocsátanának, vagyis a taggyűlés döntene abban, mely javaslatot köteles a vezetőség figyelembe venni. O

'van alapszervezetek is vannak, amelyek taggyűlésein a beszámoló és a vita után olvassák fel a határozati javaslatot. A következmény: a tagság mechanikusan megszavazza azt, anélkül, hogy érdemben és a beszámolóval együtt, azzal összefüggésben folytatott volna róla vitát, s a taggyűlés ily módon értékelné: helyes-e a határozati javaslat, nem szorul-e kiegészítésre. Az is előfordul, hogy olyan határozatot hoznak, amelyről már az elfogadáskor tudni, hogy nem valósítják meg. Máskor meg olyan kérdésekben sem terjesztenek a tagság elé határozati javaslatot, amelyekben nemcsak, hogy indokolt lenne a tagság döntése, hanem annak elmaradása súlyosan sérti a pértdemokráciát Mindezek a mulasztások nemcsak a taggyűlésen éreztetik káros hatásukat, hanem a taggyűlések után is. A helyenként észlelhető passzivitás, értetlenség, bizonytalanság, tájékozatlanság nem ritkán abból ered, hogy kirekesztették a pártÍ

tagságot a döntésekből, vagy nem tájékoztatták a vezetőség határozatairól, tevékenységéről, elmulasztották megadni a cselekvéshez nélkülözhetetlen információkat, útmutatásokat. Nemcsak a pártdemokrácia szenved ilyenkor csorbát, hanem biví/Blfl Együttműködés A magyar—szovjet barátság megbonthatatlan és kézzelfogható valóság. Mindennapjaink gazdasági életét is át meg átszövi a magyar—szovjet együttműködés ezernyi szála. A gazdasági együttműködés ezernyi témájából néhányat lencsevégre kaptak a fotóriporterek. zonytalanná válik a végrehajtás is, hiányzik a cselekvéshez szükséges egyetértés, egység, s még azon sem lehet csodálkozni, ha ilyen esetekben lanyhul a párttagság fegyelme is. A pártdemokráciának elemi feltétele tehát, hogy az alapszervezetek taggyűlései minden fontos kérdésben megalapozott, reális, végrehajtható, a feladatokat félreérthetetlenül, határidővel és felelősökkel rögzitő határozatokat hozzanak. Helyes lenne, ha ezek nem szorítkoznának csupán személyi kérdésekre, a pártmunkára, a gazdasági munka szervezésének, ellenőrzésének problémáira, hanem elvi állásfoglalásokat is tartalmaznának olyan lényeges kérdésekről, amelyekről az adott közösségben vitatkoznak, amelyekben félreértés, bizonytalanság tapasztalható. A párt politikájának eredményes végrehajtását segíti, ha a kommunisták az alkotó viták után a részkérdésekben is azonos nézeteket vallanak. A folyosó helyett a taggyűlések legyenek a fórumai e vitáknak is. Persze nem arról van szó, hogy minden részletkérdést érintő nézetkülönbségben állást foglaljanak a taggyűlések, de kívánatos, hogy e párttestületeket mind nagyobb mértékben tegyük az ideológiai, politikai viták, az egységes nézetek kialakításának fórumaivá. V

ita, döntés, végrehajtás — nagyon jól ismerjük a pártélet e három alapvető mozzanatát. Ha bármelyikből is kirekesztjük az alapszervezet tagjait, az passzivitáshoz, bizonytalansághoz, közönyhöz vezet Ha viszont mindegyikben támaszkodunk rá, aktív, tettrekész lesz a párttagság, és nem marad papíron egyetlen határozat sem. F. i. Azonosítják a vízkutatás technológiáját KGST-megbeszélés Szombaton, tegnap reggel elutaztak Győrből a KGSTországok hidrogeológiai albizottságának szakértői. Csaknem egy hétig tanácskoztak a Rába-parti városban a fúróberendezések tipizálásáról és a vízszűrő szerkezetek egységesítéséről. A tanácskozások végén megállapodást írtak alá. E szerint a jövőben azonos műszerekkel és technológiával végzik a vízkutatásokat. (MTI) Az aldunai Réniből folyamatosan indítják Dunaújvárosba a szovjet vasércet. A képen: Nyole uszály várja, hogy a vasércterhétői megszabaduljon A Szovjetunió a budapesti Ikarus-gyár állandó megrendelői közé tartozik. A képen: Ikarus-busz a moszkvai Kalinyin sugárúton A Pamuttextil Művek Angyalföldi Szövőgyárát hatvanmillió forintos költséggel korszerűsítették. 35 millió forintért szovjet pneumatikus szövőgépet vásároltak