Délmagyarország, 1973. november (63. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-04 / 259. szám

VASÁRNAP, 1973- NOVEMBER «, 3 Méh patika A méh bolygónk egyik legősibb lakója és az egyetlen háziasított rovar. A méhek nemcsak a csemegének számító mézzel vonzották mindig az embert, hanem az általuk termelt sok értékes vitamint tartalmazó anyaggal is. A méhkaptár — valódi természetes patika. A méhek tejet, mérget, viaszt és méhszurkot termelnek. Ezt az aromás, KÚtrányos anyagot a méhek építőanyagként használják: a rések betömés ire, az egyenetlenségek elsimítására és a kaptár bejárati nyílásának kisebbítésére. A tudósok már régóta tanulmányozzák a móhszurok tulajdonságait és megállapították. hogy anyaga Igen erős mlkróbairtó anyag. A kísérletek során egy darab nyers húst vontak be méhszurokkal és az a hőségben is több hónapon át friss maradt Ez, a méhek termelte ragasztóanyag bőrbetegségeket, mindenféle fekélyt, a műtét után nem gyógyuló sebeket orvosol és megszünteti a fogfájást. Sajnos, nagyon kevés van belőle. A méhcsalád a nyár végéig nem több, mint 20 grammot termel. Felmerül a kérdés: növelhető-e a méhek termelékenysége és hogyan? A. Likacsov leningrádi biológus megállapította, ha a kaptár teteje alatt mesterséges úton további réseket nyitnak, a méhek Isygke-'npk azt a lehető leffgvorsabbnn eltömni. A ntehri: így kétszer több méhs-urkot termeltek a korábbinál. (APN T KS> Egy kisiparos históriája Büntetése Csalt és sikkasztott börtön Két vádiratot bocsálot- ember előtt fenyegette meg, tak kl Makra László 22 éves ha a munkát abbahagyja, kisiparos, Röszke, Pacsirta Amikor végleg feladta válutca 12.. Illetve Kiskundo- lalkozását. az építtető viszrozsma, Rózsa Ferenc utca szatartotta a vádlott állvá47. szám alatti lakos ellen, nyait, amelyeket el akart 9 rendbeli csalás, sikkasztás szállíttatni, és adócsalás miatt. A letarA tárgyalásra felkért szakértő úgy nyilatkozott. evalta a szegedi iárásbírósáir hogv Makra szinte la'kus S^LSV módon alákalkulált a rösztóztatásban levő ügyét több napon vádlott át tárdr. Fecjor Attila tanácsa. Makra működési engedélve kisebb lakóházak tatarozására. i a vitására szólt. Ezt akkpr lépte át, amikor meskei építtető háza építési költségeinek. Makra fizette munkásai után az SZTK-járulékot, bízták, hogy építszn eev 50 Stílusa, tendenciája azonban négyzetméter alapterületű mindvégig megrendelőinek szárnvéoületet a röszkei mű- becsapására össznontnsult velődési otthonhoz. Vállalt sírkeresztkészítést, A bíróság előtt Makra amelyre engédélye szintén László elmondotta, hogy az nem vonatkozott. Felvett érelső nagyobb munkára ősz- te több mint 5 ezer forintönző megrendelője egy tot, s a munkához hozzá röszkei lakos volt aki kor- senr> kezdett. A Pálfi utcá szerű, modern beosztású la- han elvállalta egv ház tatakóháza éoítósére beszélte rá. ázását 80 e'erért A Pénzt Makra László nyers számi- felvette, megfogadott muotás alapján 95 ezer forintért IS—25 forintos óraMr vállalta el a ház felépítését, m°llett hol dolgoztak, hol az épittető 85 ezret alánlott nem. Elmondása szerint, fel. A megegyezés létrejött, "mikor nem dotóo-tak, aka munkásokról M-'kra gon- kor he-űyva foViHtek a doskodott. akiket eleinte ő mupt-R^ol'-en. mert fizetett, később az építtető. <"> ne"1 velők. H°ie le"A vádlott védője kérdést ?"Xhb "^rakn-W - - - J teltette ivászntt.al. eirnbotanulságokkal tett fel. hogv az építtető mikénoen viselkedett, ha a - akiknek mindig őfimimkát nem folytatja to- ze ettvább. M"kra erre kii-len- A tanácsvezető bírónak artette. hogy az építtető hét ra a kérdésére, hogy a vád„„___________ lott hova. m;re fordította a megrendelőitől felvett előle. Szeged a hazai lapokban 1973/44 DEÁKNÉ IVANYI Gizella— (PUNKriSTI Amádl: Félszáz DEÁK László: Programozási ki- elóndás a rusztsztikat napokon, sérlet egy szakmunkásképző In- — Négy főiskola orosztanéra! tézetben. A Kémia Tanítása, 5. Szegeden. Népszabadság, okt. 30 szám. [A szegedi 600-as intézet- Biológusok KOST-tanáeskozásn Den ) Mngyar Hírlap, Magyar Nemzet, Szegedi újdonságok. Élelmezi- Népszabadság, nov. 1. si Dolgozó, szeptember. (A paprikafeldolgozó vállalatról.] mA.ter Jánoa: Szeged és vonzóskírzete összehangolt fejlesztésének néhány problémája. Állam és Igazgatás, október. get — a többi között két hármnésztől fdrdőszobgéoítésre több mi"t tízezer forintot, egv másik sértettől 6 ezret tatarozásra. Makra bűnbánóan megjegyezte I hogy estórőT-estére elt-öl^tte -imborákkal a szórakozóheÍ

lyeken. A szegedi járásbíróság Makra Lászlóf jogerősen 2 év Félszáz ! 4 hónap börtönre ítélte, kötelezte el vonókezelésre, és két évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. L. F. Az alperest a Szegedi Megyei Bíróság előre kitervelt és különösen kegyetlen módon elkövetett emberölés kísérlete miatt mondta ki bűnösnek. Az elkövetett cselekmény lényege az volt, hogy az elítélt a szegedi Tisza-töltésnél a felesége életére törve, őt a nála levő sarlóval megtámadta, fojtogatta, az iszapos talajra leteperte, ahol egy két kilogramm súlyú fa cölöpverővel is ütlegelte. A felperes az elszenvedett sérülései és vérvesztés miatt súlyos állapotban került a sebészeti klinikára, ahol a szakszerű és gondos beavatkozás az életét megmentette ugyan, de az elítélt által okozott sérülések a felperes maradandó testi fogyatékosságához vezette^ A felperes kártérítési igényt érvényesített az alperessel szemben. Ebben a perben a bíróság az alperest 1970. szeptember hó 1. napjától 1971. augusztus 31. napjáig terjedő időre havi 1550 forint, 1971. szeptember hónapra 2900 forint, 1971. október 1. napjától 1971. december 31. napjáig havi 2010 forint és végül 1972. január hó 1. napjától 1972. december 31. napjáig' havi 1992 forint kártérítési járadék megfizetésére kötelezte. Ennek alapját a Polgári Törvénykönyv azon rendelkezése képezte, amely szerint aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. E felelőssége alól csak annak bizonyításával mentesül, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A felhőzött'béldában nyilvánvaló,'hogv a károkozó alperes a felelősség alól* nem tudta magát kimenteni. Tettének büntetőjogi következményei mellett annak kártérítési következményeit is viselnie kellett. A törvénynek H kártérítés módjára és mertékére vonatkozó rendelkezései arra törekszenek, hogy a károsultat lehetőleg, teljes vagyoni elégtételben részesítsék. Ez tulajdonképpen kettős célt szolgál. Egyrészt a lehetséges vagyoni eszközök igénybevételével reparáciőt nyújt a károsultnak, ami a károkozót vagyoni hátránnyal sújtja, így egyben a károkozó magatartások megelőzését Is szolgálja. Természetesen az ilyen szélsőséges esetekben a polgári jog kártérítési funkciójának ezen utóbbi, megelőző szerepe kisebb jelentőségű. A mindennapi életben azonban gyakran előfordulnak olyan jelentéktelenebb jogsértések, ahol a kártérítés eszközeivel kedvezőbben lehet befolyásolni az erre irányuló jogellenes magatartásokat, mint esetleg a büntetőjog, vagy a fegyelmi eljárás eszközeivel. Azokban az esetekben, amikor a károkozás büntetőjogi megítélése enyhe, a bíróság ennek megfelelően szabja ki a büntetést. A dolog természetéből fakad, hogy a kiszabott büntetés végrehajtásának felfüggesztésére is sor kerülhet. Ebben az esetben a büntető ítélet súlyát az elkövető úgyszólván alig érzi, hisz a büntetés célja ilyenkor nem a törvény szigorának alkalmazásávaj, hanem nevelő, figyelmeztető intézkedéssel valósul meg. A felmerült kár megtérítésének .kötelezettsége — különösen, ha a kár jelentősebb összegű — viszoht olyan a2onnal jelentkező vagyoni hátrány, amely az elkövetőt is, de másokat is elgondolkoztat, visszatart az ilyen jellegű jogsértések megvalósításától. Esetünkben a felperes a károkozás idején női fodrászként' dolgozott. Kialakult vendégköre volt. Vendégei 'szívesen jártak hózzá. A károkozást megelőző egy évben a munkáltatója által kimutatott átlagkeresete havi 1700 forintot tett ki. A bíróság azonban azt is megállapította, hogv a borravalóból származó jövedelme — figyelemmel vevőköre összetételére, annak az üzletnek a fekvésére, ahol dolgozott, és az egyéb körülményekre is — napi műszakonként átlagosan 50 forint volt. Ezért a károsultnak a károkozás előtti átlagkeresetét a bíróság havi 2900 forintban állapította meg. A borravalóból származó jövedelmet azért vette figyelembe a ' bíróság, mert ennek kialakult rendszere társadalmilag ugyan nem helyeselhető, de mint jelenleg meglévő és a jövedelmet számottevően befő lyásoló tényezővel számoln kell. A borravaló elvesztésfolytán elmaradt jövedelem nem ütközik jogszabályba, ezért a teljes reparáció érvényesülése érdekében ezt figyelembe kell tehát venni. Természetesen ugyanígy figyelembe veszi a bírói gyakorlat a borravalóból származó keresetet akkor, orrakor valamely kötelezettség (pl. gyermektartásdíj) mértékének megállapítása függ a jövedelemtől. Miután a károsult társadalombiztosítási szolgáltatásokban (táppénz, majd rokkantsági nyugdíj) részesült, így a károkozóval szemben megítélt járadékkal egyenlítette kl a bíróság a károsult részére folyósított társadalombiztosítási szolgáltatás és átlagkereset közötti különbözetet. • Olyan esetekben tehát, amikor a károkozás maradandó testi fogyatékossággal jár, és ennek következtében a károsult nem képes az előzőleg elért jövedelmét biztosítani magának, akkor rendszerint kártérítési járadék megállapítására kerül sor. Ennek alapja pedig általában a károsultnak a károkozást megelőző évben elért keresetének az átlaga. Ha azonban az említett idő alatt a keresetben tartós jellegű változás állott be, csak a változás utáni jövedelem átlagát lehet figyelembe venni. Olyan esetben, amikor a károsult rendszeres jellegű és határozott összegű jövedelemmel rendelkezett (pL fix fizetés), ennek a károkozáskori összege az irányadó. • Dr. Falu György THUBA Lászlói H. L.: Csongrád megyében jártunk... Autósélet. október. (Szegedró! Fényképpel.] SÓS Ferenc: Csongrád megye. — A szolgáltatás hathatós serkentése. Kisiparos OJság, okt. 6. (Szegedről is.] TARNAI László: Ellenségünk a rák. — Beszélgetés egy kutató főorvossal. Petőfi lUénc, Okt. is. (Dr. Takáts László kórházi főorvossal. Fényképpel,] • Es te kire gondolsz? — VAROA László: A brigád neve: Maarar Ifjúság. — Változatok hesedükre . .. Magyar Ifjúság, okt, 1!). (A haneszergvár KISZszervezetéről. Fényképekkel.] TÉGLÁST Imre: Taláivozás Szent-ó vőrgvl Alberttel. Tolna megyei Népújság, okt. 11. [Szegcden.l MO' \R E|dit1: Szent-Györgvt A'bért Szegeden. Tükör, okt. 33. (Fénykép a díszdoktorrá avatásról.] (RISKÓ Géza] (riskó): Búvárúszás. — OJ klubtitkár Szegeden. Népsport, okt. 35. [Bán Sándor nyilatkozata.] ALBERT István: Puccini Triptichonja — Szegeden. Film, Színház, Muzsika, okt. 27. [Kritika az operaelőadásról. Fényképpel.] Sz. SIMON István: SzentGyörgyi Szegeden. Képes ŰJság, okt. 27. [Fényképekkel.] A tudomány ünnepe Szegeden. Felavatták az új biológiai kutatóközpontot. Magyar Hírek, okt. 27. [Fényképekkel.] Ruszlsztlkal napok Szegeden. Magyar Hírlap, Népszabadság, okt. 27. (A tanárképző főiskolán.] KRATOFIL Dezső: Személyes emlékek a szegedi Tanárképző Főiskola jubileumán. Magyar Nemzet, okt. 26. N. SÁNDOR László: Szeged és a tudomány. — Vidéken élni és kutatni. Magyar Hírlap, okt. 30. [A Szeged) Akadémiai Bizottságról és a biológiai kutató lntézetrölj Pásztor Ferenc: Véletlenül 40. Másnap útellenőrző szolgálatba vezényelték. Ezt szerelte a legjobban, mert legalább nem unatkozott, nem kellett az eget lesni. Mindig jöttek János felöl olyanok, akik megálltak egy kis beszélgetésre. Amikor aztán továbbálltak, lehúzódott az eperfa alá. Rágta a füvet, kémlelte a poros utat, hogy vajon legközelebb ki vetődik feléje. Azért Is szerette ezt a helyet, mert a szolgálatnak volt egy előnye is, hogy gyakran összeakadtak falubeli lányokkal. Érdekes módon, azokkal találta meg legkönnyebben a hangot. Két perc múlva már cicázott velük, mintha nem is a Hanyban lenne, hanem Párizs külvárosában, s azokkal a csintalan lányokkal incselkedne, akiknek alaposan felvágták a nyelvét Egyelőre várt, rágta a frissen nőtt füvet, mintha abból szívta volna a tudományát, bátorságát. Lányok helyett azonban egészen mások jöttek. Igaz, nem az országúton jöttek, hanem attól kissé feljebb, a domb hajlatában, a törpe nyírfák takarója alatt. Furcsa menet képe alakult ki előtte. Elöl feketeruhás alak suhant. Meg-megállt, intett. A nyomában meg ketten, hasonló ruhában. Aztán egy harmadik, nagy fekete csomagot vitt Mintha megkötözött ember lenne. Leghátul egy alak nehezen kapaszkodott a domboldalon. A hátán valami táblaféle látszott. Még a gyakorlatlan szem is észrevette, hogy nem a legszentebb ügyben járhatnak, mert nagyon ijedten menetelnek. Bár pontosan nem vehette még kl, hogy kik azok, de már figyelmeztette Bálványit — hála a sorsának, hogy vele volt — a jelenségre. Bálványinál volt a távcső. Egykettőré kiderült, hogy egy egész cigányzenekar surran a határ felé. — No, Zsanó! Ha minden jói megy, akkor Agyagos elengedi a hajózást. Csak fürgén, ipajtás. Csússz eléjük, én meg majd oldalról támogatlak. Kiálts rájuk úgy, hogy berezeljenek! — Ha nem állnak meg? — Megállnak azok, attól jobban félnek, siess! — Akkor mi van, ha mégis nem... Ha fogják magukat, és csak. mennek. En nem bánom. Én lövök, mint záporeső. Tudod, hogy lőtéren is mi volt. — Zsanó, pofa be, indulj, mert nem éred be! Zsanó futott, mint a nyúl. Olyan fürgén, olyan nesztelenül kígyózott az alacsony bokrok, a törpe nyírfák között, hogy még Bálványí sem látta, pedig elég magasra húzódott fel, egy gödörből kilapátolt kis mellvéd mögé. Azt sem látta, hogy kétszer elvágódott a szederindában, azt sem, hogy nagyot köpve állt ismét talpra s már szökkent is tovább, mint a szöcske. De amit Bálványi nem látott, azt nem látták a cigányok1 sem. Gyanútlanul osontak tovább, s közben halkan szidták egymást. Különösen az utolsónak volt sok panasza, mert neki a hátára kötött cimbalom kétszeres terhet jelentett, ráadásul minduntalan beleakadt valamilyen bokorba. A bőgős sení volt sokkal jobb helyzetben, mert ménkű nagy tokban volt a hangszere, s bármennyire is illeszkedett a hátára, állandóan verte a bokáját. ' — Itt jó lesz — beszélt magában Zsanó is és elvágódott a gyepen. Egyik-szemével a közeledőket leste, a másikkal Bálványit kereste, aki oldalról jelenik majd meg. Előbb Bálványi jött. Csak egy pillanatra látta a távcsövét, aztán lehúzódott egy cserje mögé. Ez megnyugtatta. Már csak a cigányokat leste. Igaz, volt közöttük vagy nyolcvan méter távolság, de a puska készen állt. Csőben a lőszer, billentyűn az ujj. Torok megköszörülve, hogy akkorát kiáltson, mint a trombita. Rajta nem múlik majd semmi! Már csak ötven méter. Még várni kell. Egy kicsit megáll a kompánia, mert a cimbalmos nagyon lemaradt Most szuszog utánuk, és egyre törli magáról a verejtéket Tovább indulnak, szedik a lábukat Ez hát az ellenség? Hiszen csak egy zenekar! Mi hasznom van belőle, ha sorba lelövöldözöm őket — gondolta Zsanó és biztosította a fegyvert. Már csak harminc méter. A szuszogásukat Is hallani. De akkor mi lesz, ha nem is olyan ártatlanok, és abból a vászon hegedűtökből nem is hegedű kerül elő, hanem mondjuk géppisztoly? Ilyen furcsa meglepetésekről eleget beszélt nekik Kincses is. Kibiztosította a fegyvert. Még a halk kattanás is elég volt ahhoz, hogy a jófülű zenészek meghallják és megtorpanjanak. — Jaj, more. Itt vannak a határőrök! — jajdult fel a bőgős, aki egészen előre került. — Né káprázzon mán a füled, te! — intette le a prímás és indult volha. Nem volt Ideje. — Állj meg! Nem állsz? Már dördült is a lövés. Szerencsére csak a levegőbe, magasan a nyírfák koronája felett húzott el az árva mag. A második dördülésre már nem került sor, mert előlépett Bálványi. Csípőhöz szorított géppisztollyal és olyan határozott hangon, hogy nem lehetett moccanni sem tőle. — Mindent eldobni, mindenki feküdj! A bőgős hanyattdobta magát, a cimbalmos négykézláb állt, mert a két kis dombra támaszkodó hangszer nem engedte lefeküdni. A többiek úgy szorították a képüket az anyaföldbe, hogy még a szuszogásuk sem hallatszott. — Maga miért fekszik hanyatt? — kiáltott Bálványi a bőgősre. — Jaj, vitéz úr, nem tetszett mondani, hogy milyen pozitúrában méltóztatik fektetni. Ha véletlenül hanyatt kellett volna, most azért szorulnék. — Fegyver van? — Már hogy volna! — nyögött a prímás. — Még segédszolgálatra sem voltam jó, a fegyveres szolgálatra meg direkt alkalmatlan vagyok. Megmondhatja ezt kérem alássan, a Mező százados úr is, aki minden este ott muzsikáltatja ma gát a Fekete Sasban! — Papír van? — Az a baj, hogy nincs, drága vitéz úr. Ha volna, akkor vonattal jöttünk volna, mert lakodalmat; muzsikálunk Somorján. —• Ha nincs papír, akkor szöktek! Azért pedig büntetés jár. Tudják-e? — Az jár, ha megmondja a magasabb sarzsiknak. De ha nem mondja meg, akkor semmi baj. — Mindenki felállni! — Én is? — kérdezte a még mindig hanyattfekvő bőgős. — Nem, téged a fehér inges szobalánykák keltegetnek fel. Gyorsan, szedd a lábad, mert kilyukasztom a zakódat! (Folytatjuk.) \