Délmagyarország, 1973. november (63. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-28 / 278. szám

SZERDA, 1973. NOVEMBER 28. 3 II román békebizottság küldöttsége Szegeden Tegnap, kedden délelőtt Szegedre látogatott a román békebizottság háromtagú küldöttsége, amely az Országos Béketanács meghívására tartózkodik hazánkban, és ismerkedik a magyar békemozgalom tevékenységével. A küldöttség vezetője Campianu Virgil egyetemi tanár, Kolozsvár megye békebizottságának elnöke. Tagjai: Albota Mihail tanár, Tulcca megye békebizottságának titkára és Hotopeleanu Dumitru, a Román Békebizottság munkatársa. A vendégeket a Hazafias Népfront Csongrád megyei bizottságán üdvözölte Nagy István, a megyei népfrontbizottság elnöke. Hangsúlyozta, hogy a tapasztalatok kölcsönös kicserélése előbbre viszi a népek magasztos ügyét. Campianu Virgil tolmácsolta a román békebizottság üdvözletét, és hangoztatta, hogy a tapasztalatok kölcsönös felhasználásával hasznos munkát végzünk a békéért, a népek biztonságáért, felemelkedéséért. Ezután Molnár Sándor, a Hazafias Népfront Csongrád megyei és Salamon István, a népfront Szeged városi bizottságának titkára tájékoztatták a vendégeket Csongrád megye és Szeged társadalmi helyzetéről, a népfront szerepéről, eredményeiről, a békemozgalmi munkáról. Ezt követően a román vendégek megnézték 3 várost A román békebizottság delegációja a délutáni órákban ellátogatott a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolára. Itt Hegedűs András főigazgató és Petrusán György, a román nyelvés irodalom tanszék vezetőhelyettese fogadta, és üdvözölte a vendégeket, akik ismerkedtek a főiskola életével, munkájával, közelebbről a főiskola román nyelvés irodalom tanszékén folyó oktatási eredményekkel. Szegedi látogatásuk befejeztével a román békebizottság delegációja tegnap este viszszautazott Budapestre. Pártmunkások megbeszélése Kedden délelőtt, a Sajtóház klubjában a pártszervezetek információs tevékenységének időszerű kérdéseiről rendezett tanácskozást az MSZMP Szeged városi bizottságának propaganda- és művelődési osztálya. Ezen részt vettek szegedi pártalapszervezetek agitátorai és propagandafelelősei. Szabó G. László, a városi pártbizottság osztályvezetője mondott megnyitót, majd Megyeri Károlyné, az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályának munkatársa tartott előadást a párt tömegpolitikai munkájában fontos szerepet játszó politikai információról. A szegedi pártszervezetek információs munkáját Horváth Lászlóné, a városi pártbizottság munkatársa értékelte. A vitában felszólalt Andrássy Lajosné, Márkus Sándor, Ambrus Ferenc, j Pálfi Lajosné, Kozocsa István. A tanácskozáson megjelent és felszólalt Simon Béla, a Csongrád megyei pártbizottság munkatársa. Kistelek ipart keres f

Nehéz lenne megmon• dani. mióta keresi. Régóta. Mostanáig vonaton és autóbuszon indult keresésére a kisteleki ember, és ahol megtalálta, onnan járt haza. Messze esik ide a Dunántúl, mégis mennek oda is dolgozni. Pest környékére is. Hetenként-kéthet ínként jönnek haza családot látni, tisztát váltani, fizetést hazahozni — aztán indulj vissza! Rossz lehet ez? Embere válogatja. Van, akinek nagyon jó. Leteszi a munkát, nem zavarja semmi. A család sem zavarja. Van. akinek nagyon nehéz. Mert beteg volt a feleség, amikor eljött, köhögött a gyerek, ugyan mi van vele? Mennyi mindent segíthetne ő otthon, ha otthon lehetne, itt meg nem tudja, mivel üsse el az idejét. Akármihez fog. pénzbe kerül. Lenne a könyv, de nem jár rá a keze. Ott a tévé. azt sem lehet mindig nézni. Ismerős. cimbora egy ital bor. kettő — hát erre való a különélés? Egy kis statisztika Nem mindenki jár ennyire messzi munkára. A tanácselnök. Ott József segít egymás mellé rakni a számokat. hogy áttekinthető képet kapjunk a nagyközség legnagyobb gondjáról; ő az idegenvezető, későbbi gondolatfűzéseinknél is. Nyolcezer 700 bejelentett lakója van Kisteleknek, létszámát tekintve is, és területét figyelve is járásunk legnagyobbá községe. Több mint félezer ember vár ebből elhelyezkedésre. Pontosan tudja a statisztika. hogy közülük 410 nő. Mert a férfiak elmennek ipart keresni, de a lányok. családanyák, ekkora utat nem vállalhatnak. Van munkaalkalom persze közelebb is: Szegeden — Algy't külön is említi a tanácselnök — és Félegyházán például. Ide is többen, mint félezren járnak, ölszázharmincan. (Körülbelül ennyi a hetenként, kéthetenként járók száma is.) Szegeden a DÉLÉP, CSOMIÉP. kenderfonó. textilművek, paprikafeldolgozó. konzervgyár, gumigyár, Algvőn az oteiioar ismer legtöbb embert Kistelekről. Kiskunfélegyházán a vasút és a húsioar. A megyei tanács végrehajtó bizottsága a közelmúltban ismét megvizsgálta, mit tehetne ennek az értes falunak az érdekében. Az egyik előterjesztésében ez állt: „A legújabb fí'mérések szerint a helyben munkába vonhatók létszáma összesen 1449 fő. ebből 586 a férfi, és 863 a női munkaerő. Ha figyelembe vesszük a más népgazdasági ágakban való elhelyezkedés lehetőségét is. az iparban elhelyezkedők létszáma akkor is jelentős. Férfiaknak különbusz Vállalataink régen rájöttek, nem az a jó, ha utazással tölti szabad idejét a munkás, jó néhány tehát különjáratú autóbuszokkal szállítja bejáró dolgozóit. Amelyiknek erre lehetősége és legnagyobb szüksége van. Az építőipar például. De az szinte kizárólag csak férfiakat foglalkoztat innen. Asszonyoknak, anyáknak és leányoknak marad tehát a vonat, vagy a menetrend szerint járó autóbusz. Számoljunk csak velük! Aki reggel hatkor áll munkába, elindul a 4 óra 40 perckor városba jövő autóbusszal. Biztosan korábban kel föl. mint 4 óra. hogy az iskolába, óvodába induló gyerek majd rátaláljon a ruháira, megtalálja a reggelijét, táskáját. Aki délutáni műszakban keresi kenyerét, este 10ig dolgozik, fél 11-kor ül föl a buszra. 11 óra 20 perc, mire Kistelekre érkezik. Van. aki éjfélkor tudja maga után becsukni az otthoni kaput. Két óra előtte, kettő utána, a nap 24 órájának éppen eltelt az egyik fele. Kössük bokorra, amit eddig mondtunk. Aki tehát ipart akar keresni Kiste1 ékről. megtalálja. Ki messzebb, ki közelebb. Azonnal közbeszólhat bárki; de ha azt az ezer embert aki máshol dolgozik az iparban, haza akarjuk csalogatni, akkor valahonnan éppen ezer ember hiányzik majd. Egyetlen üzemünk sem áll olyan jól. hogv csak füttvent eeyet, és özönlenek befelé a munkára jelentkezők. Töké'e'esen igaza van annak, aki ezt veti közbe. De az ember csak a nar> e^vharmad részében „munkeer"'". ennek az egyharmadnak a tervezésinél a más'k kétharmadot nem lehet fWe'men kivid haeyni A ESALIDOK PWEARIJVÁNAÚ A foOhomiáce noíirévan magas ár lenne minden egyoldalú számításhoz, hogy a jövő generáció fizetné érte a késedelmi kamatot. ts a mezőgazdaság ? Azonnal kontrázhatnának megint. Ha ennyire tiszta és világos az érvelésünk, miért nem jöttünk rá már korábban? Hiszen emberemlékezet óta utazó nagyfalu Kistelek. Ez előtt a kontra előtt könnyű megállni. Lapozzunk csak vissza, mivel töltöttük eddig az időnket! Eljáró város volt; Csongrád. Szentes. Hódmezővásárhaly is. jelentős ipar nélkül élte életét Makó is. És ipara van azóta Csongrádnak, Szentesnek. Vásárhelynek és Makónak is. Kisteleknek ki kellett várnia a maga sorát Egy ellenvetéssel még számolnunk kell. Miért az iparba törekszik mindenki, miért nem megy a mezőgazdaságba? Mindig azt panaszoljuk, kevés ott a munkáskéz. A válasz itt legalább olyan könnyű, mint az előbb volt. mert a kérdés még időszerűtlenebb. Kistelek mezőgazdasága akkor sem tudta foglalkoztatni minden lakóját. amikor még száz ember kellett oda. ahol most egyetlen gép dolgozhat. Nem olyan mezőgazdaságot akarunk, amelyik visszakanyarodna akár egy lépéssel is. De van más érvünk is. Mindenképpen szeretnénk levetkőzni a pályaválasztás kényszerűségeit Ha valaki a mezőgazdaságban szeretne dolgozr i szeressük érte, mert nagy szükség van rá. De ha az iparba kívánkozik, legalább ennyire a mi emberünk. Már a kisiskolás azt tanulja. minden pálya nyitva áll előtte. (Folytatjuk.) Horváth Dezső Mi lesz a kábelgyári csarnokkai? T Kevés szegedi vállalat rendelkezik olyan előnyös adottságokkal. mint a kábelgyár: ftiajdnem a város közepén van, jól körülhatárolt területen, s terveiknek megfelelően ki lehetett alakítani a hatalmas gyártócsarnokot, s azt körülvevő kiszolgáló és egyéb jellegű épületeket. A szegedi kábelgyár termelése dinamikusan fejlődött, termékeik minősége megfelel a hazai és a nagyon igényes — többek között a világhírű svéd Erickson vállalat — külföldi vásárlóknak is. A szegedi üzem évről évre többet, termel, és termelésének értéke lassan megközelíti az 1 milliárd forintot. Mégis panaszkodnak a gyár vezetői, hogy partnerük, a Délmagyarországi Építő Vállalat „elbánt" velük. A kábelművek szegedi gyára a hajdani huszárlaktanyában kezdte el termelését. Az igazi gyári csarnokok csak később épültek. Az eredeti beruházási programban szerepel a 16 400 négyzetméter alapterületű üzemcsarnok, amelyből eddig 12 000 négyzetméter valósult meg. Most építik a még hátralevő 4400 négyzetméternyi csarnokletű csarnokrész építése, de napokon keresztül, majd újhogy mikor fejeződik be, azt sajnos nehéz megmondani. A kábelgyári komplex beruháFELVONULNAK AZ ÉPITÖK zási program részeként kezdődött a csarnok bővítése. Megegyeztek a DÉLÉP-pel. hogy 1968-ban elkezdik és 1970ben befejezik az említett üzemcsarnok felépítését. Az építőipar vezetői arra kérték a kábelgyáriakat, hogy készítsék elő a területet; és 1968 május közepén adják át azt. A megrendelő így is cselekedett. Lebontotta elavult üzemét, a gépeket áttelepítette egy ideiglenes helyiségbe zsúfoltabbá tette korábban felépített műhelyera elvitték, és néma csend honolt az építkezésen. A következő évben, tehát az idei tavaszon megint felvonultak az ácsok és a daru is. Mindenki bízott abban, hogy végre rendbe jönnek a dolgok. Nagy létszámú ácsbrigád látott munkához, beállványoztak a mezőket, rendbe hozták a tavaly otthagyott zsaluzatokat, mivel azt a tél tönkretette, de kiderült közben, hogy nincs megfelelő íjnéretű betonvas. illetve vasszerkezet. De végül szereztek vasat is és beköszöntött a nyár. Betonozni akarták az első két mezőt, de kiderült, hogy a csarnok vonóvasszerkezetének a feszítő anyái rossz minőségűek. Üjakat kellett gyártani. Az idő viszont fuA NAGYCSARNOK Az építők megjelentek an- tott, s újra ősz lett. Az épínak rendje és módja szerint tők is belátták, hogy így a gyár udvarában és elkezdték az építkezést. A földmunkákat, kitűzést, a kezdetleges elkerítést viszonylag gyors ütemben elvégezték, majd elvonultak. Sokáig síri csend uralkodott a csarnoknem készülhetnek el az esztendő végére, s elhatározták, hogy hoznak egy újabb darut, s majd kettővel jobban boldogulnak. Hoztak. de nem boldogultak. Állványoztak másik helyen is, a máépítés körül. Abban az esz- sik darunak, de közben rátendőben, 1968-ban többé tájára sem néztek a kábelgyárnak. A sok sürgetésre a következő esztendő végefelé, ősszel újra megjelentek az építők és megkezdték az alajöttek. hogy nem fog stimmelni a dolog. baj lesz a szerkezeti kapcsolódással. Szakértől vizsgálatok következtek és újabb döntés: nem lehet két daruval, vigyék el részt. Ha elkészül, kialakul- pozási munkákat. Az alapo- egyiket. Most bontják a második darunak felrakott ácsolatokat és a daruk pályáit. Veszendőbe ment egy csomó anyag és idő. Évente egy-két hónapos munkáhaf egy igazán modem üzem. S itt van a gond is, ezzel a toldalékkal, a befejező résszel. A közvélemény nem is gondolná. hogy mily sok problémával jár egy üzem felépítése. A külső szemlélő azonban annyit feltétlenül megállapít, régóta ott árválkodnak az építőipar darujai a kábelgyár udvarán, s azok a daruk mozdulatlanok. Márpedig az még a madárnál is szembetűnő, ha évekig nem röpdös •hanem gubbaszt árván. Az Ilyen állapotnak valami oka lehet. A kábelgyár egyik műszaki vezetője így mondja: — Lebontottuk elavult gyártóüzemünket, hogy helyt adjunk az építőknek. Most szorongunk, nehezen tudunk eleget tenni feladatainknak. Nem is mondja tovább panaszaikat. A beruházási előadót faggatom, aki a válaszok előtt megkeresi dossziéját, amely igencsak meghízott az elmúlt öt esztendő során. Nem tévedés, fél évtizede folyik már a kábelgyári 4400 négyzetméter alapterüzás után újra elköszöntek. A következő évben. 1970-ben sem jutottak sokat előre, de legalább a leendő csarnok tartóoszlopai álltak, de semmi több. Hiába volt a mindennapos reklamáció. Az 1971-es évben sem történt semmi. Az építők sok mindenre, többek között kapacitásuk hiányára hivatkoztak. A csarnok. amelynek már 1970-ben készen kellett volna lennie, sehol sem volt. a tartóoszlopok árválkodtak önmagukban. E sok tortúra után újra megELKÉSZÜL EGYÁLTALÁN? ÜSZNAK A MILLIÓK Fajtaminősítés Kedden a MÉM-ben Váncsa Jenő miniszterhelyettes elnökletével ülés; tartott az fajta minősítését. 11 fajta forgalomba hozataiának engedélyezését, öt fajta minőSSS^ sütésének törlését, valamint négy állatfajta minősítését tárgyalta meg. (MTI) fajtakísérleti intézet előterjesztése alapján 14 növényegyeztek a kábelgyáriak és az építők. Fátylat a múltra, 1972-ben gyorsítanak a kivitelezésen és egy évre rá tető alatt lesz a csarnok. Arról persze már senki sem beszélt, hogy közben az eredetileg kalkulált 15 millió forint helyett immár közel 20 millióba fog kerülni a munka. Drágább lett az építési anyag. De nemcsak a beruházási összeg duzzadt, azaz úszott el 4 millió forint, hanem az építési anyag is kárba veszett, amint az alább kiderül. 1972 tavaszán újra felvonultak az építők és beállványozták a tartóoszlopokat, illetve az első mezőt, amely 250 négyzetméter alapterületet jelent. Megérkezett a daru is. Elkészültek az ácsok, a daru beemelt két állványt, majd elvonult mindenki a helyszínről, a daru is. Két hónap múlva visszavezényelték a darut, és ott ácsorgott a kábelgyár udvarán hóval nem lehet gyárat építeni, legalábbis gazdaságosan nem. A kábelgyáriak keseregnek, ráértek volna tavaly is lebontani elavult műhelyüket, s nem szoronganának immár öf esztendeje. De mikor lesz az új csarnokból valami? — kérdezik joggal a gyár vezetői, dolgozói. Most úgy néz ki a helyzet, hogy fizikai lehetetlenség az év végére tető alá hozni a 4400 négyzetméter alapterületű gyártócsarnokot, s ha nem lehet, akkor semmi biztosítékát nem látják annak, hogy az építőipar által megígért utolsó és végleges határidőre, 1974. augusztus elsejére készen átadják a csarnokrészt. Mindenesetre párját ritkítja a kábelgyári üzemcsarnok építésének krónikája. így azért mégsem szabadna elbánni egy megrendelővel, hiszen ez nem korrekt eljárás a gazdasági életben. Már csak azért sem mert a DÉLÉP vezetői nyugodtan mondhatták volna azt is 1968-ban. hogy egyelőre nem tud iák elvállalni a kábelgyári üzemcsarnok építését. A nyílt beszéd esetén a kábelgyáriak legfeljebb várnak, vagy keresnek másik építőipari vállalatot. De ha valamit vállalunk, azt illik teljesíteni ! G. L