Délmagyarország, 1973. november (63. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-20 / 271. szám

I KEDD, mi. NOVEMBER 20. Szolgáltatások Kisteleken A nagyközség tanácsának végrehajtó bizottsága a napodban vizsgálta, hogy a Kisteleken működő asövatkttotek, vállalatok és kisiparosok képesek-e eleget tenni a lakosság szolgáltatások! iránti keresletének. A végrehajtó bizottság elé került elemzó anyag — melyet Csajka József elnökhelyettes állított össze — mindenekelőtt a járási általános ktsz munkájával foglalkozott. A szövetkezet tíz részlegéből hét, vagy teljes egészében. vagy legalább részben a lakosság számára végez szolgáltatásokat, és megrendeléseiknek eleget is tudnak tenni. A szövetkezet vezetősége szolgáltatásaik bővítését tervezi, új férfifodrász. férfiszabó, és -kozmetikus részleget kívánnának létrehozni, ám saját fejlesztési alnpjuk ehhez nem elegendő. Bár terveket ké•zítettek. egyelőre ezeket nem tudják megvalósítani. A szabó ktsz két férfi- és egy Mi részleggel rendelkezik, melyek kimondottan a lakosság számára dolgoznak. Főként a férfiszabórészlegüket kellene bővíteni, erre azonhan egyelőre nincs pénzük. S nemcsak a pénz hiányzik, utánpótlási gondokkal is küszködik a szövetkezel: nem akad jelentkező ipari tanulónak. Másfél éve, tavaly tavaszszal nyitotta meg fiókját Kisteleken u Szegedi Patyolat Vállalat. Azóta havonta átlagosan 4 ezer forint forgalma van az üzleinek, s a szolgáltatásaikat igénybe vevök száma alig nőtt valamelyest a másfél esztendő alatt. Pedig akik élnek a lehetőséggel. meg vonnak elégedve a Patyolat munkájával. Rengeteg Időt és energiát lehet így megtakarítunk és ez a szolgáltatás mégsinos kihasználva. A Gclka kisteleki kirendeltsége teljes egészében képes teljesíteni a javítási igényeket. Egy-egy munkával átlagosan három napnál rövidebb idő alatt végeznek, ami igen jó teljesítmény. Kisteleken kívül még 18 más községet is ellátnak. A kirendeli ség minden szempontból jól dolgozik, ám elhelyezésük még sok kívánnivalót hagy maga után. ez pedig dolgozóik megfelelő szociális ellátását is megnehezíti. Hasonlóképpen jó munkát végez az AFESZ is. Iparcikkáruházuk megnyitása, új szolgáltatásaik bevezetés* sokat javított a község ellátásán. Ezen kívül még 112 főfoglalkozású kisiparos ts dolgozik Kisteleken. Általában tehát jól el van látva a nagyközség lakossága, akad olyan szolgáltatási úgazul is, melyet ki sem használnak teljesen. Igaz, nem minden szakmában ez a helyzet. Kevés például a cipész, a fodrász, a kozmetikus, de kovács, bognár, műköves és üveges sincs elég. A személygépkocsik Javítása sem megoldott, annak ellenére, hogy a Volán Vállalatnak éppen a szervizszolgáltatás fejlesztésére adott egymillió forint támogatást 1971-ben a tanács. Az ls gondot okoz, hogy . bár Jónéhány szakmában elegendő kisiparos dolgozik, közülük sokan nem vállalnak kis munkákat, inkább n nagyobb jövedelmet biztoRltó árutermeléssel foglalkoznak. A nagyközség tanácsúnak végrehajtó bizottsága éppen ezért felkérte a KIOSZ helyi titkárát, szorgalmazza, hogy a kisiparosok árutermelés helyett részesítsék előnyben a szolgáltató tevékenységet. A testület felkérte a helyi népi ellenőrzési csoportot, hogy vizsgálják meg: eleget tett-e a Volán a szolgáltatásfejlesztési alapból adott támogatás ellenértékeként vállal! kötelezettségeinek. Sz, L Kihasználatlan lehetőség Miért csökkent f a juhállomány? Időnként hírül adjuk, különösen húsvét táján, hogy hány és hány vagon húsvéti pocsenyebúrányt exportálunk Olaszországba, olykor Görögországba. A világpiacon kedvelt a magyar Juhhús. Az állomány tartása igénytelenebb, kültorjesebb viszonyok között is Jól megél, és jövedelmező lehet. Mindezek ellenére az utóbbi időben vlszszaesett a juhtenyésztés, mind az országban, mind pedig Csongrád megyében, a Szeged környéki gazdaságokban. HÁZASSÁG I. kardiét (edi Szabadt János és Rozsa Piroska. Erdei Béla éa Farkas Zsuzsanna, Lantos László éa Kéri Ibolya. Puskás István és Juhász Eszter Zsuzsanna, Kiss Imre József ós Dobó Mária Anna. Spillér László ós Kallnu Gizella. Mólnál G.ibor és Pölós Julianna. KlöUl Ferenc Mihály és Rózsii Aranka. Varnu Imre Zoltán ós Rózsa Rozália, Szabó Tibor László ós Makra Edit, Nyéki Károly ós Frankó Katalin házasságot kOtóltek. Szórtig: veg János és Kása Viktória, KOVÚCB Imre és Kónya Ilona Gizella házasságot kötöttek. n. kerület Szeged: Szretyko Mládon ós Nyerges Eszter. Szögi István ós Dett Margit Erzsébet. Jonácslk András Géza és Kiss Mária K\u. Daróczl József István és Kocsi;; Julianna. Török László Mlhálv és Szántó Maria. Trucz Antal ós Kiss Anna házasságot kötöttek. ni. kerület Szegedi Haraszti János és Juhász Erzsébet. Csók László és Bálint Etelka, Kovács József és Rallc Ulrlke Johanna házasságot kötöttek. Klskundernzsma: Pataki István és Kálmán Julianna. Nágy Mátyás és Csonka Mária, Nagy Imre cs Szögi Rozália házasságot kötöttek. SZÜLETÉS I. kerület Szeged: Buda Tibor Attilának óa Fuchs Ursulának Szilvia. Balogh Lászlónak és Zsombokl Olga Erzsébetnek László, Dék.iny Mihály Sándornak és Fnrkas Mária Teréziának Ildikó Margit, Imre Lajosnak és Ocskó Erzsébetnek Erzsébet Eva, S/.nnlszló Lajosnak és Török Etelkának Mónika, Bányai András Istvánnak és Horvát Ilona Arankának Valéria Katalin. Kovács Jánosnak és Farkas Mária Magdolnának Nóra, Molnár Istvánnak és Zakar Ilonának Róbert látván Tóth Istvánnak és TóUi Eva Ibolyának Marianna. Tóth Andor Istvánnak és Katona Ilona Margitnak Andor, Keresi Lászlónak és Szatmári Erzsébetnek Szilvia, Fnrkas Tibornak és Vecsernyes Máriánál: Mónika, AnS

er Ferencnek és Keresztes Klára Jdlának Ferenc Viktor. Farkas Istvánnak és Tóth Julianna Franciskának Csabu István. Kovács Bélának és Kovács Irénnek Béla, Szögi István Zoltánnak és Juhász Juliannának Mónika Anita. Pálíi Lajosnak es Veszclovszkl Ilonának Róbert Lajos, Mezei Gábor Imrének és Kovács JuUannának Szilvia, Kudtk Józsefnek és Tácz. Gyöngyinek Zsolt, dr. Tóth Lászlónak és Bognár Magdolnának László, Tóth Jenőnek és Ónozó Máriának Jenő Róbert, dr. Nag> mihály Sándor Szilveszter és dr. Négyesl Máriának András Akos, Szöllösl Péter Pálnak és Körmöczl Gizella Rozáliának Róbert József. Cserényl Pálnuk és Felföldi Máriának Róbert, Nagy Ferenc Lajosnak cs Soós Erzsébetnek Zsolt. Judik István Antalnak és Ruskó Erzsébetnek Alex Raul. Tóth Lászlónak és Sípos Erzsébetnek László. Csendes Istvánnak "és Tibúdi Rozáliának Magdolna. Gémes Sándornak és Dudás Erzsébetnek Sándor Zsolt, Svcrteczkl Mihálynak és Bürcsök Kláriinak Klára, Bán Attila Árpádnak és Nagy Rózsának Eva Anikó. Csordás Illésnek és Gubleza Jolánnak Jenő. Bukó Atillának és Köpösdi Klárának Edina Edit, Nóvák Antalnak és Fekete Magdolnának Zsuzsanna Magdolna, Tóth Józsefnek és Kovács Rozáliának Mónika, dr, Skallczkl József Lászlónak és záhonyi Juditnak Gábor Farkas, dr. Darányi Istvánnak és Varró Olgának Attila, Tóth Mihálynak és Szirovicza Családi események Irénnek Lajos Mihály, Cgatlös Lászlónak cs Csvlln Erzsébetnek László Róbert, Llppa) Józsefnek és Gyuris Mária Évának Szilvia, Vlneze Józsefnek éa Zsembert JuUannának Mónika, Kovács István Gyulának és Kelemen Líviának Krisztina Lívia. Szabó Gábornak és Szűcs Katalin Rózának Lilla, Petró Bélának és Lenárt Ilonának Bóla. Bíbor József Imrének és Beinké Juliunna Eszternek Miklós. Müller Józsefnek és Baló Annának Tímea Nóra nevű gyermeke születeti. ül. kerület szeged: Hebők Jánosnak és Kollár Jolánnak János. Sárkőzi Istvánnak és Tölgyesi Mária Ibolyának Ibolya, Tápai László Antalnak és Kiss Gizellának László Mihály. Sebő Istvánnak és Balogh Katalin Magdolnának Katalin, Kovács Imrének és (Ués Máriának Zsolt, Vörös rstvánnak es Lábas Mária Magdolnának Zsolt, Tóth Istvánnak és vodor Ilonának István, Bálint Gábornak és Bálint Jolán Piroskának Beáta. Katona Imre Józsefnek és Igaz Etelkának Csaba, Körmöczl Imrének és Bánjai Magdolna Zsuzsannának Angélu Erzsébet, Selymes Imrének és Kothtncr Piroskának Gábor, Barthu Béln Gábornak és tpacs Zsuzsannának Gábor, Kiss Antalunk és Jójért Piroskának László. Majer Imrének és Csumnngó Máriának Imre nevű gyermekük született. HALÁLOZÁS I. kerület Szegeti: Kovács Anna, Cserép Béláno Rekedt-Nagy Rozáltu, Fazekas Ferdne, Molnár Istvánné Balogh Anno. Kun-Szabó latvánné Rehák Mária. Dobó István, Simon Mátyásné Horváth-Szegdell Mária, MarkoVlcs Mónika Ilona, Molnár János, Győry Imre Albert, Rácz Pál János, Dinnyés Jenőné Ernel Aranka. Szlráki Albertné MlhaUk Vlktórlu, Nagy Mihály, Kiss Zslgmondné Sándor Mária, Torna János, Tombácz Gábor Mlhályné Ábrahám Piroska. Fábián Lázárné Schuszter Ilona, Fogarnsj Lajos Géza meghalt. n. kerület Szeged: Mészáros József, Pálinkás Imre, Tóth Ferencné Gera Mária meghalL rn. kerület Szeged: Paull Istvánná Gulyás Ilona, Mező Mlhálvné Kovács Mária, Hegedűs Géza. Tóbiás Imre, Kéri Péter, Ádám János. Berki János, Vér Antal, Őrhely i Imre, Deák Pál Lajosne Seltz Mária, Varga Zoltán. Csonka Vince, Kovács Béláné Vetró Mária, Déri Károly, Mátyás János, Papp Albert meghalt. Kiskundorozsma: Kovács Lajosné Lala Ágnes meghalt. Napjainkban a világpiacon jelentkező konjunkturális lehetőségeket a csökkenő állomány miatt a magyar mezőgazdasági nagyüzemek nem tudják kihasználni. Ugyannkkor a gyapjú importárak rohamos emelkedése következtében a gyapjúbehozatali költségek egyre nőnek. Ismételten előtérbe került a juhtenyésztés fejlesztésének fontossága. Év elején már kormányintézkedés is történt, ami segít a kialakult helyzeten. A megyében némileg kedvezőbb a kép, hiszen a mezőgazdasági termelésben a juhászat, illetve a területegységre jutó állomány 15—20 százalékkal meghaladja az országos átlagot. A kereslet egyre fokozódik a vágójuh iránt, az elmúlt évben a piacra került állomány 86 százalékát exportálták szűkebb pátriánkbői. Hiába fejlődött azonban a háború után ez az ágazat, s 1965-ben több mint háromszor annyi juhot tartottak Csongrád megyében, mint három évtizeddel korábban, az utóbbi négy esztendőben rohamosan csökkent mind az állami gazdaságokban, mind a termelőszövetkezetben az állomány, sőt az egyéni gazdaságokban is. 1968-ban összesen 212 ezret, az idén viszont 136 ezret tartottak a nagyüzemekben. A közös gazdaságokban nyilvánvalóan a nyereségre törekednek és a változó közgazdasági szabályozókhoz igazodva, rugalmasan módosítják a termelőszövetkezeti, állattenyésztés szerkezetét is. Az utóbbi esztendőkben több ágazatot fokozottabban támogattak, a juhészatról viszont megfeledkeztek. Az üzemekben a férőhelyek tovább romlottak, az ólak elavultak, a tartási technológia korszerűsítéséről szó sem lehetett, így aztán fokozatosan az elmúlt öt évben a juhászatok egyharmadát teljesen felszámolták. Pedig köztudott, hogy a Szeged környéki földeken Igen jól kiegészíti a mezőgazdasági termelést a juhtenyésztés, nem szólva a korábban országos hírt elért gazdaságokról, mint például a Pankotai Állami Gazdaság, a csongrádi Vörös Csillag Tsz, — ahol nem csak hagyományai vannak a juhtartásnak. hanem a jövedelmező gazdálkodás nélkülözhetetlen részévé fejlesztették. Az állománycsökkenéssel párhuzamosan koncentrálódott a nagyüzemi juhtartás, mert általában a kisebb állománnyal rendelkező mezőgazdasági üzemek szüntették meg a tenyésztést. A piaci igények is megváltoztak, gyors ütemben növekedeti a vágójuh-kereslet; és az üzemekben korábban a hagyományos gyapjútermelési irányú juhászatot fejlesztették. Gyors váltásra, az ágazat korszerűsítésére lett volna szükség, amit a több ízben végrehajtott árrendezések is serkentettek. A termelők jórésze kihasználva a pillanatnyi helyzetet, az intenzív fejlesztés helyett a tenyészállományt dobta piacra, és ezíel hosszú időre visszavetette az ágazat fejlődését. Je-v lenleg aztán a mezőgazdasági nagyüzemek önerőből nem képesek megvalósítani az elengedhetetlenül szükséges termelési irányváltást és a korszerűsítést. Jellemző adat. hogy 1968-ban 1309 tonna vágójuh került piacra, tavaly már csak 1042 tonna. Sajnos, a kedvezőtlen körülménye^: különösen érzékenyen érintették a kisüzemi gazdaságokat is. A megye juhállományának több mint egynegyede jelenleg még a kisüzemekben található. gyomanyokat figyelembe véve, a természeti adottságokat, különösen indokolt a juhtenyésztés. A földterület 14 százaléka rét és legelő, s ennek nagyobb része kizárólag csak birkalegelőként hasznosítható, és a korábbi években is az országos átlagnál nagyobb hányaddal szerepelt ez az ágazat a beviteli források között. Különösen a Duna—Tisza közötti homokhátság gyenge minőségű szikest legelőin lehet jelentős ágazattá fejlesztenie juhászatokat. A balástyai Móra Ferenc Termelőszövetkezet például ezekben az években tervszerűen alakítja és fejleszti állományát, mert még külterjes tartási viszonyok között is igen hasznos a „takarítóbrigád" szerepét betöltő állomány. Sajnos a szegcdi járásban levő termelőszövetkezetek csökkentették legnagyobb mértékben állományukat. Az utóbbi öt esztendőben 41ről 16-ra csökkent a juhtartó termelőszövetkezetek száma. Ugyanakkor az állomány alig több mint fele az 1968-as évinek. Napjainkban árkiegészítést kapnak a gazdaságok a juhtenyésztés termékei után. Bár a juhhodélyok nagyobb része korszerűtlen, szerfás épület. és az alapvető felszerelések hiányával is számolni kell, mégis remélhető, hogy a következő esztendőkben lényeges változás tapasztalható majd ebben az ágazatban ls. Ma már az új férőhelyek építése mellett, 30 százalékos beruházási ártámogatást vehetnek igénybe, a meglevő épületek korszerűsítéséhez. Ez sokban segíti a gazdálkodó közösségeket és a korszerűsítésre serkenti a kedvezőtlen adottságú üzemeket, azonban, hogy intenzívebben fejleszthessék juhászatukat, az új férőhelyek építését is szorgalmazni kellene. Mert az igazság az. hogy új férőhelyekre ezek a gazdaságok a szűkös anyagi lehetőségeik keretén belül önerőből nem nagyon áldozA Szeged környéki homok- hafnak. földeken a termelési haL t Pásztor Ferenc: Véletlenül katona 52. — Ott — bólint Rózsa. — Majd akkor, ha leszek plroskeresztes irgalmas nővér lókórházban. Te is hess! — felelt Zsanó és sikeresen végrehajtott egy elviselhető hátraarcot. Megvárta, amíg a két jövevény bekapcsolja a hálókörlet villanyait, s elölről kezdte a manőverezést. — No, tisztelt bagoly! Hesselsz, vagy kampecolsz? A bagoly felelt: — Huú! Huú! — Huhú neked nevelőszülőd, aki ringatott kőbölcsö. Hiszed, hogy leszek finom, ha. nem befogod pofád? — Huhú, huhú.., kuvik... kuvik... — röhögött a bagoly. Zsanó határozottan dühbe gerjedt, s percek alatt több kiló kavicsot dobált el az oszlopfőnek irányozva. Annyira kevés sikerrel, hogy a bagoly teljes biztonságban érezve magát, továbbra is csendháborító maradt. — Hussolsz? — kiáltott egy erélyeset Zsanó, és jobbik csizmájával nagyot rúgott az oszlop derekába. A fa koppant Lába sajgott, a bagoly maradt Most már elveszítette Zsanó is eddigi közmondásos nyugalmát. Egy lőszert csőbe tölt. Kissé hátrált a kerítés mellé. Az egyik vaskosabb oszlopon támasztékot talált. Célzott. Nem kellett elmondani, hogyan is kell csapott célgömbbel célozni. Tudta. Mintha a célgömb parányi csúcsán ülne a bagoly. — Bamm! — dörren a fegyver és a bagoly zuhanórepülésben pottyan a kerítés tövébe. Zsanó elégedetten süvít. Magában mondja: — Jelentem, nyugalomsértő meg van semmisülve. Lehet nyugodt alvás, akár tíz órát is egyszerre! % Alighogy kigondolta, rohant a napos: — Kapuőr! Mi történt? Jelentsen...! — Csak semmisítettem meg bagoly... Megtámadta őrs! É jelentette Zsanó és nyomban megjelentek a bejárati ajtóban az ingre-gatyára vetkőzött, de sisakban és fegyveresen kiözönlő harcosok. Tudták, hogy az „az" egy lövés azt jelenti: megtámadták az őrsöt. — Hová rohantok — nevetett Zsanó. — Gondoljátok, egy bagolynak kell riadó? Adtam neki egy szem ólom. holnap tömöm ki fürészporral. Indulás, lépés aludás! Még Kincses is sisakban jött. Nem festett tekintélyesen egy molinóban. Számára azonban ez egyáltalán nem jelentett gátlást. Pontosan olyan hangon rontott a hivatalos szolgálati közegnek, mintha még most is a régi laktanyában lennének. — Maga egy tökéletlen, maga egy félig elkészült emberimitátor. Van magának egy kis maradék sütnivalója? — No, no, Kincseském! Csak nyugi. Szabályzat írja, hogy legénység nyugalmára vigyázza őr! Vigyáztam? Igen! Ott van ellenseg! — határozottan intett Zsanó a kerítés tövéhez. — Mondja, mit gondol maga, minek néz engem? — kérdezte Kincses fenyegetően, hogy majdnem Zsanó orrát érte a sisakja széle. er Mit gondolok? — húzta a szót Zsanó, — Kincseském, jelentem, hogy honvédegyén mit gondol felettesről, azt nem kell közölni alattasnak, nincs benne szabályzatban. Ha mondanám, akkor én függelemen sértenék téged, pedig most is azért vagyok éjjeli, mert feketedek szabályosság nem tartás miatt. — Ha rajtam múlna, akkor főbérlete lenne a kóterban, ezt én mondom, Kincses szakaszvezető. — Azt meg én, hogy rajtam, ha múlna, akkor Kincseském, hogy is mondjam... no, szóval... — No. mondja csak. nyögje k! — Begített volna Kincses, mert érezte, hogy valami bent rekedt Zsanóban és nem is szívesen böki ki. — Jelentem, hogy nem — kapta össze magát Zsanó. — Inkább nem szólom egy szót sem. Alattas nem mond. Csak gondol. Az más. — Mondja nyugodtan ... Tiszthelyettesi szavam rá, hogy nem sértődök meg, és nem is fenyíttetem meg, ha rosszat gondol. Azzal a jellegzetesen félre tartott fejével úgy állt, mint a kétkedő gondolkodás kőbe faragott jelzőoszlopa. Pedig azon nem sokat kellett rágódnia, hogy pillanatnyilag mit kíván Kincsesnek. Azon sem. hogy minek tartja, mi módon ítéli. Pusztán azt mérlegelte ebben a zsanói tartásban, hogy lélektanilag alkalmas-e a pillanat az őszinteségi rohamra. Néhány elterelő mondat is gondolkodási időt jelent — Jobb nem szólok! Hinnéd Kincseském, hogy vagyok hálástalan nevelésért. Abban kiképzési laktanyában volt rosszabb ember is. a Lukács! Ám Kincses szilárd és makacs ember. Nem zavarta még a furcsa jelmez sem, a gatyához felbiggyesztett sisak, a hasig gombolt inghez a géppisztoly. Mindenképpen azt akarta tudni, mit gondol róla a régi beosztottja, vagyis — az ő akkori észjárása szerint — a volt katonája. (Folytatjuk^