Délmagyarország, 1973. november (63. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-20 / 271. szám

2 KEDD, 1973. NOVEMBER 2flL A törődés szobra Új típusú panelek A Nyékládházi MEZÖPANEL Vállalat új típusú — mezőgazdasági épületek összeállítására alkalmas — panelek gyártását kezdte meg. Ezek felhasználásával szarvasmarha-istállók alakíthatók ki, de építhetnek belőle más mezőgazdasági üzemi épületeket is. Képünkön: összeszerelik a panelek hőszigetelő rétegét lobban szolgálják a vásáriák érdekeit Előbbre lépeti a Szegedi ÁFÉSZ — Áruházat épít Tarjáéban Ainír /tléiff ic lcmni*t tm-vifTvasiatai merő munkájából fa Olvasóink előtt is ismert, hogy a szegedi fogyasztási szövetkezet vezetésében törés következett be s ez végül a szövetkezet volt elnökének lemondásához és távozásához vezetett. Érthetően nagy érdeklődés előzte meg az elmúlt kilenc hónap gazdasági eredményeiről számot adó tegnapi küldöttgyűlést. Az igazgatóság számadása arról győzte meg a résztvevőket, hogy a nehézségeken úrrá tudott lenni a szövetkezet, gazdasági eredményei lényegesen jobbak most, mint a tavalyiak voltak, tervüket sikerült teljesíteni. Árbevételük — 125 millió a tavalyi 110,7 millióval szemben — meghaladja a szövetkezetek megyei átlagát, bolti forgalmukkal pedig az azonos típusú szövetkezetek között a második helyen állnak. Éppen a bolti kereskedelem áll legközvetlenebb kapcsolatban a tagokkal és a körzet lakosságával, ez a változás tehát külön is figyelmet érdemel. A jobb és korszerűbb ellátás, az árukészletek rendszeres, folyamatos feltöltése, felújítása adja a kulcsot ehhez a fejlődéshez, de legalább enynyire fontos lépés volt az is, hogy a szövetkezet boltjaiban a nyitvatartási időt a vásárlók igényeihez igazították, bővítették az üzletek egy részét, és olyan vezetőket, dolgozókat foglalkoztattak ezekben az üzletekben, akik mindennapi munkájukkal, teljes igyekezetükkel segítették az előrelépést. A vendéglátó üzemág szintén szép eredményekkel dicsekedhet. A növekedést az itelforgalom emelkedése adia, az italfélék értékesítésének az aránya egészségesen csökkent. Alattamaradt viszont a várakozásnak a felvásárlás, pedig bővitésével — ezt állapította meg a beszámoló is — javítani lehetne a boltok kínálatát. A becslések szerint Szeged területén jó néhány vagon zöldséggyümölcs ment tönkre a kiskertekben, mert a felvásárló kereskedelem nem vette észre a kínálkozó alkalmat és a reá háruló feladatokat. A következő év tervjavaslatai már számításba vették a munka jobb megszervezését: duplájára emelték felvásárlási tervüket. A munka jobb megszervezése érdekében Mihályteleken, Röszkén, Gyálaréten, Baktóban és Újszegeden is új felvásárlótelep kezdi meg működését a tagság érdekei szerint. » A fogyasztási szövetkezet nyeresége több mint 1 millió forinttal emelkedett, elsősorban a megfontolt intézkedések hatására. A magasabb nyereséget úgy érték el, hogy közben a kereskedelem és felvásárlás árai közötti különbözetet — az árrés — jelentősen csökkent. A küldöttgyűlés megállapításai szerint javult a gazdálkodó ágazatokat kiszolgáló adminisztratív osztályok munkája is. Az utóbbi hónapokban — ez természetesen az egész szövetkezeti hálózatra értendő — előtérbe került az emberekkel való törődés, a jobb megbecsülés. Az elért eredmények mindenekelőtt a dolgozók többségének fáradságot nem ismerő munkájából fakadtak. Ragaszkodásukat bizonyították a szövetkezethez, ten•niakarásukat a szövetkezet megingott tekintélyének visszaállításáért. A következő év terveiben hálózatfejlesztések szerepelnek — új élelmiszerbolt és húsbolt épül Baktóban, az Erdélyi téren és a Közép fasoron, Mihályteleken preszszót terveznek az egyik italbolt átalakításával, Tarjánban pedig egy munkásszövetkezeti ÁBC áruházat, éttermet és presszót építenek. Az új áruház előreláthatóan 1975-ben kezdi meg működését. A szövetkezet nyereségét belső tartalékok föltárásával, a költségek csökkentésével igyekeznek tovább emelni. A tegnapi küldöttgyűlésen mutatták be a szövetkezet tagjainak az új gazdasági vezetőt, Dómján Józsefet, és az új szövetkezeti elnök választásának előkészítéséhez jelölő bizottság kezdte meg munkáját. Magyar-osztrák gazdasági együttműködés Dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter és dr. Josef Staribacher osztrák kereskedelem és iparügyi miniszter hétfőn délelőtt a Külkereskedelmi Minisztériumban aláírta a magyar— osztrák gazdasági, ipari és műszaki együttműködési vegyes bizottság második ülésének jegyzőkönyvét. Ebben megállapították, hogy az első ülésen elfogadott ajánlások végrehajtása kedvezően halad. A vegyes bizottság első ülése óta a magyar és osztrák vállalatok közötti kooperácios szerződések száma megkétszereződött, és eléri az ötvenet. v Baktai Gyula, a Külkereskedelmi Minisztérium osztályvezetője és dr. Friedrich Hillebrandt, az osztrák Kereskedelmi és Iparügyi Minisztérium miniszteri tanácsosa ugyancsak hétfőn írta alá az árucsere-forgalmi vegyes bizottsági tárgyalások jegyzőkönyvét. Igen, igen — mondja ismerősöm —, nagyon szépek ezek az elvek a családról, az anyaság megbecsüléséről, a gyermekkultuszról, meg aztán szép summát is föltett rá a társadalom. Ez mind igaz, de hogyan tudjátok mindezt szemléletté tenni a munkahelyeken? A szép családi élethez sok minden kell, hogy mást ne mondjak, lakás. Meg gyermekintézmények, óvoda mindenképpen, mégha igénybe veszi is valaki a segélyt. Szó ami szó, ott helyben nem tudtam teljesen eloszlatni kétkedését. De biztos voltam benne, hogy az üzemekben. gyárakban hozzám hasonlóan keresik most a választ, a méltó feleletet a kommunisták. Hisz a véleményalkotást, a szemléletet ők tudják legjobban alakítani, az ő szavukra figyelnek, az ő példájukra adnak legtöbbet a pártonkívüliek. Mit tehet a közösség? így jutottam — ezúttal nem lapcsinálás ürügyén — a Szegedi Nyomdába. Kókai Gyulával, a párttitkárral mindjárt a legnehezebbre tértünk rá: a lakáskérdésre. Hogyan, s miképpen segít a vállalat az otthonteremtésben, mit tehet azért a kollektíva, hogy legyen hova születni az új magyar állampolgároknak? S miként ösztönzik ezt a támogatást a párttagok? — Itt van például a munkáslakás-építési akció. A szociálpolitikai kedvezmény két gyerek után 60 ezer forint, s a munkás, a művezető még ugyanennyit kaphat áz államtól. Mi, kommunisták, a gazdasági vezetés különféle posztjain munkálkodó elvtársainkkal együtt, kezdettől azt az álláspontot képviseltük: élni kell ezzel a lehetőséggel, tegyük meg mi is a tőlünk telhetőt. Sok agitációra itt nem is volt szükség, Szegeden négy lakásvásárlására jelentettük be igényünket, s még Hódmezővásárhelyen is segítünk lakást venni egy ottani dolgpzónknak. Kétszázezer forint. Ennyivel nyitott idén OTP-számlát a vállalat, s ezt jövőre további 50 ezerrel fogiák növelni. Az úgynevezett F-alapból, vagyis a fejlesztést szolgáló összegből. A részesedési alap terhére már korábban is adtak kölcsönt a rászorulóknak. Voltak, akik tanácsi kiutalással kaptak lakást, vagy szövetkezetihez jutottak — a 10 ezer forintos kamatmeni tes vállalati kölcsön nagyon jól jött nekik. Többjüknek költözködési segélyt is adott a kollektíva. Egy géptermi fiatalasszony — egyedülálló anya, két gyerekkel —, egy gépszedő, szintén két gyerekkel, egy másik család, akik — egy gyermekük is van — közös szobában laktak eddig a nagymamával. Hát bizony, mit szépítsük, eddig többnyire meg kellett szenvedni azért az örömért, hogy új lakáshoz jut a család. Egy fiatal monószedő idén már jobb helyzetbe került. Ütban van a gyerek, de megvan már a lakás is, tehát készen fogadhatják a trónörököst. Feltárták az üveghutát Az egykor híres bakonyi üveghuták közül feltárták a németbányai üveghuta maradványalt. Az ásatás során, két méter mélységű égett rétegek között, a 18. században működött huta különböző szerszámai és terméktöredékei kerültek felszínre, köztük tégelytöredékek, különböző színes, bordás poharak és gyógyszeres üvegek. Nem kerülhetjük meg a kényes kérdést: mikorra tudják utolérni magukat a lakáskérdésben a nyomdászok? Vagyishogy mindenütt legalább hasonló készenlétben várhassák a gyermekeket, lehetőleg már fiatal házasként. Erre vonatkozólag nem festenek ábrándképeket senki elé a kommunisták. Hisz az nem volna reális. Sok olyan 30 éven aluli fiatallal kell számolni — ideértve már az ipari tanulókat is — akik a következő években lakást is igényelnek majd a családalapításhoz. Itt a jósolgatásnak nincs helye. Annál több a reális megállapításnak: csak abból lehet valami, amit megtermelünk. S természetesen fontos az előtakarékosság, az okos beosztásra való nevelés, az egyéni elbeszélgetések a fiatalokkal. Így és csak így lehet összehozni egy otthon tégláit Idén is, noha év közben hullámzó volt a teljesítés, szeptember végére a szervezési intézkedések nyomán, a szocialista brigádok szorgalma révén 102 százalékra tornászták föl az eredményt. Igaz, nagyon feszített az utolsó negyedévi munka, de most már biztos a jó évzárás — amiből megteremthetik a lakásépítési támogatás bázisát is . A dolgok így függnek össze — mondják a szép könyv műhelyében, s ez jó agitációs alap is. Áz apróságokért Horváth Margit, a pártvezetőség nőfelelőse, és Zalahegyi Lajosné, a vezetőség tagja, a vállalat személyzetise sok mindent elmondanak arról a szisztematikus gondoskodásról, amiüel a nőket, anyákat segítik. Nem csodálható, hogy először is a népesedéspolitikai intézkedések kerülnek szóba. — Nagyon jó visszhangja van — mondja a nőfelelős. — Mindenki beszél róla, számolgatnak, és értékelik az állam nagy anyagi áldozatát Volt, aki 74-re jött volna vissza, most szólt, hogy meghosszabbítja a gyermekgondozásit. Űgy lehet, egy másik baba is születik közben. — Épp a napokban járt benn egy fiatal anya, fizetés nélküli szabadságon van a beteg gyerek mellett. Na, azt mondja, jövőre ez is megszűnik, hál' istennek, 60 napot kapok, nem lesz külön ráfizetés egy torokgyulladás. Hárman vagy négyen most is fizetés nélkülin vannak — meséli Zalahegyiné. — Nagyon jó, hogy erre is gondoltak a határozatban. Hálás és szép feladatnak érzik a rájuk háruló tennivalókat. Mondják, hogy a szocialista brigádok is így vannak ezzel. Idén már 150 ezer forintot áldozott gyermekintézményekre a vállalat, nekik ugyanis nincs bölcsődéjük-óvodájuk, de a belépőt igyekeznek megfizetni a kis nyomdászcsemetéknek. Aminthogy az óvodák patronálásában is jeleskednek a hármas jelszó brigádjai. A lakás, a gyermekintézmény; az egyedülálló anyák, a sokgyermekesek támogatása, tanácskozás a segélyes asszonyokkal, s a 13 havi „segély", amelyet minden GYES-en levő megkap — ezek a főbb szálai az anyákat körülvevő sokrétű gondoskodásnak. Azok a nők, akiknek 3 évesnél kisebb gyermekük van, csak első műszakban dolgozhatnak. S lebetne még sorolni a figyelmességeket, de hát ez úgyis pontosan megvan az intézkedési tervben, be is tartják, sőt, túlteljesítik. Talán azért, mert ez nem afféle hivatalos szeretet, eszükkel és szívükkel egyaránt értik-érzik a nyomda kommunistái: mit kell tenniök. S olyan segítőik vannak ebben a pártonkívüliek között is, mint Érdi Gáborné, a Vöröskereszt családvédelmi felelőse. A fiatalasszony — maga is egy gyermek anyja — családos gondjának, őrömének alapos ismerője. Egy „legenda" nyomában A kábelgyér legendája egy hír nyomán keletkezett. — Hallottad, 30 lakást vesznek — mondogatták más üzemekben egymásnak az emberek, mikor a munkáslakás-akció szóba került. A legenda nyomában jutottaméi, a csúcsvezetőség titkárához. — Mi ezt kezdettől nagyon komolyan vettük — mondja Oskó Lajosné —, s őszintén szólva, volt egy kis lépéselőnyünk is a többiekhez képest Ugyanis már előtte is tárgyaltunk a lakáskérdésről Pesten, a Kábelművek központjában: több kellene, mint a kamatmentes kölcsön. Akkor ígérték meg a vállalat vezetői az egymillió forintos támogatást. Ügy látszik, jól hallottam. 1 millió forint; mindenképpen annyi. — örültünk nagyon a pénznek, a szakszervezeti bizalmiak összegyűjtötték az igényeket, 92 neves lista készült. A gazdasági vezetőkből, a párt, a szakszervezet és a KISZ képviselőiből társadalmi bizottságot alkottunk, megnézték még a helyszínen is, ki, milyen körülmények közt lakik — így alakult ki 31 családból q névsor élcsoportja. A legrászorultabbak. a többgyerekesek, a legrosszabb szociális helyzetűek. A munkáslakás-akció idén négy lakást juttatott a kábelgyáriaknak, ígéretet kaptak, hogy jövőre a többi 27 család is beköltözhet. — Azt mondják a dolgozóink: már az is nagyszerű érzés tudni, hogy egy éven belül meglesz az otthon — folytatja Oskóné, s mint természetes tényt közli azt is: a bölcsődére-óvodára ugyancsak egymillió forintot áldoz a vállalat. Ezenkívül 17 apróság a szomszédos gyufagyárban kap helyet —jegyenként 25 ezer 500 forintot fizet értük évről évre az MKM a Gyufaipari Vállalatnak. A többi gyereknek a város különféle óvodáiban, bölcsődéiben biztosítanak helyet a szép summából. Egyébként nincs semmiféle legenda az ügy mögött. Csak az, hogy a kábelgyáriak derék, szorgalmas emberek, jól dolgoztak tavaly is, idén is, úgy mondhatnánk: anyagi hátteret adnak a vállalati segítséghez. Csak az, hogy a kommunisták politikai fontosságához mérten foglalkoztak, s foglalkoznak is a dolgozók lakáshelyzetével. S nyilván az se legenda, hogy folytatása lesz a segítségnek, s a többi 61 igénylő is lakáshoz jut a következő években. Valaki azt mondta egy munkáslakás átadásakor, a nyáron: olyan ez, mint a törődés szobra. A kábelben 31 ilyen „szobrot" készítenek — a gondoskodás, a családkultusz „kiállítására". A nyomdászok is igyekszenek annyit kiállítani, amennyire egy kisebb vállalat képes. Azoknál a vállalatoknál, ahol eddig nem így pártolták ezt a művészetet — tanulni kell tőlük. Simái Mihály