Délmagyarország, 1973. november (63. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-17 / 269. szám

3 SZOMBAT, 1973. NOVEMBER 17. Munkásőrparkotf Sallai— Fürst szobrot avattak Pest, Buda és Óbuda egyesítése 100. évfordulójának kiemelkedő eseménye volt a Munkásőr-park felavatása tegnap, pénteken, a budapesti, XIII. kerületbea Az ünnepség színhelyét, a Gyöngyösi teret a pihenőhely építőiről Munkásőrparknak nevezték el. A budapesti és az algy alföldi munkásőrök nagy tábora még korábban felajánlotta, hogy a centenárium tiszteletére széles körű társadalmi összefogással pihenőparkot épít a forradalmi hiunkásmozgalom kerületében, Angyalföldön, a gyárak közötti téren. A Munkásőr-parkban állítottak emléket Sallai Imrének és Fürst Sándornak, a Kommunisták Magyarországi Pártja kiemelkedő harcosainak. A mártírhalált halt két kommunista embernagyságú bronzszobrát Farkas Aladái szobrászművész formálta meg. Az ünnepségen Ruzsbatz. ky László, a munkásőrség budapesti parancsnoka mondott beszédet. (MTI) Vízügyi szocialista brigádvezetők tanácskozása Tegnap, pénteken délelőtt az Alsótiszavidéki Vízügyi igazgatóság gazdasági, szakszervezeti és KlSZ-szervezete vezetősége tanácskozást rendezett az igazgatóság szocialista brigádvezetöinek és újítóinak részvételével Szegeden, az ATI VÍZIG művelődési termében. Kilencven szocialista brigádvezető közel ezer brigádtagot képviselt, s mintegy 20 többszörös újító vett részt a tanácskozáson. A résztvevőket Simády Béla igazgató köszöntötte, majd Kardos Imre igazgatóhelyettes, főmérnök értékelte az újítási tevékenységet az igazgatóság egész területén. Dr. Kovács Gábor termelési igazgatóhelyettes a szocialista munkaversenyről és a brigádmozgalom eredményeiről számolt be. Játszani jó! Közös célért - összefogva JÉ úton a szövetkezeti élet Néhány évvel ezelőtt többször szólt a sajtó, arról: „reprezentál a téeszelnök, már megint szórja a pénzt, mindegy neki, külföldi vagy honi polgár látogat a közös gazdaság házatájára, fürdeti tejben-vajban, italban". Mitagadás, néhány gazdaközösségben elszaladt a ló a vezetőkkel, meg se tudták később zabolázni. Ám a kóros tünet nem volt általános. Azóta napirenden a téma: a szövetkezeti élet tisztasága. A magyar mezőgazdasági nagyüzemeknek éppen az az egyik sajátossága, és a szövetkezeti eszme azért példa az egész világon, mert nemcsak a korszerű termelés feltételeinek megteremtésére törekednek szakadatlanul, hanem a kollektív gazdálkodás, boldogulás tisztaságára, belső demokratizmusának növelésére is. Ezek nélkül történelmi szerepüknek nem tudnának megfelelni, annak, hogy évről évre szebb eredményeket érnek el. a szarvasmarha-állomány 50— 51 százalékát, a sertésállomány 30 százalékát adják, idén búzából 34,7 mázsát arattak hektáronként, kukoricából 40 mázsát, törtek országos átlagban. Az is vitathatatlan — a problémák ellenére —, hogy a kertészeti termelésben kezdik utolérni magukat, bár a zöldséggyümölcstermesztés és "fogyasztás összhangja nehezen teremthető meg. Oj tartalmú, nagyüzemi keretek alakultak ki, amelyekben a műszaki-technikai forradalom, a biológiai, a kemizálási változások, újdonságok, az új módszerek együtt és egyszerre hatnak a szellemi tőkével. Köztudott hogy üzemi szinten korlátai vannak a beruházásnak, ezért a tájba illeszkedő mezőgazdasági nagyüzemek közötti együttműködés előtérbe kerül a jövőben. Ugyanis napjainkban az együttműködés eszköz a hatékonyabb gazdálkodásra. Híven bizonyítja ezt a népszerűvé vált termelési rendszerek hódítása, elterjedése, a szellemi tőke gyors áramlása, mert ahol megfelelő szakgárda képződött, ott a termelési eredmények az elmúlj; időszakban megkétszereződtek. S elsősorban ezeknek a termelőszövetkezeteknek jó a kondíciója. * Az ember, aki irányítja a különböző termelési folyamatokat, egyben önmagát is „megjavítja", állandóan bővíti ismeretét tudását. 1962 —72 között több tízezer szakembert adtak az egyetemek, szakiskolák a mezőgazdaságnak, de az igény változatlanul nagy, a továbbképzés intenzív, a fiatalokban való befektetés a legfontosabb, és a legszebb beruházás. Ez — sok mással — egyben a szövetkezeti élet további tisztaságának a szavatossága is. A szövekezeti mozgalomban is volt néhány túlkapás, így a cikk elején meggondolatlan reprezentáció, de idejében szabályozták, meg sem közelíti az állami vállalatok reprezentációs költségét. Tapasztalható volj az is, hogy jó néhány szövetkezeti elnök annak jelszavával; „a szövetkezetemet képviselem" — különböző testületekben vállalt és töltött be tisztséget, megfelelő tiszteletdíjért. Ezt is szabályozták. Nem vehet fel ezek után többet mindennemű effajta munkáért egy havi fizetésénei, amit egy évben egy alkalommal jutalomként kaphat. * A szövetkezeti élet, tisztasága, a szövetkezeti tagság legfőbb záloga. A csaknem három évtizedes szövetkezeti mozgalomban ez is vitte mindig előre a fejlődést, s ez a továbbiaknak is az egyik mozgatórugója. Becsületes munkáért igen tisztes megélhetést garantálnak ma már a mezőgazdasági nagyüzemek, s a fokozódó gazdálkodási versenyben éppen a tagság közös akarata, a szövetkezeti mozgalom tisztasága, az egyik döntő előrevivő. Jó úton járnak. Sz. Lukács Imre A beleszólás — a segítés eszköze. Hosszú ideje igyekszünk elfogadtatni ezt az álláspontot, az élet minden területén, így a gazdálkodásban is. Persze, minden esetben kettő kell a beleszóláshoz: aki mond valamit, és aki meghallgatja. Nyilvánvaló, hogy a kommunisták gazdaságszervező és ellenőrző tevékenysége is csak úgy lehet eredményes: ha nemcsak hogy nem veszik okvetetlenkedésnek, de igénylik is szavukat, véleményüket a legfontosabb kérdésekben. Ha a párttagtól a bizalmin át, az alapszervezeti titkárig mindenkinek megvan a maga jó partneri kapcsolata. c Életrevaló kezdeményezés — Erre törekszünk mi is — mondja Bódis József, a konzervgyári pártcsúcsvezetőség titkára — s vannak is szép eredményeink az együttdolgozásban. Korábban létrehoztunk egy termelési aktívahálózatot. Minden egyes üzem, osztály vagy részleg területén megbízást kapott egy párttag termelési tevékenység segítésére, ellenőrzésére. Ami igaz, igaz; ez még elég döcögősen megy, amolyan érési állapot a mostani. Nyilván a megbízottak aktivitásán is múlik, hogy észrevétessék magukat. Azt már megállapítottuk, hogy jó a kezdeményezés — szervezett keretet biztosít ehhez a munkához. Jelentéseket kérünk, és kapunk az aktivistáktól, naplót vezetnek tapasztalataikról. Amennyiben az adott terület gazdasági vezetőivel együttműködve ki tudják küszöbölni a termelést gátló tényezőket, már csak a megtett intézkedésről kap jelentést az alapszervezeti titkár, a csúcsvezetőség. Ha nem sikerül, kérik a párttitkár vagy a gazdaságpolitikai felelős segítségét. íme, egy életrevaló kezdeményezés. Igaz, a gyárban is Fö.dközelben az „évszázad üstököse" Az üstökösök az égbolt leglátványosabb jelenségei közé tartoznak. Igen kicsiny tömegű égitestek, hosszuk mégis több százmillió kilométer. Három jól elkülöníthető részből állnak, melyek közül a mag hordozza magában a tömeg legnagyobb részét; átmérője több száz métertől néhányszor tíz kilométer lehet. Anyaga jégbe, valamint különböző — az alacsony hőmérséklet következtében megszilárdult — gázokba fagyott kőzetdarabok együttese, mely kőzetcsoport egyes tudósok szerint laza meteorhalmaznak tekinthető. A magot egy ritkább gázburok, a kóma veszi körül, amely apró nyúlványokat bocsát ki magából — innen származik az üstökös régi elnevezése: kométa, ami magyarul „hajas csillagot" jelent. A kóma és a mag együtt az üstökös fejét alkotja, és az innen kilövellt gázsugarak a legnagyobb kiterjedésű és egyben legritkább csóvát képezik. Ezeknek a különleges vándoroknak a legtöbbje elnyújtott ellipszis pályán kering a Nap körül, de előfordulnak olyanok is, melyek közelebb kerülve egy-egy bolygóhoz, annak tömegvonzásának hatására módosult pályán elhagyják a Naprendszert. Évszázadokkal ezelőtti babonás hiedelmek azt hirdették, hogy az üstökösök az ég olyan vándorai, melyek szabályos időközökben tűnnek fel, mint a háborúk, járványok, tűzvészek hírnökei. Ma már tudjuk, hogy az üstökösök is éppúgy, mint a többi égitestek az égi me chanika törvényei szerint mozognak, pályájuk előre meghatározható, és megjelenésük nincs kapcsolatban természeti és társadalmi katasztrófákkaL Ez év márciusában a hamburg-bergedorfi csillagvizsgálóban dr. Lubos Kohutek egy új üstököst fedezett fel. A csillagászati számítások szerint, az égitest 1973. december végére megközelíti a Napot és a Földhöz is közel lévén feltűnően szép látványt nyújt majd az égbolton. Már most novemberben is látható napkelte előtt délkeleten a Holló (Corvus) csillagkép fölött, januárban pedig napnyugta után a Nyilas (Sagittarius) csillagképben a délnyugati égen. Legnagyobb fényességét december 24-e körül éri el. Fröhlich András, a Szegedi Csillagvizsgáló vezetője mégjobban meg kell tölteni élettel, hogy kiaknázzák a benne rejlő lehetőségeket. A pártszervezetnek annál fontosabb ez, mert hatalmas szervezet a konzervgyár, sok üzemrészből áll. S igen változó a kommunisták aránya az egyes üzemekben. A téemkában például, mint Vajner Lajos alapszervezeti párttitkár elmondja, 21 a párttagok száma. Egyes részlegekben viszont csak 2—3. Tehát az élet hozta magával azt az igényt is, hogy az ott munkálkodó kommunisták még több figyelmet szenteljenek a termelés, a szervezés konkrét feladatainak. Emellett, mint a párttitkár mondja, a fenti megoszlási arány meghatározza a pártépítés irányát is. A segítés eszköze A gazdasági vezetők és a pártszervezet egymáshoz való viszonya mindig nagyon fontos egy gyár életében. Például annak elfogadása, hogy a beszámoltatás — mint a beleszólás egy válfaja — szintén a segítés eszköze. A beszámolók rendszeresek a konzervgyárban, és eredményesek is — mint a tájékoztatás-tájékozódás fórumai. De van még, aminek érlelődnie kell, aminek jobban érvényt kell szerezni. Az osztályértekezletekre — az igazgató és a pártcsűcsvezetőség közös határozata értelmében — ugyanis meg kell hívni az alapszervezeti titkárokat is. — Erről még elég gyak-, ran megfeledkeznek — állapítja meg Bódis József. Kifejti, miért jött létre a határozat: az ott elhangzottakat a titkárnak tudnia kell, hogy tovább adhassa, hogy segítséget nyújtson a gazdasági vezetőknek, hogy a tények, adatok ismeretében érvelhessenek a helyes döntések mellett. Nem presztízs dolga ez — a konzervgyári párttitkároknak nincs szükségük valamiféle tekintélyvédelemre. Tudatos együttműködésre viszont mindkét félnek szüksége van. S természetesen az egész munkásközösség érdeke, itt1 is és máshol is, hogy mind következetesebben érvényesüljön a pártirányítás. Ennek elveit pontosan meghatározták, magasabb szinten már teljes a megvalósítás is — most a többi lépcsőfokon is erre törekszenek a konzervgyári kommunisták. „Ha valaki csak annyi! mond..." Oláh Jánosné, a kettes számú alapszervezet termelési felelőse, egyben az üzem- és munkaszervezési csoport vezetője is. Szerencsés egybeesés ez — jól is kamatoztatja munkálkodásában. — Nálunk tizenkét termelési aktivista van — mondja —, sok mindent szóvá tesznek, a legtöbb esetben munkaszervezési kérdéseket. Javaslatokat tesznek a jobbításra is. Most egyébként — mivel a Dolgozz Hibátlanul munkarendszer bevezetésére készülünk — ez a tevékenység összekapcsolódik a DH-hibajelzőlapok kitöltésével. Ebbe az aktivisták mellett bekapcsolódnak a szocialista brigádok is. A hiba leírása. A hiba vagy veszteség oka, hatása. A dolgozó javaslata a megszüntetésre. A hiba elhárítására tett intézkedések — ilyen "ubrikák találhatók a DH-lapokon. S egyre több ilyen kitöltött lap gyűlik össze — mutatva, hogy célja, értelme van a segítőkész beleszólásnak. A segítőkész jelző hangsúlyos. — Én bizony nem szeretem, ha valaki csak annyit mond: ez vagy az nem jó, viszont nem teszi hozzá: hogyan lehetne jobb, nem is próbál kieszelni semmit a javításra, ésszerűsítésre — vélekedik Lévai Ferencné, az egyik aktivista, ö találkozik talán a legtöbb hibával, hisz technológiai csoportvezetőként igen sokat jár-kel az üzemben, a kezdeti nehézségektől a gyártás bejáratásáig mindent figyelemmel kísér. — Sok hibát nem is írok be a füzetbe — mondja —, mert minek irkálni, van nekem szám isi fő, hogy mielőbb intézkedés szülessen. Kölcsönös megbecsüléssel Arról beszélgetünk, hogy a maga helyén mindenkinek van valami többlettudása, amire a kollektívának szüksége van. Ez akkor világosodott meg legjobban, mikor — a nyári szezonban — az alkalmazottak is ,bementek a gyártásba". — Nem is árt időnként a gyártóvonalat kipróbálni — mondja mosolyogva —, hogy valóban jó-e, rendben van-e minden, így „belülről" más megítélni. A technológuscsoport „nem fél a munkától, mégis, a fizikai dolgozók tisztelete erősödött bennünk ezekben a napokban. Egy munkás, egy technológus, így dolgoztunk egymás mellett, s szörnyen szégyeltük volna, ha nem csináljuk meg mi is ugyanazt, mint a társaink. — Mi ismertük ezeket a gépeket — folytatja cigarettára gyújtva —, mégis sok mindent, fogást, fortélyt el kellett tanulnunk tőlük. Szívesen segítettek. Akkor éreztük át jobban azt is, milyen nehéz egyszerre többfelé figyelni a gépek mellett, milyen összehangoltan kell dolgozni. Az ilyesmi csak növeli a kollektív szellemet S a hibakereső kedvet is fokozza." Kis rózsaszín füzet, rajta a név: dr. Lévai Ferencné. Jogi doktorátusa van a csinos, lelkes fiatalasszonynak. A füzetben gyöngybetűkkel egy sor bejegyzés, intézkedés. Az egyes számú pártalapszervezetben Kőhegyi Árpád a gazdaságpolitikai felelős. — Néha bizony nehéz öszszehívni mind a 31 aktivistát — mondja. — Három műszak esetében különösen. De szükség szerint összejövünk, néha gyakrabban, ha több a tennivaló, s akkor együtt beszéljük meg a tapasztalatokat. A termelési aktivisták munkálkodására nagy szükség van ebben a negyedévben is. S nyilván a továbbiakban még inkább kialakul munkájuk ritmusa, még jobb lesz együttműködésük a gazdasági irányítókkal. Korántsem arról van szó, hogy valaki is „pápább akarna lenni a pápánál". Teljes áttekintésük nyilván a magasabb szintű gazdasági vezetőknek van, döntéseikért a személyes felelősséget ők vállalják. De, hogy a döntések megalapozásához, majd végrehajtásához nagyon sok segítséget adhat a pártszervezet, arra jó példa a konzervgyáriaké. S még sok tartalék van ebben a tevékenységben. Simái Mihály )