Délmagyarország, 1973. november (63. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-16 / 268. szám

Hh VILÁG PROLETÁRIAI, EGYESÜLJETEK! DÉLMAGYARORSZÁG 61. évfolyam 268. szám 1973. november t6., péntek Ára: 80 fillér ) Város r • mi r es ifjúság Érték-e a találmány, ha a feltaláló megtartja ma­gának? A tudás, ha birto­kosa nem adja át mások­nak? A vers és a szobor, ha nincs útja mindenkihez? Nincs tevékenység önma­gáért és önmagunkért. Al­kotás és tett csak emberek közösségében lehetséges, ér­téke valamennyiünké — ez a célja és értelme. Ez a törvény akkor is él, ha mindennapjainkban, amíg tesszük dolgainkat, keve­set gondolunk rá. A város díjat alapított. Díjat? „Csak" keresték és megtalálták egyféle kife­jezését annak, hogy ért­jük és érezzük a törvény létét. Ez a gesztus nem az első, nem az utolsó, most mégis beszédesebb és jel­lemzőbb, mint máskor. „Az Ifjúság Szegedért" — ol­vassuk Asszonyi Tamás szobrászművész plakettjén, amelyet a város tanácsa és ifjúsági szervezete tegnap először adományozott olyan fiataloknak, „akik a techni­ka, a közéleti tevékenység, a tanulás, a tudomány, a sport és a művészetek te­rületén kimagasló eredmé­nyeket ernek el". Ez a pla­kettátadás valahogy meg­vidámítja az embert. Mert arról szól többek között, I hogy szűkebb együttesünk, | egy város emberi közös­sége folytonosan-folyamato­san új energiákkal töltő­dik, hogy tagjai nemcsak elfogadják, hanem igény­i lik, értelmét és értékét meglátják közös gazdagodá­suknak; hogy olyan élet­korban, amikor alkotó energiákkal leginkább te- • lített az ember, tettvágyá­nak alig van határa, szép egybefonódásban, óriás erő­vel munkál benne az „élni és használni" tudata vagy ösztöne — megértik, biz­tatják, értékelik. Megvi­dámító dolog, hogy az if­júi erők kibontakoztatásá­nak tere van a városban, ahol élünk, megnyugtató, hogy vannak, akik élnek a lehetőséggel, és üj munká­ra serkentő, hogy tudato­sulhat mindennek az értel­me. S. E. * „Az Ifjúság Szegedért"­piakettet a KTSZ S-eged vá- ! rosi küldöttértekezletén ad­ták át. A tegnap tartott küldöttértekezletről tudósí­tásunk a 3. oldalon. Egyiptomi-izfóeli hadifogolycsere Mohammed Gamazi egyiptomi és Aharon Jariv izraeli tábornok a hadifogolycserét szabályozó megállapodás aláírása után Losonczi Pál Ghánában Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke csütörtökön befejezte hivatalos, baráti látogatását a Nigériai Szö­vetségi Köztársaságban és tovább utazott afrikai láto­gató körútja következő állo­mására, a Ghánai Köztársa­ságba. Losonczi Páif Accra repü­lőterén Ignatius Kuti Ache­ampong ezredes, ghánai el­nök fogadta. A gépből kilé­pő Losonczi Pált 21 ágyúlö­vés köszöntötte. Csütörtökön este Acheam­pong elnök díszvacsorát adott Losonczi Pál tiszteleté­re. Háromnapos huzavona és újabb feszültség után csü­törtökön végre megkezdő­dött a közel-keleti tűzszüne­tet megerősítő egyiptomi— izraeli megállapodás végre­hajtása. A nemzetközi Vö­röskereszt bérelt repülőgé. pein psszesen 250 sebesült egyiptomi és 26 sebesült iz­raeli hadifogoly térhetett vissza hazájába. Ezzel egy­idejűleg — mint az ENSZ szóvivője Kairóban bejelen­tette — az izraeli csapatok átadták a Kairót Szuezzel összekötő országú?, két ellen­őrző pontjának felügyeletét QZ ENSZ békefenntartó had­erőinek. Rövidesen áthaladt aa első segélyszállítmány, amely Szuez városába vitt élelmiszert, gyógyszert, vi­zet ®s más fontos utánpót­lást. A nap folyamán újabb fconvojok is végighaladtak az úton. az izraeliek azon­ban továbbra is csak az ENSZ felségjelével ellátott gépkocsikat és az ENSZ al­kalmazottait bocsátják be Szuez városába. A délelőtt folyamán a 101-es kilométerkőnél újabb tanácskozást tartott a hat­pontos megállapodás végre­hajtásának további teendői­ről Gamazi egyiptomi és Jariv izraeli tábornok. Az ENSZ-katonák sátrában le­(Folytatás a 2. oldalon.) Tudományos Nemes Dezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, az MSZMP Központi Bi­zottsága Politikai Főiskolá­jának rektora nyitotta meg csütörtökön a Párttörténeti Intézetben a munkásmoz­galom-történetírás eredmé­nyeiről és időszerű felada­tairól rendezett tudományos ülésszakot, A hazai törté/ nettudományí intézetek, a fő­iskolák és az egyetemek tör­ténelmi tanszékeinek tudo­mányos munkatársai részvé­telével megtartott tudomá­nyos ülésszakon egyúttal a Párttörténeti Intézet meg­alakulásának 25. évforduló­járól is megemlékeztek. A megnyitó után Vass Henrik, a Párttörténeti Inté­zet igazgatója .,Munkásmoz­galom-történet és a szocia­lista tudatformálás" cím­mel tartotta vitaindító elő­adását. Az előadás után korreferátumok következtek. Uj • I üzem re sz Üj telephelyen — a Fonógyári úton, az ipari övezetben — rendezkedett be a Szegedi Építő Szövetkezet asztalos­részlege, 440 négyzetméter alapterületű panelépületben. Az új üzemrész kialakítására közel 2 millió forintot fordítot­tak és több mint százezer forint értékben vásároltak mo­dern gépeket is. Rózsa Dezső részlegvezető bemutatta gép­üzemüket és asztalosműhelyüket, a hozzájuk tartozó szo­ciális létesítményeket: öltözőt, mosdót, ebédlőt. Most már csak egy problémájuk van: nincs elégséges szakmunkásuk. _ , -JT / A Somogyi könyvtárnak új típusú könyvállványokat álli­Dolgozik a körfűrész tanak össze Társadalmi összefogással: Könny űszerkc zefes óvodák épülnek Kettős magyarázatot adott Ács Zoltán, a járási műve­lődésügyi osztály vezetője arra a kérdésre, miért nőtt meg ugrásszerűen — kivétel nélkül minden községben — az érdeklődés a óvodák iránt. Egyre több az olyan csa­lád — mondotta —, ahol mindkét szülő dolgozik, in­tézményesen gondoskodnunk kell t.ehát a gyermekek elhe­lyezéséről. A másik indok ennél is nyomósabb, min­denképpen oda kell figyel­nünk rá. Elemi erővel je­lentkezik az az igény, hogy az iskolai előkészítés funk­cióját betöltő óvodába lehe­tőleg minden gyerek bejut­hasson. Az elemi erővel jelentke­ző igényre hozzunk föl két példát. Tizenegy társadalmi szervezet összefogásával ala­kították át az előző években Zsombó „öreg iskoláját" óvodává úgy, hogy a kezde­ti lépéseknél a fenntartáshoz is hozzájárultak a szülők. Csak később „szentesítették" a falu megfontolt lépését központi béralappal. Arról már lapunk hasábjain is beszámoltunk, hogy Röszkén, a kancsalszéli iskolában — ugyancsak társadalmi össze­fogással — kezdte meg mű­ködését a járás első, azóta is egyetlen tanyai óvodája. Mindenképpen figyelmet ér­demel az az igyekezet, ame­lyet a többi községben is tapasztalhatunk: messzi ta­nyákról is beviszik a szülők naponként gyermekeiket a falu óvodájába, és értük mennek este. Az esetek több­ségében később ahhoz is ragaszkodnak, hogy gyerme­kük bent kezdhesse meg is­kolai éveit a központi isko­lában. Négy községünkben mind­máig csak idényóvoda mű­ködhetett — mondta az osz­tályvezető —, első fölada­tunk tehát, hogy itt óvodát építsünk. Csengelén most épül egy — a könnyűszerke­zetes megoldást választot­ták —, és a tervek szerint január elsejétől mar meg­nyithatja kapuit. Ópuszta­szer is ezt az utat járja, már megkezdték az új épület elemeinek a szállítását. Do­maszéken az iskola és az óvoda együtt jelent gondot, először az iskolaépítés mel­lett döntöttek; a negyedik községben, Dócon pedig to­vábbra is az időszakosan működő óvodával kell be­érniük a gyermekeknek. Előrelépésre természetesen nem csupán ebben a négy községben van szükség. A nevelési programot teljesí­teni tudó óvodákat — az osztott rendszerű eket — könnyű összeszámolnunk, mindössze Kisteleken és Mórahalmon működik ilyen. Most az a törekvés — közsé­geink többel nem tudnának megbirkózni —, hogy leg­alább részben osztotta, két­csoportossá szervezzék át ezeket is. A községek zömé­ben ez a változás várhatóan egy-két év alatt lezajlik. Rú­zsa, Szatymaz, Forráskút, Ba­lástya, Zákányszék már meg • is tette a kezdeti lépéseket Ideális törekvés természe­tesen az, hogy a korosztá­lyok igényeit figyelembe vé­ve háromcsoportos óvodák működjenek. Üj épületek emelésénél ezt az igényt mindenképpen figyelembe kell venni, hogy közös cél­kitűzésünk — oktatási intéz­ményeink egy szintre hozása — minél hamarabb megva­lósulhasson. A fejlesztésnek természe­tesen vannak személyi vo­natkozásai is. Bár járásunk­ban mostanáig csupán két képesítés nélküli óvónő mű­ködik, szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy képe­sített óvónőt egyre nehezeb­ben kapnak községeink. A megoldást mindenképpen az óvónőket képző intézetektől várjuk. Társadalmi igény sürgeti az óvodai nevelés korszerű­sítését, dicséretre méltó az a társadalmi összefogás, amely ezt az előrelépést se­gíti. Szülők, termelőszövet­kezetek, különböző üzemek, vállalatok, szocialista bri­gádok fognak össze, hogy egy-egy akadályt elhárítsa­nak. A járási hivatal és a megyei tanács művelődés­ügyi szervei mindent elkö­vetnek, hogy ez a törekvés eredményhez vezessen. H. D.

Next

/
Thumbnails
Contents