Délmagyarország, 1973. október (63. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-11 / 238. szám

CSÜTÖRTÖK, 1973. OKTÓBER 11. / BABAVÁRÖK *% Ismerősömnek az a vé­lekedése: a terhes nő komoly gondot is okoz üze­mének, úgy látszik, valós — villan át rajtam a gondolat. Itt aztán szó sincs a leendő anyák valamiféle mennybe­menesztéséről, de hát végül is ki várhatja el, az a csa­lád dolga. S ha főnökük ki­csit duzzog is rájuk — gon­dolom, számos tapasztalat alapján teszi. Csak hát az a baj, hogy — emberi hibánk — az általánosítás itt is tév­útra vezérelhet; aminthogy a „drágalátosok" jelzőből, az elégedetlenkedésből én is levonhatnék hibás következ­tetéseket. Kisakkozni a legjobbat Alapjában véve jó dolguk lehet itt a babaváróknak — állapítom meg a lista elol­vasása után. K.-né a napkö­ziben segít — mosogat, gye­rekeket öltöztet stb. —, ahogy A. J. tréfásan meg­jegyzi: készül anyai hivatá­sára. Többen irodákba ke­rültek, ott segítenek, ami tő­lük telik. — Éppen itt jön A.-né. 0 a mi küldöncünk. Bájos, fehér arcú fiatal­asszony. Tizenkilenc éves. Mozgása, termete is elárulja: már a hetedik hónapban van. Zsemlét és más harap­nivalót hozott a büféből, ebédjegyet váltott tár­sainak. felvitte a létszámje­lentést. A.-né szövőnő volt. Most várja az első kisbabát. Hat­hetes terhesként kiírták, egy hónapig erősítették, aztán visszajött. A nyilvántartó­ban. a raktárban, a kézirat­tárban, s a fonalkiadóban is dolgozott, mielőtt idehe­lyezték. Ez a „sakkozás" megsejtet valamit A. J. gondjaiból is, a „hová he­lyezzem el?", s „megfelelő lesz-e neki?" megválaszolá­sa időnként nem lehet köny­nyű. A.-né szemmel láthatólag jól érzi itt magát. Ha meg­lesz a baba — mondja —, igénybe veszi majd a gyer­mekgondozási segélyt is. nmi nem éppen áldásos B. L.-né neve mellett a lis­tán: fn„ a fizetés nélküli szabadság rövidítése. Már van egy gyermeke, most be­teg — s a szabadságát idén már „elfogyasztotta". Egy másik fiatalasszonyt is hiába keresünk a helyén, ahol a könnyű, ülőmunkát végzik a többiek: mostanában vitték kórházba, alig túl a hetedik hónapon, félő, hogy koraszülés lesz. Hármasban megyünk a fo­lyosón. A csoportvezető meg­áll beszélgetni egy most ér­kezett asszonnyal. Terhes ő is — egyébként A.-né elődje volt az irodában. A máso­dik babát várja. És lám, egy különös eset: négyéves kis­lányát, Erikát szépen haza­adták neki az oviból Tápén, ahol laknak. Azzal az in­dokkal: novemberben úgyis szülni fog az anyuka. V.-né meséli, hogy a szakszerve­zetnek kellett közbejárnia a gyermek — és persze az el­keseredett édesanya — ér­dekében. Ilyen furcsa esetek is megesnek, holott a kisma­ma még ma is dolgozik, másfelől, a szülési szabadság lejártáig is óvodás lehetne a gyereke. Elgondolhatjuk, hogy az ilyen csinált prob­lémák nem éppen áldásosak az áldottnak minősített álla­potban. Mennyivel jobb B. L.-né­nak: másfél éves kislányát szinte maga mellett tudhatja a gyári bölcsödeben. Azelőtt a szövőüzemben dolgozott, most az áru tiszti tóban, ott is egészen könnyű munkán, noha nincs a veszélyeztetett terhesek között. Testében már héthónapos magzattal, különösen örül, hogy lakást kaptak Tarjánban. — Tízezer forint kölcsönt adott hozzá a vállalat. A. S.-né a főművezetői iro­dában van, a beírónak segít, a termelési lapokat hozta­vitte ma reggel is. Társához hasonlóan, ő is a szakadt fo­nalakat kötözgette korábban a szövőben, s ő is csak a harmadik hónap végén vaL lott színt: anya leszek. Ez is mutatja, hogy nem igyekez­nek annyira „el a munká­tól!" a mamajelöltek. Pedig ott — maguk mondják: „a gépek hajtanak bennünket, ki kell szolgálni őket". — Mikor bejelentettem, hogy gyereket várok — vá­laszol kérdésemre egy má­sik asszony —, csak annyit mondtak viccesen: de siet­tek! Egyébként egybehangzó véleményük, hogy meg le­het érteni a művezetők, üzemvezetők mérsékelt lel­kesedését: a begyakorlott, jól teljesítő munkatársakat ne­hezen pótolhatják. Éjszakázva J. B.-né már hathónapos terhes. Barna, mosolygós, nagy szemű menyecske. Majd öt hónapig dolgozott a gép mellett. — Nem volt semmi pana­szom. — Három műszakban, éj­szaka is? — Igen. — Az irodában nem tud­ták? — De, hiszen mentem ta­nácsadásra, Aztán már fá­rasztóbb is volt, meg a fér­jem is mondta, ne éjszakáz­zak, ha nem muszáj. Végül a körzeti orvos ajánlásával ment el újra az üzemi nőgyógyászhoz, akinél előzőleg csak a terhesség­megállapításkor Jelentkezett. Ö nem kérte át magát, mert erős, fiatal. S ki vár­hatná el, hogy az irányítók saját kérelme előtt is át­irányítsák, saját érdekére és a gyermekére hivatkozva? Hogy 20 gépet megszabadít­sanak mozgatójuktól?... A fiatalasszony majsai, busszal jár be. Kérdezem, olvasott-e valamilyen köny­vet, amiből többet megtud­hatna saját állapotáról, magzata fejlődéséről, az el­következendőkről. Hallott-e anyák iskolája előadást? — Nem, nem olvastam. Nem, nem hallottam. ö is és társa is, akivel most egy láda mellett üldö­gélve fonalakat bogoznak ráérősen, gondolnak a gyer­mekgondozási segélyre. — Valamennyit biztosan igénybe veszünk majd — mondják. A nagy család szeretetével Sosem felejtem el J. K.-né válaszát. Azt kérdeztem tőle: fiút, vagy lányt szeretne in­kább. — Nekem mindegy. Csak lehhet itt a babaváróknak — Rövid hajú, szőke fiatal­asszony. ö — komolyan ve­szé!yezetett — saját felelős­ségére dolgozik, már hetedik hónapjában. Ezt mondta az üzemi orvos, ö pedig ezt: — Kell a pénz. A férjem törött lábbal odahaza. Épít­kezni akarunk. R. szinte még gyereklány, szabados életfelfogását em­legetik. Most lányfejjel ter­hes. Egyelőre a leányszállá­son lakik. Negyedik hóna­pos. Villanások egy-egy sors­ból, csak egy-egy szál a na­gyobb közösségből. Ami az összképet illeti: el­mondhatom, hogy a rendel­kezéseknek és várakozásom­nak megfelelően alakult. Az, hogy tavaly újra elemezték a lehetőségeket, az, hogy a munka közben meglátoga­tott kismamák elégedettek, az, hogy többségük állandó délelőttös, s legfeljebb dél­utános műszakban dolgoz­hatnak — hogy szép fize­tést kapnak a kevesebb mun­káért is — mind igen ked­vező. Vagyishogy így természe­tes ez: ami nekik és szüle­tendő gyermekeiknek jó, azt kell jónak elfogadni az üzem­ben. De a jóban is keresni kell a még jobbat, aminthogy erre is olvashattam már ja­vaslatot a szakszervezeti iro­dán. Mégpedig olyat, amit egy főművezető terjesztett elő. S még valami: ami jót adunk, talán jobb kedvvel, nemesebb gesztusokkal is te­hetnénk. A nagy család na­gyobb érdeklődésével, fi­gyelmességével is feldíszítve a szabályszerű gondoskodást. Körültekintő rendelkezése­ink betűit népesedéspoliti­kánk szellemével is áthat­va: övezze megkülönbözte­tett tisztelet és megbecsülés azokat, akik áldozatot vál­lalnak a jövendő nemzedé­kért. Mondjuk: az a leg­fontosabb, hogy minél több szeretettel várt gyermek szü­lessen. De: szeretettel várni — ez nemcsak családi kate­gória. Simái Mihály Korszerűbb szakmunkásképzés Felavatták a szakmunkásképző intézet új iskoláját Közel a kisvízi rekordhoz Modern iskolaépülettel gazdagodott a város. Teg­nap, szerdán délelőtt ünne­pélyesen felavatták a 600. sz. Móra Ferenc Ipari Szakmun­kásképző Intézet Tolbuhin sugárúti új épületét, amely határidőre. Szeged felszaba­dulásának 29. évfordulója tiszteletére készült el. A há­romszintes. 14 tantermes új iskolában lehetővé válik a szakmunkások eddiginél jó­val korszerűbb, mai igé­nyeknek megfelelő képzése. Az épületben ugyanis mo­dern felszerelésű szaktanter­meket alakítottak ki. Nem­csak a szakmai tárgyakat, mint például az építő- és vasipari szakrajzot, az anyagismeretet, az elektro­technikát, hanem a közisme­reti tárgyakat — a magyart, a történelmet, a kémiát, a fizikát, a matematikát — is külön szaktantermekben ta­nulhatják ezután a tanulók. Megszűnik a régi zsúfoltság is, ezzel szintén az intézeti oktató- és nevelőmunka ha­tékonysága növekszik. Eddig összesen hat helyen; a repü­lőtéri és dorozsmai telepen, a Hámán, a Dózsa, a Dugo­nics iskolában és a Tolbu­hin sugárúti régi épületben tanították a szakmunkásnak készülő fiatalokat. Most az új épületben, központi he­lyen folytathatják az 1700 tanuló elméleti képzését. Az 57 osztályba. 14 szakcsoport­ba besorolt szakmunkások elméleti oktatását összesen 18 tanteremben, a korábbi­nál jobb feltételek között tudják megoldani. A tegnap felavatott isko­la 12 millió forintba került. A világos, modern felszere­lésű tantermek kialakításá­ban, az egész építkezésben nagy részt vállaltak az isko­la növendékei. A kivitelező vállalat, a DÉLÉP munká­ját a tanulók villanyszerelő, festő-mázoló és ácsmunkák­kal segítették. Szociális el­látásuk fejlődését újabb építkezések biztosítják. Az iskolaépülethez kapcsolódó tornaterem alapozása már befejeződött, a 600 személyes konyhának jelenleg a falait építik. Ezeken kívül 200 sze­mélyes- éttermet és ugyan­ennyi tanulónak férőhelyet biztosító kollégiumot is épí­tenek. Az avatóünnepségen Hof­gesang Péter, az intézetigaz­gatója köszöntötte a vendé­geket, a Munkaügyi Minisz­térium, Csongrád megye és Szeged párt-, állami és tár­sadalmi szervezetei, vala­mint a társintézmények kép­viselőit, az iskola oktatóit és növendékeit. Az ünnepség elnökségében többek között helyet foglalt dr. Ágoston József, a megyei pártbizott-v ság titkára. Hantos Mihály, a megyei, Papp Gyula, a városi tanács elnökhelyette­se, Szántó Tivadar, a városi pártbizottság osztályvezető­helyettese, Turai Zoltán, a Áz új iskola bejárata / v Somogyi Károlyné felvételei Benépesült a korszerű szaktanterem Már legalább két hónapja nem hullott számottevő csa­padék, s az országos aszály velejárója a rendkívül ala­csony vízszint a folyókon. A Tiszán Szegednél szerdán mínusz 167 centiméteres ér­téket mértek s az idei alsó tetőzés nyolcvanhárom cen­timéterre megközelítette a kisvízi rekordot, amit 1946. október 10-én jegyeztek fel. A Maros szintje Makónál még ennél is közelebb áll az ottani minimumhoz. Az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóságon dr. Vágás Ist­ván főosztályvezető elmon­dotta, hogy mindkét folyó je­lenleg az átlagos vízhozamá­nak alig harmadát szállítja. Kisebb ingadozásokat, átme­neti emelkedést — amint er­re néhány nappal ezelőtt adódott példa — okozhatnak helyi esőzések, de jelentós változást csak a vízgyűjtő-' területet általánosan érintő őszi nagy csapadék idézhet elő. Derült, napfényes idő­járás esetén viszont — a fo­kozott elpárolgás következté­ben — tovább apadhatnak a folyók. Az öntözési idény befeje­ződött, s így az alacsony vízállás ebből a szempont­ból már nem jelenthet hát­rányt. A folyamszabályozási munkákra, általában kedve­ző a kis vízszint, a szegedi partfal rekonstrukciójának munkálatait annyiban befo­lyásolja, hogy a súlyos kőra­kományt szállító hatszáz és hétszáz tonnás uszályok csökkentett terheléssel tud­nak csak közlekedni a meg­rekedés veszélye nélkül Egy­előre szünetel a marosi ho­mok kitermelés és szállítás. Szakszervezetek Csongrád megyei Tanácsának titkára, Nagy István, a népfront me­gyei bizottságának elnöke. Avatóbeszédet Pápai Béla, a Munkaügyi Minisztérium Szakoktatási Főosztályának vezetője mondott. Hangsú­lyozta, hogy szocialista mun­kásfiatalokat kell nevelni úgy, hogy a munkára neve­léssel együttjárjon a folya­matos és tervszerű világné­zeti képzés. Az ünnepség rövid mű­sorral folytatódott, amelyben közreműködött Kovács Já­nos, a Szegedi Nemzeti Színház művésze. Ezután Pá­pai Béla ünnepélyesen el­vágta a nemzetiszínű szala­got, jelképesen átadva az új iskolát tanárainak és tanu­lóinak. flz MSZMP Fejér megyei bizottságának ülése Az MSZMP Fejér megyei bizottsága szerdán Székesfehérvárott ülést tartott, a pártpolitika időszerű kérdéseiről tárgyalt, és személyi kérdésekben döntött. Az ülé­sen részt vett és felszólalt Pullai Árpád, a KB titkára. A pártbizottság Herczeg Károlyt — mivel más, fontos munkakörbe kerül — érdemei elismerésével felmentet­te a megyei pártbizottság első titkári be­osztásából. Grósz Károlyt, az MSZMP KB agitációs és propagandaosztályának he­lyettes vezetőjét megválasztotta a megyei pártbizottság tagjává, és egyben a párt­bizottság első titkárává. illést tartott a SZOT Szerdán ülést tartott a Szakszervezetek Országos Tanácsa. 'Az ülésen részt vett és felszólalt Nyers Rezső, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagja, a KB titkára is. A SZOT első napirendi pontként a szak­szervezetek gazdaságpolitikai tevékenysé­gével, majd a nemzetközi szakszervezeti mozgalom időszerű kérdéseivel foglalko­zott A SZOT szerdai ülésén Nemeslaki Tiva­dart, a SZOT eddigi titkárát a SZOT főtit­kárhelyettesévé, Herczeg Károlyt, a Fejér megyei pártbizottság eddigi első titkárát a SZOT titkárává, és a SZOT elnökségé­nek tagjává megválasztották.

Next

/
Thumbnails
Contents