Délmagyarország, 1973. október (63. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-11 / 238. szám

CSÜTÖRTÖK, 1973. OKTÓBER 11. / BABAVÁRÖK *% Ismerősömnek az a vélekedése: a terhes nő komoly gondot is okoz üzemének, úgy látszik, valós — villan át rajtam a gondolat. Itt aztán szó sincs a leendő anyák valamiféle mennybemenesztéséről, de hát végül is ki várhatja el, az a család dolga. S ha főnökük kicsit duzzog is rájuk — gondolom, számos tapasztalat alapján teszi. Csak hát az a baj, hogy — emberi hibánk — az általánosítás itt is tévútra vezérelhet; aminthogy a „drágalátosok" jelzőből, az elégedetlenkedésből én is levonhatnék hibás következtetéseket. Kisakkozni a legjobbat Alapjában véve jó dolguk lehet itt a babaváróknak — állapítom meg a lista elolvasása után. K.-né a napköziben segít — mosogat, gyerekeket öltöztet stb. —, ahogy A. J. tréfásan megjegyzi: készül anyai hivatására. Többen irodákba kerültek, ott segítenek, ami tőlük telik. — Éppen itt jön A.-né. 0 a mi küldöncünk. Bájos, fehér arcú fiatalasszony. Tizenkilenc éves. Mozgása, termete is elárulja: már a hetedik hónapban van. Zsemlét és más harapnivalót hozott a büféből, ebédjegyet váltott társainak. felvitte a létszámjelentést. A.-né szövőnő volt. Most várja az első kisbabát. Hathetes terhesként kiírták, egy hónapig erősítették, aztán visszajött. A nyilvántartóban. a raktárban, a kézirattárban, s a fonalkiadóban is dolgozott, mielőtt idehelyezték. Ez a „sakkozás" megsejtet valamit A. J. gondjaiból is, a „hová helyezzem el?", s „megfelelő lesz-e neki?" megválaszolása időnként nem lehet könynyű. A.-né szemmel láthatólag jól érzi itt magát. Ha meglesz a baba — mondja —, igénybe veszi majd a gyermekgondozási segélyt is. nmi nem éppen áldásos B. L.-né neve mellett a listán: fn„ a fizetés nélküli szabadság rövidítése. Már van egy gyermeke, most beteg — s a szabadságát idén már „elfogyasztotta". Egy másik fiatalasszonyt is hiába keresünk a helyén, ahol a könnyű, ülőmunkát végzik a többiek: mostanában vitték kórházba, alig túl a hetedik hónapon, félő, hogy koraszülés lesz. Hármasban megyünk a folyosón. A csoportvezető megáll beszélgetni egy most érkezett asszonnyal. Terhes ő is — egyébként A.-né elődje volt az irodában. A második babát várja. És lám, egy különös eset: négyéves kislányát, Erikát szépen hazaadták neki az oviból Tápén, ahol laknak. Azzal az indokkal: novemberben úgyis szülni fog az anyuka. V.-né meséli, hogy a szakszervezetnek kellett közbejárnia a gyermek — és persze az elkeseredett édesanya — érdekében. Ilyen furcsa esetek is megesnek, holott a kismama még ma is dolgozik, másfelől, a szülési szabadság lejártáig is óvodás lehetne a gyereke. Elgondolhatjuk, hogy az ilyen csinált problémák nem éppen áldásosak az áldottnak minősített állapotban. Mennyivel jobb B. L.-nénak: másfél éves kislányát szinte maga mellett tudhatja a gyári bölcsödeben. Azelőtt a szövőüzemben dolgozott, most az áru tiszti tóban, ott is egészen könnyű munkán, noha nincs a veszélyeztetett terhesek között. Testében már héthónapos magzattal, különösen örül, hogy lakást kaptak Tarjánban. — Tízezer forint kölcsönt adott hozzá a vállalat. A. S.-né a főművezetői irodában van, a beírónak segít, a termelési lapokat hoztavitte ma reggel is. Társához hasonlóan, ő is a szakadt fonalakat kötözgette korábban a szövőben, s ő is csak a harmadik hónap végén vaL lott színt: anya leszek. Ez is mutatja, hogy nem igyekeznek annyira „el a munkától!" a mamajelöltek. Pedig ott — maguk mondják: „a gépek hajtanak bennünket, ki kell szolgálni őket". — Mikor bejelentettem, hogy gyereket várok — válaszol kérdésemre egy másik asszony —, csak annyit mondtak viccesen: de siettek! Egyébként egybehangzó véleményük, hogy meg lehet érteni a művezetők, üzemvezetők mérsékelt lelkesedését: a begyakorlott, jól teljesítő munkatársakat nehezen pótolhatják. Éjszakázva J. B.-né már hathónapos terhes. Barna, mosolygós, nagy szemű menyecske. Majd öt hónapig dolgozott a gép mellett. — Nem volt semmi panaszom. — Három műszakban, éjszaka is? — Igen. — Az irodában nem tudták? — De, hiszen mentem tanácsadásra, Aztán már fárasztóbb is volt, meg a férjem is mondta, ne éjszakázzak, ha nem muszáj. Végül a körzeti orvos ajánlásával ment el újra az üzemi nőgyógyászhoz, akinél előzőleg csak a terhességmegállapításkor Jelentkezett. Ö nem kérte át magát, mert erős, fiatal. S ki várhatná el, hogy az irányítók saját kérelme előtt is átirányítsák, saját érdekére és a gyermekére hivatkozva? Hogy 20 gépet megszabadítsanak mozgatójuktól?... A fiatalasszony majsai, busszal jár be. Kérdezem, olvasott-e valamilyen könyvet, amiből többet megtudhatna saját állapotáról, magzata fejlődéséről, az elkövetkezendőkről. Hallott-e anyák iskolája előadást? — Nem, nem olvastam. Nem, nem hallottam. ö is és társa is, akivel most egy láda mellett üldögélve fonalakat bogoznak ráérősen, gondolnak a gyermekgondozási segélyre. — Valamennyit biztosan igénybe veszünk majd — mondják. A nagy család szeretetével Sosem felejtem el J. K.-né válaszát. Azt kérdeztem tőle: fiút, vagy lányt szeretne inkább. — Nekem mindegy. Csak lehhet itt a babaváróknak — Rövid hajú, szőke fiatalasszony. ö — komolyan veszé!yezetett — saját felelősségére dolgozik, már hetedik hónapjában. Ezt mondta az üzemi orvos, ö pedig ezt: — Kell a pénz. A férjem törött lábbal odahaza. Építkezni akarunk. R. szinte még gyereklány, szabados életfelfogását emlegetik. Most lányfejjel terhes. Egyelőre a leányszálláson lakik. Negyedik hónapos. Villanások egy-egy sorsból, csak egy-egy szál a nagyobb közösségből. Ami az összképet illeti: elmondhatom, hogy a rendelkezéseknek és várakozásomnak megfelelően alakult. Az, hogy tavaly újra elemezték a lehetőségeket, az, hogy a munka közben meglátogatott kismamák elégedettek, az, hogy többségük állandó délelőttös, s legfeljebb délutános műszakban dolgozhatnak — hogy szép fizetést kapnak a kevesebb munkáért is — mind igen kedvező. Vagyishogy így természetes ez: ami nekik és születendő gyermekeiknek jó, azt kell jónak elfogadni az üzemben. De a jóban is keresni kell a még jobbat, aminthogy erre is olvashattam már javaslatot a szakszervezeti irodán. Mégpedig olyat, amit egy főművezető terjesztett elő. S még valami: ami jót adunk, talán jobb kedvvel, nemesebb gesztusokkal is tehetnénk. A nagy család nagyobb érdeklődésével, figyelmességével is feldíszítve a szabályszerű gondoskodást. Körültekintő rendelkezéseink betűit népesedéspolitikánk szellemével is áthatva: övezze megkülönböztetett tisztelet és megbecsülés azokat, akik áldozatot vállalnak a jövendő nemzedékért. Mondjuk: az a legfontosabb, hogy minél több szeretettel várt gyermek szülessen. De: szeretettel várni — ez nemcsak családi kategória. Simái Mihály Korszerűbb szakmunkásképzés Felavatták a szakmunkásképző intézet új iskoláját Közel a kisvízi rekordhoz Modern iskolaépülettel gazdagodott a város. Tegnap, szerdán délelőtt ünnepélyesen felavatták a 600. sz. Móra Ferenc Ipari Szakmunkásképző Intézet Tolbuhin sugárúti új épületét, amely határidőre. Szeged felszabadulásának 29. évfordulója tiszteletére készült el. A háromszintes. 14 tantermes új iskolában lehetővé válik a szakmunkások eddiginél jóval korszerűbb, mai igényeknek megfelelő képzése. Az épületben ugyanis modern felszerelésű szaktantermeket alakítottak ki. Nemcsak a szakmai tárgyakat, mint például az építő- és vasipari szakrajzot, az anyagismeretet, az elektrotechnikát, hanem a közismereti tárgyakat — a magyart, a történelmet, a kémiát, a fizikát, a matematikát — is külön szaktantermekben tanulhatják ezután a tanulók. Megszűnik a régi zsúfoltság is, ezzel szintén az intézeti oktató- és nevelőmunka hatékonysága növekszik. Eddig összesen hat helyen; a repülőtéri és dorozsmai telepen, a Hámán, a Dózsa, a Dugonics iskolában és a Tolbuhin sugárúti régi épületben tanították a szakmunkásnak készülő fiatalokat. Most az új épületben, központi helyen folytathatják az 1700 tanuló elméleti képzését. Az 57 osztályba. 14 szakcsoportba besorolt szakmunkások elméleti oktatását összesen 18 tanteremben, a korábbinál jobb feltételek között tudják megoldani. A tegnap felavatott iskola 12 millió forintba került. A világos, modern felszerelésű tantermek kialakításában, az egész építkezésben nagy részt vállaltak az iskola növendékei. A kivitelező vállalat, a DÉLÉP munkáját a tanulók villanyszerelő, festő-mázoló és ácsmunkákkal segítették. Szociális ellátásuk fejlődését újabb építkezések biztosítják. Az iskolaépülethez kapcsolódó tornaterem alapozása már befejeződött, a 600 személyes konyhának jelenleg a falait építik. Ezeken kívül 200 személyes- éttermet és ugyanennyi tanulónak férőhelyet biztosító kollégiumot is építenek. Az avatóünnepségen Hofgesang Péter, az intézetigazgatója köszöntötte a vendégeket, a Munkaügyi Minisztérium, Csongrád megye és Szeged párt-, állami és társadalmi szervezetei, valamint a társintézmények képviselőit, az iskola oktatóit és növendékeit. Az ünnepség elnökségében többek között helyet foglalt dr. Ágoston József, a megyei pártbizott-v ság titkára. Hantos Mihály, a megyei, Papp Gyula, a városi tanács elnökhelyettese, Szántó Tivadar, a városi pártbizottság osztályvezetőhelyettese, Turai Zoltán, a Áz új iskola bejárata / v Somogyi Károlyné felvételei Benépesült a korszerű szaktanterem Már legalább két hónapja nem hullott számottevő csapadék, s az országos aszály velejárója a rendkívül alacsony vízszint a folyókon. A Tiszán Szegednél szerdán mínusz 167 centiméteres értéket mértek s az idei alsó tetőzés nyolcvanhárom centiméterre megközelítette a kisvízi rekordot, amit 1946. október 10-én jegyeztek fel. A Maros szintje Makónál még ennél is közelebb áll az ottani minimumhoz. Az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóságon dr. Vágás István főosztályvezető elmondotta, hogy mindkét folyó jelenleg az átlagos vízhozamának alig harmadát szállítja. Kisebb ingadozásokat, átmeneti emelkedést — amint erre néhány nappal ezelőtt adódott példa — okozhatnak helyi esőzések, de jelentós változást csak a vízgyűjtő-' területet általánosan érintő őszi nagy csapadék idézhet elő. Derült, napfényes időjárás esetén viszont — a fokozott elpárolgás következtében — tovább apadhatnak a folyók. Az öntözési idény befejeződött, s így az alacsony vízállás ebből a szempontból már nem jelenthet hátrányt. A folyamszabályozási munkákra, általában kedvező a kis vízszint, a szegedi partfal rekonstrukciójának munkálatait annyiban befolyásolja, hogy a súlyos kőrakományt szállító hatszáz és hétszáz tonnás uszályok csökkentett terheléssel tudnak csak közlekedni a megrekedés veszélye nélkül Egyelőre szünetel a marosi homok kitermelés és szállítás. Szakszervezetek Csongrád megyei Tanácsának titkára, Nagy István, a népfront megyei bizottságának elnöke. Avatóbeszédet Pápai Béla, a Munkaügyi Minisztérium Szakoktatási Főosztályának vezetője mondott. Hangsúlyozta, hogy szocialista munkásfiatalokat kell nevelni úgy, hogy a munkára neveléssel együttjárjon a folyamatos és tervszerű világnézeti képzés. Az ünnepség rövid műsorral folytatódott, amelyben közreműködött Kovács János, a Szegedi Nemzeti Színház művésze. Ezután Pápai Béla ünnepélyesen elvágta a nemzetiszínű szalagot, jelképesen átadva az új iskolát tanárainak és tanulóinak. flz MSZMP Fejér megyei bizottságának ülése Az MSZMP Fejér megyei bizottsága szerdán Székesfehérvárott ülést tartott, a pártpolitika időszerű kérdéseiről tárgyalt, és személyi kérdésekben döntött. Az ülésen részt vett és felszólalt Pullai Árpád, a KB titkára. A pártbizottság Herczeg Károlyt — mivel más, fontos munkakörbe kerül — érdemei elismerésével felmentette a megyei pártbizottság első titkári beosztásából. Grósz Károlyt, az MSZMP KB agitációs és propagandaosztályának helyettes vezetőjét megválasztotta a megyei pártbizottság tagjává, és egyben a pártbizottság első titkárává. illést tartott a SZOT Szerdán ülést tartott a Szakszervezetek Országos Tanácsa. 'Az ülésen részt vett és felszólalt Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára is. A SZOT első napirendi pontként a szakszervezetek gazdaságpolitikai tevékenységével, majd a nemzetközi szakszervezeti mozgalom időszerű kérdéseivel foglalkozott A SZOT szerdai ülésén Nemeslaki Tivadart, a SZOT eddigi titkárát a SZOT főtitkárhelyettesévé, Herczeg Károlyt, a Fejér megyei pártbizottság eddigi első titkárát a SZOT titkárává, és a SZOT elnökségének tagjává megválasztották.