Délmagyarország, 1973. október (63. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-24 / 249. szám

SZERDA, 1973. OKTÖBER 24. 1 Fejlődés - gondokkal Az építőipar helyzetéről tárgyalt a megyei tanács végrehajtó bizottsága Ha az építőiparról esik szó, többnyire mindenki a lakásépítkezésekre gondol. Pedig az iparág feladata ennél jóval több. Érdemes idézni abból a beszámolóból, amely a megye építőiparának és építőanyag-iparának helyzetével foglalkozik, s amelyet tegnapi ülésén vitatott meg a Csongrád megyei tanács végrehajtó bizottsága. Az építőiparnak kulcsszerepe van az egész népgazdaság fejlesztésében. Munkája befolyásolja a nemzeti jövedelem és az életszínvonal alakulását. Feladata az állóeszközök fejlesztése és a nemzeti vagyon állagának fenntartása. Az ipar és más népgazdasági ágazatok fejlesztési célkitűzései meghatározzák az építőipari termelés ütemét, és az építőipar fejlődését is, a fejlesztés során pedig az építőipar más népgazdasági ágazatokra kénytelen támaszkodni, befolyásolva azok fejlődését is. Vagyis szükség van az építőipar fejlesztésére, hogy kiszolgálhassa az ország fejlesztési célkitűzéseit, a lakásépítkezésektől kezdve az ipar- vagy az úthálózat fejlesztéséig. Az építőipar fejlesztése természetesen nem képzelhető el az építőanyag-ipar fejlődésétől elszakítva. Köztudomású, hogy évekig sok gonddal, bajjal járt: anyagellátási nehézségek miatt nehezen haladtak az építkezések. A megyei tanács végrehajtó bizottsága tegnap éppen ezért együtt tárgyalta a megye építő- és építőanyag-iparának helyzetét. Tizennyolc kivitelező építőipari szervezet működött az ötéves terv első felében a megyében. Magas- és mélyépítő, útépítő és tervező vállalatok, kilenc építőipari szövetkezet, és négy termelőszövetkezeti közös vállalkozás. Jelentős az építőanyagipari termelés is. Csongrád megye iparosításának üteme a 60-as években gyorsult fel. Ez jól érzékelhető az építőipar fejlődésén is. 1965. és 1970. között a megye építőiparának valamennyi fontos mutatója gyorsabban nőtt az országos átlagnál. Amíg a népgazdaság egészében számolva az építőipar termelése 68 százalékkal nőtt a harmadik ötéves tervben, addig a megyében 122,5 százalékkal emelkedett. Vagyis a megye dinamikus fejlődése maga után vonta az építőipar fejlődését is, egyik sem lehetett volna meg a másik nélkül. Szükséges volt az építőanyag-ipar fejlesztése is. Ebben az időszakban kezdett dolgozni Vásárhelyen az Alföldi Porcelángyár. A harmadik ötéves tervben több mint 650 millió forintot költöttek erre a beruházásra. A negyedik ötéves terv időszakára gazdaságpolitikánk fő célja a gazdasági hatékonyság gyorsabb növelése. Ehhez szükséges a termelés szerkezetének módosítása, a termelékenység növelése, és még számos feladat megvalósítása. Mindebben fontos szerep vár az építőiparra, melyben szintén valóra kell váltani ezeket a célokat. A tervek szerint a jelenlegi ötéves tervben a megye építőipara ismét dinamikusabban fejlődik az országos átlagnál. 1970-hez viszonyítva az országban 43, Csongrád megyében pedig 103 százalékkal kell növekednie az építőipari termelésnek. A megye építőiparának az első leckét az 1970—71-es árés belvízkárok adták. Mintegy háromezer lakást kellett újjáépíteni, és kétezret helyreállítani. Ezzel a feladattal sikerrel birkózott meg az építőipar, és a tervidőszak első felében kismértékben túl is teljesítette a tervelőirányzatot a DÉLÉP kivételével, amelynek termelése nem növekedett a tervezett mértékben. Az építőipar voltaképpen a közismert gondokkal küszködik. Bár termelékenysége két év alatt 18 százalékkal nőtt, jó néhány vállalatnál igen alacsony volt a nyereség, vagy éppen veszteséges volt létszám-, szervezési, valamint egyéb problémák miatt. A lakásépítési tervek szempontjából nagy jelentőségű a házgyár, előnytelen volt viszont a lakásárak drágulása, amelynek a drágább technológián, a talajviszonyok megkívánta magas alapozási költségeken kívül az is oka, hogy az építőanyag legnagyobb részét messziről kell ideszállítani. És a házgyár is újabb munkaerőgondokat vet fel, hiszen hiába szerelnek gyorsan össze egyegy épületet, ha nincs elegendő szakmunkás a belső szerelések gyors elvégzésére. Vizsgálta a beszámoló a megye építőipari piacának helyzetét is. Megállapítása szerint még mindig meglehetősen nagy a feszültség, nagyobbak az igények, mint amennyit az építőipar teljesíteni képes. Nagyobb az igény például a hagyományos, blokkos építési technológiára, a házgyárnál pedig bizonyos kapacitásfelesleg mutatkozik. A fenntartás, felújítás helyzete sem javult, alatta marad a szükségesnek. A mélyépítési kapacitás elvileg elegendő ugyan, ám az ALÉP eddig még nem tudta teljesíteni a reá háruló feladatokat. A lakásépítési terv teljesítéséhez viszont előreláthatóan elegendő kapacitás áll rendelkezésre. Az igen széles kört átfogó témából szinte csak szemelvényeket lehet kiragadni, érzékeltetve, hogy bár jelentősen fejlődött az utóbbi években a megye építőipara, még számos gonddal küszködik. A megyei tanács végrehajtó bizottsága határozatában többek között foglalkozott az építőanyag-bázis fejlesztésével, az iparitanuló-képzés javításának lehetőségeivel is. A bizottság végül úgy döntött, hogy a közeljövőben e témában tanácskozásra hívják össze az építőipari vállalatok és szövetkezetek vezetőit. Munkásőrök A

felelősségteljes politikai és társadalmi aktivitás széles skáláján fontos helyet foglal el a munkásőri megbízatás. A pártmegbízatásokat értékelő taggyűléseken és a munkásőr egységek évzáróin egyaránt a tisztelet és az elismerés hangján szólnak azokról, akik e megbízatást a haza és a nép szolgálatában fáradhatatlanul teljesítik. Az önként vállalt szolgálatáért, erőt, fegyelmet kívánó helytállásáért a munkásőr nem vár kiváltságot, jutalmat, kedvezményt. Teszi ezt mint az ország gazdája, aki gyarapítja és egyben védi is, amit mindanynyiunk munkája hozott létre : népünk vívmányait, országunk belső rendjét és nyugalmát. A munkásőr, legyen párttag, vagy pártonkívüli, a pártalapszervezet küldötte. A pártszervezetek tisztában vannak azzal, hogy az egységek erkölcsi, politikai öszszeforrottságához, helytállásához az alapot a munkásőrjelöltek gondos, körültekintő kiválasztásával teremtik meg. Abból kiindulva, hogy munkásőrnek lenni politikai értelemben nem több, de nem is kevesebb a közéleti cselekvés száz meg száz egyéb formájánál. Politikai rangja e megbízatásnak azonos, de különbség mégis van, s ez a munka tartalmában, formáiban, módszereiben, a nagyobb igénybevételben jelentkezik. A pártszervezetek ezekkel a különbségekkel számolnak, amikor a jelöltek kiválasztásánál figyelembe veszik a munka, a kiképzés, a szölgálat, a család együttes követelményeit. Mindezekre tekintettel a politikai megbízhatóság mellett olyan kérdésekre is megkülönböztetett gondot fordítanak, mint a rátermettség, a jelöltek személyi tulajdonságai, egészségi állapotuk, otthoni és más irányú társadalmi elfoglaltságuk. M

ivel nem egy rövid átmeneti időszakra jött létre a munkásőrség, évente új, friss erőkkel egészíti ki sorait. Az irányító pártszervek évről évre elemzik az egységek belső összetételét, és meghatározzák, hogy a fejlesztés érdekében az alapszervezeteknek milyen tennivalóik vannak. A leszerelők és a tartalékba menők helyére a meghatározott létszámon belül olyan utánpótlást biztosítanak, amelyben megfelelő arányban vannak párttagok és pártonkívüliek, munkások, parasztok, értelmiségiek, nők és fiatalok. A folyamatos, tervszerű állományszervezéssel pártszervezeteink cselekvő részeseivé váltak a testület politikai, szervezeti erősítésének, harckészültsége növelésének. A pártszervezetek a munkásőrállomány utánpótlásának biztosításával egyidőben saját soraikat is erősítik. Az alapítók, s akik öttíz éves tevékenység után megválnak a testülettől, egytől egyig pártunk tagjai. Ez természetes, hiszen nagy részük a fegyveres szolgálatot kommunistaként kezdte, vagy éppen e pártmegbízatás alapján vált azzá. A régiek mögé újonnan felsorakoztatottaknak mintegy fele pártonkívüli. A pártszervezetek többsége számol azzal, hogy az általuk javasolt új munkásőrök az egységekben folyó nevelőmunka hatására néhány év után pártunk tagjai sorába kerülnek. Nem véletlen elhatározás alapján lesz valakiből munkásőr, hanem ezt megelőzi a több hónapos felkészítés, nevelés, ismerkedés. A pártszervezetek, a kommunista munkásőrök munkaterületükön figyelemmel kísérik, hogy az ott dolgozó párttagok és pártonkívüliek közül kik felenének meg munkásőrnek, s úgy foglalkoznak velük, hogy önként, szívesen vállalják e megtisztelő pártmegbízatást. Az önkéntesség tehát itt is párosul a tervszerűséggel, — a pártszervezetek azokat küldik a munkásőrségbe, akikre nemcsak a békés felkészülés időszakában, hanem nehéz helyzetben is számítani lehet. A munkásőrség nemcsak elnevezésében, hanem a szó igazi értelmében a munkások őrsége. Nem szójáték ez, mert a termelésben közvetlenül résztvevők alkotják az állomány több mint 75 százalékát. A termelés élenjárói, a szocialista brigádok tagjai nagy számban vannak a testületben. Szegeden, Ózdon és másutt a szocialista brigádok naplójában gyakran találkozunk azzal a bejegyzéssel, hogy „társadalmi munkája munkásőr". A hatalom védelmére felsorakozottak között, a munkásokkal együtt, egy tömbben ott állnak az értelmiségiek, a politikai, a gazdasági élet különböző területeinek vezetői. Ezt a közösséget — a deres hajúaktól a legifjabbak! g, a vezetőktől a beosztottakig, a párttagoktól a pártonkivüliekig — egyetlen közös cél kapcsolja egybe, a haza, az eszme, a szocializmus ügyének védelme. Épp ebből következik, hogy a munkásőri megbízatás a kommunista öntudat kifejlesztésének egyik jelentős forrásává vált. A kiképzés, a szolgálat lényeges elemei a munkásőr életének, a legnagyobb érték, amely e munka során létrejön, a politikai tisztánlátás, a fegyelmezett cselekvés készsége. A munkásőri megbízatás politikai és erkölcsi elismerésének széles változatait alkalmazzák egységeink, pártszervezeteink. A megbízást adó kommunista közösség előtt történő értékelés mellett nagy figyelmet fordítanak a munkásőrök személyes és családi gondjaira, a bölcsődei elhelyezéstől a lakásproblémák megoldásáig. A munkásőr munkahelyétől távol végzi társadalmi munkáját, s a szolgálat esetenként megköveteli a munkából történő igénybevételt is. A pártalapszervezetek a gazdasági vezetőkkel együtt — sokszor bizonyos belső átcsoportosítások árán — teremtik meg a feltételét, hogy a munkásőr ilyenkor is eleget tudjon tenni megbízatásának. I

gaz, a munkásőrök nem várnak munkájukért anyagi ellenszolgáltatást, de őket is jólesően érinti, ha az erkölcsi és az anyagi elismerés párosul. A vállalati kollektív szerződésekben a munkahely, a közösség ismeri el a fegyveres szolgálatot, s ad a kitüntetésekhez jutalmat, szabadságot. Az egyes munkásőrök számára mégis az a legnagyobb elismerés, hogy a testület pártunk, népünk bizalmát, szeretetét, megbecsülését élvezi. Viszló Imre. az MSZMP KB munkatársa Haladás a közlekedési szolgáltatásokban Kedden a Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szakszervezetében mintegy 50 vállalat üzem- és munkaszervezéssel foglalkozó gazdasági és szakszervezeti vezetői tanácskozást tartottak. A vitaindító előadást dr. Bajusz Rezső, a Közlekedésés Postaügyi Minisztérium közlekedéspolitikai főosztályának vezetője tartotta. A főosztályvezető elmondotta, hogy az elmúlt években a közlekedési vállalatok a vállalatpolitika szolgálatába állították a munka- és üzemszervezést. Ennek eredményeként ha még nem is az igényeknek megfelelő, de javult a közlekedési szolgálr • UJ Somogyi Károlyné felvételt Gyakori látvány mostanában, amint a régi átadja helyét az újnak. Most éppen Szeged-Tarján legújabb, VIII. üteme számára készítik elő az építési területet, bontják az utolsó házakat is a Tápéi sor és a Retek utca között. A már előkészített részeken megkezdődött a munka, az új házak alapozása Megtört a hosszú szárazság Megtört a szeptember elejétől tartó szárazság az elmúlt napok esőzésével, amire már hetek óta vártak a mezőgazdaságok Az országos eső különösen a kora ősszel vetett kalászosoknak tett jót, mert sok helyen csak foltokban kelt ki a növény a szikkadt talajból. Az eső lassította az őszi munkálatokat, de a vetőmélyszántás így is előrehaladt. A MÉM-ben kapott tájékoztatás szerint az összes terület 85—90 százalékán már elvégezték ezt a munkát, 5—6 százalékkal előbbre járnak, mint az elmúlt év hasonló időszakában. Az idén többféle termény betakarításával is előbbre tartanak, mint tavaly októberben. Ez részben a hoszszú, napos ősznek, részben a jobb gépesítésnek köszönhető. Az egymillió 408 000 hektáron termesztett kukoricának például 50—52 százaléka már góréba került; 15 százalékkal nagyobb területen törték eddig le ezt a fontos takarmánynövényt, mint az elmúlt évben ilyen•kor. Jó ütemben halad a rizs és a cukorrépa betakarítása is. Befejezés előtt áll a burgonyaszedés, ebből a szárazság miatt valamivel gyengébb termést várnak a szakemberek, mint 1972-ben. tatások minősége. Fontos eredmény, hogy kisebbek lettek a közlekedés munkaerőgondjai, nagymértékben javult a dolgozók anyagi-erkölcsi megbecsülése, szociális helyzete. A közúti szállítás aránya a vártnál gyorsabban emelkedett, a személyszállítás hat év alatt 43, az áruszállítás pedig 36 százalékkal nőtt. A vasúton a vontatás 83 százalékát már villamosés Diesel-mozdonyok bonyolítják le, a favázas kocsikat kiselejtezték, a 20 tonnánál nagyobb tengelynyomást bíró pályatestek hossza már több mint a hálózat fele. Az autóbuszhálózatba több mint 3100 települést kapcsoltak be. Az ország 30 ezer kilométeres közúti hálózatának 95 százaléka már pormentes burkolatú, de az utak szélessége még nem megfelelő. Átadtak 54 kilométer autópályát, és 500 kilométer új bekötő utat a forgalomnak. A városi tömegközlekedés fejlesztését bizonyítjá többek között Budapesten a 10 kilométeres metrószakasz is, a nagyvárosok járműállományának jelentős bővülése. A közlekedési vállalatoknál nagyarányú technikai fejlődés valósult meg. Ennek kihasználására a vállalatok szervezésfejlesztési programot készítenek. A főosztályvezető a jövő feladatairól szólva kiemelte, hogy a tárca területén központi szervezési programba fogják össze az intézkedéseket, amelyeket a jövő év elején adnak ki. Tovább folytatják a folyamat- és rendszerszervezők képzését, ebbe a munkába a vállalatokat is bevonják.