Délmagyarország, 1973. október (63. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-24 / 249. szám

I SZERDA, 1973. OKTÓBER 21. Halászok gondjai és tervei A Tiszában kevés, a holtágban sok a víz Aar élő vízre alapozott, suth Halászati Szövetkezet tonságának növelésére, az külterjes halászat eredmé- természetesen nem bízza a intenzív gazdálkodás kiszé­nyességét több lényező be- termelést a véletlen szeren- lesítésére távlati tervet dol­folyásolja. Köztük is leg- cséré, hanem tervszerűen goznak ki, a helyi lehetősé­fontosabb a kedvező vizái- gazdálkodik. A röszkei ti- gek kihasználásával. Mező­lás, az időnként ismétlődő szai holt ágba és a Róku- gazdasági művelésre ke­áradások, amelyek az idén si állomásnál levő Búvár- vésbé alkalmas mély fekvé­a szokottnál ritkábban je- tóba sok ivadékot telepítet- sű területeket — az elkép­lentkeztek. A csekély víz- tek. A holt ágból viszont zelések szerint — gátakkal hozamú Tiszában, de a Ma- még öntöztek a napokban vesznek körül, és viszonylag rosban is alig akadt jó fo- is, a magas vízállás pedig kevés beruházással kisebb gás, igazi, bőséges halész- nehezíti a hálós brigádok tógazdaságokat képeznek z&ékmány. A szegedi Kos- munkáját. A termelés biz- majd ki. Iskola életközeiben Statisztika a felvételekről „rózsás" A „rozsas" asszonyi Üzérkedéssel 2 millió forintot keresett Üzerkedés alapos gyanúja hez Farkasné kocsit vásárolt, l millió 524 ezer 497 íorint­miatt ez év június 19-én le- s a férjét tette meg sofőr- tal kevesebbet A kérdés itt tartóztatta a Szeged városi jének. A már egyszer be- nyitott, mert nyilvánvalóan és járási rendőrkapitányság vált módszerrel számlázta- a termelők bevétele össze­Farkas Zoltánné 40 éves, tott a vámospércsi ÁFÉSZ- függésben áll a progresszív Újszeged, Kállai fasor 11. nél 1970-ben 71-ben és 72- adózással. Hacsak nagyjából szám alatti lakost, aki eddig ben 2 millió 139 ezer 931 számolunk is, Farkasné 1970 büntetlen előéletű volt fog- forintot Az ÁFÉSZ kezelési tavaszától a letartóztatásáig lalkozására nézve könyvelő, díj címén a számiázásért mintegy 2 millió forintot Ügyében a vizsgálat — sok fölszámított 220 ezer 925 üzérkedett össze. Becsapta, bonyolult szál összefogása forintot noha ott a ezámlá- félrevezette a vele kap­utén — most fejeződött be. zók nem is látták azokat a csolatban levő termelőket is, A vele kapcsolatos vastag rózsatöveket. Farkasné vi- akiknek hosszadalmas utá­aktacsomót átküldték az szont felvett X millió 919 najárásukba került, hogy -a ügyészségnek, vádemelési ja- ezer 6 forintot A hevesi „nagyvonalú" asszony fizes­vaslattat Amit a rendőrségi AFÉSZ-nél ugyan ebben az sen nekik. Farkasné újszege­vizsgálat kiderített ellene, időben 608 ezer 214 forint di villája a szakértők sze­az tipikus útja a kispolgári értékű áruról állítottak ki rint 1 millió 200 ezer fo­önzésnek, harácsolásnak, a számlát, 30 ezer 927 forint rintot ér. A villát ügynökös­minden áron és eszközzel 60 fillér ellenében. Farkas- ködése alatt vásárolta, és való meggazdagodásnak, né pedig felvett 857 ezer 286 rendezte be három szobáját Farkasné rózsatövekkel és forint 40 fillért A kiskörei modern bútorokkal. A ven­dísznövényekkel üzérkedett ÁFÉSZ 1973-ban 372 ezer dégfogadás, a zsúr szinte na­alig két év leforgása alatt 350 forintot számlázott a pirenden volt náluk, amikor — nem túlzás — közel 2 Farkasné által megnevezett nem volt úton. Sokat adott millió forintot tett zsebre. megrendelőnek, a „rózsás" a formára, hogy társadalmi • asszony felmarkolt 348 ezer kapcsolatát elevenen tart­Farkasné csinos, jó meg- 430 forintot, míg a szövet- sa, mert ettől remélte üz­Jelenésű, asszony, aki ügye- kezet kezelési díj címén 24 letelése fölfutésát, és meg­sen tud eladni, nagy felár- ezer 10 forintot A hajdú- tartását Adózni persze nem raL Saját bevallása szerint, sámsoni ÁFÉSZ 1972-ben adózott. Amikor erre rájött ahová betette a lábát, ott 512 ezer 93 forintról készi- az adóhatóság, akkor fik­nem mondtak neki nemet tett neki számlát 30 ezer tív nevekre készített adó­Üzleti kapcsolatban állt ma- 728 forint pár perces kezeié- bevallást. Ezzel a játékkal a gánosokkal és közületekkel, si díj ellenében, míg Farkas- progresszí adózást akarta el­s természetesen a rózsatövet néhoz folyt 481 ezer 365 fo-; kerülni. termelőkkel Szőregen és Új- rint. ~ Vádemelési javaslattal sze­szegeden. Farkasné és csa- # repel az ügyben Farkasné ládja 1969. októberétől de- szabad lábon levő férje, mint cemberig Kiskundorozsmán A kérdéses időben Far- bűntárs az üzérkedésben, to­lakott albérletben, havi kasné összforgalma 4 millió vábbá hűtlen kezelés ala­600 forintért. Az első hó- 501 ezer 688 forint, és — pos gyanúja miatt Kéri Ist­napi bérleti dijat még za- vallomása szerint — kifize- ván, az ásotthalmi Petőfi var nélkül kifizették. A má- tett a termelőknek 2 millió Szakszövetkezet volt főköny­sodik hónapban a fizetség- 834 ezer 952 forintot. A ki- velője. Szeged, Közép utca gel megakadtak. Ekkor a hallgatott szóregi és újsze- 24. szám alatti lakos, és még főbérlő megkérdezte tőle, gedi termelők viszont azt többen, akik a „rózsás" tulajdonképpen miből él, ismerték el, hogy Farkasné- asszony üzérkedésében mint ha nem tud fizetni. Farkas- tói csupán 1 millió 310 ezer „tanácsadók" szerepeltek, né kiadta magát egy nagy- 405 forintot kaptak, vagyis Lődi Ferenc A felsőoktatási intézményekbe való továbbtanulás a felvételi vizsgán is kitűnő­kérdése, a felvételi vizsgák eredményeinek elemzése en meg kell állnia a helyét.) rendkívül összetett dolog. Bonyolult kérdés is, mert az Az óvónőképző intézetekbe eredményt mindig erősen befolyásolják olyan tényezők való felvételhez azonban ls, mint például az egyes iskolák helyi viszonyai, külső már kevesebb pontszám is és belső körülményei, tanulóinak származási megoszlása, elég. Ezt a táblázat is szé­a pályaválasztás helyes irányítása, és így tovább. Ennek pen tükrözi. Érdemes tehát ellenére, elismeréssel kell adózni az Egyetemi Számító mind a szülőknek, mind a Központnak azért a munkáért, mellyel a rendelkezésre pályaválasztóknak tanulmá­álló adatok alapján évről évre, iskolánként felsorolva nyozni. közzéteszi a felsőoktatási felvételi vizsgák eredményeit. a másik kérdés: a kiadott Bár a kimutatás nem tartalmazza — s ez nagyon nagy dokumentum szerint milyen kár — a testnevelési és művészeti főiskolákon tartott a szegedi középfokú intéze­felvételi vizsgák, a külföldi ösztöndíjra és a fellebbezés tek helyzete? útján felvett tanulók eredményeit, ennek ellenére mégis A , - „.„mh„Wnilr. minden iskola lemérheti saját munkáját és tájékozódhat az országos szinten helyzetéről. A most közreadott ada- „uf^ elsősorban l e i tok az 1971/72. tanév adatai, eredményei. (Az 1972/73. 7eTentkeznek a szak­tanév értékelése 1974. márciusában várható. „ Tekintsünk a számadatokba! Amiről nagyon érdeke- S^edfg a S uknak felvettek 'JgS^&Sz&T vaS^KSk és felvettek átlagos pontszáma. Intézménytípus A felvettek százalékos aránya A Vizsgázók felvettek Intézménytípus A felvettek százalékos aránya , átlagos pontszámai Tudomány­egyetemek 29,37 13,49 17,15 Orvostudományi egyetemek 33,35 13,93 17,43 Műszaki egyetemek és főiskolák 38,08 10,86 14,78 Agrártudományi egyetemek és főiskolák 40,24 , 10,88 14,35 Tanárképző főiskolák 35,15 12,42 15,29 Tanítóképző intézmények 42,95 11,94 14,61 Óvónőképző intézetek 48,03 10,68 13,27 Felsőfokú ipari technikumok 52,04 8,80 9,40 Felsőfokú mezőgazdasági technikumok 48,78 10,27 12,76 Egyéb főiskolák 33,13 10,24 14,49 Országosan összesen: 36,47 11,88 15,17 Mi ebből a táblázatból — ménye is fontos. Például: az idei évi pályaválasztás- orvosegyetemi felvételre an­nál is — a tanulság? Min- nak van esélye, aki legalább denekelőtt az, hogy az isko- 8, vagy 8 és fél pontot visz Iából vitt pontszámok érté- az iskolából. (Természetesen, ke, tehát a tanulónak a fel- a felvételizőnek nemcsak vételi tárgyakból elért ered- a pontot kyll vinnie, hanem nyekbe kérik felvételüket. (Például a Ságvári Endre Gimnáziumból 81, a Radnó­ti Gimnáziumból 134 tánuló kérte magát felvételre tu 1­mányegyetemi, orvosegyete­mi stb., azaz egyetemi jel­legű felvételre, ezzel szem­ben a Gépipari Technikum­ból a tudományegyetemre 3 tanuló jelentkezett, ellenben a műszaki egyetemre, azaz a technikum, a szakközépisko­la jellegének megfelelő fel­sőoktatási intézménybe 59 fő kérte a felvételét. A második érdekes adat a szegedi iskolákkal kapcso­latosan. amelyre büszkék le­hetünk: globálisan értékelve nagyon jó — az országos át­lagokat vizsgálva magas — a szegedi középiskolákból je­lentkezetteknek a felvételi aránya. Két gimnázium ért el 55 százalék feletti felvéte­li átlagot (ezzel az ország 20 legjobb felvételi átlagú gim­náziumai közé jutott), hat középiskola pedig a 43—46 százalékos felvételével orszá­gosan is a jól szereplő intéz­mények között van. (Termé­szetesen ezekből az adatok^ ból is hiányoznak a pótfel­vétel alapján felvett, a kül­földi ösztöndíjas stb. fiata­lok.) De hasonlóan szépen szerepeltek Csongrád megye középfokú iskolái is. A csongrádi Batsányi Gimná­zium, a makói József Attila Gimnázium és a hódmező­vásárhelyi Bethlen Gábor Gimnázium is bejutott a Bánfalvi József üzem igazgatójának, a fér­jét pedig sebész-főorvosként emlegette. Farkasné valójá­ban nem dolgozott, azaz már akkor ügynökösködött, több szőregi rózsatermelő áruja eladására, a forgalom 30 százalékáért. 1969-ben üz­letkötői díj címén felvett 125—130 ezer forintot. Köz­ben fiktív munkaviszonyt létesített az ásotthalmi Pe­tőfi Szakszövetkezettel, ahol munkát nem végzett, já­randóságot nem vett fel, csak a nyilvántartásban szerepelt. A „csip-csup" 30 százalé­kos haszon Farkasnénak nem volt kifizetődő. 1970 ta­vaszától kezdve önállósítot­ta magát, nem ügynököskö­dött, hanem vásárolt és el­adott. A termelőkkel olyan megbízólevelet íratott alá fondorlatos módon, hogy an­nak szövegét soha egyikük sem tudta elolvasni. Farkas­né általában 4—6 forintért vásárolta darabonként a ró­zsatövet, és 16—18 forintért értékesítette, természetesen nagy tételben. Nem oko­zott számára problémát, hogy közület nem fizethetett ki neki nagy összeget. Az értékesítés papírforma sze­rinti lebonvolitásába, a számla megírásába első eset­ben bevonták a szőregi AFÉSZ-t Kétszázhatvanhá­rom ezer 970 forint értékű rózsatőről adott számlát az ÁFÉSZ a megrendelőnek, s ezért a számla kiállítója ke­zelési díj címén megtartott magának 31 ezer 365 forin­tot. Farkasné a tízperces üz­letért 54 ezer forintot vett fel. Az országjáró értékesités­Pásztor Ferenc: Véletlenül katona gem talál el egy lövedék:" Három nap múl- kor Pierrenek, aki még a légióból is hazajött, va már úgy megy végig a határon, mintha ott pedig ott az arabok nem lőttek, hanem kések­sétálna a Rákóczi úton. kel szúrkálódtak. Még én háromszor kiabál­— Nem is félek én semmitől — feleli rá gatok, már elkészíthetem magamnak a díszes hetykén Zsanó. — Féljen a halál. Ha jön va- hullamenetet. Ez am a baj! laki, szétlövöm, mint teaszűrő. Ezt a fogas kérdést már sokszázszor feltették — Csak úgy? — kérdi Agyagos. Agyagosnak is, meg másoknak is. Sokfélekép­— Ahogyan kell — feleli Zsanó. De ebben pen lehet választ adni erre is. Aki lőni akar, «> feleletben azért benne van az a nagy kér- az lő már az első felszólításkor. Az gyoz, ta­30. A naiv zöldfülű maga sem hiszi, hogy mi­lyen mulatságos mindez azok számára, akiké­nek itt már minden kétszerkettő. Neki az a természetes, hogy pillanatonként kapkodja a fejét és csendre inti a társait, mert valamit hallani vél. Neki az a természetes, hogy az ég valamivel világosabb kék horizontján im­bolygó árnyékot vél felfedezni. S neki az ter­mészetes, hogy még a fényesre koptatott ágon is úgy ül, mintha máris ugrani kellene onnan. Tehát még ez a rövidke pihenő is megfeszített izommunka. Feszül minden ideg. Pedig milyen kellemes a hosszú járőrzés után egy szusszanásnyi időre megpihenni. Nyújtózik egyet a láb, roppannak benne a fe­szülő izmok. Tágra nyílik a tüdő, s megtelik fenyőillatú levegővel. A szárazra öregedett fa egy kis életet ad vissza. Minden moccanás­ra reccsen, roppan, tágulnak szilánk-erei. Egy kevéske igazi békeidő, ami az otthoni sám­liraülést idézi fel ebben a nyugtalan éjszaká­ban. Az őrnagy homályos árnyéka biztonsá­got jelent. A legbiztosabb Zsanó számára azért mégis csak az, hogy megszoríthatja a puska nyakát, s érzi, hogy karjába hasítás szalad ke­resztül. A cső töltve, a zár biztosítva. Agyagos azért ugratja egy kicsit az újoncot. — Nem kell megijedni, nem olyan nehéz dolog ez. Nem kell azt hinni, hogy pont en­dés, ami még elválasztja a laktanyában nult szabályokat az itteni gyakorlattól. — Idefigyeljen, hogy is hívják? — Zsanó... Akarom mondani Tot.ZJ — Jól van, legyen Zsanó... Jobban meg­jegyzem. Szóval idesüssön! Tudja, micsoda itt maga? Külügyminiszter. Egy kis diplomata, lehet látni. Csak fegyverrel. Magának van fegyvere, ma- Csakhogy az ilyenfajta magyarázat hossza­gának van itt igaza, maga jogosan hordja ezt dalmas, mégsem teljes, mégsem egészen pon­a fegyvert, jogosan is hasznalja, ha kell. tos> mégsem egészen biztos. Amikor az ember aki pontosabban, aki jobban fedezi magát, aki­nek jobban helyén van a szíve, az érzéke, tá­jékozódó készsége. Az győz, aki nem ugyan­arról a helyről szól másodszor is, hogy ezzel ne adjon pontos támpontot a szembejövőnek. Az lesz a nyertes, aki akkor is biztosan kezeli a fegyverét, ha éjszaka van, ha semmit nem Nincs mitől tartani. Világos? Azt meg ne mondja nekem, hogy nem fél semmitől! Az nem igaz. Ugye, van valami a torkában? Ne­kem is volt valamikor. Azt is tudja, hogy ez nem sétáló, ez nem lakodalom. Időnként meg lehet ijedni. Félelem! Az relatív. Csak a bo­lond nem fél, mert nincs tisztában a helyze- öreg róka vagyok? a lelkiismeretével is teljesíti a parancsot, ami­kor az érzéseit is magával kell vinnie a határra, már nem olyan egyszerű ez az éjszakai por­tya. — Figyeljen csak rám! Elhiszi rólam, hogy tével. Az igaz, hogy később ez a feszültség más lesz. Inkább óvatosság, meggondoltság... Bölcsesség! Zsanó egy darabig hallgatott. Csupán az ár­kon keresztül vetett fa reccsenéseire figyelt. Aztán kérdezett. — De akkor mi van, ha nem fogadja szót drága. — öreg — hagyta rá Zsanó. — Akkor nekem elhiheti, hogy azért az ál­lamhatár az nem csupa tűzijáték, ahol örökké csak lövöldöznek. — Azt ne is csinálják, mert arra érzékeny fülemnek. Kár is a sok lőszer miatt. Elég az ügynök? Akkor mi van, ha nem veszi tu­domásul, hogy van parancs? Mert én orditok egyszer, hogy Állja! Nem áll. Ordítok még­egyszer, hogy Álljon! Nem! Csak akkor mond­hatok, hogy álljon, mert szitává lövöm! Ha én várok arra, hogy nekem háromszor is or­— Ha szükséges, persze. Az más. Én azt mondom, ne legyen málé, ne legyen nyúlszí­vű. De mi olyan katonákat faragunk maguk­ból, akik a szabályzatot az úristen tízparan­csolatának tekintik. De olyankoat nem tű­rünk meg. akiknek fegyverük van, mégis őket lövik szét, mint a vursliban a pléhmajmot. dítani kell akkor addig régesrégen beadja ? ÖkESfST £ nekem a kulcsot. Aztán Ibi is sírhat, —" Balvanyi is, az en haverom. mcg mamlasz. Mit írok én ak­(Folylatjuk.) \ /

Next

/
Thumbnails
Contents