Délmagyarország, 1973. szeptember (63. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-09 / 211. szám
VASÁRNAP, 1M3. SZEPTEMBER 9. a z Mi újság Békéscsabán? Azt hiszem, nem elég gondot fordítunk arra, hogy hazai városaink képét, sajátos életütemét, építészeti, városképi jellegzetességeit, hangulatos, írott képekben beleíotografáÍjuk a köztudatba. A tömegtájékoztatási lehetőségek jóvoltából be-betoppanhatunk olykor városainkba, megtudhatjuk, hogy itt-ott új gyárat, üzemet avatnak, új városrészeket foglalnak el az igényesebb életformáért küzdő emberek, s hogy itt-ott új közintézmény lépett sorompóba a városok minden korú honpolgárainak szolgálatára. Kétségtelen, hogy mindezek fontos fejlődéstörténeti dokumentumok, de a fő témák mögött elég ritkán látja közvéleményünk a hozzájuk vezető utakat, a házakat, amelyekben a városért, a városban lakó emberek élnek, dolgoznak. Természetes, hogy a közigazgatási, tanácsi és társadalmi közösségek szakvezetői sok mindent elmondhatnak egy-egy város életéről, fontos, mutatós statisztikai számsorokkal bizonyíthatják, hogyan ugranak, vagy lépegetnek előre, de ha az ember megáll valahol egy utcán, megszólít egy-egy embert, más látószögből készíthet fotót az egész városról. Elindulok az elefántszürkeségü és tömörségű békéscsabai vasútállomásról a város szívébe vezető tágas Tanácsköztársaság úton, ahol néhány esztendővel ezelőtt kisvasút kattogott végig, hogy a központban ráforduljon az István térre, s vigye a népet, az ilyen-olyan anyagot rendeltetési helyére. Most buszok, minden rendű és rangú gépjárművek futkosnak erre, a kisvasút emlékét csak a hatalmas tér végén, a nagy katolikus és evangélikus templom között megmaradt, kicsi, bádogtetős épületecske őrzi. Ami itt az utcákon, tereken, főként a város belső érrendszerében megfogja az embert, a sok virág, a tisztaság, s feltétlenül meg kell torpanni néhány perces gyönyörködésre az állomásról bevezető úton az új városkép kimagaslóan ízléses, alul Uzletsoros, sárga kerámiadíszes házóriása előtt. Sok város tervezői, építészei eljöhetnének ide jó ízlést, esztétikai emelkedettséget tanulni Az litván tér, ahová az új házaktól pár perces sétával eljuthat az ember, a régi történelmi Békéscsaba rangos hagyományait dokumentálja. Vidéki viszonylatban terjedelmesek a középületek, az eredeti stílusában meghagyott, felújított Csaba-szálló méreteivel kevés vidéki szállodánk vetekedhet. A XVI. századi kastélyépítő földbirtokosnak, Ábrahámfinak, s a törökdúlás után az új élet megteremtésén serénykedő Harruckern János György klncsátrnok úrnak, a csabai szlovákok ide telepítőjének fogalma se lehetett arról, hová fejlődik évszázadok alatt ez a város. Hogy a rendben, tisztaságban a legrendesebbekkel, íegtisztábbakkal vetekedhet, hogy itt alig lát az ember málló vakolatot, hogy a párját ritkító nagyságú István téren, ahol nem is nagyon a múltban szekerek döcögtek, most arányosan telepített zöldsávok, virágágyások gyönyörködtetik a látogatót, s a helybeli lakosságot. Nem tudom, a békéscsabaiak mennyire elégedettek üzlethálózatukkal, de a vendég szemlélő főként a város belső területén, viszonylag korszerűnek, gazdagnak érzi. S milyen mutatós a térről a katolikus templom mellett levezető út Körös-parti képel A hídon innen egyik oldalon a Munkácsy nevét viselő múzeum, másikon a modern ifjúsági ház, a folyócska két partján — főleg a túlsón, ahol Áchim András nevezetes csabai parasztvezér szobra áll — hangulatos, ízléses, virágos sétány szolgál pihenőül a csabalaknak. Itt áll a hídon túl bal kézről a nevezetes békéscsabai István-malom, szeszélyes — szemben széles, oldalról keskeny — lapos tetejével, mintha a templomokat akarná lepipálni. A múzeum helytörténeti — nemzetiségi — gyűjteménye, s a kortárs művészek mutatós képanyaga mellett főként a városban hajdan Lieb Mihály néven inaskodott Munkácsy Mihály terme vonzza a látogatót. Nemcsak képek láthatók itt a magyar kritikai realizmus alapító mesterének életművéből, hanem számtalan más dokumentum is, hatósági fogalmazvány, egy útlevél amellyel nekivágott a világnak. díszpolgári oklevele, melyet Békéscsaba városa Párisba küldött ki a mesternek. Az útlevélen már Munkácsy — korábban Lieb Mihály — festész messzire emelkedő neve, foglalkozása szerepel.' Itt van a falakon a Zongoralecke, a Parasztszoba belseje, a Kutyacsalád, a Krisztus Pilátus előtt egy kisméretű vázlata, a Falu hőse vázlata, amelyet a kép táblája szerint Békéscsabán készített a művész 1874-ben. A képeket, írásos és tárgyi dokumentumokat éppen egy tucat szegedi postás turista nézegeti ezekben a percekben. Biztos, hogy a múzeum szakértő gondozói Jól tudják, miért ilyen hátsó teremben, gyér megvilágításban tartják hazai büszkeségük emléktárgyait; a vendég, á más hazai tájakról érkezett műszemlélő jobban örülne, ha előkelőbb helyen találkozhatna Munkácsyval. Végül rövid beszélgetés egy csabai lokálpatriótával, akit kapásból néztem ki magamnak városnézés közben. Azért özvegy Bálint Lajosné, született Zsilinszky Zsófia személye mellett kötöttem ki, mert 1909 óta Békéscsabán él, és mert a felszabadulás óta lepergett években az életsorsa nemcsak egy magára maradt munkásasszony lehetőségeit példázza, hanem azt is, mert benne van az életében, családja sorsában — hogyan mérik hazánkban a nemzetiségi politika Írott törvényeit a valóságban. Ugyanis özvegy Bálintné szlovák nemzetiségűnek született, ősei talán Harruckern János telepítési akciója során kerültek Békéscsabára. Az asszony huszonöt évig dolgozott a kötöttárugyárban, férjét a második világháborúban, egészen fiatalon vesztette el. De gondjaira szakadt négy apró gyerek, ezeket nagy erőfeszítésekkel egytől-egyig taníttatta. Legidősebb lánya tanítónő, az utána következő technikus, a harmadik könyvtáros. Egyetlen fia mérnök. , — Ö, a mai Békéscsaba! — mosolyog büszkén a kérdésemre. — Nagyon-nagyon tetszik, ahogyan a város fejlődik. Szépek az új lakótelepek, a modern házak, minden megvan itt nálunk, nagyon jó itt élni. ORMOS GERÖ Mondjuk azt hogy Te hétéves kislány vagy En nyolcéves fiúcska ösz hajszálaim Ökörnyálak csupán Szeptembert játszom £s te előre szaladsz augusztusba. „Mondjuk azt hogy"-ot játszunk Szüts Szó-mágiát Szüts Lehet olyan amilyen László Nekünk az aminek akarjuk László A világ Gyerek-játék Legősibb varázslat Ejtsd kl a szót és máris megvalósul Mondjuk MondJuk a/t h0gy öreg könyvekben lapoztunk A g Es titokra leltünk 271" noí f\J A bölcsek köve a játék d- LX 11UJ 3 J ••• Ezt olvastuk Kl játszani tud — élni tud. Pohrer ZokÓR Babona Elevenszülő, nagy, hasas cj: holdfény-köldükzslnóron öreg szüle. Sötét mezőben bicegő tenyere. Simogatja a füveket, a füveken a harmatot, a harmaton fészkelő csillagot, mázas szelet. Motyog, didereg. Hajnalra ér haza. Kendőjében: csillag, szél, éjszaka. Tengernyi harmat. Kezében: vézna garast szorongat. Alszanak a házak. Veti más udvarára a megszedett vásznat. Boldog Isten! Menekítsd ki az asszonyt, a gyermeket! Istállóból az egyetlenke tehenet. A láng a tetőt legelészi. Uton Óraim! Itt elválik utunk. Önök Salvador Dallhoz igyekeznek. En leülök és bevárom Tömörkény jegenyéit. Szertartás Kinn: ultramodern kocsikat szótlan nők, férfiak mosnak. Benn: szidja csak és csutakolja szegény gyereket feleségem. M it jelent a család? Kört jelent, az emberi összetartozás legtartósabb fonalából fonva. Férj, feleség nem család, csak házaspár. Ha szorosan fogják egymás kezét, ha minden szándékuk, minden gondolatuk közös, akkor is csak házaspár. Ha gyerekkéz furakodik közibük, ha mákszem-emberke kapcsolja ls össze kezüket, életük új értelmet, értelmes tartalmat akkor kap. Ennél erősebb csak akkor lehet a kapocs, ha több élet ered közös forrásból. Nagymama, nagypapa, vő vagy meny és az unokák — nagyobb kőre ez a családnak. Hosszabb a lánc, és erősebb.. Unoka és nagyszülő ragaszkodása egyiküknek az életét tölti ki, másiknak az életre készülés nagy lépéseit jelenti. Minél erősebb a családi kötelék, annál megbonthatatlanabb a nemzet ráépülő nagy épülete. Tisztelet a családnak — tisztelet a hazának! t V