Délmagyarország, 1973. szeptember (63. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-19 / 219. szám

PÉNTEK, 1973. SZEPTEMBER 21. 3 Meghalt Vályi Péter Mély megrendüléssel és fájdalommal tudatjuk, hogy Vályi Péter elvtárs, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyet­tese baleset során szenvedett súlyos sérülés következtében szeptember 18-án, 54 éves korában elhunyt. Vályi Péter temetése szeptember 24-én, hétfőn 15 óra­kor lesz a Mező Imre úti temető munkásmozgalmi pante­onjában. Vályi Péter elvtárs munkatársai, elvtársai és barátai 14 órától róhatják le kegyeletüket a ravatalnál. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa Vályi Péter halálával fáj­dalmas veszteség érte az or­szágot. Ismert politikus volt, tisztelte, becsülte a közvé­leményt, gyakran talált al­kalmat, hogy széles körben, a sajtó, a televízió eszközei­vel tájékoztasson az ország, a Világ dolgairól. Sokan már szinte személyes ismerősnek tekintették, mert úgy érezték, hogy az őket izgató lényeges kérdésekre válaszol logiku­san, szuggesztíven, kellemes humorral. A „kényes" kér­dések éle nála megtört a szókimondó, szellemes vála­szokon. Akik személyesen is talál­koztak vele, kiváló előadói képességén túl arról is meg­győződhettek, hogy hallgatni, figyelni is tud. őszintén akart és tudott tájékozódni, tanulni másoktól. Valameny­nyi izében aktív,N minden iránt érdeklődő vegyészmér­nök és a kis ügyek iránt is fogékony politikus volt. Eb­ből táplálkozott embersége, közvetlensége, intellektusa. Figyelmességgel és bizal­mával tüntette ki mindazo­kat, akik vele együtt dol­goztak. Szerették őt mint pártmunkást, a Chinoin gyár dolgozói mint gyárigazgatót, lelkesedtek érte mint egyete­mi oktatóért a Közgazdasági Egyetem immár húsz éve végzett hallgatói, egykori munkatársai az Országos Tervhivatalban, a Pénzügy­minisztériumban, s azok, akik külföldi útjai és gyako­ri üzemi látogatásai során kerültek vele kapcsolatba, most mind-mind megrendü­lést, fájdalmat éreznek. El­távozott közülünk egy kom­munista politikus, egy hiva­tásának élő nagyszerű em­ber. Legutóbbi beosztásában mint miniszterelnök-helyet­tes, hazánk állandó KGST­képviselője volt. Kormá­nyunk, országunk gyászában osztoznak a Kölcsönös Gaz­dasági Segítség Tanácsa tag­államai is. A tagországok képviselői — valamint a KGST-szervezet munkatársai — a megmondhatói, hogy Vályi Péter velük együttmű­ködve elévülhetetlen érde­meket szerzett az integrációt hosszú távon szervező komp­lex program kidolgozásában és a végrehajtás kezdeti lé­péseinek megszervezésében. Kiemelkedő munkásságá­nak. odaadó, fáradhatatlan tevékenységének elismerése­ként számos magas kitünte­tésben részesült. Tulajdono­sa volt több magas külföldi kitüntetésnek is. Búcsúzni mindig nagyon nehéz. Most különösen az, mert nagy feladatokra hiva­tott politikus életét, alkotó ereje teljében ragadta el a véletlen üzemi tragédia. De­rűs, közvetlen lényét újra és űjra felidézzük, emléke erőt, emberséget sugároz. Végső búcsú dr. Bereszlúczy Miklóstól Az országgyűlés, a kor­mány, a Hazafias Népfront, az Országos Béketanács, a Püspökkari Konferencia, a papi békemozgalom vezetői­nek és tagjainak, családtag­jainak és tisztelőinek mély részvétével búcsúztatták dr. Beresztóczy Miklós címzetes prépost, az országgyűlés al­elnökét, az Országos Béke­tanács katolikus bizottsá­gának főtitkárát kedden a Farkasréti temetőben. A társadalmi gyászszertar­tás előtt dr. Ijjas József ka­locsai érsek, a magyar kato­likus püspöki kar elnöke pontifikálta a főpapi gyász­szertartást, majd a ravatalo­zóban dr. Cserháti József pécsi megyés püspök, a ma­gyar katolikus püspöki kar titkára végezte el az egyházi szertartást. A fekete drapé­riával bevont, koszorúkkal övezett ravatalnál az ország­gyűlés és a Hazafias Nép­front Országos Tanácsa és az Országos Béketanács ne­vében dr. Trautmann Rezső, a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsa Elnökségének tagja, a népfront budapesti bizottságának elnöke adta meg a végtisztességet. Búcsúszavaiban hangsú­lyozta, hogy dr. Beresztóczy Miklós becsülettel munkál­kodott szocialista államunk és a katolikus egyház jó vi­szonyán. Megérhette, hogy politikai célkitűzései, eszméi az elsöprő nagy többség egyetértésével, helyeslésével és támogatásával találkozó gyakorlattá váltak. Az egy­kor alig néhány száz papi személyiségből, akik először ültek össze, hogy egyenges­sék a „hűség az egyházhoz, hűség a hazához" elv életre keltésének útját — ebből a zsenge hajtásból terebélyese­dett ki a ma már széles su­garú papi békemozgalom. Emlékeztetett az elhunyt emberszeretetére, az emberi alkotás tiszteletétől áthatott lényére, választói iránti fe­lelősség- és kötelességérzeté­re. Szerette válaszlóit: értük tevékenykedett fáradhatatla­nul, az országgyűlés alelnöki tisztségében, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­ban, az Országos Béketa­nács Elnökségében, s a nem­zetközi fórumokon is. Mods; hangja Holnap összeül a magyar békekongresszus Sebestyén Nándorné tájékoztatója Az előkészítő megyei bé­keparlamenteken és a bu­dapesti békekonferencián megválasztott, mintegy 580 küldött — kőzte az Orszá­gos Béketanács 200 tagja —, s valamennyi társadalmi és tömegSzervezet képviseleté­ben meghívott száz vendég részvételével csütörtökön összeül a VIII. magyar bé­kekongresszus. Az Országház kongresszusi termében sor­ra kerülő eseményről kedden tartott sajtótájékoztatóján Sebestyén Nándorné, az Or­szágos Béketanács főtitkára többek között elmondta: — Békemozgalmunk nagy fontosságú eseményén ösz­szegezik azokat az eredmé­nyeket, amelyeket hazánk­ban a békeszerető emberek egész társadalmat átfogó mozgalma elért az elmúlt 25 kintés is lesz békemozgal­munk országos méretű mun­kakonferenciája: számba ve­szi, hogy a nemzetközi hely­zetben, a világméretű béke­mozgalomban jelentkező új helyzetből milyen új felada­tok fakadnak. A hazai béke­mozgalmat képviselő százak­kal együtt neves külföldi vendégek is érkeznek az or­szágos tanácskozásra, köztük Romes Csandra, a Béke-vi­lágtanács főtitkára. Azt várják békemozgal­munk vezetői az országos tanácskozástól, hogy a ple­náris üléseken és a, szek­ciókban folyó eszmecsere alkotó módon hozzájárul a hazai és a nemzetközi béke­munka további teendőinek kimunkálásához. Az elmúlt évek békemoz­galmát értékelő beszámoló békemozgalom; az ifjúság békére nevelése; a békemoz­galom negyedszázada Ma­gyarországon. Szóba került a sajtókon­ferencián, hogy a békés egy­más mellett élés politikájá­nak gyakorlattá válásával módosulnak a nemzetközi, benne a magyar békemozga­lom feladatai is. E feladatok kimunkálására lesz hivatott a VIII. magyar békekong­resszus, és nemzetközi mé­retekben — október végén — a békeerők moszkvai vi­lágkongresszusa is. A z utóbbi időben jó né­hány figyelmet keltő állami intézkedésnek lehettünk tanúi a gazdaság­ban. Legnagyobb és legfon­tosabb ipari nagyvállalata­ink munkáját szigorúbb el­lenőrzés alá vonták, sőt irá­nyításukból az előzőkhöz képest nagyobb részt kért a felettes minisztérium. Ok­kal merült fel a kérdés: ta­lán szakítottunk az érdekelt­ségen, az anyagi ösztönzésen alapuló gazdálkodási mód­szereinkkel? Visszatérünk az utasításokhoz, ahhoz, hogy kollektívák és üzemek, mun­kások teljesítményét és fel­adatait számok, vagy muta­tók halmazával értékeljük, mérjük? Elég józan szemlélődőnek kell lenni, hogy a tagadha­tatlanul ellentmondásosnak tűnő helyzetben jószeren­csével eligazodjunk. Való igaz, a közelmúltban sok olyan intézkedés született — például a kiemelt KGM­nagyvállalatok érdekében — amelyben fölfedezhető a központi akarat, az egyértel. mű döntés. S az is bizonyos, hogy ezek a fontos döntések sem megvédelmezésre, sem pedig indokolásra nem szorulnak ehelyütt. Nem, mert az élet gyakorlatban indokolta, tet­te szükségessé őket, az újon­nan keletkezett gazdasági feszültségek feloldása. S ha már itt tartunk, érdemes ezeket az okokat közelebb­ről megvizsgálni, megismer­ni egyúttal a döntések ter­mészetrajzát. A gazdaságban nincsenek csodák, szigorú törvénysze­rűségek uralkodnak. A tech­nikai, műszaki, valamint az emberi szubjektív fejlődés létrafokait akarati elemekkel megváltoztatni lehetetlen. Akárhogyan nézzük, pénzzel vagy idővel kell fizetnünk a fejlettebb módszerért, a technikáért, sőt a magasabb szakképzettségért is. O * nként kínálkozik ide a Vörös Csillag Trak­torgyár esete: a kis­sorozatú gyártás, a világ- és az európai színvonaltól las­san, de biztosan elmaradó technológia oda vezetett, hogy a traktorgyárban ké­szített különleges erőgépek többe kerültek már az üzemnek, a népgazdaságnak, mint amennyit kaphattunk érte. Még a hazai piacon is olcsóbb volt a külföldi, mint az itthoni gép. A traktor­gyárban hiába működött az érdekeltségi ösztönző rend­szer — ugyanaz, amely sok­tucat testvérüzemében sike­resnek bizonyult, javította a termelékenységet, nyeresé­get — itt nem segíthetett. Egyaránt veszélybe került a népgazdaság és a munkások érdeke. Magától érthetődő a kormány — miért tagad­nánk? — adminisztratív döntése, amellyel a Vörös Csillag Traktorgyárat a gaz­daságosan működő Győri Vagongyárhoz csatolta. A gazdasági és politikai cél az volt; új, tiszta pozícióhoz juttatni az üzemet, annak munkásait; megadni szá­mukra azt a lehetőséget, hogy hasznosabb termékkel űjra kezdhessék az életüket. De példákért nem kell messzire menni, hasonlónak év alatt — a szervezett bé- után a kongresszusi szekciók kemozgalom kibontakozása óta —, kiemelve különösen az utóbbi (1969-ben tartott) országos béketanácskozás óta végzett munkát, a közel­gő béke-világkongresszus je­lentőségét. Egyben előre te­a következő témákkal fog­lalkoznak: békés egymás mellett élés, és a nemzetkö­zi együttműködés; biztonság és leszerelés; válsággócok a nemzetközi politikában; nemzeti függetlenség és a Készülődés a téli csúcsra Alsóörsön kedden megkez­dődött az európai szocialista országok egyesített energia­rendszeréhez tartozó villa­mos teherelosztók igazgatói­nak tanácskozása. A napi­renden a téli csúcsterhelés időszakában jelentkező fo­kozott igények kielégítésével és az egyesített energiarend­szer műszaki színvonalának emelésével kapcsolatos kér­dések, illetve feladatok sze­repelnek. A tanácskozás öt napig tart. lehettünk tanúja közelben is. Szegeden a rostkikészítő vállalat jutott 1972-ben olyan stádiumba, hogy már bérfizetési gondjai támad­tak. Ezt az üzemet is jó szaktudású vezetők irányí­tották és becsületes munká­sok dolgoztak gépeinél — mégis a feltételek romlása, a rostfeltárás korszerűtlen­sége, az alapanyag-termelés elmaradottsága ballasztként húzta le a vállalatot. A Könnyűipari-, valamint a Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztérium admi­nisztratív döntéssel segített rajta, amikor az eredménye­sen dolgozó Kenderfonó- és Szövőipari Vállalathoz csa­tolta. Az idő bizonyította, hogy az új, több mint nyolc­ezer embert foglalkoztató nagyvállalat az összevonás­sal előnyösebb helyzetbe ke­rült, racionalizálhatta és egyszerűsíthette apparátusát, megtakaríthatták az impro­duktív feladatokkal foglal­kozó irodák egy részét. Ma a KSZV — a rostágazattal együtt — haszonnal termel. Hasonló példák tucatjait lehetne idézni, hasonló ta­nulságokkal. Valamennyi azt bizonyítja, hogy bizonyos esetekben igenis fontos in­dok követeli meg az egyér­telmű állami döntést. Gazda­ságpolitikánk egyértelműen elárulja, hogy nem mond­tunk le az érdekeltségről, az anyagi ösztönzőkről, az ön­állóságról —, de adott hely­zetben a határozott utasítá­sok előnyeiről sem. Nem is lehet elköteleznünk magun­kat csak egyikhez vagy má­sikhoz. Hiszen az a kérdés, melyiket válasszuk egyedüli módszerünknek. Inkább az: hogyan alkalmazzuk mind­kettőt a népgazdaság és az egyén érdekében. Annál in­kább, hisz mértéktartó becs­léssel is nagynak ítélhetjük belső tartalékainkat. Messze vagyunk lehetőségeink teljes kiaknázásától, alapos munka vár ránk a szervezésben, van mit javítani, a rossz ha­tásfokú tevékenységben. Ezek a feladatok összegeződ­ve bonyolult és hatalmas tennivalót adnak, megoldá­suk csak megfontolt, dialek­tikus gazdaságpolitikával győzhető. A z állam, a népgazda­ság a közvetlen uta­sítások helyett ma és holnap az emberek érde­keltségére épít, a vállalatok számára olyan körülménye­ket teremt, amelyekben a legjobb eredmény várható az országnak, a vállalatnak, s mindannyiunknak. Ha jól megfigyeljük, a döntések éppen ezért születtek, s szü­letnek. Matkó István Népfiontküldöttség utazott Kubába A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának küldött­sége kedden, tegnap Nagy Józsefnénak, a népfront Or­szágos Tanácsa alelnökének vezetésével Kubába utazott. A delegáció részt vesz a népfront kubai testvérszer­vezete, a kubai forradalom védelmére alakult bizottság megalakulásának 13. évfor­dulója alkalmából rendezen­dő ünnepségeken. (MTI) Orvosolják a panaszt 9 Átalakítják a Búzát Egy-egy vendéglő, étterem megnyitását többnyire nagy várakozás előzi meg, hiszen meglehetősen kevés van be­lőlük. Olykor azonban a környék lakói kénytelenek megismerkedni a vendéglá­tás kellemetlen oldalaival is. ; Például a Kékgolyó söröző környékén lakók is több­ször panaszkodnak, hogy éjszakájukat gyakorta megzavarja a nem éppen józanul hazaindulók lármá­ja, zajongása. Ilyen szem­pontból azonban alighanem a Szent István téri Búza vendéglő viszi el a pálmát. A rendszeres csendháborítás, a részegek civakodása, vere­kedése miatt végül is tollat fogtak a környék lakói, s panaszos levelet írtak a vá­rosi pártbizottságnak — 72 aláírással —, kérve a ven­déglő bezárását. A pártbizottság munkatár­sai megvizsgálták a helyze­tet, s igazat adtak a kör­nyék lakóinak. A vendéglő­ben rendszeresen megszegték például akt az alapve:ő sza­bályt, amely szerint ittas vendéget tilos kiszolgálni. Ezután a pártbizottság mun­katársai közös ellenőrzést tartottak a vendéglátó válla­lat vezetőivel. A vállalat is levonta a tapasztaltak tanul­ságait, s közben fölmondott a régi üzletvezetőnek, újat nevezett ki helyére. Elhatá­rozták azt is, hogy felújít­ják, kulturáltabbá teszik a vendéglőt, amelyről lemon­dani nem lehet, hiszen fon; tos szerepe van a környék ellátásában. A helyiséget kifestik, a konyhablokkot teljesen átalakítják, a süte­ményforgalom növelése ér­dekében pedig hűtővitrint szerelnek fel. A vállalat és az új üzletvezető arra tö­rekszik, hogy az üdítő ita­lok és az ételek forgalmát növeljék. Ennek érdekében — ha elkészül az átalakítás — bevezetik a tízforintos ételakciót, az olcsó szeszes­italok árusítását pedig kor­látozni fogják. A belső ter­met úgy alakítják át, hogy alkalmas legyei) rendezvé­nyek megtartására. Év végére készül el a ter­vek szerint az átalakítás, amely függ a környéken folyó gáz- és vízvezeték építések befejezésétől is. Kulturáltabb és higiéniku­sabb lesz tehát a Búza, s hogy ne essen vissza a régi színvonalra, arról a szigo­rúbb rendőrségi és belső, vállalati ellenőrzés fog gon­doskodni. A rendőrség ar­ra is ügyel majd, hogy — amikor a környékbeli épít­kezések befejeződnek — kor­látozzák a környező utcák­ban a várakozás, parkolás lehetőségét, s ezzel is előse­gítsék a Búza „konszolidá­lódását". A pártbizottság az intéz­kedésekről két panaszost tájékoztatott, és a Környék tanácstagját Is, hogy a leg­közelebbi tanácstagi beszá­molón ismertesse a lakók­kal. SB. *

Next

/
Thumbnails
Contents