Délmagyarország, 1973. augusztus (63. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-12 / 188. szám

12 VASARNAP, 1973. AUGUSZTUS 12. Amit senki sem olvas Szűcs László Eltörött mozdu­latok eltörött mozdulatainkat szél lebbenő gözfelhökben meginduló busz peronján inoziesarnokba érkezően gcpokcsiban havas mezőben máe mindenütt — jaj mennyi mennyi — e'törött mozdulatainkat lassan ki győzné számbavenni? halomba rakva emeletnyi hevernek csak egymásra hánytan aranyló müfogsor-hegyek az auschwitzi éjszakában női hajak erdeje lágyan összemosódva és zizegve apróra tördelt életek ki illeszthetné őket egybe? jön a tavasz már hitegetve jön a tavasz s majd jön a nyár is felejteni nem tud a világ emlékezik még a világ is nyakadon csilloghat gyöngykaláris kezed tétován visszaint és eltörött mozdulatainkat őrzi tovább a drótkerítés Furcsa világ Gyulaváry József Régóta álmodoztam egy olyan regény megírásáról, amely erede­tiségével és különlegességével mély hatást gyakorolna az olva­sóközönségre Mikor aztán végre agyamban „összeállt" a.regény vázlata, fel­kerestem a könyvkiadó igazgató­ját. — Szeretném figyelmébe aján­lani az én leendő világsikert ara­tó kirakatregényemet. — Kirakatregény? Mi az, ha szabad kérdeznem? — Ó, ez csupán olyan hozzáve­tőleges meghatározás, ami valójá­ban roppant egyszerű: „Regény, amit soha senki nem olvas vé­gig". — A meghatározás fölöttébb merész és érdeklődéskeltő — mondta elégedetten az igazgató. — Az ilyen regény szerintem, ok­vetlen sikert arat. Feltéve, ha ki­adják! — Már miért ne adnák ki? — kérdeztem felcsattanva. — Nem kérek horribilis honoráriumot, csupán: térítsék meg a felhasz­nálandó papír, plusz a gépeltetés költségeit. — Remek! — örvendezett az igazgató. — De hát, miért ennyi­re szerény? — O, hát mirevaló az a sok pénzpocsékolás? Művembe nem szándékszom egy fikarcnyi új gondolatot se becsempészni. Re' gényem funkciója: állni a polcod és porosodni! A kiadó valósággal feléledt. Va­lószínű megértette, hogy az én regényem a könyvpiac nagy szen­zációja lesz. — A kirakatregény azoknak íródik majd, akik megveszik, de soha nem olvassák. Kívül-belül tetszetős, szemkápráztató lenne. Fenntartás nélkül el lehet helyez, ni a szekrényben, polcon, bár­hol... A borítója világos, fényes és nem egyszínű, hogy harmóniát képezzen a mellette levővel, no és a bútorral... — Tökéletesen értem — je­gyezte meg a kiadó. — Tehát új gondolat a regényben nem lesz. És a témája? — A téma, mondanom sem ken — homályos. De azért a zajló életről lenne benne néhány szó... — Ezek szerint a cél: meghök­kenteni, valósággal fejbekólintani az olvasót? Olyannyira, hogy érezze szegény: még nem nőtt az ön mondanivalójához, hogy aztán visszategye a polcra? Jól mondom? Igennel válaszoltam. V. ROMANOV / Közöny Mindig kiseb­bet ugrani? hogy egy maszek műhelyben hid­raulikus emelő van. Nem mond­hatom el mindenkinek, hogy mennyi törleszteni valóm van, hogy amikor egy éve kezdtem, csak a szél járt a műhelyben, és annyi szerszámom volt, amit a nászútról hoztam. Az első kerese­temből csillagkulcsot kellett ven­ni, hogy tovább ... — Mégis mondják: „Könnyű Vargának! Megkapott mindent az apjától!" Más nem így kezdi. — Megkaptam. Magunk csinál­tunk mindent. Ha apám nem kis­iparos, biztos, belőlem sem lett volna soha az. Korpa között? — Lejáratott a mi szakmánk. Az egyetemen csak azt mondtuk: farkashorda. Könnyen hiénává válik az ember. Én például azért nem vállalok nagyobb javítást, mert nem szeretek az alkatrésze­kért borravalóban többet kifizet­ni. mint amennyit ér a munka. Mire egy motorgenerálhoz össze­szedném az alkatrészeket, a ne­vemet is elfelejteném. így is le kell adnom a sápot. Ha nem adom le, becsukhatom a boltot, a ké­pembe röhögnek. Jól felfogott ér­dekből foglalkozom) a Tectyllel, a korrózióvédelemmel. Ehhez a Tectylen kívül csak villany meg néhány gumidugó kell. Azt meg lehet kapni. Felkészítés a vizsgá­ra — ezt csinálom még. így is he­tente két napot alkatrészek után kajtatok. Hétfőn át se öltözöm, megyek Orosházára, Csabára, Pestre, és a vevőnek még a ben­zinköltséget sem számolhatom fel. — Szóval korpa közé kevere­dett... Nem fél, hogy előbb­utóbb megeszik a disznók? — Lehet, hogy hiéna lesz be­lőlem is. Amikor megtudtak, hogy egy átutazó külfölditől is ugyan­annyit kértem, mint bárki mástól, azt mondták, meg kellene darál­ni... Még nem vagyok „jó" kis­iparos. .— Akkor mégiscsak kisebb az állami iparban a kísértés, a lehe­tőség arra, hogy „hiéna" legyen. Miért választotta mégis ezt? — Ötödik osztályos koromban elhatároztam, hogy gépész leszek. Nyolcadikban csak ezt írtam a papírra, második helyet nem. Az egyetemnél is csak a közlekedés­mérnökit. Voltak közöttünk, akik az autóbuszra, mások a teherau­tókra esküdtek. Nekelm az (autó: a személyautó. Szó volt arról va­lamikor, hogy a japánok össze­szerelő üzemet csinálnak Magyar­országon. Ha lett volna belőle valami, hétszentség, hogy ott va­gyok. Ezzel vagyok megesküd­ve... — Gondolom, évfolyamuk szí­ne-java kisiparos, nem? — Senki. Kevés embernek van olyan lehetősége, mint nekem, hogy apám... — Vívódott a döntés előtt? Nem jutott eszébe; érdemes volt ezért tanulni? — Nem. — És mit szóltak az évfolyam­társai? — Nem mondtam meg. Féltem, hogy hátrányba kerülhetek. Akik­kel találkoztam azóta, értékelik denekelőtt képességet egy folya­mat, munkafolyamat, irányításá­ra, szef-vezésére. Azt mondják, öt év alatt elévül egy diploma... — Aki a veszprémi vagy siófo­ki Volánnál dolgozik, az sem lesz nálam előbbre... — Talán ne csak a meglevő rossz példákról, hanem Varga Ferencről beszéljünk. Mennyit dolgozik? — Egy éve, ha valaki azt mondta, hogy fél hatkor ér rá, akkor én fél hatkor már kinn to­pogtam az utcán. Most már meg­engedhetem, hogy hétkor nyissak, és este hétkor befejezzem. Így is alig van regenerálódásra idő. — Milyen szakmai folyóirato­kat, könyveket olvas? — Tagja vagyok a műszaki könyv klubnak, és értesítenek ar­ról, mi jelenik meg. Az Autó­motort olvasom, de ezt nem tar­tom szakmai folyóiratnak. — Szépirodalmat? — Zweig novellákat — Színház, mozi? — Premier mozi, premier szín­ház látogatók voltunk az egyete­men. A végzés óta háromszor le­hettünk színházban. — Mire vágyott, hol szeretett volna, hol tudna dolgozni még? — Csak személygépkocsival. De nem gondoltam rá. Vitatkozós tí­pus vagyok, ami csak hátrány egy vállalatnál. Nem tudok mé­/ ricskélni. Üjat akarok hozni, azért pedig nincs, aki vállalja a felelősséget. — Nem azért vádol állandóan, hogy önmagát mentse? •— Először szereztem ezeket a tapasztalatokat, és csak aztán let­tem kisiparos. — Gondolt arra, ha vágyait, terveit mégsem tudná beváltani, mint kisiparos, akkor mit csinál­na? — Nem. Nem gondoltam. Vagyis, Varga Ferenc úgy ha­tározott, hogy életfogytiglan ki­sebbet fog ugrani, mint amire készült, amire edzett, amit tudna. És vajon meddig lesz elég ment­ségnek, hogy vannak, élnek má­sok is, akik csak szökdécselnek magsugrás helyett? Igaz, nekik még az a mentségük, lehetőségük is meg van, hogy egyszer nagyot ugorhatnak. PÜNKÖSTI ARPAD választásom szakmai és üzleti ol­dalát is. CrjsáfEhirdptas: „A leghatáso­sabb korrózióvédelmi! Teetyl a rozsda ellen. Kijelölt Teetyl ál­lomás: Varga Ferenc, oki. gép­JArmtiüzemi szakos közlekedés­mérnök. Szőreg. I'ctőfi u. 152. Ip. eng. sz.: 1508—2/1911." Jaj, de szegény lenne álmok nélkül az ember! Varga Ferenc tágasat, magasat álmodhatott. A Moszkva téren már most száz és ezer lóerők taposnak egymás nyakában. Neki azt kellett meg­terveznie, milyen lesz ez a tér 2000-ben. Ez volt a diplomamun­kája. Erről jönnek, arra mennek, a négyes folyam alábújik a Du­nának ... Aztán a villamoson meglökték, valaki a lábára tapo­sott ós Varga Ferenc máris feléb­redt. Most autószerelő kisiparos a Szegeddel egyesült Szőregen, és friss diplomájával hirdeti magat, csábítja az autós megrendelőket. Sündisznóállás — Van-e ideje egy elfoglalt autószerelőnek a beszélgetésre? — Milyen írásról lenne szó? Volt, hogy egy cikk után rászán­tak a kisiparosokra... — Fél? — Nem. Csak az állami ipart ismerő és elismerő ember, nem tudom, hogy... Varga Ferenc jó autószerelő. Dicsérik. Műhelye egy év alatt befutott. Már alkalmazottja is van. Mégis csupa görcs, védeke­zés és előítélet. Az egész világgal hadakozik. Így próbál kitépni az elől, hogy önmagával szembenéz­zen. Édesapja kovácsmester, há­zuk utoai részén van a műhelye. Tizenhárom éves kora óta rakos­gatja össze ügyessége, pontossága, becsületessége és szorgalma ap­rócska tégláit, és most hatvanöt évesen szinte önmagát kifosztva stafirozta ki mérnök fiát, építette, szerelte fel neki az egyik legkor­szerűbb szegedi kisiparos mű­helyt. Valamikor a fia téblábolt játék helyett is az apa mellett, csente el a szerszámokat, próbál­ta ki ezt is, azt is. Most az örök tudnivágyástól hajtva az apa té­ved egyre többet a hátsó műhely­be, ellesni az önjáró masinák titkait, bizonyítani, hogy egy egész élet tapasztalata is ér azért vala­mit. — Apám megszakításokkal volt kisiparos... De a sündisznó­állás inkább abból adódik, hogy eleve feltételezik az emberek eb­ben a szakmában a horriblis ke­resetet. Aki idejön, elcsodálkozik, Varga Ferenc kellemes külsejű, jó modorú fiatalember. Mindez, azt hiszem, előny egy autószerelő kisiparosnak. A mérnökség igény­telenebb. Ahhoz se szépnek, se jó csevegőnek, s^ ügyes kezűnek nem fontos lenni. — A Tectylt hirdeti. Ilyen kor­rózióvédelmi kezelést egy beta­nított munkás nem tud elvégez­ni? Nem sok ehhez a diploma? — Szóval, hogy pazarlom a képzés költségét, az állam 140 ezer forintját? Az mérnöki mun­ka lenne, ha pénzért tartanám a markom valamelyik szervizben? Aki kocsiállásokat, mosóálláso­kat tervez éveken át, az mérnök? Vagy aki a vezetői vizsga teszt­jeit értékeli és azt nézegeti, hogy rajta van-e a lyukon a kereszt, vagy nincs? Mert ezt is mérnök csinálja! — Varga Ferenc pedig Tecty­lez... — Nálam már volt 3 literes Ford Capri, Dácia ... Közelebb vagyok az autóhoz, mint ők! A Teetyl csak lehetőséget, biztonsá­got ad ahhoz, amit csinálni aka­rok. Egyik kollégám számítógép­pel vizsgálja, hogy a különböző beavatkozások milyen hatással vannak az autó üzemére. Telje­símény, fogyasztás ... Ezekkel szeretnék én is foglalkozni. Kis­iparosként mindenkinél hama­rabb jutok egyéni ötletekhez, megoldásokhoz. A Delta két hó­napja mutatta be a Colortune üveggyertyát. Tessék: én már egy éve használom, hirdetem! — Ilyesmihez egy autószerelői, technikusi oklevél nem lett volna elég? — Azt kérdezi például tegnap egy kuncsaft, milyen hatása lehet annak, ha nem cseréli ki a meg­nyúlt vezérláncot? Erre akkor nem tudnék válaszolni ... — „Ingyenes mérnöki szakta­nácsadás" — hirdeti, ön szerint mit jelent az, hogy mérnök? — Gondolom, a műszaki tudo­mányok alkalmazása mellett min-

Next

/
Thumbnails
Contents