Délmagyarország, 1973. augusztus (63. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-05 / 182. szám

VASÁRNAP. 1M3. AUGUSZTUS 5. Mint várható volt, a hét végén tetőzött Szegeden az idegenforgalom. A szálláshelyeken minden hely foglalt volt, s a szabadtéri játékok jegyirodájában sem akadt már belépő a későn érkezőknek. Tegnap estére a Kempingbe ezer vendéget vártak, s az elmúlt hónapban az ideérkezők 80 százaléka volt külföldi. Július 14. és 31. között 26 ezer vendégnapot jegyeztek föl mindössze hat szabadtéri elő­adási napra, s ha azt tekintjük, hogy tavaly július 10, és augusztus 20 között összesen 53 ezer 500 vendégnapot szá­moltak össze — az idei forgalom várhatóan fölülmúlja a tavalyit. A szabadtéri előadási napjain délután 3 órától a dómban, fél 5-kor a zsinagógában rendeznek orgonabemu­tatókat, vasárnap délelőttönként a szegedi színház opera­művészei is feliépnek, A szabadtéri játékokon tegnap este elbúcsúzott Gershwin Porgy és Bess című operájának szereplőgárdája, ma, vasárnap este az Ukrán Állami Táncegyüttes mutatja be műsorát — az előjelek szerint ismét táblás ház előtt. Az ünnepi hetek mai programján szerepel még a Fotóklu­bok 9. Szegedi Szalonjának megnyitója, délelőtt 11 órai kez­dettel a Bartók Béla művelődési központban. Az augusztus 20-ig látható kiállítás megnyitóját dr. Lajos Sándor egyete­mi tanár mondja. A lánc művészei Az Ukrán Állami Táncegyüttes nagy sikerű vendégjátéka Cumiemberek Ketten a szólisták közül Még nagyon friss a pén­tek esti premier emléke. A magyarországi bemutatkozó előadás után hosszú perce­kig ünnepelték az ukrán nép táncos követeit, akik felejt­hetetlen perceket szereztek a nézők ezreinek. Másnap reg­gelre oldódott a hangulat, fölengedett az előző napok feszültsége. Városnéző sétá­ra gyülekeztek a nagyon csi­nos ukrán lányok, és a spor­tolókhoz hasonló, izmos-kar­csú fiatalemberek. Az Uk­rán Állami Táncegyüttes két táncosával, Valéria Kotljar­ral, az Ukrán SZSZK nép­művészével és Jurij Surkin­nal ültünk le néhány percre a Royal-szálló halljának bőr­foteljeibe. — Nagyon izgultunk a péntek esti premier előtt — kezdi a beszélgetést V. Kotl­jár. — Nemcsak a hatalmas méretű színpad, a világítás és egyéb technikai nehézsé­gek, a csepergő eső miatt, de azért is, mert ez volt el­ső magyarországi fellépé­sünk. Nem kis erőfeszíté­sünkbe került, hogy mindent pontosan meg tudjunk való­sítani. örülünk, hogy a pre­mier sikerült, hogy műso­runk tetszett a nézőknek. Valéria Kotljar a kijevi balettintézetben szerzett dip­lomát, majd a lvovi Opera táncosnője volt. Amikor Pa­vel Virszkij átvette az Uk­rán Állami Táncegyüttes ve­zetését, sok hivatásos tán­cossal együtt került az együt­tesbe. Arra a kérdésre, ho­gyan lett táncosnő, csak eny­nyit mondott: — Így volt rendelve. Soha nem gondoltam másra, s el sem tudom másként képzel­ni az életemet. Jurij Surkin éppen tíz éve táncol az együttesben. Egy­ben pedagógus és próbaveze­tő. Egyike azoknak az uk­rán férfitáncosoknak, akiket a premier nézői így jelle­meztek : „gumiemberek", „robbanékony rakétatánco­sok", „legyőzik a gravitá­ciót". — Ez a felkészültség és erőnlét a helyes izomgyakor­latok eredménye. Tudnunk kell bánni izmainkkal, s ál­landóan tartani izomerőnk optimális állapotát. A klasz­szikus táncművészetnek ez jar ezekről az élményekről mesél. — Nehéz egyetlen élményt kiválasztani, mert egy tán­cosnak nagyon sok szép él­ménye, emléke van. Szá­momra a legszebb élmény és ajándék az, hogy amerre járunk, a világ minden tá Jelenet a műsor nyitó számából Siflis József felvétel*? művészetünket, sikerül má­soknak örömet szerezni. Jurij Surkin az otthoni fellépésekről szól: — Otthon, a Szovjetunió­A széksorok között, a fel- teljesítette. A dóm előtti ha- mennyien tökéletesre csiszolt járókon, az egyik kaputól a talmas teret betöltötte az a mozgáskultúrával rendelkez­ian órtiir ^ártriii/oi^i/of másikig tartó útszakaszon ls különleges atmoszféra, nek. A nehéz, bonyolult mo­™ . sza"aeKa'nKat, álltak — és tapsoltak. A amelyben az ukrán nép éle- tívumokat. fejlett ritmus- és megszereineK ^oennunKet, S2Ínpadon pedig fiatal tánco- te, szokásai, hagyománykin- mozgáskészséget követelő "" Sok boldog mosollyal és mí- cse, érzelem, és gondolatvi- elemeket nagy pontossággal ves mozdulattal köszöntek, lága eleven erővel hatott, és fegyelmezettséggel, ugyan­újra és újra. Ezzel az im- Sokrétűen, árnyaltan és hi- akkor hihetetlen könnyed­pozáns látvánnyal, ritkán telesen tárulkozott fel mind- séggel táncolják. Az előadás , adódó, felemelő pillanatok az, ami a régmúltból érték egyes darabjaiban nemcsak ban is szívesen es örömmel örömével zárult az Ukrán és megőrzésre érdemes, akrobatikus ügyességükről, a lépünk fel. Elutazásunk előtt Állami Táncegyüttes péntek Mindez ugyanakkor egy mai, klasszikus balettban való ukrajnai turnénk volt. Lvov- esti bemutatkozása. Aki ott önálló művészet formanyel- jártasságukról, virtuóz tech­ban épp olyan izgalommal voit ezekben a forró hangú- vén, a század alkotóemberé- nikai tudósukról győztek készültünk a fellépésre, mint jatú percekben, megérti, mi nek gondolataival gazdagod- meg, hanem — a finom ér­egy külföldi premieren. Ki- kényszerít, hogy mindenek- va. színpadra teremtve, .nagy zelmi árnyalatok, szimfoni­jevben egymás után tízszer előtt a legnehezebbet, a zá- tudású táncosok lendületes, kus táncok közvetítéséhez léptünk föl, s mindig zsúfolt róakkord képének felvillan- virtuóz előadásában eleve- nélkülözhetetlen, már-már házak előtt. Mindenütt nagy- tását kíséreljük meg. Ami az nedett meg. Az együttes mű- színészi képességek közé so­nagy szeretettel fogadnak ünneplést kiváltotta, arról vészeti vezetője, Póvel Vlrsz- rolható tulajdonságokról: mi­bennünket, legfeljebb azok nagyon sokat lehetne és ta- kij álmodta újra Ukrajna mikai készségről, a gesztus­neheztelnek ránk, akik nem ián sohasem lehet eleget be- táncait. A különálló kom- művészet elemeinek tudásá­X. tudtak jegyet szerezni az elő- szélni, adásokra. Otthon úgy ismer­nek bennünket, mint Virsz­kij-együttes. S ez nem vé­letlen. Együttesünk vezetője, _ ., Pavel Virszkij nagy művész. tEzen az esten újra meg- ____ _____ Szinte nincs olyan város ná- tortént a Dóm téren a nagy- műsort komponált lünk, ahol ne dolgozna ta- ff™ találkozás: a művészét ... „. „ . feltárulkozott a publikum mtvanya, sot mar a tanít- .... r.. f ... ványok tanítványai ls Virsz- ™ Jfíf' ffrt e"e ,példa . .. ,, ,, . , mar szamtalan akad, de k.j szellemeben alkotnak minden találkozás sa­játja, hogy egyik sem ki­pozíciók belső egységének, ról. Mindez valamennyiünkre, harmóniájának megteremté- az együttes minden tagjóra se útján ezekből gyönyörű egyformán jellemző, de ha füzért szőtt, megkereste a lehetséges még további fő­darabokat összekötő kapcso- kozatokat megállapítani, ter­kat, egész estét betöltő mészetesen a férfi és női szólótáncosok kerülnek az él­re. A nők csodálatosan har­monikus, leheletfinom moz­gásokra, a férfiak szilaj erőt; energiát, ügyességet, kon­Igor Ivascsenkó zenei Ssz- centráltságot követelő tár* 1 az egyetlen jő iskolája, s együttesünk művészete a klasszikus iskola alapjaira épül. Ügy véljük, enélkül nem lehet magas szintű táncművészet. Ezt sok éves tapasztalat alapján valljuk. Hogy ezeken kívül mi a jó táncos titka? A tánc szere­tete, a teljes odaadás és mű vészi alázat. Az ukrán együttes rend­kívül változatos műsort mu­tatott be. Széles skálájú pro­dukciói között láthattunk hu­morban bővelkedő életképet, ősi népi játékokat feleleve­nítő betétet, hősi táncokat, mai témát feldolgozó tánc­képet, régi orosz bábjáték­feldolgozást és az elmarad­hatatlan ukrán táncot, a go­pakot. Műsorukkal végig­íáncolták a földet Ameriká­tól Vietnamig. Valéria Kotl­néhány napja vannak Ma- ^bbíthetTa "másik""értékét, beállítása ugyanezt az utat cok ^"tatására képesek. gyarorszagon, Szegeden. Az Mindegyik egyszeri, mégis- járta: az ősi ritmusokat és élmények még nem tisztul- mételhetetlen. mással nem dallamokat megtartva és I 3.| itattak ki, legfeljebb az imp- pótolható. A minden művé- megújítva hozott létre új. rp<!C7iókról herélhetnek Va- szetben egyformán jelen le- , ressziókrol beszelhetnek, va becsülhetetlen értékeket szuveren alkotást. A „vég- A legpregnánsabb bizonyf­most a tánc nyelvén kőzve- eredmény", amit mindebből tékok: a Csúszp-mászó című a közönség a legközvetle- tréfás kozák tánc, amelyben humorérzéküket is felmutat­. hatták az előadók; a Kézi­tott művészi alkotások, a eloadas, amelynek ereje, ha- munkázó nők, ahol a nagy­leria elmondta, hogy régóta ismeri, szereti és csodálja a magyar művészetet. Különö­títették a színpadról. Hogy miként születtek a most lá- nebbül érzékelt — maga az sen a magyarok tempera­mentumát, vidámságát sze- közvetít6 nyelv közérthető- tása nagyrészt a közvetítő- szerű színpadi "képek kris­sége révén ezúttal talán kön- az előadókon múlik. reti. Utolsó balettintézeti tálytisztára csiszolt, finom Vizsgáján Például Liszt Ma- könnyebb megragadnl. Amit Nagynevű és nagy tudású ^dékoztók megffzaS gyar rapszodiajara tancolt. a vjrtuóz táncosok bemutat- néptáncművészeket láthat- rozseciek csapatából, a — Nagyon jók az első be- tak a szinpadon: az ősi né- tunk már vendégül Szege- „Szovjet-Ukrajna flottilla nyomásaim. Szeretem a nap- pi művészet tisztán megőr- den. Köztük a szovjet együt- tengerészei- közül a bravú­fényt, s itt, az önök váró- zött elemeiből — alkotó mó- tesek fergeteges sikereket whetetle^TlményekeU ^a sában, bőven van belőle. So- dorlj művészi eszközökkel, arattak. Ez a sorozat most régi ukran bábszínház vilá­kan azt mondják, hogy a teremtő fantáziával — kom- folytatódott. A gondolatokra gából újrateremtett tánckép sárga az irigység színe. Nem ponált új, öntörvényű mű- és érzelmekre egyaránt in- sziporkázóan szellemes ko­igaz, a sárga a napfény szí- vek. tenzíven ható táncszámokat reográfiáját az együttes há­ne. S a napfény maga az élet. Szeged pedig — ahogy hal­lom — a „napfény városa"... Tandi Lajos ... , . - .... .... , rom tagja egyedülálló ér­A világhírű táncegyüttes a magas művészi színvonalon. dekességű előadásban mu­15 kompozícióból álló két- nagy tudású táncosok mutat- tatta be. A zárótánc. a fer­részes műsorral a néptánc- tók be. Előadásuk legmeg­müvészet legszebb hivatását ragadóbb jellemzője: vala­A „tolmács" geteges gopak méltán váltot­ta ki a tapsvihart. Sűrítve tartalmazta, mégegyszer fel­mutatta az együttes művé­szetének jellemzőit. Sulyok Erzsébet A. Szegal balettmester (képünkön jobbról), aki a dél­előtti próbára még komor arccal indult, az esti siker után viszont derűsen fogadta a gratulációkat Kiejtésén nem érez­ni hogy nincs kö­zöttünk naponta. Szí­vesen és szakszerűen fordít, vitatkozik is, és nem hallgatja el saját véleményét sem. Nem véletlenül. Hiszen alkalmi tol­mácsom, Balog Klá­ra, az Ukrán SZSZK érdemes művésze, a Kárpátaljai Népi Együttes főkoreográ­fusa. Jelenleg Pavel Virszkij mellett dol­gozik. Balog Klára alkalmazta színpad­ra az Ukrán Állami Táncegyüttes nagy­szabású műsorának egyik számát, a Nyír­fácskót. Bár Ungvá­ron dolgozik, sokat jár Kijevbe az Ukrán Állami Táncegyüttes­hez. Virszkij mellett állandóan tanul. Ná­luk szinte minden táncegyüttes Virsz­kij munkamódszeré­vel, szisztémája sze­rint és szellemében dolgozik. — Pavel Virszkij gyakran hív maga mellé vendégkoreog­ráfusokat. Állandóan kutat, új utakat, le­hetőségeket keres a táncművészetben. Rengeteg tanítványa van, én is nagyon so­kat tanultam és ta­nulok tőle. Virszkij szereti a magyar nép táncait. Gyakran kér, mutassak be neki lé­péseket, magyar mo­tívumokat. Azért kí­sértem el az együt­tes magyarországi turnéjára, mert Virszkij szeretné, ha az Ukrán Állami Táncegyüttes műso­rában magyar táncok is szerepelnének. Ezeknek koreográ­fiájára kért fel en­gem. De én azt mondtam, csak ak­kor vállalom el. ha vele együtt csinálha­tom meg. T.fc.

Next

/
Thumbnails
Contents