Délmagyarország, 1973. augusztus (63. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-05 / 182. szám

4 VASARNAP, 1973. AUGUSZTUS 3. A pedagógia és a közélet | időben segíteni a gyerekeknek Egyetemi tanulmányalt Szegeden végezte, a közélet, a politikai élet számottevő vizsgáit azonban Debrecenben tette le. Több mint tíz éve az ö neveléselméleti tankönyvéből ismerkednek a pedagógiával a leendő tanárok, és ő az igazgatója annak a Pedagógiai Nyári Egyetemnek is, amely immár egy évtizede rendszeresen biztosítja a gyakorló pedagógusok továbbképzését. Az oktatás, a kutatás és a közéleti tevékenység hármas kötése jellemzi dr. Ágoston György tanszékvezető egyetemi tanár sokéves munkásságát. A József Attila Tudományegyetem pedagógiai tanszékének vezetője egyben az UNESCO Hamburgi Pedagógiai Intézete igazgatóságában is képviseli hazánkat, tagja az MTA pedagógiai bizottságának, és elnökségi tagja a Magyar Pedagógiai Társaságnak. hogy tisztségei közül csak a legfontosabbakat említsem. Tulajdonképpen hogyan kezdődött pedagógusi és közéleti „pályafutása"? — A debreceni egyesített fiúgimnéziumba tanárnak 1945-ben neveztek ki, majd a Fazekas Mihály gimnázium pedagógusa lettem. Innen számítom tanári pályafutásomat, amely szorosan összekapcsolódik közéleti tevékenységemmel. Ekkor már tagja voltam a Magyar Kommunista Pártnak. A megye nevelői közül akkor még nagyon kevesen léptek a párt soraiba. Így hát elég sok munka várt rám. Dolgoztam az akkori Ifjúsági mozgalomban, tagja voltam a párt debreceni — úgynevezett — értelmiségi bizottságának, és az akkori párt-végrehajtóbizottságnak is. Hamarosan a Pedagógus Szakszervezet Hajdú-Bihar megyei titkára lettem. Nehéz, és felelősségteljes munka várt rám, hiszen a pedagógusok életkörülményeiért éppúgy küzdeni kellett, mint az iskolák államosításáért. A funkcionárius dr. Agos-' ton György sohasem mondott búcsút az oktatásnak. Azt is mondhatnám: közéleti tevékenysége mellett mindig tanított. A latinfrancia szakos tanár az első volt, aki marxizmust—leninizmust oktatott a debreceni egyetemen, miután 1947ben fizetés nélküli adjunktusként a filozófiai tanszékre került. — Életem legizgalmasabb és legérdekesebb időszaka volt a felszabadulás utáni három-négy év — mondja az emlékező professzor, miközben megsárgult újságok kerülnek az asztalra. Cikkek és riportok a köz ügyében dolgozó Ágoston Györgyről. „A magyar pedagógusnak oda kell állnia a munkásság és a parasztság mellé." — mondta az előadó 1946. márciusában azon a pedagógusankéton. amelyet az MKP rendezett. Később már az iskolák államosítása ügyében járta a megyét az akkori szakszervezeti titkár. Érvelt, agitált. Egyik gyűlés a másikat követte. Osztályharc volt ez a Javából. A reakció mindent elkövetett, hogy megakadályozza ezt a fontos munkát, megzavarja a pedagógusokat. A Tiszántúli Néplap 1948. május 20-1 száma a következőképpen számol be az iskolák államosítását követelő egységesítő konferenciáról: „A lelkes közbeszólások után Ágoston György, a pedagógus szakszervezet megyei titkára tartotta meg beszédét. — A felszabadulás óta megváltozott körülöttünk a világ — mondotta —, felosztottuk a földet, ezzel megszüntettük az ország feudális jellegét, a nagyüzemek és a nagybankok ma már állami tulajdonban vannak, megszüntettük az ország kapitalista jellegét. A köznevelés terén azonban azt sem mondhatjuk el, hogy már elértük a polgári demokrácia követelményét, mert a tanítókat még feudális terhek nyomják." A szegedi hasonló nagygyűlésnek — érdekes módon —, ugyancsak Ágoston György volt a szónoka. A demokratikus iskolák megteremtéséért vívott harcnak, az államositás volt az egyik csúcsa. És e politikai harcból a jeles szegedi profeszszor „bőségesen" kivette részét. Hite, meggyőződése, politikai állásfoglalása, az ügy szeretete kötelezte erre. Debreceni egyetemi „évei" után 1949. januárjában Szegedre került, mint a pedagógiai főiskola kinevezett igazgatója. Ekkor már „eljegyezte" magát a pedagógiai tudományok oktatásával és kutatásával. „A közösségi nevelés és az úttörőmozgalom" címmel 1952-ben jelent meg első munkája, amely egyben az első ilyen témájú * kiadvány volt. A főiskola igazgatói tisztét 1952. őszéig töltötte be. majd Budapestre került. Még ebben az évben — védés nélkül —, odaítélték tudományos munkásságáért a kandidátusi fokozatot. Ha már a kitüntetésről beszélünk, említsük meg azt is, hogy 1948-ban a Népköztársasági Érdemérem ezüst, majd 1951-ben a Magyar Tudományos Akadémia Pedagógiai Bizottságában kifejtett munkájáért ugyanennek a kitüntetésnek aranyfokozatát kapta meg Ágoston György. — 1952. októberében a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem pedagógiai tanszékére kerültem docensi minőségben — mondja Ágoston György —, és megbíztak a tanszék vezetésével. Tudományos kutató- és szervezőmunkát végeztem. Elnöke lettem az akadémiai Tóth Béla: pedagógiai bizottságnak, és szerkesztője a Pedagógiai Szemle című lapnak. 1959ben visszakerültem ismét Szegedre tanszékvezetőként, ahol 1961-ben kineveztek egyetemi tanárnak. Azóta is ebben a munkakörben dolgozom. Amikor idekerültem, a pedagógiai és a lélektan egy tanszék volt, most két önálló tanszék. Valójában itt bontakozott ki a maga teljességében a neves professzor munkássága. „A nevelés elmélete" egyetemi tankönyv 40 ezer példányban látott napvilágot, és eddig 4 kiadást ért meg, majd 1964-ben társszerzővel megjelent ugyanennek a kötetnek a II. része, majd 1970-ben a már egykötetes Neveléselmélet került a tanuló fiatal egyetemi hallgatók kezébe. E munkáin kívül feltétlenül meg kell említeni A kommunista erkölcs tartalma és az erkölcsi nevelés feladatai című munkáját, mely 5 kiadást ért meg eddig. — A munkásságom mellett — mondja a professzor —, nagyon fontosnak tartom a tanszéken dolgozó munkatársaim tevékenységét is megemlíteni. Nagyon sokat tett ez a kollektíva az új magyar pedagógia fejlesztéséért. Az egyik ilyen témakör: az audiovizuális eszközök szerepe az oktatásban, a programozott oktatás jelentősége, valamint a méréses módszerek pedagógiai összefügései terén értünk el jelentős eredményeket. E munkáról Nagy József, és Orosz Sándor írtak könyvet. Az elmúlt évben írta meg dr. Ágoston György nagydoktori disszertációját is, amelynek címe: „A pedagógia alapfogalmai és a nevelés feladatrendszere". Pedagógiai tevékenységének kiegészítő része, a Szegedi Pedagógiai Nyári Egyetem vezetése, irányítása, és ennek az igen jelentős kulturális fórumnak modern tartalommal való megtöltése. Elve: csak akkor lehet eredményesen oktatni, ha azt tudományos kutatás támasztja alá. Jelen esetben nyugodtan kijelenthetjük, az „Ágostontanszék" megfelel ezeknek a követelményeknek, a tanszék vezetője pedig immáron több mint negyed százada bizonyítja tudományos munkái egész sorával, hogy milyen sokat tehet egy ember a közösség ügyéért. POLNER ZOLTÁN Kinek mit jelent az az adat hogy az 1970-es népszámlálás szerint Csongrád megyében a 15 évnél fiatalabb gyermekek közül mintegy 70 ezer hiányos, csonka családban él? A gyermekés ifjúságvédelmi hálózatnak mindenesetre gondot okoz. A válások, a rendezetlen családi körülmények, vagy éppen az úgynevezett ép családok egy részének rendezetlen körülményei igen sok gyermek fejlődését akadályozzák. Szinte minden család életébe beleszólt az utóbbi évek nagy társadalmi átrendeződése, hiszen a nők fokozottabb munkavállalása következtében a család, a családi közösség életmódja mindenképpen megváltozott. A távoli munkahelyekre naponta utazó és váltott műszakban dolgozó szülők gyermekei gyakran maradnak felügyelet nélkül, s a kedvezőtlen hatások az iskolába, munkahelyre utazó gyerekeket is érintik. • Számtalan új határozat született az utóbbi években a gyermek- és ifjúságvédelemmel kapcsolatban, azután pedig az ifjúsági törvény foglalkozott e helyzettel. Á Csongrád megyei tanács vb művelődésügyi osztálya elsők között kezdte meg a felmérő feladatot, s igen elgondolkoztató, amit megállapítottak. Maga az a tény, hogy a gyámhatósági munkát több rendelettel jelentősen javították, azt eredményezte, hogy emelkedett azoknak a nyilvántartott gyermekeknek a száma, akik a veszélyeztetettek listáján szerepelnek. Tavaly például Csongrád megyében 1369 gyermeket „írtak össze". A gyámhatóságok helyszíni ellenőrzéseinek, intézkedéseinek száma szintén nőtt, s ez egyben arra is rávilágított, hogy alapos felmérésre van szükség, hogy ne csak akkor foglalkozzanak a gyermekekkel, amikor már baj van, hanem megtervezzék, kialakítsák a megelőzés módszereit. A gyermek- és ifjúságvédő intézet a megyei tanács vb művelődésügyi osztályának és az oktatási intézményeknek közös munkájával az idei év első félévében felkutatta a káros hatásoknak kitett fiatalokat. A felmérés szerint a megyei gyermekvédő intézmény 886 családban 2540 veszélyeztetett gyermeket tart nyilván, közülük 167 cigánycsaládban 612 gyereket. A felmérésnek ezeken a szomorú tényeken kívül van egy nagyon figyelemre méltó tanulsága is: a jelentést készítő hivatásos pártfogók megállapították, hogy az iskolai gyermekvédelmi munka az utóbbi két évben feltűnően javult. Ez mindenképpen azt bizonyítja, hogy a pedagógusok a gyegnekek körülményeivel is sokat törődnek, és együttműködnek a hivatásos gyermekvédőkkel. Az is nyilvánvaló, hogy a gyerekek többsége nem anyagi okok miatt él rossz környezetben, hanem legtöbben a család megbomlott egyensúlyát, vagy a szülők alkoholista életmódját sínylik meg. 1972-ben például 362 gyermek került azért a listára, mert szüleik alkoholisták. Ugyancsak gondot jelent a túlkoros gyerekek ügye. A felmérés szerint 1971-ben és 1972-ben Csongrád megye általános iskoláiban 845 tanulót mentettek fel és további 187-et nyilvánítottak a tanév végén osztályozhatatlannak. • Szinte még vázolni is nehéz, milyen összetett feladat a gyermekvédelmi munka. Különösen az az oldala, amely a nehéz körülmények között élő gyermekek megvédését, megmentését tűzi ki célul. Az a feladatuk, hogy a hivatásos pártfogók állandóan foglalkozzanak a problémás családokkal, igyekezzenek a fiatalkorú ipari tanulók munkahelyén társadalmi pártfogót találni. Ez még csak az első lépés, s ha ennek nincs eredménye, előbb-utóbb a rendőrséggel is találkoznak a rossz környezetből induló gyermekek. A megyei tanács vb egy 1970-es határozatában gyermekmegőrző átmeneti szállás létrehozását írta elő Szegeden, de mind ez ideig megfelelő helyiség hiányában ezt az intézményt nem sikerült életre hívni. Szükség van rá, mert az otthonukból, lakóhelyükről elcsavargott gyerekeket, ha bűncselekményt nem követtek el, nem tarthatja őrizetben a rendőrség, viszont pillanatnyilag az átmeneti szállást az egyébként is túlzsúfolt szegedi gyermekvédő intézet adhat csak. Mielőbb szükséges ezt a problémát is megoldani, mert ezeket a gyerekeket figyelemmel kísérni egyet jelent azzal, hogy bele tudunk szólni életük alakulásába. A tervek szerint különben a KISZ-fiatalok segítségét kérik, hogy a nyilvántartásban szereplő veszélyeztetett gyerekek pártfogói legyenek. Ha figyelemmel kíséri sorsukat egyegy alapszervezet, ha kötődni tudnak az ifjúsági közösséghez, megmenekülhetnek attól, hogy a családi környezet maradandó rossz hatással legyen rájuk. • Nehéz erről a témáról „hivatalos" hangon beszélni, mert nem kevesebbről van szó, minthogy sok-sok gyermek akaratán kívül olyan környezetben nő fel, amelynek rossz hatását esetleg egy életen át magán viseli. Ugyan melyik gyermek tehet arról, hogy szülei roszszul élnek, alkoholisták, hogy alapvető nevelési dolgokhoz nem értenek. Nem tehetnek róla, mégis ők szenvedik meg, hogy az életben olyan hátránnyal indulnak, amelyet avatott kezek is hoszszú munka után tudnak csak helyrehozni, javítani. Nem lehet hát meghatottság nélkül szólni arról, hogy vannak emberek, akik önként vállalják, hogy emberi segítő magatartásukkal biztosítják azt a pluszt, megszüntetik azt a hiányt, amit sok gyerek tulajdon családjában saját szüleitől nem kap meg. Minden tiszteletet megérdemlő munkájuk, és hisszük, hogy az elkövetkezendő időben még több KISZ-fiatal, vagy éppen a munkahelyeken a megértő munkatársak hada siet segítségére ezeknek a gyerekeknek, hogy ne állami nevelőintézetben folytassák életüket, vagy éppen ne térjenek rossz útra. Sz. M. Reflektorok a barlangban A világhírű aggteleki barlangot az elkövetkező években tovább fejlesztik. A korszerűsítési munkák tanulmánytervét a Bányászati Tervező Intézet szakemberei dolgozzák ki. E szerint a barlang 7 kilométer hosszú főágában. Aggtelektől Jósvafőig, nagy teljesítményű reflektorokkal világítják meg a színes cseppkőképződményeket és az útvonalon betonjárdát építenek. Céhmesteri irományok 58. A felállításra legalább 14 nap szükséges. 14 napig tehát egyetlen forintot sem csinálhatunk. Azért nem kapott ön pénzt, a 125 000 frt-ot kivéve, mellyet 9-én Szolnokról küldék. Megteszem mit ember tehet; isten nem vagyok; semmiből nem teremthetek. Egy év óta semmi bevétel, üresen átvett pénztárak és had! Még e perczben is következő seregeket kell eltartanom: Erdély 40 000 ember Felső sereg, s Komárom 45 000 ember Vetter (déli sereg) 36 000 ember Tiszai sereg 26 000 ember Pétervárad 8 000 ember N.-Várad. Arad, Szeged, Baja, zarándi határvonal, s kis detachements-ok 10 000 ember összesen: 165 000 ember Ezenkívül a 18 huszárezred* reserve escadrona, 7 felállítandó zászlóalj, 20000 beteg, 60 000 népfölkelés, lőpormalmok, öntészelek, fegyver- s kardgyár és szuronygyár, 24 000 fogyoly, az egész civil administratio sat. sat. Ez nem kicsinység tábornok! S a bankgyár 14 nap óta nem dolgozik! Türelmet kérek. Isten nem vagyok. Örömmel halhatok meg hazámért, de creation-t nem tehetek. A bank három nap alatt rendben lesz, s így ön pénztárnokának hetenként 200 000 frt-ot küldendek. ön 800 000 frt-ot kér 30 és 15 krosokban. Kérem fölszámolni, hogy erre 9 600 000 nyomás szükségeltetik, amellett emberi kezek által (gőz nem használható) csak 20 sajtó dolgozván, s egy perc alatt 10 nyomás történhetvén, éjjel-nap dolgozva 35 nap kívántatik csak ez összegre! 1 S ez összeg havi kiadásainknak csak tizedrésze! Ennyit a nehézségek felfejtésére. Mi embernek lehető, megteszem. Többet nem tehetek. Különben remélem, legyőzzük elleneinket, ha egyezők leszünk. Fájdalom, beteges vagyok! Fogadja el megkülönböztetett tiszteletemet. Kossuth L. s. k., kormányzó." Amfg királyok fogadására való hódolatokkal övezte a nép, meg az újság Kossuthot, pár napokon belül nyíltan bírálgatás alá vette, s fennszóval kárhoztatta azon nőcotteriát, mellyel minden dologba beleszólt, mindenütt csak rontott, és Kossuth gyöngeségén, mely ezt maga mellett eltűré, igen sajnálkozának. A Szegedi Hírlap nyíltan kimondó: „Szeretett kormányzónk körül már is veszélyes udvarszerű környezet alakul, — s melynek hivatása az emberiség fájdalmait enyhíteni, a nőnem befolyását a kormányzói termekben nem rendeltetése szerintinek találjuk, s hatáskörét azokon kívül nem mindenben czél- és rendszerűnek." Fennszóval kárhoztatták a kormány azon politikáját, hogy az összes seregek vezényletét nem bízza Görgeire. A közvélemény nyíltan a lapok útján őt kívánta, s a kormány sem arra nem hajolt, sem Görgeiről nem mondá el azt, mivel vádlá. Hiszen Haynau is idebevan az országban, Kecskemét táján táboroz, hiéna bajsza a melle kanalát veri, s liheg, de bosszúért. Kossuthnak pedig alig is lehet néha órákon át ajtójához férni, a sok udvarlásra járulók sűrűségében. Az újságban egy elhíresült proletárnak, Táncsicsnak efféle írása is napvilágot láthatott, a fennálló kormányzati rendszer okulására: Szeged, július 16-kán. Forradalom czlmű munkámbul mutatványai: Ha én forradalmi kormányunknak volnék, eddig véletlenül, hirtelen csak 4—5 ezer főbül álló csapatot küldöttem volna Austria földére, oda, hol huszáraink haza nem bocsátatva tartanak, hogy velők csatlakozzanak: eddig egész Austria lángban volna, s szabad földünket a Habsburgoknak egy bérencze sem taposná, hanem vínák a véres csatát az ellenség földén; s ezek láttára, s hallatára Európában néhánynyal kevesebb fejedelmi zsarnok volna. (Folytatjuk.)