Délmagyarország, 1973. augusztus (63. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-16 / 191. szám
CSÜTÖRTÖK. 1973. AUGUSZTUS Ifi. Miért kárvallottak ? Emberek Eredményes volt a konferencia A kezdés legbiztosabb jele: építőanyagok tornyosainak a villamossín mellett Somogyi Károlyné felvételei A kórház sarkán a főcsatornának készül a hely. átvágjál a sugárutat Az elmúlt napokban a finn részt. Az egybegyűltek megfőváros adott otthont az eu- vitatták az európai nők helyrópai országok nőszervezetei zetét, a kontinens biztonsáháromnapos konferenciájá- gának és együttműködésének nak, amelynek összehívását kérdéseit, valamint az 1975a finn nőszervezetek kezde- ben megrendezendő „A nők ményezték. Szerdán haza- nemzetközi éve" előkészüleérkezett a konferencián részt teit. Az európai biztonsági és vett magyar delegáció. Er- együttműködési értekezlet dei Lászlóné, a Magyar Nők Helsinkiben megtartott első Országos Tanácsának elnö- szakasza, s a békeerők ke, a küldöttség vezetője a Moszkvában összeülő világFerihegyi repülőtéren a hel- találkozója között sorra kesinki tanácskozás céljáról, rült tanácskozáson a női jelentőségéről egyebek kö- egyenjogúságért vívott harczött elmondotta: cal összhangban közelítettük — A Dipoli palotában meg- meg az európai béke és bizrendezett nőkonferencia tonság megszilárdításáért munkájában 26 európai or- végzett eddigi munka eredszág 175 képviselője vett ményett. (MTI) VIÉP dolgozói már hozzáfogtak aj út átvágásához a fő- Az építkezés első tennivalója: a tüskök kiemelése sem csatorna számára. ' könnyű íeladat Nökffldöttségiink hazaérkezett Helsinkiből — Kiss Gyula milyen ember? — Rendes, jó munkaerő. Bár fiatal, én úgy ismertem meg, mint akire számithat a cég. — És Papp Lajos? — Régi munkásunk, ővolt az egyik legjobb fűrészgépes. De 1972 októberben megcsonkult két ujja, azóta nem találja helyét... Most ő is anyagmozgató. — Tehát nem azért kerestek olyan keveset, mert ellógják az időt? — Hát ezt semmiképpen nem mondhatom... — válaszolt kérdéseimre a göngyölegüzem vezetője. Kiss Gyula: —. Nézze, itt a júliusi lapom: 923 forint 90 fillért kérestem, kétszázhuszonegy órával. Ennyi idő alatt sok vagon fát kell a fűrészhez cipelni, pakolni, válogatni, de lehet ennyiből élni családdal? Csak az tart. vissza, hogy már harmadik esztendeje itt vagyok és nem szeretek vándorolni. A pohár lassan betelik, a vállalat tavaly október óta tartozik 150 mázsa göngyöleg rakodásáért. S nemcsak nekem, hanem a többieknek is. Papp Lajos: — Mondja leérem, mit tegyünk? Ez így nem mehet a végletekig. Dolgozunk, eltöltjük a napot, s még az OTP-részletre sem elég. Én már nem nagyon válogathatok a hiányos kezem miatt. Rokkantságba nem mehetek. A telepvezető a központra hivatkozik, majd ott intézkednek. Csak győzzük kivárni... Színhely a Gyümölcs-Zöldség Göngyölegellátó Szövetkezeti Vállalat szegedi telepe. A kis üzem hat-hét géppel, s 60 emberrel dolgozik a Nagyállomás mögött. Rakodói manapság bizony elég hihetetlennek tűnő helyzettől számolnak be. Lehetséges lenne, hogy 1973-ban nálunk nem fizeti pontosan egy törvényesen bejegyzett vállalat a munkabért? Az irodában Nagy István telepvezető fogad. — Én csak augusztus elseje óta vagyok itt, megbízott telepvezető. De tudom, legalábbis gondolom, a fiúk nem hazudnak. A baj — a távolság miatt van. Budapesti cégünk békéscsabai üzeméhez tartozunk, nagy utat kell bejárni a papíroknak. Aztán valahogy az üzem központjában néha elkeveredik egy-két adat. Megesik az ilyesmi. — Tehát igaz, hogy Kisséknek a tavaly októberi munkáért még 1973 augusztusában is tartoznak? — Csak pár száz forintról van szó, de — a cég valóban tartozik. Hogy október óta miért nem rendezték? — ezt én nem tudom megmondani. Sajnos, ilyesmi a múlt hónapban újból előfordult. — És intézkedett, hogy haladéktalanul megküldjék az elmaradt összegeket? A hibára már rájöttek Békéscsabán, ott tévesztettékel 193 űrméter fa bérszámfejtését. A legközelebbi fizetésnél remélem, küldik a kárpótlást ... Hogy furcsa érzéseink támadtak a Gyümölcs-Zöldség Göngyölegellátó Szövetkezeti Vállalat szegedi telepének helyzetéről — nem lehet csodálkozni. Itt valóban párját ritkító körülmények uralkodnak; megtűrt állapot az egy éve húzódó bérfizetés, a rossz elszámolás! Talán személyes ellentét, a telepvezető és a munkások közötti harc miatt? Nem, az okok másról árulkodnak, messzebbre vezetnek. Nagy István: — A szegedi göngyölegtelepet 1971. nyarán átszervezték, mert régi vezetői felmondtak, elmentek. Akkor vesztettük el önállóságunkat, először Kecskeméthez, majd Békéscsabához csaptak bennünket. Nincs értelme tagadni — azóta elég nehezen létezünk, akadozik a helyi gépezet. Pedig a munkánkra szükség van. Az ÉRDÉRT elhalmoz bennünket rendeléssel, még exportra 'S gyártunk zöldség-gyümölcs ládákat. Ha volna létszám, konténerládákat készíthetnénk. Akadozó gépezet? — alighanem túl jóindulatú megítélése a dolgoknak. Hisz mint meggyőződtem róla, a szegedi telepen még bérelszámolót sem foglalkoztat a vállalat, tehát a dolgozók munkabérének pontos kiszámításához a legalapvetőbb feltételeket sem teremtette meg. Lehet erre magyarázat az, hogy az üzem régi vezetői elmentek? Aligha — ennek ugyanis több mint két esztendeje már! Azóta nem volt elég idő rendbehozni a működést, az új szervezetet? Kifizetni az elvégzett munkáért járó bért? Matkő István Magyar-lengyel kulturális megállapodás Szerdán dr. Rosta Endre, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének elnöke és Tadeusz Hanuszek, a Lengyel Népköztársaság budapesti nagykövete aláírta a varsói Magyar Kulturális Intézet és a budapesti Lengyel Kulturá| lis és Tájékoztatási Központ tevékenységét szabályozó kormányközi megállapodást a KKI-ban. A most aláírt dokumentum tovább szélesíti az együttműködés lehetőségeit, hozzájárul az országaink közötti kulturális kapcsolatok erősödéséhez. Épül a sugárút Szegeden, a Kossuth Lajos sugárút átépítésének első ' lépése a terelőutak biztosítása volt. Ezt már csak azért is érdemes elmondani, mert aki ismerős az utak világában, tudja, hogy az ilyen jó terelőutak ritkaságszámba ménnek. Időközben hozzáláttak az építők a sugárút újjáteremtéséhez is. A nagy vállalkozásnak egyelőre csak kisebb munkái kezdődtek meg, kivéve a kórház előtti részt, ahol a KEés automaták Az automatikus gyártóberendezéseket mindig csodálattal szemléljük, hiszen látványnak is szépek, s ilyenkor eszünkbe jut, mily sokra képes az ember, ha lehetősége adódik az alkotásra. Korunk vívmányai hatványozottan elősegítik a technikai fejlesztést, amely egyúttal az emberi jólét emelkedését szolgálja. A mi környezetünk iparának technikája, technológiája sem mentes ezektől az impulzusoktól. S a technikai és a gazdasági fejlődésünk jelenlegi szakaszában az automatizálás a népgazdaság valamennyi ágazatában egyre inkább előtérbe kerül és fokozott jelentőségű. Erre utal a Gazdasági Bizottság tavalyelőtti határozata is, amely előírja az automatizálással kapcsolatos feladatokat. E határozat értelmében meg kell vizsgálni és fel kell tárni az automatizálás kiterjesztésének feltételeit, s meg kell jelölni azokat a területeket. amelyeken az automatizálás ütemének fokozása kívánatos. LZ3 Böngészgettem egy felmérés adatait, amely igen részletesen taglalja Szeged és Csongrád megye iparvállalatainak gépesítettségét, azon belül petjig az automatizáltság fokát. Érdekes olvasmány, sok minden kiderül belőle. De előbb tisztázni kell legalábbis két fogalmat az automatizáltsággal kapcsolatban, mivel az automata gépek és berendezések alapvetően két nagy csoportra oszthatók: teljesen automatizált gépekre és berendezésekre, illetve félautomata gépekre és berendezésekre. Teljesen automatizált az a gép, készülék, amely működése során, különböző művelet-elemekből álló munkafolyamatokat előre meghatározott program szerint, folyamatosan, külső beavatkozás nélkül végez. Emberi beavatkozás csak a beállításhoz, valamint munkavégzés közben felügyeletként szükséges. A félautomata gépek és berendezések működésük során egyes műveletek elindítását, illetve elvégzését rendszeresen csak emberi beavatkozással végzik, míg a munkafolyamat más műveleteit pedig önműködően hajtják végre. Amikor a gépekről és az automatákról beszélünk, sokan hajlamosak az ember szerepét háttérbe szorítani. Ugyanakkor az is, köztudott, hogy a legokosabb gépeket is emberek alkotják, s csak az emberek „parancsára" engedelmeskednek, az emberek javára végzik tevékenységüket. A programvezérlésű utasításokat is emberek adják a gépeknek, tehát az alkotó ember mindig is elsődleges marad, akár mily tökéletes masinákat állítunk a termelés szolgálatába. m A vizsgálat szerint Szeged és Csongrád megye állami iparában a gépek és gépi berendezések közel egyharmada automatizált, de ezen belül a zöm félautomata berendezés. A teljesen automatizált berendezések aránya az állami ipar összes gépeihez viszonyítva csak minden kilencedik, s ebből a programvezérlésűek aránya 7 százalék. Ha részletezzük, ilyen képet kapunk: a minisztériumi iparban az összes gép, berendezés 32 százaléka automatizált, 10 százaléka teljesen automatikus és 8 százaléka programvezérlésű teljes automata. A tanácsi iparban a berendezések 34 százaléka automatizált, de a teljesen automata gépek aránya csak 3 százalék. Inkább találni eltérést az iparágaknál, hiszen a nehéziparban az automatizáltság foka megfelel az átlagnak, de a könnyűiparé már meghaladja azt, míg az élelmiszeriparé alatta marad az átlagnak. Sőt tovább lehet menni a tényekben, mivel a könyűiparban levő automaták többsége csak félautomata berendezés, a nehéziparban pedig az automaták zöme programvezérlésű teljes automata, s fölösleges kommentálni, hogy a programvezérlés a legfejlettebb foka a gépesítésnek. Ha az elmúlt tíz esztendő iparfejlesztését vizsgáljuk, kiderül, hogy az újonnan létesített üzemekben semmivel sem magasabb a technikai színvonal, mint a korábban alapított cégeknél. Ettől függetlenül néhány vállalat gépparkja igen színvonalas, a legelőrehaladottabb technikát és technológiát képviseli. Az Alföldi Porcelángyár öszszes gépi berendezésének például 71 százaléka automatizált, bár többsége csak mechanikus vezérlésű. A kőolajtermelés gépeinek 69 százaléka automatikus, de ennek viszont több mint a fele programvezérlésű, azaz a vállalatok közül itt a legmagasabb az automatizáltság foka. Hasonlóan jó paraméterekkel rendelkezik a szentesi Kontakta, de ugyanakkor a Gumiipari Vállalat szegedi gyárának technikai szintje nem haladja meg az átlagot, a kábelgyáré pedig el sem éri azt. A kőolajfúrási üzem gépei között csak elvétve akad automatikus, a Fűtőber csongrádi gyárában pedig nincs is automatizált gép. Az adatokból az is kitűnik. hogy kevéssé becsülik meg az automatikus berendezéseket, mivel a kihasználtság! fokuk gyenge. Az elmúlt esztendőben a szegedi és a Csongrád megyei gyárakban az automatikus gépek csak 60 százalékosan voltak leterhelve, alig valamivel jobban, mint a nem automatikus berendezések. A kétféle színvonalon levő gépek és berendezések kihasználtsági aránya alig haladta meg a lehetőségek felét, a tanácsi iparban még ennél is roszszabb volt az arány. Az adathalmazból ki lehet olvasni az építőipar, a mezőgazdasági munkák, a kereskedelem és a vendéglátóipar gépesítettségének színvonalát is. Legrosszabb a helyzet a mezőgazdaságban. E Mit lehet kiolvasni és milyen következtetéseket lehet levonni a statisztikai felmérésből? Elsősorban azt, hogy a mai technikai forradalom idején érdemesebb volna jobban odafigyelni a gépi beruházásokra, s belátni azt, hogy nem mindig a meglevő, de elavult masina az olcsó, akkor sem, ha még „fenntartja" a céget, sőt nyereséget is garantál. Mi lesz holnap? Erre kell figyelni. Az csak a szólásmondásban igaz, hogy jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok. A gazdasági életben ez hazugság, altató, s az így elszundikált cégeknek keserű lesz az ébredés. Inkább maradjunk annál, engedjük ki kezünkből azt a soványka madarat, hogy holnap kövérebbhez jussunk. Gazdagh István