Délmagyarország, 1973. július (63. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-12 / 161. szám

3 CSÜTÖRTÖK, 1973. JÚLIUS Ti. Virágvárost A hír, melyért bármikor szívesen veszi föl az újságíró a telefonkagylót, magáért beszél: a városgazdálkodási vállalat most. az ünnepi hetek küszöbén tízezer tő ültetni való nyári virágot — begóniát, petúniát és salviát — ajánl föl ingyen a szegedieknek. Azoknak, akik a házaik előtti virágágyást ilyenkor különös gonddal szépítgetik. Aki tehát nem sajnálja a fáradságot, s fölkeresi a vállalat Somogyi Béla utcai faházát, vagy Újszegeden, a Thököly utcai kertészeti telepet, mától kezdve reggel 7től délután 2-ig. akár több tucatnyi virághoz is hozzájut, azzal aztán kertészkedhet kedvére. Személyi adatait ha följegyzik, azon se sértődjön meg: a vállalatnak; szüksége van arra, hogy fölmérie az igényeket. Mindez azért meglepő csupán, mert kezdtünk elszokni itt. Szegeden az ilyesfajta hírektől. Igaz, városszépítési felajánlások akadnak olykor-olykor, de sokukról hamar bebizonyosodik, hogy' nem életrevaló, vagy éppenséggel megoldhatatlan, irreális. Ez a tízezer virág azonban mármár olyan valóságnak tűnik, hogy az ember szinte látja a velük kiviruló utcácskákat. Feltéve, hogy ennek a vállalatnak. amellyel lévén, hogy a köztisztaságot is őrködi —, oly sok vitapartnere akad nap mint nap, akad társa az ötlet megvalósításában is: város- és virágszerető szegedi. Büszke szó a metropoliszokra: világváros, de a ma embere egyre jobban sóvárog -arra, amit nyugodtan nevezhetünk virágvárosnak. Ilyen, s hasonló ötletekkel, megmozdulásokkal mi is kiérdemelhetjük az elnevezést Szegednek: virágváros. Veress Miklós A közélet hírei HAZAÉRKEZETT HELSINKIBŐL PÉTER JÁNOS Péter János külügyminiszter, aki a Helsinkiben megrendezett európai biztonsági és együttműködési értekezlet első szakaszán részvevő magyar küldöttséget vezette, továbbá Púja Frigyes, a külügyminiszter első helyettese, a delegáció helyettes vezetője, szerdán hazaérkezett Helsinkiből. BUDAPESTEN AZ NSZEP KÜLDÖTTSÉGE Az MSZMP KB meghívására szerdán Kurt Hagernek, a Német Szocialista Egységpárt Politikai Bizottsága tagjának, a KB titkárának vezetésével baráti látogatásra Budapestre érkezett az NSZEP KB küldöttsége. A küldöttség tagjai: Johannes Hornig, a KB tagja, a KB tudományos osztályának vezetője; Peter Heldt, a KB kulturális osztályának vezetője; Erika Hinckel és Peter Günther, a KB munkatársai. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren Aczél György, a Politika Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára fogadta. Jelen volt Günther Kohrt, az NDK budapesti nagykövete. FOGADÁS A MONGOL NEMZETI ÜNNEPEN P. Sagdarszuren, a Mongol Népköztársaság budapesti nagykövete, a mongol népi forradalom győzelmének 52. évfordulója alkalmából szerdán fogadást adott a nagykövetségen. A fogadáson részt vett Benke Valéria és Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára, dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, Ilku Pál művelődésügyi miniszter, dr. Szabó Zoltán egészségügyi miniszter, Gye. nes András, az MSZMP KB külügyi oszályának vezetője, a politikai, a gazdasági és a kulturális élet sok más vezető személyisége. AZ INDIAI KONGRESSZUS PÁRT ELNÖKÉNEK LÁTOGATÁSAI Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, szerdán fogadta dr. S. D. Shurmát, az Indiai Kongresszus Párt elnökét. Apró Antal az országgyűlés elnöke szintén fogadta dr. S. D. Sharmát, akj a későbbiekben vidéki látogatásra utazott. Távolbalátó-mérleget gyárt a Metripoml A hódmezővásárhelyi Metripondban elektronikus elven működő „mérlegek", vagyis folyadék-áramlásmérő berendezések gyártását kezdték meg. Ezekkel akár több száz kilométeres távolságról is pontosan megállapítható a távvezetékekben haladó kőolaj mennyisége. Különleges követelményeknek megfelelően — például vezetékel. ágazásoknál — előre meghatározott mennyiség átengedése után a készülék le is zárhatja a megfelelő vezetékszakaszt. Az új típusú, elektronikus vezérlésű áramlásmérőkből az év végéig 20 millió, a következő három évben pedig százmillió forint értékűt gyártanak, túlnyomórészt a szocialista országok, főként a Szovjetunió részére. A régi aratásokból emlékszem egy képre. Nagy szeretettel csinálhatta a fényképész.- Ritmusban énekeltek a rendek, hajladoztak a marokszedők, kötélvetők, lágyan suhogtak a kaszák. Szép kép volt, tiszteletről és szeretetről beszélt. Azért jut eszembe most a learatott és aratnivaló határ kellős közepén, mert nem tudom eldönteni, tudunk-e mi olyan áhítattal nézni a mostanira, mint amilyennel az előttünk járó nemzedék a napi kenyér átkozottul nehéz, emberszikkasztó munkájára nézett. CSAPOLÁS Filmen látott háborús csaták emlékét idézhetnék ezek az óriás gépek, oldalra fordított csövekkel. Dübörögnek, zakatolnak — hogy élne itt meg az énekes hangulat? Akkora port vernek, messziről, nappal szemközt mégcsak lehetne nézni bárányfelhőnek, közelről csak bőrbe ülepedő valóságnak. Ahogy befordulnak a táblába egymás nyomába lépnek. Most nagyon szép! Az első forduló után fölbomlik a latok alakultak ki a nagyüzemi és a háztáji termelő bázis között? — A gyenge termőhelyi adottsággal rendelkező szövetkezetek közvetlenül is érdekeltek a tagok háztáji árutermelésében. Az állam ezeknek támogatást nyújt a gazdaságos termeléshez. Az árbevétel után kapják a dotációt, amely az árbevétel emelkedésével együtt növekszik és fordított esetben csökken. A termelőszövetkezeteknél egyezik a tagok, a szövetkezet és az állam érdeke. A háztáji termelés növeli a tagok jövedelmét, a közérdek viszont az együttműködésen alapuló termelés növelését írja elő. Mivel a tagságot egy meghatározott munkavégzési kötelezettség terheli a közös gazdaságokban, ezért a tagnak is érdeke, hogy a háztáji munka ne akadályozza a közös termelést. Ezt az összhangot a szövetkezeti törvényben lefektetett elv szerint lehet végrehajtani: „A közös és a háztáji gazdaság egymással szorosan együttműködő szerves ^ egység." Ebből egyértelműen következik, hogy szélesíteni, erősíteni kell a háztáji és közös gazdaságok együttműködését. Ebben nagyon fontosnak tartjuk a kölcsönösség elvét. A háztáji gazdaságok szerepét, jelentőségél, ismét méltató nyilatkozat nem jelenti azt, hogy a háztáji gazdaságok a közös rovására erősítsék a kisárutermelést. A termelési kapcsolatok kiterjednek az egységes agrotechnika alkalmazására, a műtrágya és növényvédőszerek beszerzésére, kiszórására. Erőteljesen terjed, bővül a vetés és a palántázás közös megszervezése a kisüzemi és nagyüzemi gazdaságokban. Ugyanígy mind több helyen végzik közösen a növényvédelmet és a gyomirtást. E kettővel együtt jár a szaktanácsadási kapcsolatok erősödése is. Az ellátási jellegű kapcsolatok a háztáji állomány szemestakarmány igényének fedezésére az alomszalma, széna, silótakarmány szükséglet kielégítésére a kaszáló és másodvetésből származó tömegtakarmányok biztosítására szolgálnak. Az ellátás nem ingyenes, csak kedvezményezett. Az együttműködés eddigi eredményét jól mutatja, hogy a kisüzemi gazdaságok produktumaként tavaly felvásárolt 234 ezer sertésből mintegy 158 ezret adtak a háztáji gazdaságok. Ebből 110 ezret a szövetkezet útján értékesítettek. Hogyan veszik igénybe a háztáji gazdaságok a különböző termelésfejlesztési kedvezményeket^ „ — Megszűnt a háztáji gazdaságokban tartható állatlétszám jogi korlátozása. Ebben a közgyűlés dönt. Jelentős, hogy a közösben végzett munkának számít az a háztáji állattenyésztés, amelyet a tsz-tag meghatározott munkakörben és feltételekkel végez. A jóváírt munkanapok beszámítanak a fizetett szabadsághoz, a szülési és betegségi segélyhez, a háztáji földhöz, a gyermekgondozási segélyhez előírt munkateljesítménybe. Nagy kedvezmény, hogy a tsz-tag a háztáji gazdaságban termelt zöldség- és hízott sertés bevétele után nem fizet jövedelemadót, ha tevékenysége megfelel az alapszabálynak és nem alkalmaz bérmunkást. A termelők akciók alapján kapnak támogatást a törzsállomány beszerzéséhez. A koca- és üszőnevelési akció is nagy visszhangot váltott ki. Az igény akkora volt, hogy ki sem tudtuk elégíteni. Ez megfelelően mutatja a kedvezmények iránti érdeklődést. Miben látja Csongrád megyében a kisüzemi árutermelés jövőjét, a stabil felvevő piac kialakítását? — Hosszú távon jövője van a kisüzemi árutermelésnek. Ez a gazdaságpolitika nem átmeneti jellegű, mert a szocializmus építésének egész folyamatában jelentős szerepet töltenek be a háztáji gazdaságok. Ezt az el; vet fogalmazta meg jogilag a szövetkezeti törvény is. A megyében különösen nagy jövője van a munkaintenzív zöldségféléknek, a primőrök, a cseresznye, a meggy, a málna, a ribizli, a kajszi barack, dió stb. termelésének, a hízott sertés, vágómarha, nagytestű baromfi, tojás, tej, méz előállításának. Az árutermelés szinten tartására van szükség az olyan kultúráknál mint az alma, őszibarack és a szőlő, de ezeknél fajtaöszszetétel-változtatásokat kell végrehajtani. Az értékesítési lehetőségek megfelelőek. Csaknem minden árucikket lehet a tsz-ek útján forgalmazni. Az ÁFÉSZ-eknek is működik az árufelvósárló hálózatuk. Zöldségből és gyümölcsből piacot jelentenek az állami vállalatok. Bizonyos vállalatok helyi felvásárlást is végeznek. Ami probléma, a termelési választék egyre inkább eltér a fogyasztás keresleti összetételétől. Ebben része van annak is, hogy a háztáji termelése kissé specializálódik a nagyüzem hatására. Értékesítési gond csak egy-egy cikk kiugróan magas termésekor jelentkezik. — fejezte be nyilatkozatát dr. Faczuk István* rend, mindegyik gép darabot hasít magának, és azt járja keresztbe. A kisiskolás is azt tanulta, azért jó a nagy tábla, mert ott kevesebbet kell fordulnia a gépnek. Miért választják ezek a rövidebbet? Egyénieskednek talán? Vagy a szél az oka? Hogy oldalról kapja, és vigye a port jó messzire? Amíg ezen rágódik, aki ráér, addig oda a forráskúti tábla fele. Kérdezzünk egy szakértőt. Kálmán Vencelt, a kormány mellől: — Akkor menne igazán jól a dolgunk, ha a porra is ügyelni tudnánk. Egymás után nem jó járni, ha ürítünk, ki kell állni, és görbe lesz a sor. A bálázók úgy szidnának bennünket, nem győznénk nyelni. Azért megyünk keresztbe, mert így vetettek. Ha nem vesszük figyelembe az előttünk járók munkáját, ráfizetünk. Hullámzik a masina, nem lesz jó a mienk se. Fejben már tudunk gyönyörű szép képeket rajzolni. Aki először beakasztja az ekét a barázdába, jól vigyázzon. A vetőgép csak akkor dolgozhat jól, ha az ő munkája tökéletes. De a vető is ügyeljen, mert őt a kombájn tetejéről emlegetik — hacsak nem ugyanaz az ember csinálja elejétől végig. Most éppen traktoros ül az aratógépen, aki szántott is, vetett is. A szalmarendek szép formákkal rajzolják tele a tarlót. Míg ezeken kanyarog az emberi szem, és a végén a gépeknél megáll, rájön, szép ez az aratás. A dübörgés zümmögés lesz, lassú dongás, a por a levegő játéka. De az igazi szép nem ez, és főleg nem messziről. Amikor a teherautó odaáll a gép csöve alá, és ömlik, zuhog, lüktet elő belőle kilenc mázsa gabona, akkor lehetetlen nem mondani: de szép ez az aratgs! A csapolás a szép. — Nincsen. Egyedül vagyunk a géppel. Reggeltől estig egyedül. A nagy kombájnon, azon az újon volt második ember is, de leforrázta magát. A hűtővíz órája elromlott, töltötte volna bele a vizet, szembeköpte a forró. Kórházba vitték szegényt. Nemcsak szántani, nemcsak vetni kell jól, hogy az aratás is jó legyen. Aki egy csavart rosszul húz meg, kórházba küldhet valakit. Hozzánő a masiniszta a gépéhez. Ha mordul egyet, igazít rajta. Esze, szeme, minden gondolata csak a gépé. Talán az álma is. Az is. — Mit álmodtam az éjjel? Keserves álmom volt. Azt álmodtam, hogy megy a gép, megy, egyszer csak föltágult a hátsó szalmarázó tengelyének a szorító hüvelye. Megálljunk, emberek, itt hiba van! Édes álmot alvók, kalandot álmodók, gondolják csak el: a nagy gép meg a kis ember így alszik egy párnán. SZENVEDÉLY FEHÉR ASZTAL Reggel fél 6-kor kezdik simogatni az aratók a nagy gépet, és harmattól harmatig dolgoznak. — Amíg látunk, kint vagyunk. Este bemegyünk, megfürdünk, mire hazaérünk, ott a tíz óra. Játszhat ilyenkor olyan szépet a televízió, amilyet csak akar, minekünk hiába játssza. — Ebéd az árokparton? — Bevisznek bennünket. Vendéglőben kosztolunk, fehér asztal mellett. Sokfelé járunk, nem érdemes kihordani. Legalább megmosakszunk. mert olyan ez a por, rárakódik ez mindenre, de legjobban mégis az embert szereti. Váltótársat sehol nem láÍQls. _ Fölkéredzkedem egy fordulóra az új gépre is. Még el se indulunk, megint eszembe vágódik a fülke ügye. Ha kiejtjük ezt a szót, légkondicionált, még mindig luxusra gondolunk. Egy jó kis fülke, port szorító ventillátorral — de könnyebb lenne az aratás! Mire egyet pillantok, tele megy a szemem porral. Szemorvos azonnal írná a szemüveget ide, csakhogy azon nem lehet átlátni. Berakódik az is porral. Kívülről most szürke ember Márta Ferenc. A vastag portól szürke. De a gépe nagyszerűen megy. Innen föntről egészen szép. Fekszik alattunk a tenger gabona, mintha szőnyeg borítaná a földet. Hiába forog a vitorla, megbújik alatta, lapul mint a nyúl. Ilyenkor mondták a régi világban, nem embernek való, aztán a gépi világ elején, hogy evvel csak kasza birkózhat. Mintha örvény húzná befelé, a gép meg nyeli morduláskordulás nélkül. A forduló végén kérem a pilótát, mondjon vagy jót, vagy rosszat az aratásról. — Csak a jót mondhatom. Én szeretem. — Ezt a port? Ezt a zajt? — Tudja a franc, mit szeretek benne. Olyan ez, mint a szenvedély. Nekem olyan, mint másnak a sport. Beteg lennék, ha nem csinálhatnám. Nehéz, de szép. Nézze meg, hát nem szép? Odaáll a teherautó a cső alá, lüktet elő belőle kilenc mázsa gabona. Púpos az autó, élettel van tele. Horváth Dezső -