Délmagyarország, 1973. július (63. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-10 / 159. szám

KEDD. 1973. JÜLIUS 10. 3 Meghalt Soős Károly elvtárs Hosszú szenvedés után, 1873. július 6-án, 76 éves korában meghalt Soós Károly elvtáis, a Szocialista Hazáért Érdemrend kitüntetettje, a munkásmozgalom régi harcosa. Soós Károly 1897-ben született, s mint fiatal lakatos szakmunkás, korán bekapcsolódott a munkásmozgalomba. Az első világháborúban orosz fogságba esett, s 1917-ben hadifogoly társaival együtt, mint vöröskatona, részt vett a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban. Ezt a helytállását később szovjet kitüntetéssel jutalmazták: megkapta a Harci Érdemekért Érdemérem bronz fokozatát. Á Magyar Tanácsköztársaság időszakában mint vöröskatona, fegyverrel védte a fiatal Tanácsköztársaságot. 1918ban alapító tagja volt a Kommunisták Magyarországi Pártjának Szegeden, később pedig a vasasszakszervezetben tevékenykedett. Az 1930-as években, a nagy üldöztetések időszakában tagja volt Szegeden egy öttagú illegális kommunista sejtnek. A felszabadulás után Soós Károly mint lakatos szakmunkás különböző munkakörökben dolgozott, s helytállásával mindig példát mutatott társainak, különösen a fiatalabb korosztálybelieknek, akiket szívesen és örömmel tanított. Az 1956-os ellenforradalom utárv részt vett Szegeden a párt újjászervezésében, azt követően pedig a szegedi karhatalmi egységben vállalt felelősségteljes szolgálatot, s onnan, mint őrnagy vonult nyugállományba. Helytállásáért megkapta a Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérmet, a Felszabadulási Jubileumi Emlékérmet és tulajdonosa volt a Munka Érdemrend ezüst fokozatának is. Idős kora ellenére aktívan részt vett a párt mindennapi életében: a Belváros II. pártszervezetben tevékenykedett, és szívesen vállalt társadalmi munkát a vasasszakszervezetben, valamint a népfrontban, amíg betegsége ágynak nem döntötte. Soós Károly elvtárs hamvasztás utáni búcsúztatásának időpontját később közöljük. AZ MSZMP SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGA Ujat és többet adnak a bemutató gazdaságok Régen sok évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy egy-egy tudós, vagy tudományos intézet kutatási eredménye a mezőgazdasági termelés gyakorlatává váljon. Most sokszor a születés pillanatában kíséri országos érdeklődés egy-egy új fajta, vagy új termelési mód világraj öttét, és többnyire igen rövid idő alatt általánossá is válik — ha beválik. Az újdonságok áramlásában jelentős a szerepe a bemutató gazdaságok országos hálózatának. A tizenegy éves mozgalom alapvető célja ma is változatlan: a'legjobbat propagálják mindig. Ebből következik, hogy évről évre változik a névsor is, amely katalógusba foglalja e gazdaságokat. Ha valamelyik szövetkezet egy-egy témában újabbat tud mutatni — és azt nem csupán mutatni, de alkalmazni is, előnyét bizonyítani is tudja —, természetesen belép a bemutatók sorába. Tíz szövetkezet, egy állami gazdaság, és egy közös vállalkozás szerepel megyénkből az országos címjegyzékben. Az elmúlt évben 93 bemutatót szerveztek, a résztvevők száma az öszszesített jelentések szerint 3669 volt. A szegedi és járási közös gazdaságokból a tápéi Tiszatáj, a tiszaszigeti Búzakalász és a forráskúti Haladás Termelőszövetkezet fogadja évről évre akár a szomszédos községekből, akár az ország távoli pontjairól érkezőket is. Tápénak a szakosított állattartás, az öntözéses gazdálkodás és a lucernalisztkészítési témában van mondanivalója, Tiszaszigetet a más rendszerű, de szintén szakosított állattartás, az üvegházi és fóliás zöldségtermesztés, valamint a vízrendezés tapasztalatai miatt keresik föl, Forráskút pedig a homoki gazdaságok gépesítésében és a homoki szabadföldi zöldségtermesztésben tekinthető modellnek. Egy új keletű felhívás nyomán, néhány élelmiszer-gazdasági üzem is bekapcsolódott ebbe a tapasztalatokat terjesztő hálózatba; némelyek nem csupán a feldolgozás, de a termelés szakmai irányításában is példával szolgálhatnak. A tejipari, a paprikafeldolgozó, a megyei sütőipari, a szentesi Baromfifeldolgozó Vállalat és a Szegedi Konzervgyár fogadja ilyen céllá) rendszeresen a hozzá érkező szakembereket. H. D. Más alapokra helyezik a társadalmi bíróságok munkáját Az utóbbi időben a társadalmi érdeklődés és a jogalkotás középpontjában szerepelnek a társadalmi bíróságok. Eddigi munkájuk tapasztalatairól, a várható változásokról tájékoztatták a SZOT illetékesei az MTI munkatársát: Még 1956-ban új intézménnyel gazdagodtak társadalmi fórumaink: a Minisztertanács és a SZOT közös határozata alapján minden 300 személyt meghaladó létszámú vállalatnál létrejöttek a társadalmi bíróságok. A társadalmi bíróságok fegyelmi ügyekben, illetve tulajdon elleni vétségekben és a szocialista együttélés szabályainak megsértésében járnak el. Az ellenforradalmi események miatt a társadalmi bíróságok nem tudták tevékenységüket megfelelően kifejteni. Az 1962-es esztendő azonban fordulópontot jelentett: törvényerejű rendelet alapján a társadalmi bíróságokat újra választották; hatáskörük a korábbi évekhez képest kibővült. A kisebb jelentőségű bűncselekmények és szabálysértések miatt 500 forintig terjedő pénzbírságot, fegyelmi vétségért pedig — a legsúlyosabbak kivételével — a Munka Törvénykönyvben megállapított fegyelmi büntetésekét is kiszabhatták. A társadalmi bíróságok 1966-ig egyenletesen végezték munkájukat. Később azonban a társadalmi bíróságok elé kerülő ügyek száma érezhetően csökkent, a dolgozók érdeklődése a bíróságok tárgyalásai iránt mérséklődött. A vállalatvezetés döntési jogkörének bővítése következtében az anyagi és fegyelmi felelősség kérdésében egyre gyakrabban a vállalat vezetői foglaltak állást, a társadalmi bíróságok tevékenysége fokozatosan csökkent. Az elbírált ügyek számának csökkenése azonban egyáltalán nem teszi vitássá a társadalmi bíróságok létjogosultságát. Ellenkezőleg: a közösség véleménynyilvánítása leghatásosabban a társadalmi bírósági tárgyaláson biztosítható. Ezért Egyetemi előkészítő Július elején általában a Az előkészítőre idén Békés, diákok leghátsó gondolatai- Csongrád és Szolnok megyéban sem bukkan fel a tanú- bői érkeztek diákok. Szálas, az iskola. Arra a közel mukra a részvétel nem je300 diákra azonban, akik a lent anyagi megterhelést: a középiskolák harmadik osz- költségeket részint a megyei tályát idén végezték el. teg- tanácsok művelődési osztánap óta Szegeden kéthetes j reszint ^ Országos Ifkomoly munka var. Reszt vesznek a József Attila Tu- júsagpolitikai és Oktatási dományegyetem természetül- Tanács fedezi. A természetdományi és bölcsészeti kará- tudományok iránt érdeklőnak felvételi előkészítő tan- dőknek matematikából, fizifolyamam, amelynek Szege- , ...... den már több éves hagyó- kabol> kemiabo1 es btologiamányai vannak, s amelyet a ból, a humán szakokra felfizikai dolgozók gyerekeinek vételizőknek pedig magyar, szerveztek. A kezdeményezés orosz, német, angol, francia érdeme a. természettudomá- nyelvből és történelemből nyi karé: 1969 óta minden szerveztek foglalkozásokat, nyáron kéthetes, a téli szü- Ezeket egyetemi oktatók és netben pedig egyhetes tan- felsőéves hallgatók vezetik, folyamokat rendeztek. A böl- A cél nem a középiskolás csészettudományi kar két év- anyag ismétlése. A tárgyakat vei ezelőtt szervezett először igyekeznek más szemszögből, hasonló foglalkozásokat, idén elsősorban a felvételi vizsga pedig a két kar igyekezett gyakorlati követelményeinek egyrészt a tanfolyam idejét, megfelelően közelíteni. A másrészt a konkrét szaktár- természettudományi karon gyi foglalkozásokon kívüli külön példatárat szerkesztet(kulturális, sport stb.) prog- tsl: és adtak ki a diákoknak, Möo^at fs <yierikBUtL bemutatnak oisan. kísérleteket, amelyek összeállítására kisebb iskolákban nincs lehetőség. A bölcsészettudományi karon megoldatják a tanulókkal az elmúlt évek írásbeli felvételi feladatait, oktatási filmeket vetítenek, s általában igyekeznek azokra a kérdésekre koncentrálni, amelyek a felvételi vizsgák több éves tapasztalatai szerint nehezen mennek. A hasonló tanfolyamok eredményességét országszerte sokan vitatják, a szegedi tapasztalatok azonban egyértelműen a hasznosságukat bizonyítják. A természettudományi karon végzett reprezentatív felmérés szerint a nyári-téli előkészítőkön részt vett tanulók 90 százaléka felvételizik sikeresen; a bölcsészettudományi karon számszerű adatok ugyan nem állnak rendelkezésre, de az oktatók általános véleménye szerint a tanfolyamok hasznossága itt is kétségtelen. , Száj bély Mihály a társadalmi bíróságok működése és fenntartása szükségszerű. Szükségszerű azért is, mert működésük elősegíti a munkafegyelem megszilárdítását, a társadalmi tulajdon védelmét, • a dolgozók tudatának formálását. Gazdasági és társadalmi életünk fejlődése szükségessé tette az igazságügyi szervezetünk reformját. Megszületett az új bírósági és ügyészségi törvény, s megalakultak a munkaügyi bíróságok is. Az .új bírósági és ügyészségi törvény megalkotását követően a jogalkotás figyelme a társadalmi bíróságok felé fordult. Jogalkotó szerveink már dolgoznak a társadalmi bíróságokról szóló 1962. évi 24. törvényerejű rendelet módosításán. Azok a viszonyok ugyanis, amelyeket tükröz, megváltoztak. Az illetékesek a kérdést alaposan megvizsgálják. A vitában résztvevők köre igen változatos. Jogalkotó szerveink — a társadalmi bíróság társadalmi jellegét hangsúlyozva — az üzemi kollektívákra akarják bízni annak eldöntését: kívánnak-e társadalmi bíróságot működtetni vagy sem. A jövőben elképzelhető, hogy társadalmi bíróságok nemcsak az üzemekben működnének, hanem a szövetkezeti dolgozók — önkéntes elhatározásuk alapján — szintén létrehoznák társadalmi bíróságukat, vitás ügyeik rendezésére. A társadalmi bíróságoknak határozataikban olyan intézkedéseket kell alkalmazniok, amelyek nem tekinthetők megtorlásnak; az alkalmazott szankcióknak elsősorban nevelő jellegűeknek kell lenniok. A társadalmi bíróságoknak nem az lesz a feladatuk, hogy átvegyék az igazságügyi szervek munkáját, azok helyett döntsenek, hanem az, hogy sajátos eszközeikkel, a helyi kellektíva érdekeinek képviseletében, neveljék a megtévedt embereket, munkahelyükön erősítsék a közösség érdekének érvényre juttatását. Nem lehet céljuk, hogy a törvény teljes szigorát alkalmazzák, hanem hogy a meggyőzés eszközével érvényesítsék a dolgozók közösségének érdekeit. A kodifikáció még nem fejeződött be, a jogalkotó szervek sem alakították ki végleges álláspontjukat, ezért a készülő jogszabálynak mindezek csupán a főbb vonásai, a meglévő rendelkezések várható változtatásai — hangsúlyozták befejekzésül a SZOT illetékesei. _ < Dominó a téren A

dominó a türelmes, s némileg gyermeki lelkületű emberek játéka. Többféleképpen játsszák. Vannak, akik az egesz dobozt szétosztják a partnerek között, s így mindenki látja a saját készletét, tudja, miképpen ravaszkodhat, hogy végül leghamarabb lásson maga előtt tisz. ta asztalt. Vannak, akik úgy játszanak, hogy fölváltva emelnek egyet-egyet a lapjával lefelé fordított dominókból, a véletlenre bízva, mi kerül a kezükbe. A cél így is, úgy is a játék, a szórakozás. S az idő, az elpergő idő nem lényeges. Sokkalta idegtépőbb játék — bár egyben-másban hasonlít a dominózáshoz - az, amiben a város különböző hatóságai kénytelenek részt venni egy-egy atalakitott, felújított útvonal vagy tér átvételekor. Az első avagy második avagy harmadik műszaki átadásra osszehivott szak. emberek ugyanis csak annyit állapíthatnak nieg hogy a munka „majdnem . „egy hajszal híján", „kisebb hibákkal van készen. A bosszantó az, hogy bár a tervező, a megbízó, a kivitelező mostanság már aszerint igyekszik játszani ezt a sajátos dominót, hogy annak lapjai minél ésszerűbben illeszkedjenek egymáshoz, a lebonyolítással megbízott vállalalat — a beruházási — viszont más módon játszik, azzal a vak módszerrel, mely a véletlenre bízza, hogy az átadásra öszszehívottak — esetleg belefáradva a komplikációkba — befejezettnek nyilvánítják-e a művet. Az ilyesmi különösen akkor feltűnő, ha ez a játék a Széchenyi téren játszódik, s ráadásul az ünnepi hetek megnyitásának küszöbén. S olyan körülmények között, hogy az útépítés befejezettnek mondható. Azaz: a sor lezárására alkalmas dominó már kezünkben van, csupán az a néhány a partnerekében, mely nélkül nem tehetjük le a magunkét. Hiába vannak ugyanis fölszerelve a közlekedési lámpák, ha a Boszorkánykonyhánál levő csomópontba tervezett gépezet hiányzik — az utolsó napokban kell dönteni megvételéről —, ha a másik oldalon nem lehet használni a villamos által irányított villogót. Ez utóbbit azért nem, mert akkor a Vörösmarty utcaban hármas kocsiosztályozót kellett volna kialakítani: a továbbhaladó, az ellenkező irányból érkező, valamint a balra befordulni kívánó járműveknek. Az egyszerű halandó úgy gondolná, hogy mindez festék kérdése, holott sokkalta bonyolultabb a dolog — oly. annyira, mint az említett dominóban. A Széchenyi téri útépítéssel megbízott beruházási vállalat bonyolításában ugyanis az említett útvonal mellett épület rekonstrukciója folyik. Márpedig az utat csak úgy lehetne három sávosra bővíteni, ha a jelenleg alagúttá dúcolt, deszkázott járdát meg lehetne keskenyíteni vagy hatvan centivel a bíróság Vörösmarty utcai oldalán. Mivel azonban ezt nem lehet megtenni, továbbra is a lámpázás előtti forgalmi rend állíttatik vissza: nem villog a sárga, nem int megálljt a píros, ellenben várakozik a villamos. Ha most arról nem is érdemes szólni, hogy a Kelemen utcai úttestjavitást sem fejezték még be, hogy a tér északi oldalának két hete megígért forgalmi rendezése nincs megoldva, hogy a keleti oldal parksávját nem védi még sövény a máris látható széttaposástól, hogy tehát ismét minden az utolsó pillanatban lesz kész — amikor kénytelen, kelletlen csak az áment mondhatják-legyinthetik rá a hatóság emberei — arról feltétlenül kell szót ejteni, hogy, ha a város tanácsa előteremti a pénzt egy-egy ilyen munkára, ha a tervező leteszi asztalra a tervet, s ha ráadásul a kivitelezővállalatok — magas- és mélyépítő, közlekedési vállalat, VILATI, városgazdálkodás — átérzik a megbízatás fontosságát, akkor a lebonyolítással megbízott beruházási vállalat is hasonlóképp tegyen. Sajnos, az utóbbi években egyre megszokottabb lesz, hogy az idő, vagy maga az akadozó közlekedés kényszeríti az átvételre meghívott, gyakran zsörtölődő szakembereket a bólintásra. így történt ez a Radnóti gimnáziumnál levő csomóponttal, a Magyar Tanácsköztársaság útjának, valamint a hídfeljárónak az átalakításakor, legutóbb a Kállay Ödön utca—Széchenyi tér déli oldala útvonal ismételt megnyitásakor. Ezek a műszaki átadások nem nélkülözik így a humort sem. Egyik-másik technikus, mérnök, művezető ilyen, kor mutatja meg, milyen furcsa megrendeléseket kapott, s mennyire vaktában kell néha intézkednie. Ilyenkor alkothat fogalmat a csöndben szemlélődő újságíró arról, hogy milyen zűrzavart idézhet elő a kész, az ideiglenes és készülőben levő keveredése, mikor is végül — milliók fölhasználása előtti — hajdani helyzetben kényszerül vissza — igaz, megint csak „ideiglenesen" — a közlekedés. Ilyenkor kaphat el egy-egy mondatot az egyszerű, ám kíváncsi füllel rendelkező polgár arról, hogy nemcsak az a kérdéses olykor, mi van a föld alatt, hanem az is, hogy fölötte mi van. Alul a csöveknek, kábeleknek, fölül a koncepcióknak összegubancolódó televénye. Tán ennek köszönhetjük, hogy — néhány lépésre a korzótól — némileg ingatag padok sorát rakták ki háttal a térnek, szem be a házfalakkal, a lámpaoszlopok közé erre a napra a ke« leti oldalon. Egy olyan utcában, amelynek az a jellegze* tessége, hogy sétánynak készült, egybeolvadó úttesttel és járdával, és ahová tulajdonképpen csak az üzleteket ellátó gépkocsikat szabadna beengedni a nap bizonyos óráiban! Mindez, természetesen, nem a tervező ötlete — sok egyébbel együtt —, hanem jellemző példája, miként lehet egyegy városépítési koncepcióra a legkülönbözőbb ötleteket ráaggatni. Lezárt üt, lefedett vagy még sötét közlekedési lámpákKai, sikertelen műszaki bejárás — ismét késik egy fontos munka befejezése. S ismét csak az bizonyosodik be, hogy nem lehet a véletlenre bízni a dominók összerakását, mígnem az utolsónál kiderül, kezdhetjük újra bontani a sort. Akkor már egyszerűbb módja az időtöltésnek ez a gyermeki játék: az egymás mögé állított dominólapokat végigkanyarogtatjuk az asztalon, s aztán meglökjük az utolsót. Akár hiszik, akár nem, végighasal mind egy szálig. S aztán újra kezdhető. Még a fölnőtteknek is szórakoztató, aki ilyenkor nemcsak azért mosolyog, mint a gyermek,' hanem azért is, mert eszébe jut mindennnapi életünk egyikmásik hasonló jelensége. Félbehagyott épületek, felemás házsorok,, tessék-lássék utak. Nagy asztal ez a világ. .VERESS MIKLÓS