Délmagyarország, 1973. július (63. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-05 / 155. szám

3 CSÜTÖRTÖK, 1973. JÚLIUS Ti. Vietnami vörös­keresztesek Szegeden Tegnap Szegedre érkezett dett vietnami népnek, szenvedett, szinte minden • • a vietnami Vöröskereszt ha­zánkban tartózkodó három­tagú küldöttsége, amelyet Csongrád megye az orszá­gos gyűjtési akcióban is élen volt, a Vért Vietnam­Tran Thi Dich, a Vietnami nak mozgalomban pedig ki­yöröskereszt főtitkára vezet ugró' eredményt ért el: az országban összegyűjtött vér­mennyiség 10 százalékát a megye véradói juttatták. „A baráti együttérzés és szere­pártbizottság és tet beszédes bizonyítékai népünk nevében megköszön­megye, valamint ezek" — mondotta Győri jem a Magyar Vöröskereszt, Imréné. A megyei tanács székhá­zában dr. Bozó Sándor vb­titkár fogadta a vendégeket, köszöntötte a delegációt a megyei Csongrád Szeged megyei város tanácsa nevében, s tájékoztatta őket a megye életéről. A tájékoz­tatón részt vett dr. Koncz János, a megyei pártbizott­ság osztályvezetője, Szabó G. László, a városi pártbi­zottság osztályvezetője és dr. Rózsa József, a megyei tanács vb egészségügyi osz­tályának vezetője is. A Magyar Vöröskereszt Csongrád megyei szervezeté-., nek munkájáról, eredmé­nyeiről Győri Imréné megyei titkár tájékoztatta a vendé­geket. Elmondotta, hogy 391 vöröskeresztes alapszervezet dolgozik Csongrád megyé­ben, választott társadalmi vezetőségek irányításával, a közelmúltban lezajlott IV. országos kongresszus irány­elvei alapján. A fő feladato­kat körvonalazva elmondot­ta, hogy az egészségügyi fel­világosítás, a családvédelem, a környezetvédelmi munka és polgári védelmi oktatás mellett az egyik legfonto­sabb feladat a véradómoz­galom szervezése. Tavaly a megyében közel 26 ezer ön­kéntes véradó volt. A Nem­zetközi Vöröskereszt szerve­zet egyik leghumánusabb célkitűzése, hogy segítsen a bajba jutottaknak, ennek ke­retében hazánk s a megye vöröskeresztesei is segítségé­ve siettek a sokat szenve­tönkrement a háború alatt, szegényen, szerény körül­mények között élünk. Az önök sikereinek, munkájá­nak megismerése alapján jobban látjuk a mi terveink jövőjét is. Szeretném megra­gadni az alkalmat, hogy a Vietnami Vöröskereszt és Tran Thi Dich köszönte meg ezután a szívélyes fo­gadtatást. — Már otthon is számon tartottuk a sok segítséget, most Magyarországon azt is érezhetjük, amiből ez fakad: a szeretetet. Hazánk sokat a magyar nép segítségét. Szeretnénk, ha mindenki érezné, hogy ez a hála szív­ből jön. A vietnami küldöttség teg­nap Szegeddel ismerkedett, ma pedig Hódmezővásár­helyre látogat. Sz. M. Somogyi Károlyné felvétele A vietnami vendégek a megyei tanács székházának termé ben Finn-magyar küldöttségcsere Ma utazik a magyar, holnap érkezik a finn delegáció Holnap, pénteken kezdő- re újságíró, Szabó Gáborné dik a 111. magyar—finn, il- intézeti igazgatóhelyettes, letve a finn—magyar barát­sági hét. Ez alkalomból ma Szigeti Lajos egyetemi hall­gató, Vörös Mihály vállalati este a késő éjszakai órák- főkönyvelő szegedi, Tar Zol­ban több száz főnyi magyar küldöttség utazik repülőgé­pen Finnországba. A magyar delegáció mindenekelőtt a finnekkel testvérvárosi kap­csolatokat fenntartó Debre­tán ügyvéd csongrádi és Tóth Lajos iskolaigazgató makói lakos tagja a Finnor­szágba utazó magyar kül­döttségnek. Ugyanakkor népes finn cen, Miskolc, Pécs, Szeged, delegáció érkezik Magyaror­Székesfehérvár és Szolnok szagra Jyveskyléből, Tampe­lakosságának képviselőiből rébői, Turkuból, Kemiből, tevődik össze. Megyénkből Riihimákiből és Lahtiből. Az Árendás József tsz-parttit- induló, illetve érkező cso­kór, Joo Sándor szb-titkár, portokban ott lesznek termé­Kónya Sándorné üzemi párt- . _ , . , „ , . ,. _ ., , . , . szetesen Budapest es Helsm­titkar, dr. Krajko András egyetemi docens, Mácsai La- kepviselöi is­jos vállalati osztályvezető, Szeged testvérvárosának, dr. Megyeri János főiskolai Turkunak küldöttei pénte­tanár, dr. Sándor János in- ken reggel érkeznek a me­tézeti személyzeti osztályve- gye székhelyére A 43 főnyi zető, dr. Simon Antalné or- küldöttség három napot tolt vos, Simon Józsefné vállala- Szegeden, majd Budapestre ti osztályvezető, Szabó End- utazik. Tudományos ülés Egerben szerdán befejezte munkatársai, akik ezúttal a munkáját az országos törté- történelem és a tömegkom­nész vándorgyűlés. A há- munikáció kapcsolatairól ta­romnapos tudományos ülé- nacskoztak. Számos előadás sen mintegy háromszázan hangzott el a történelemnek vettek részt: történészek, a televízióval, a filmmel, a tanárok, művészek, újság- rádióval, a saitcwai való ta^^óéip. e& Jtagcsolaláccl. . ^^wx^fikxifc^^fcAwr . Ajka II. termel A magyar—szovjet alumí­niumegyezményre épülő új Ajkai Timföldgyár, az Ajka II. már termel, s az idén 170 000 tonna timföldet állít elő. A Nyírád—Szőc—Halim­ba bauxitbányáinak kincsét feldolgozó Ajka II. Timföld­gyár építését 1967-ben kezd­ték meg 2,1 milliárd forin­tos beruházássaL Az új gyár az elmúlt év­ben már több mint 43 000 tonna timföldet termelt. A napokban megkezdődött az új timföldgyór termelésének „felfuttatása", s ezzel gya­korlatilag kezdetét vette a magyar—szovjet timföld-alu­mínium egyezményből Ajká­ra háruló feladatok megva­lósítása. A kormányprogram­ban szereplő beruházásból már csak 450 millió forintot kell felhasználni. Ez év vé­géig minőségjavító berende­zéseket építenek, és elvégzik a tereprendezési munkákat. Az Ajka II. Timföldgyár az idei tervezett kapacitásá­nak elérése után jövőre 220 ezer tonna, 1975-ben pedig 240 000 tonna timföldet ad. Üzem és demokrácia A címben használt és kötőszót lényegében el is hagyhattuk vol­na, mivel az üzemi demok­ráciáról meditálgatunk ebben az írásban. Mégis így fogal­maztuk, hiszen oly sokat be­szélnek arról, hogy az üzem, a vállalati gazdasági élet és a demokrácia nem minden esetben illik össze. Előfor­dulhat ilyesmi is, valamilyen speciális szakmai kérdésben, amikor nehezen képzelhető el a demokratikus vita, a szavazás. Nyilvánvaló osto­baság lenne egy tartószerke­zetnél azon vitatkozni, hogy a pillérekhez négy tonna vagy öt tonna cementet kell-e felhasználni, amikor annak meghatározott statikai törvényei vannak. Persze gondolhatják, hogy az üze­mi demokráciával kapcsolat­ban nem is erről vitatkoz­nak. Többről van szó, az em­beri viszonyokról, a maga­tartásról, egy új rend új alapvonásairól, a szocialista demokráciáról, amelynek nem különálló része az üze­mi demokrácia, hanem hús a húsából, vér a véréből. Ez a lényeg és nem is az utolsó szempont. A demokráciában az embe­ri tényezők a perdöntőek, s az emberi tényezők szerepe, jelentősége máshol nem is nyilvánulhat meg jobban, mint a munkahelyen. Az emberi kiteljesedés egyik legfontosabb mozgástere a munkahely, ahol kétfélekép­pen is előtérbe kerül az egyén: mivel tulajdonos, a jogait ott gyakorolhatja, de egyben munkavállaló is, ahol a kötelezettségeit teljesítenie kell. A mélységekben sokáig és messzemenően elkalandoz­hatnánk, de most ettől te­kintsünk el, maradjunk csak az üzemi demokrácia kézzel is megfogható oldalainál. Te­gyük fel a kérdést, vala­hogy így: kell-e a vezetés­nek, kell-e a beosztott mun­kásoknak az üzemi demokrá­cia? Ne hamarkodjuk el a feleletet, próbáljunk elfo­gulatlanul választ keresni. A Munkaügyi Minisztéri­um szakemberei nemrégiben lefolytattak egy vizsgálatot, negyven vállalatnál tizenhá­romezer embert hallgattak meg ebben a kérdésben. A kapott adatok feldolgozása során jellemző tényekhez juthatunk. A véleménykérés, az interjúk, a vállalati jegy­zőkönyvek tömkelegéből és a szakszervezeti szervek ta­pasztalataiból összegyúrt anyagok megközelítően pon­tos választ adtak, melyekre érdemes odafigyelni. Már elöljáróban rögzítsük: van igény arra, hogy a mun­kás bekapcsolódjék a válla­lat irányításába. Tudniillik ezt az alapvető kérdést so­kan cáfolják: art mondván, hogy a beosztott dolgozót csak a saját munkaköréhez kapcsolódó tények érdeklik, s annak ismeretével meg is elégszik. A közvéleményku­tatás ennek az ellenkezőjét látszik igazolni. Az persze megint más kérdés, hogy egy-egy adott helyen milyen formáit használják ki az üzemi demokráciának, mi­Megbízások, kinevezések Dr. Polinszky Károly mű­velődésügyi miniszterhelyet­tes szerdán, a Művelődés­ügyi Minisztériumban meg­tartott ünnepségen rektori, rektorhelyettesi és dékáni megbízásokat, valajnirrt egyetemi tanári és egyete­mi docensi kinevezéseket adott át. A szegedi egyete­met érintő megbízatásokat, kinevezést ismertetjük. Rektori megbízást kapott: k£fldű* Géza egyetemi tanár, a József Attila Tudomány­egyetemen. Rektorhelyettesi teendők ellátására kapott megbízást Rácz János egye­temi tanár, a József Attila Tudományegyetemen. Egyetemi tanári kineve­zést kapott: a József Attila Tudományegyetem Tudomá­nyos Szocializmus Tanszéké­re Rácz János egyetemi do­cens. Egyetemi docensi kineve­zést ókuenötep vettek át. lyen módozatai vannak a munkás beleszólási lehetősé­gének. A helyi körülmények­hez érdemes igazítani a for­mákat: vannak üzemek, ahol rendszeresen megtartják a törzsgárdatagok közgyűlését, van a törzsgárdának vezető testülete, jó forma a szocia­lista brigádvezetők rendsze­res értekezlete, a fiatal mű­szakiak és közgazdászok ta­nácsa, az üzemi újság, amely kétoldalú tájékoztatásra ké­pes: a vezetők elmondják a vállalat terveit, a dolgozók pedig saját tapasztalataikat a lap hasábjain keresztül, ide lehetne még sorolni a faliújságokat, a hirdetőtáblá­kat is, ha arra kifüggesztik a legfontosabb közlendőket. Az előbb felsorolt formák al­kalmasak arra, hogy a válla­lat vezetésének segítséget ad­janak gazdasági irányító munkájukhoz. Két alapvető fórumot ér­demes külön is megvizsgálni. A termelési tanácskozások és a brigádértekezletek gya­korlatát. A megkérdezettek fele azt mondta, hogy a termelési tanácskozás igen jó arra, hogy megfelelő in­formációt adjanak a munká­soknak a vállalati tervekről, általános gazdasági kérdé­sekről. De ez a fórum, a termelési tanácskozás csak akkor lehet eredményes, ha a dolgozók már előre infor­málódtak az egész vállalat helyzetéről. De milyen a va­lóság? A megkérdezett dol­gozóknak csak 18 százaléka mondta, hogy ismeri a válla­lat egészét érintő gazdasági kérdéseket, 28 százalék csak a saját munkakörében volt tájékozott, 54 százalék a sa­ját munkáját ismerte, míg az adatszolgáltatóknak 8 szá­zaléka a saját munkájával sem volt teljesen tisztában. Kiderült, hogy általában két­évi munkaviszony után mu­tatkozik a dolgozóknál ér­deklődés az üzemi általános kérdések iránt, s legerősebb a beleszólási igény és az in­formálódási készség tízéves munkaviszony eltöltése után, ekkor szerepet játszik a munkahelyhez való ragasz­kodás is. S általános tapasztalat, hogy a termelési ta­nácskozásokat elegen­dő negyedévenként megtar­tani, hiszen ennél rövidebb idő eltelte még nem ad új információkra lehetőséget. So­kan hangoztatják, elsősorban a munkások között, hogy ki kellene terjeszteni a terme­lési tanácskozás hatáskörét és jogkörét, különösen ter­melési és bérügyekben. A brigádértekezletekről meg­oszlanak a vélemények. A vezetők általában első he­lyen említik hasznosságát, mivel ezek az összejövete­lek csak kisebb létszámot mozgatnak meg, s gazdasági problémáik egy behatárolt területen mozognak. A részt­vevők az ilyen tanácskozá­sokon közvetlenebbek, nyíl­tabbak, nem mennek bele ugyan az egész vállalatot érintő kérdésekbe, de a rész­let, amelyet viszont teljes mélységében boncolgatnak, meghatározó egy-egy részte­rület' életében. A minisztéri­um szakembereinek felmé­rése során kiderült, hogy a jelenlegi jogi szabályozások bőven elegendőek arra, hogy az üzemi demokrácia kitelje­sedjék, tartalommal telítőd­jék. Nincs szükség újabb jogszabályokra, a meglevőket érdemes jobban kihasználni, életrekelteni. Ehhez azonban legalább három problémával kell leszámolni — állapítot­ták meg. Ilyenek: a szemlé­letben ialélható hibás néze­tek, a felkészültségben és a szervezettségben meglevő gondok. Vegyük sorra e há­rom területet. A szemléletbeli problé­mák: azt mondja néhány ve­zető, hogy a dolgozók bevo­nása az irányításba nagy energiát igényel, s a ráfor­, dítás arányában nincs visz­szatérülés. Egyszemélyi ve­zetés van, nem kell szavazni gazdasági kérdésekben. Aligha helyeselhetőek az ilyen álláspontok, hiszen a javaslatok egyáltalán nem akadályozhatják a vezetés hatékonyságát, legfeljebb se­gítséget adnak hozzá. Sok vezető „fázik" a megokolá­soktól, a « magyarázatoktól, ezért szívesen elhagyja a de­mokratikus formákat. Késne a döntés, lassulna a gazdasá­gi folyamat végrehajtása — mondják mások, majd ön­maguk számára is felmen­tést keresve azt emlegetik, hogy a dolgozókat a részle­tek képzettségük, felkészült­ségük miatt, sem érdeklik. Azonos színvonalú képzett­ség, hozzáértés és áttekintő­képesség kellene mindenki részéről, akkor lenne értel­me az egésznek. Van ebben valami igazság, de mégsem így igaz a dolog. Ha a veze­tők a műszaki zsargont hasz­nálják, az úgy előadott té­nyek valóban nehezen ért­hetők a munkásembernek, de el lehet mondani mindent, még a legbonyolultabb mű­szaki problémát is „magya­rul", azt hiszem van erre példa bőven öveges profesz­szortól Ábrahám Ambrus szegedi akadémikusig. A fel­mérés során kiderült, hogy a megkérdezett dolgozók több­ségét érdekli a vállalat gaz­dasági perspektívája, bér-és jövedelempolitikája. A mun­kások nem „buták" ezekben a kérdésekben. A szervezettség és felké­szültség oldaláról nézve, az üzemi demokrácia kiteljese­dése ugyancsak gátakba üt­közik. A rosszul, és ráadá­sul későn előkészített terme­lési tanácskozás nem lehet megfelelő fórum. Érdemes előre kiadni a beszámoló anyagát, időt hagyva a dol­gozóknak arra, hogy átnéz­zék, felkészüljenek a tanács­kozásra. Mit hiányoltak a megkérdezett munkások? Többek között azt, hogy át­tekinthetetlenek a beszámo­lók, nehezen lehet megérte­ni a vállalati információkat. Ha véleményt alkotnak, az is eltűnik az útvesztőkben. Sajnos, azt tapasztalták a Munkaügyi Minisztérium szakemberei is, hogy az in­formációk középszinten „el­vesznek", azok is amelyek felülről és azok is, amelyek alulról áramlanak. M it lehetne végezetül el­mondani, hogy az üzemi demokrácia va­lóban nagyobb életre keljen? Elsősorban azt, hogy a ve­zetők rendszeresen számolja­nak be dolgozóiknak az el­ért eredményekről, mondják el a hibákat is. azok okait, kérjék a munkások segítsé­gét, hogy segítséget kapja­nak. A helyi körülmények­nek legjobban megfelelő for­mákat válasszák az üzemi demokrácia gyakorlásához. Érdemes így cselekedni, mi­vel ezt kívánja társadalmi és gazdasági előrehaladásunk ügye. Gazdagh István Szállítási rekord A vasutasnapra készülődő MAV-dolgozók kimagasló eredménnyel köszöntik az ünnepet. A MÁV vezérigaz­gatóság kereskedelmi szak­osztályán most elkészült gyorsjelentem szetmt ugyan­is júniusban az elmúlt évek azonos időszakának legna­gyobb árumennyiségét to­vábbította a vasút, amely­nek több mint 125 esztendős fennállása óta az első félévi eredménye is peldatían. \

Next

/
Thumbnails
Contents