Délmagyarország, 1973. július (63. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-20 / 168. szám

VILÁG PROLETÁRIAI, EGYESÜLJETEK! DELMAGYARORSZAŰ MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA 63. évfolyam, 168. szám 1973. július 20., péntek Ára: 80 fillér FESZTIVÁL SZEGED M Irta: Papp Gyula A

zt mondják, másfél évtized nem számít kerek évfordulónak. Mi, szegediek, az idei nyáron mégis évfordulót ünneplünk. Július 20-án a Dóm téri fanfárok tizenötödször harsannak fel, jelezvén az ünneplőbe öltözött vendégseregnek; ismét megkezdődtek a Szegedi Ünnepi Hetek, a szabadtéri játékok. Azért is számontartjuk ezt a tizenöt évet, mert a magyarországi nyári fesztiválok történetében ez ideig nincs rá példa, hogy egy is megérte volna a másfél éviizedet. Évfordulón mérleget is szokás készíteni. Lehetne a szegedi fesztiválról is, de túl sablonos lenne. Ezért csupán jelresszerűen szeretnem felvillantani a meglett. út főbb jellemzőit, azt sem a visszafele tekintgetés miatt, hanem inkább a ' tanulságok miatt, a további tennivalókért. Mindenekelőtt fontosnak tartom hangsúlyozni a játékok hagyományteremtő erejét. Mi kezdettől fogva is hangsúlyoztuk, hogy a szegedi szabadtéri játékok felújításáról van szó. Ezzel egyben arra is utalunk, hogy az 1930-as évek Szabadtéri Játékok haladó hagyományainak folytatói kívánunk lenni, de elhatároljuk magunkat az akkori kultúrpolitikai céloktól. Elképzelni is nehéz, hogy Szeged kulturális élete hogyan festene ma. ha minden átmenet nélkül' megszüntetnénk azt a 60—70 kulturális intézményt, amelyet a fesztivál magába foglal. Hatalmas és számunkra teljesen érthetetlen űr támadna. Pedig, ha jól meggondolom, 15 évvel korábban megvolt ez az űr, és mostani szemünkkel nézve szürke egyhangúság Szegeden. Ez egyben jelzi a megtett utat, az elért eredményeket is. Olyan kulturális hagyomány birtokába került Szeged, melynek kényszerítő ereje van; olyan úton indult el 15 éve, melyen visszafordulni, vagy megtorpanni nem lehet. Tizenöt év után kellő szerénységgel, de nem kis büszkeséggel jelenthetjük ki: a szegedi fesztivál nemcsak önmagában fejlődött és állta ki az idő próbáját, hanem kiállta a kritikusok, a vitatkozók nem is mindig jóindulatú pergőtüzét is. Az 1960-as években, talán éppen a szegedi példa nyomán, az országban valamiféle népmozgalom indult, és tömegeivel jöttek létre a különböző „napok" és „hetek", és hadd tegyem hozzá — egymástól függetlenül, koordinálatlanul. Nem kívánjuk egyik város, község vagy tájegység kulturális hagyományát sem megsérteni, ehhez sem jogunk, sem eszközeink nincsenek, de azért sem, mert az ő rendezvényeik is hozzájárulnak az ország kulturális életének gazdagításához.' Két dolog azonban ide kívánkozik. Az egyik, hogy Szegednek a nyári hetek dömpingjében mindvégig sikerült megtartani vezető szerepétJellegenél, erejénél és mindenekelőtt színvonalánál fogva ki tudott lépni a lokális érdekszférából. És most idekívánkozik még égy további mondat a hagyományteremtésről. Jól emlékszem, hogy az 1970-es nagy Tisza-árvíz idején — amikor még nem tudtuk, meg lehet-e tartani a szabadtéri játékokat — mennyi aggódó levelet és biztatást kaptunk az ország különböző részéből és szerveitől, nehogy elmaradjanak a szabadtéri játékok. E példa kapcsán is meg merem kockáztatni azt a kijelentést, hogy a szegedi fesztivál beleivódott az ország szocialista kulturális ha-, gyományaiba, alkotó eleme lett a szegedi várospolitikának és része az ország kulturális politikájának. A másik dolog tulajdonképpen az előbbivel szorosan összefügg. Szeged kezdettől fogva élvezte a központi párt- és állami szervek támogatását. A szegedi kulturális kezdeményezés nagyon is beleillet az 1960as évek elején kezdődött kulturális decentralizáció koncepciójába. Erre a tologatásra az tette fel a koronát, hogy az illetékes szervek 1972-ben hivatalosan is kinyilvánították a Szegedi Ünnepi Hetek országos jellegét. Az országos kulturális politika részévé válni és annak támogatását élvezni a mi számunkra nagy megbecsülést jelent. Igényességet, mindenekelőtt munkánk tartalmát iPetően. Egy pillanatra sem téveszthetjük szem elől, hogy széles, átfogó- kulturális programunkban a szocialista jellemvonásoknak mindig uralkodóknak kell maradni. Ezek a jellemvonások mindenekelőtt műsorpolitikánk eszmeiségét, magas művészi színvonalát kell, hogy jellemezzék. Ugyancsak a szocialista kultúra jellemvonásaként, valamennyi rendezvényünk nagy tömegekhez szól. Számontartjuk, hogy 15 év alatt a szabadtéri játékokon 1 millió 200 ezer néző 228 előadást tekintett meg. Ezek a számok önmagukban is sokat mondanak, de mi azt is tudjuk, hogy mi van a számok mögött. Most tulajdonképpen fel lehetne és fel kellene sorolnom a szabadtérihez kapcsolódó valamennyi rendezvényt, hogy milyen módon tesz eleget a szocialista kultúrforradalom fenti igényének. Erre sajnos itt nincs mód. Elégedjünk meg anynyival, hogy ezek között is a nyári tárlat évente nemzeti képzőművészetünk seregszemléjévé vált, és több mint tízezres nézőseregével jelentős ízlésformáló erővé is. A szakszervezeti néptáncfesztivál a népi kultúra hagyományainak megőrzésével és éppen a munkásosztály fiainak aktív bevonásával szolgálja kultúránk ügyét. A szegedi ifjúsági napokra az ország minden megyéjéből évente ideérkező tízezer fiatal potenciálisan a jövő szabadtéri játékok nézőit is jelenti, ezenkívül egyben mindig politikai tüntetés is. Az idén például a berlini VIT politikai tartalma adja meg az ifjúsági napok fő politikai tartalmát. Nyári egyetemünk a szocialista pedagógia korszerű törekvéseinek lett bázisa. Sportrendezvényeink színvonala is említést érdemel. Vagy itt vannak az ipari és mezőgazdasági kiállítások, és az ismeretterjesztés jelentős formái, és sorolhatnám tovább. így vált a szegedi fesztivál 15 év alatt a hazai népművelés tudatosan szervezett és megtervezett formájává, tudatformáló erővé. Vannak, akik a fesztivál idegenforgalmi jellegét igyekszenek hangsúlyozni. Igaz, már a kezdet kezdetén szerepelt elképzeléseink, céljaink között az ünnepi hetek nemzetközivé tétele. A jugoszláv, a román határ közelsége, az E5.-ös útvonal Szegeden történő átfutása mindehhez jó alapot teremtett További előnyt jelentett, hogy programunknak internacionalista nyelvezetet adtunk. Ma már egy-egy nyáron a produkciók programjában — mint aktív résztvevő — 20—25 nemzet képviselteti magát több száz, összességében több ezer résztvevővel. A 15 év elért eredményeiben ott találjuk a következő évek tennivalóit is. A kialakított koncepció kiállta az idők próbáját. Ezt a koncepciót lehet bírálni abból a szempontból, hogy elég iiagyvonalú-e. Lehet még további ötleteket felvetni a fejlődés mikéntjére. Megítélésem szerint azonban a fődolog a jelenlegi koncepció erősítése, mert ebbe még belefér a színvonal további növelése is. Lehet tehát ezt a fesztivált az eddiginél sokkal jobban csinálni. Tudjuk, nekünk a fesztivált „magyar módra" kell rendezni, és szerintem ez azt jelenti, bogy a koncepció és realitás legyenek párban. Más szóval mondva,: Szeged nem ugorhatja át önmagát. A

szegedi fesztivál kezdettől fogva társadalmi alapokon teremtődött, és ma is ez a fő jellemzője. 1958-ban néhány „megszállott" városvezető erps hittel és kemény munkával teremtette meg alapjait. Azóta is élvezik a lakosság teljes támogatását, hiszen csak ezzel lehet magyarázni, hogy ez a monstre rendezvénysorozat ilyen hihetetlenül kevés függetlenített munkatárssal rendelkezik. A megyei és városi párt- és állami, valamint társadalmi szervek mindig kiemelten támogatták a fesztivál ügyét. Tulajdonképpen azt is mondhatnánk, hogy megyénk és városunk életének részévé vált. Megszerettük, mert sok élményben részesített bennünket, megszerettük, mert növelte hírünket—a világban. Magyar-francia tárgyalások Kádár János és Losoncxi Pál fogadta Pierre Messmert Pierre Messmer Kádár Jánosnál Pierre Messmer, a Francia Köztársaság miniszterelnöke csütörtök reggel a Hősök terén megkoszorúzta a magyar hősök emlékművét. Délelőtt az Országház delegációs termében megkezdődtek a magyar-ófrancia hivatalos tárgyalások. A magyar tárgyaló küldöttséget Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke vezette. A delegáció tagjai voltak Péter János külügyminiszter. Nagy János külügyminiszterhelyettes, dr. Szalai Béla külkereskedelmi miniszterhelyettes, Mód Péter párizsi magyar nagykövet, Fodor Zoltán, a Külügyminisztérium főosztályvezetője, Lőrincz Nagy János, a Külügyminisztérium sajtófőosztályának vezetője, Tömpe Istvánné, a Külügyminisztérium titkárságának vezetője, Lőrincz Tamás, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének alelnöke, Tóth Ferenc, a Külkereskedelmi Minisztérium főosztály vezelo-helyettese, Susán Vendel, a Külügyminisztérium főelőadója. A francia tárgyaló delegációt Pierre Messmer, a Francia Köztársaság miniszterelnöke vezette. A delegáció tagjai voltak: Michel Jobert külügyminiszter, Martial de la Fourniere, Christian d'Aumale, Claude Arnaud. Raoul Delaye — meghatalmazott miniszterek, Gérard Amanrich, a Francia Köztársaság budapesti nagykövete, Hubert Forquenot de la Fortelle, a külügyminiszter kabinetjének tanácsosa, Serge Normanod, a gazdasági és pénzügyminisztérium gazdasági aligazgatója, Claude Epervrier, a külügyminisztérium kulturális, tudományostechnikai kapcsolatok főigazgatóságának aligazgatója, Yvon Omnes, a külügyminisztérium kelet-európai főosztályának aligazgatója, M. Sauliere, a miniszterelnök kabinetjének tanácsosa, Dubois asszony, a külügyminisztérium kelet-európai aligazgatóságának munkatársa. A déli órákban véget ért, szívélyes légkörben lezajlott, több mint kétórás eszmecsere során a tárgyaló felek érintették az időszerű, nem(Folytatás a 2. oldalon.) Vietnami vendégeink a Székesfehérvári k&nnyűfémműben Csütörtökön Fejér megyében időzött a Vietnami Demokratikus Köztársaság hazánkban tartózkodó párt- és kormányküldöttsége, melynek vezetője Pham Van Dong, a Vietnami Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja, a minisztertanács elnöke. Délben — miután a délelőtti órákat pihenéssel töltötték a vendégek — Székesfehérvárott az Alba Regia Szállóban ebédet adott a vietnami delegáció tiszteletére a Fejér megyei pártbizottság. Ezután a küldöttség ellátogatott a Székesfehérvári Könnyűfémműbe. Mindkét eseményen a vendégek társaságában volt Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese. Juhász János igazgató tájékoztatója után ajándékokkal kedveskedtek vendégeiknek a gyár vezetői: Pham Van Dongnak Juhász János átnyújtotta Székesfehérvár tavaly fölavatott millenniumi emlékművének kicsinyített mását, és azt a vietnami témájú kompozíciót, amelyet Somogyi István festőművész készített A VDK Minisztertanácsának elnöke viszonzásul vörös selyemlobogót adott ajándékba, rajta a vietnami és a magyar nép barátságai, testvéri szolidaritását éltető jelmondattal. Rövid gyári sétával folytatódott a látogatás: a vietnami párt- és kormányküldöttség megtekintette a szélesszalag hengerművet. Ezt követően barátsági röpgyűlésen találkoztak több száz dolgozóval. Itt Borbás Sándor, az üzemi pártbizottság titkára mondott köszöntőt. Pham Van Dong megköszönte a testvéri fogadtatást, majd arról beszélt, hogy a vietnami nép rendkívül nehéz, kemény harcon esett át. Harcoltunk és győztünk! — mondta. Erőnk forrása — tette hozzá — az emberben van, a marxizmus—leninizmussal felfegyverkezett népben rejlik. Az emberek helytállása, tettrekészsége, hazaszeretete minden országban, Magyarországon is százszórta többet ér a természeti és egyéb adottságoknál. Ezt az állítását a magyar történelemből vett példákkal támasztotta alá. Többször megtapsolt felszólalása után az Internacionálé hangjaival zárult az esemény — forma szerint. Ugyanis a röpgyűlés után nyomban körülvették Pham Van Dongot a szocailista brigádok képviselői, és emlékeztető sorokat, aláírást kértek és kaptak brigádjuk naplójába. A VDK párt- és kormányküldöttségének programja ma Budapesten folytatódik. r