Délmagyarország, 1973. július (63. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-19 / 167. szám

4 CSÜTÖRTÖK, 1973. JÜUUS 19. I Savanya József, a zenész Savanya József fiatalem­ber, 36 éves. Tapossa a bi­cikli pedálját. Mérges. Is­merőst talál a kövesúton, megáll, kezelnek, szót válta­nak, azon jnelegében meg­említi a kudarcát, az elma­radt tapasztást A Szécsi-ka­nyarban, a Kónyáné házát akarta tapasztani, de nin­csen polyva. Potyára tette meg az utat. Pünkösd más­napján. Kapa, kasza, kölcsön iga — Nem számít az, más is dolgozik, igaz-e? Anélkül meglenni, olyan nincsen — mondja, és invitál a tanyá­ba. A mórahalmi tanya taka­ros. tisztára meszelve, előt­te terjedelmes eperfákkal, réttel, kipányvázva tehén, üszóborjú. Fiúgyerek ténfe­reg az udvaron. Az asszony — várandós —, leteszi ke­zéből a műraffiából készülő táskát, és szótlanul figyel bennünket Beljebb kerü­lünk. Mozaiklapokból kirakva az előszoba, konyha, szoba, falvédők, bekeretezett fény­képek, tisztes bútorok, virág a vtaszosvászonnal letakart asztalon. Savanya József az újságot félrelöki az asztal­ról, és már adja is életét — Ritkán érek az olva­sáshoz, de csak pártoljuk, ugye, sőt meg van íratva, nemhogy csak vesszük. Ezt a házat örököltem, de nem ám így. Rossz állapotban volt, és négy hód földdel, eb­ből meg lehet élni. én úgy gondolnám. Hat-hét évig jár­tam a azakszövetkezetbe, do­logra, de nekem lekötött munkahely nem felel meg, mert ugye van egy kis Jó­szág ls, négy malac, a .szívem ls cifra, most meg állapotos az asszony, tán még lesz egy gyerek. Nem megyek el állásba, és akkor nincs sem­mi szólás. Savanya József gazdálko­dású kínlódás. Kapa. kasza, és kölcsön kéri az igát. Cse­rébe dolgozik. Vet 1800 négyszögölön kukoricát, 200 négyszögölön krumplit, 1400 négyszögölön rozsot, búzát. Virul a szőlő is 200 négy­szögölön, a többi terület •emlyék. legelő. Nem termel ptaera. a konjunkturális nö­vények; paprika, paradicsom, őszibarack hiányoznak. A föld bevétele pénzben mérve összesen három hízó év vé­gén. Kis munka, kis remény­ség Kétkerekű háztáji kocsi áll az ólnál. Termelési eszköz. Savanya József befogja ma­gát, és furikázza a termést a tanyájába. A földjei sülősek, olykor besikerül az eszten­dő, silányan van az áldás, néhány fuvar a tolókocsin, és nézhet az istenadta. — A tejet elvigyük a csar­nokba, a múlt hónapban 660 forintot adtak azért Ahun valamit adnak, oda csak el­megy az ember, még nap­számba is. Helyt kell ott állni. A Kónya-tanyánál másodszor jártam, csak beta­pasztom, de polyva nélkül? Nem is megyek utána. Most portás lehetne Fakult, kék overáll, bar­na svájcisapka, fekete haj, barna arc, nemes orr, ezüst­fogak, a napszámoskodó em­ber külső jegyei. Barna gu­micipő, viharkabát. Szatyor a bicikli kormá­nyán. Benne simító, a saját gyártmányú hógll, meg enni­való. Tegnapi maradék, ka­lács, kolbász, kenyér. A va­sárnap morzsái. Felemeli ki­kímélt kezével a simítót. — Túrós lepényből elég volna ekkora. Nézem a berendezést. He­gedűtök, trombita. Savanya József zenész ls, tanyasi — Dankó Pista. ' — Földműves vagyok én, csak szívességből elmulatta­tom még a lakodalmi népe­ket is. Ki mit szán érte, annyit fogadok el. Nincsen szabott kóta. Unokatestvé­rem tanítgatott még a gye­rekkorban, csak maradt va­lami rajtam. öreg nótákat tudok, elhív, aki meg van szorulva, névnapra, lakoda­lomra. Ugyan válogatnak a mostani népek, a pénzt meg dehogy dobálják. Hegedű, dob, duda. harmonika is van, csak azon nemigen tudok. A tütüt megiszom, ember szok­ta azt meginni, csak abból élünk, Jobb a zenélés is tüle. Előszedi a hegedűt, szájá­ba kerekre vágott filmet; tesz és játszik, élesen, rl-~ koltozva fújja a dallamot. Inkább elszomorodom, nem tam oda senkit. Magam baj­lódtam. Irtó rengetegbe ke­rült, a portát 17 ezer forin­tért mérték, betongerendák, téglák, ajtók, erre már jócs­kán költöttünk, és még fel is kék építeni két éven be­lül. Apródonként jutok előbbre. Nincs ma már sze­gény. Aki dolgozik, ki tud öltözködni, kosztja van, itó­ka, még napszámban is bő­ven mérnek, vad szegényt nem ismerek. Kikalkulálhat­ja magának a dolgot, ki ahogy megbecsüli a pénzt, úgy veszi hasznát, mink is elülnénk, ha szórnánk a világba. Savanya József most por­tás lehetne. SZTK, nyugdíj, csillan a szeme, amikor hallja az ajánlatot, ép­pen hozzá pászolna a hivatal, de nem lehetsé­ges. Veszélyeztetett ter­hességű az asszony. Ősszel a pincegazdaságnál húzott ki két és fél hónapot András­napig. Havonta 1500 forin­tért. Aki megfogott egy liter bort is, annak nem köszön­tek másodszor. Hol van már a gyerekkor? Szól a szomorú nóta. Sa­vanya József értelmes arca elborul, legszívesebben da­lolná a szöveget, érzéseit ért­hetőbben teregetné. Hol van már a gyerekkor? Amikor fából mesterkedett egy he­gedűt, játéknuk, boldogság­nak. A muzsika neki többet ér akárminél. És a muzsika okosan veze­ti. Betegen is több lett teg­napi sorstársainál; az elbo­ruló napszámosoknál, És még mindig fiatal. Sz. Lukács Imre A tudomány és technika művészei A meseköltő fia Egy hetvenhét éves felta­lálóhoz jöttünk vendégségbe, a Kisfaludy Társaság tagjá­nak, Sebők Zsigmond me­seköltőnek, a Dörmögő Dö­mötör-mesék írójának fiához, Sebők Andorhoz. Egy óriási íróasztal uralja a szobát, ennél ülve tölti legtöbb ide­jét vendéglátónk. Tizennyolc éve nyugdíjas. Mosolyogva mondja, milyen jól gazdál­kodik a felesége: 1661 forint a nyugdíja, mégis van autó­juk. sofőrrel, öröklakásuk és balatoni telkük. „Ez aztán a művészet!" — kiáltunk fel­Sebők Andor így folytatja: — Én nemcsak író-újságíró családból származom, ha­nem színészfamíliából is: anyai ágról rokonom volt Rákosi Szidi. Azelőtt a csa­ládban nemigen voltak mér­nökök, viszont az unokaöcsé­met, Galgóczy Béla vegyész­mérnököt igazi feltalálóként ismerték, víztisztító találmá­nyát a világ szinte vala­mennyi országa elfogadta és megvásárolta. Négy kisgyer­mek maradt utána, találmá­nyai biztosították, hogy anya­gi gondokkal nem küszködik az apa nélkül maradt csa­lád. Sebők Andor még a múlt azázadban, 1896-ban született. az első világháborút már végigharcolta, mégsem néz ki hatvanévesnél többnek. Mi teszi ezt — a szellemi fris­seség? Mindenesetre valószí­nű, hogy 6 az ország egyik legidősebb feltalálója. Most is új találmányon töri a fejét. Hogy min. azt nem hajlandó elárulni, azt azonban már tudja, hogy jó nyomon jár, újabb szerkezet kapja majd a „Sebők-féle" előnevet. Egész életében kutató, cse­lekvő. kíváncsi ember volt. Röviddel egyetemi diplomá­ja kézhezvétele után ő hozta létre a speciális, szakmai lo­garléceket, például a rönt­gendózisok kiszámítására és a központi csővezetékek szá­mításaihoz használatosakat. Talán az örökös kíváncsi­ságnak köszönhető, hogy ma. hetvenhét évesen is Jó­kedéllyel, tréfás kedvvel bír. A kutató kíváncsiság teszi azt ls, hogy gondtalan öreg­kort él. Ki gondolná, hogy ta­lálmányai olyan szerkezetek, amelyeket már az egyipto­mlak „feltaláltak", illetve használtak. Ebben is lehet újat hozni? Vízátemelésre szolgáló berendezéseket szer­kesztett Sebők Andor. Egy prospektust ad a ke­zünkbe. Ez áll benne: „ön­szívó vízátemelő berendezé­iön meg a kedvem. Felesége kezében gyarapodik a mű­raffiából készülő táska. Vll­F így elemi Értesítjük 8-egod és Kör­nyéke Iskosssaat, hogy TE­LEVÍZIÓ — nriTOfiF.P liöl­ciönöahetA se Iparrikk KiU­rsflruó éh HzolgálUtó V*l­lalst szegedi boltjában. MIKSZÁTH K. u. 11. Nyit­va: mindennap 7—17.30 őré­ig. Telefon: H-QBS. lany, fehérre festett ajtók, beosztó napok eredménye. Elmúlt a vályogvetés Ideje ls. — Én gyárosa voltam a vályognak régen. vetettem még magamnak is. Nemigen kapós már, téglából épülnek a paloták. Telket sikerítet­tem a faluban, az alap tég­lából készen van, nem hív­Vizsgálat előtt A KPM AutófelUgyeleté­nek gépjárművlzsgáló állo­mása Budapesten, a III. ke­rületi Mozaik utcában mű­ködik. Ide rendelik be a gépjárműveket a három­évenkénti kötelező műszaki vizagára. Az Autófelügyelet vizsgálóállomásán napon­ta 360 személy- és tehergép­kocsit, valamint motorke­rékpárt ellenőriznek. sek. A berendezéseket a 153 279 lajstromszámú szaba­dalom védi. Tulajdonos: Se­bők Andor okleveles gépész­mérnök, Budapest. XII.. Kis János altábornagy utca 48/B. Az ÉM Építőipari Főigazga­tósága a Sebők-féle szívótar­tályok gyártására engedélyt adott, amely berendezés ta­lálmány tárgyát képezi. A megrendelőnek a feltalálóval megvalósítási szerződést kell kötni." Aztán a Legfelsőbb Bíró­ság állásfoglalását olvashat­juk: „A Legfelsőbb Bíróság megállapítja, hogy a talál­mány eredeti, alkalmazása beruházási és üzemeltetési megtakarítást jelent." A találmány évente leg­alább 1 millió forint hasz­not hoz az országnak. — Van, akinek sok sza­badalma van — mondja Se­bők Andor. — Nekem csak kettő. Ez a két szabadalom azonban olyan, hogy noha nincs semmiféle „szocialista összeköttetésem", mégis be­vezetésre került. Eddig 113 berendezésre kötöttek velem szerződést, de bizonyára Jó néhány ezer van már belőle az országban. Tehát szűk­ség van rá. A második szabadalom az elsőnek tökéletesített válto­zata. Az elsőt 1957-ben, a másodlkat 1065-ben lajstro­mozták. Az utóbbi a jobb. Mégis az elsőből szereinek fel többet. — Mert a vállalatok kon* zervatívak — mondja a fel­találó. — Az emberek lus­ták, nem szeretnek gondol­kozni. Hiába írnak önök akármennyit — mutat ránk ujjal Sebők Andor — ezen nem tudnak változtatni. A bevált régit alkalmazzák, pe­dig az újabb jobb! íróasztalén dossziék egy­más tetején, hatalmas ha­lomban. Ilyen papírral tele­zsúfolt íróasztal legfeljebb íróembereknél látható, nem egy gépészmérnöknél. Sebők Andor azonban nem is tartja magát gépészmérnöknek. — Edisonnak sem volt dip­lomája — jelenti ki. — Dip­loma nem kell. Felesleges valami. Az számít, kl mit tud, mit tapasztalt, ml a lo­gikája, van-e Jó ösztöne. A költő miért költő? ö is caak egy rostélyost eszik meg napjában I Én még szakiro­dalmat sem tartok Itthon. Még a műszaki könyvtárba ls ritkán Jérok. Biztos az idegrendszerben, az agyvelő­ben van valami, ott a rej­tély kulcsa, miért tudok én feltalálni, miért nem az, aki folyton a szakirodalmat búj­ja... Gulay István Újból kapható KD 160 termény­daráló ára: 2660 Ft Vas­műszaki Szaküzlet Sótídorfclya, Tel.: 34 Tóth Béla: Céhmesteri irományok 43. Sietni tudó korszak volt ez. október végén 10 mázsa vajat köpült a gyár. Csak éppen nein dudált, nem gőzre járt. Másnap délelőtt ragyogóan sütött a nap. A tegnapi fülázások elködlöttek, akar a rossz ál­mok, s alkalmas az idő a tömegelésre. Mér ko­ra reggel híre járt, hogy Kossuth első szegedi útja ulkulméval pedig szabadon engedi a várba 1831-tól bezárt észak-olaszorszngi karbonárikat. Mi a bezárás esztendejét javában Bécsben él­tük, tán nem is örömök nélkül. Mint előző céh­könyvember írtam, akkor dolgoztunk Hope és Sniirit legelőkelőbb bátorszalnnlának, s csak fél füllel hallhattunk hazn. s oda, Észak-Olasz­országban, ahol a3t-es fölkelést, a pármaiakat, modenalakat leverték, részeseit Magyarországba börtönözték. Ezek a bécsiek napilapjaiban örömhírként ta­lalódtak, hogy a polgárban föl ne böffenjen a mindennapi húsleves, attól való féltében, boav majd nem bánik elég kemény kézzel a királvi hatalom a lázongókkal. Ha most hirtelen megszorítanának, talán meg tudnám mondani gyalupadomra tett papírjaim­nak. hogy miképp is váltunk mi. iparos legé­nyek, gyárlak és kisműhelyiek a politikai törté­nésekre érzékenyekké. Több herbergben elmon­dott gyújtó hangulatú beszélgetés érzékenyített bennünket büszkének lenni hazánkra, szak­mánkra. elszomorodni rokonaink, közelállóink rozoga állapotjain. Nem egészen Dobsa Lajos módján Járt ugyan az eszünk kereke, a szánk csuklóspántia. Dobsa színészi pózokkal kísérve vágott ki olyan dik­ciókat, dobbantva, patetikusan szétcsapva ke­zeit, amit mi, iparosok, bár rokonoztak, elgon­dolásaink az övével, mi csiszllkek, félig nyitott szeműek, párizsi utakra vágyakozók, világ asz­talos iparának befogadására kitárulkozók, politú­ros kezűek, mi ezt el se mertük nyikkantani az eszünkben. Magamról mondom: nekem az, hogy haza, amit Dobsa nagybetűvel mondott, s nagy forró­ságú szavakkal, elismerem, de nékem nem ott volt kottaszöge a szónak. Valahol anyám szok­nyája alsó szegélyénél kezdődött, apám gorom­baságán, férfias keménységén, a dologra tanítás kedvességein ót, az odafigyelés és megcsináló.* örömeinek vegyülékében, a Tisza-partnak, a reggeleknek és estéknek, az evéseknek és éhe­zéseknek. a pofonvágósoknak, tücsökszavaknak, a megfürdéseknek, elszaladásoknak, vtsszatalálá­soknak, lányok utáni leselkedéseknek az ízeiben lakott. Az irósodó akác és tarlóvlrágok mézei­ben lakott annyi íz, ami megfelelt annak a szónak: hazám! Szégyelltük, hogy Magyarország börtöne más nemzetek gyerekeinek, Tán amikor ezeket az én elettitkaimat tartalmazó céhkönyveket csak elő­ássák, tán akkor ragyog a haza. korábban meg­kívánt igazi fényeiben, glóriáiban? Az olaszok pedig szennyes szürke vitorlavászon gúnyában ötvenszer tíz sorban álltak, mint a kendert fésülő héhéjszög, olyan rezdületlenül. Kossuthra várván. Mivel előzőleg jelentették az osztrák várparancsnoknak, hogy a Honvédelmi Bizottmány elnöke pedig minden huzavona nél­kül elszabadítja az ötszáz olasz karbonárikat, kik között az utcai énekestől és csepűrágóktól, szakmájukra nézve találtattak cremonai hegedű­készítők éppúgy mint maga az egykor való modenai püspök és pék, cukrász, játékkészítő, harangöntő, karvezető kántor, templomi énekes, szőnyegszövő, szénégető, márványfaragó, oltár­aranyozó, útburkoló. gombkötő paszományos. fu­varos. lótenyésztő, birkapásztor, hentes, gyertya­öntő, teknővájó, szitakötő, pincemester pohár­nok, szállodai londiner, Idegenvezető, papnöven­dék, utcaseprő, hajós boeman, azaz födélzetmes­ter, egyenruhaszabó, csizmadia, orgonakészítő asztalos, templomüvegező, aranyműves, kardcsl­szór és puskaműves, sarkantyúkészitő. tetőzsln­delyező, mézeskalácsos, halász, vendégfogadós, nyerges, ágyúmester, erdész és mudarász. kút­ásó, temetőcsősz, községi slntér. katonai hóhér, toll- és bőrkereskedő, utcai írnok, apátsági szám­tartó, magánzó, földbérlö, házaló-kereskedő, lo­vas-postás, bádogos, ónműves, csöngő- és ko. lompcslnáló. tűzzománcozó, könytáros a módé­nál egyetemen, szögcsináló, vándorló nyomdász, orvossegéd, azaz chlrurgus, tyúkszemvágó és gőzfürdői masszírozó, patkoló kovács, tábort szerpap, csillagász és kalnedériumcsináló, tánc­és illemtanár. szépitőszerkészítő és oatikus. bordélyházi portás, mühtkato*. tükörkészítő. bog­nár és hintógvártó, piaci kikiáltó, hivatalszol­ga, bolti eladó, kályharakó. kenyérsütögető, bun­dacsináló szűcs, selyemszövő és süveges. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents