Délmagyarország, 1973. július (63. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-15 / 164. szám

a VASÁRNAP, 1973. JÚLIUS 15. Az élelmiszer­gazdaságok seregszemléje Készülődés a megnyitásra Program Ma. vasárnap délelőtt lő órától a munkásőrség zene­kara ad térzenét a Széchenyi téren. Délben a sajtóház előtti parkban dr. Troema­ver Ottó, a Móra Ferenc Múzeum igazgatója nyitja meg a második szegedi sza­badtéri szoborkiállítást, me­lyet Tóth Valéria és Klingl Sándor vásárhelyi szobrász­házacoár alkotásaiból állítot­tak ő sze Este fél 8 órai kezdettel folytatódik Újsze­geden, a szabadtéri színpa­don, a IV. Nemzetközi Szak­szervezeti Néptáncfesztivál folklórversenye. Holnap, hét­lőn délután fél 6-kor a Bar tők Béla művelődési köz­pontban nyitják meg Polyák Ferenc Bács-Kiskun megye' fafaragó népművész kiállí­tását. Érdeklődés kíséri nem­csak Szegeden, hanem az or­szág más részein is az idei Alföldi Élelmiszergazdaság '73 tájjellegű kiállítást és bemutatót. A július 20-tól augusztus 5-ig megrendezés­re kerülő élelmiszer-gazdasá­gok seregszemléjét a Mező­gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium támogatásával rendezi meg a Szegedi Ipari Vásár és Kiállítás igazgató' sága. Mar csak néhány nap vá­laszt el bennünket az ünne­pélyes megnyitótól, összesen 123 magyar és 14 jugoszláv kiállító mutatja be terméke­it. Ez egyben azt jelenti, hogy 104 termékkel nevez­nek be a kiállítási díjakra, összeser 3? termékbemulató­helyeu. Nemcsak Csongrád megyei cégek vesznek részt rajta, hanem más megyéké is. A Marx téren és a vas­útforgalmi technikumban megrendezendő nagyszabású termékbemutatón több mint 30 kiállítási díjat (arany­érem) és nagydíjat (serlegek és oklevelek) osztanak ki. A közönségnél: bemutatják eb­ből az alkalomból az 1972— 73-ban Kiváló Áruk Fóru­mán elismerést szerzett élel­miszer-gazdasági cikkeket, amelyek jogosultak a fekete háromszög viselésére. A kiállítás ideje alatt Sze geden, a megyei tanácsszék­házban, a Kohó- és Gépipari Minisztérium tájékoztató iro­dája és a vásár igazgatósága tudományos előadássorozato­kat rendez az Alföld élelmi­szer-gazdaságáról. A fiatal­ság, a szakmunkás-utánpótlás is részt vállal a nagy ren­dezvényből. Az Alföldön le­vő mezőgazdaság: szakmun­kásoka1 képrő intézmények képviseltetik magukat, és ezt E nagy seregszemlét egyben pályaválasztási tanácsadó­nak használják fel. A diákok tai latvezetőként működnek sz oktatói kiállításon, és szí­ves felvilágosítással szolgál­nak az „utánpótlásnak". Már javában érkeznek a gépek a kiállítás területére. Az idei bemutató is méltó­képpen reprezentálja majd az alföldi élelmiszer-gazda­ság helyzetét, hiszen a leg­jobb szövetkezetek, állami gazdaságok mutatják be ter­mékeiket, Bács-Kiskun, Bé­kés, Csongrád, Szolnok és Hajdú-Bihar megye közre­működésével Az Alföldi Élelmiszer-gazdaság '73 kiál­lításának sajtótájékoztatója július 19-én délelőtt 11 óra­kor lesz a Szeged megyei vá­ros tanácsháza házasságkötő termében. A sajtótájékozta­tót dr. Csikós Ferenc vb-tit­kár tartja. Másnap, július 20-án délelőtt 11 órakor nyí­lik a kiállítás, amit dr. Di­mény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi min!szter nyit meg. Délután 1 órakor pedig - díjkiosztó ünnepség­re kerül sor, a Tisza szálló nagytermében. Sz. L L Megkezdődött a néptáncfesztivál Ünnepélyes megnyitó — Folklórverseny Újszegeden SzíÉÉznézien A karmester Bemutatkozás közben el­mondta: szabadkai. Ha nem mondja, sem tagadhatja le, olyan folyékonyan beszél magyarul. — Tegnapelőtt láttam Pes­ten a Kékszakállút. A Cso­dálatos mandarint, Bartók másik remekét, magam is gyakran dirigálom. Témánál vagyunk. Dusán Miladinovics opera­Igazgatói irodája semmiben sem különbözik montíjuk a Vaszy Viktorétól. Itt is per­cenként cseng a telefon, ide is be-benyitogatnak éneke­sek. zenekari tagok, erre is sűrűn jár az adminisztráció, tucatnyi intézkedés, szerző­dés, levél vár aláírásra. A legfontosabbakat szinte táv­irati stílusban tisztáztuk. Az­tán, hogy gyorsan visszaka­nyarodtunk a zenéhez, öm­lött belőle a szó: — A mai magyar kompo­nisták, ha kevés operát is írngk, azért újszerűek, mo­dernek, izgalmasak. Petro­vícs, Szokolay jó úton jár­nak, ismerem a Vérnászt, a Bűn és bűnhődést, a Ham­letet. Jugoszláviában sajnos ritkán születik opera, a mi szerzőink inkább szimfóniát, kamaraműveket, vokálisokat vetnek papírra. Az opera­írás hosszadalmasabb, bonyo­lultabb, meg a sikere is bi­zonytalan, sokan úgy érzik — nem véletlenül —, hogy a befektetett energia alig té­rül meg, a mű utóéletében kiaknázatlan marad. Való igaz, az opera mai termései­nek nincs kellő közönség­visszhangja. Persze bizonyos értelemben a mi hagyomá­nyaink is mások: míg ma­guknál Bartókék a népzene gyökereiből az egyetemes ze­nekultúra számára is frisset, újszerűt, modernet hoztak, addig nálunk ez a fajta nép-. zenei ihlet romantikus kön­tösben jelentkezett. Ha ott, a helyszínen, Il­lusztrációt keres Miladino­vics, magam javasoltam vol­na Gotovac Eróját, amit né­hány éve a szegedi opera is bemutatott — nagy siker­rel. Egyszersmind tanúskod­va, hogy a népies-romanti­kus ízlésvilág milyen eres kapcsolatot tart a közönség­gel. — A mi szerzőink, ha az új zene nyelvén akarnak szólni a közönséghez, úgy vélik, az operaszínpadon ke­vés babér terem a számuk­ra. Ezért inkább kórusokat, kantátákat írnak. És úgy tudom, Miladino­vics karmesteri páiyája sem kizárólag a belgrádi operáé, madrigálkórusa például kül­földön is hírnevet szerzett. — Most kaptunk újabb meghívást a Szovjetunióból. Korábban Belgiumban, Pá­rizsban jártunk, meg a ró­mai Szent Péter bazilikában, ahol húszezer ember és a pá­pa hallgatott bennünket. Madrigálokat, motettákat, ba­rokk műveket énekelünk. Tíz-tizenegyedik századi ko­lostoraink egyházi énekeit zenetudósok rekonstruálják, melyeket aztán zeneszerzők dolgoznak fel az együtte­sünknek, kizárólag vokális használatra. Ezekkel a kom­pozíciókkal bárhol szívesen fogadnak, mert unikum. Ha a karmestereket meg­faggatjuk, a koncert- és az operadirigálás egyező és kü­lönböző szempontjairól, rendszerint valami közeleb­bit is elárulnak magukról, a műhelyről, zenei hitvallá­sukról. — Nem tudok különbséget tenni — szögezi le Miladino­vics, hogy aztán elmagyaráz­za, mit jelent számára az interpretálásnak ez a két le­hetősége. — Az opera komp­likáltabb feladatot kínál, hangversenyen a dirigens, mivel jobbára csak zenekar­ral dolgozik, legfeljebb első az egyenlők között, az együt­tesben. Az operánál viszont a zenei komponensek és a rendezés összhangját is a karmester biztosítja egy adott pillanatban, vagyis az előadáson. Nálunk szeren­csés munkakapcsolat aiakult ki a rendezőkkel, mivel azok is többé-kevésbé képzett ze­nészek, elég csupán Szabli­csot, a szegedi előadások rendezőjét említenem. Ha vi­szont drámarendező jön hoz­zánk, az operába, a dolgok természetéből adódóan se­gédrendezőt adunk mellé, aki a zenei problémákat is szak­szerűen ismeri. A gyakorlat­ban tehát a következő fo­lyamat játszódik le, míg el­jutunk a premierig: a kar­mester és a rendező közö­sen dolgozza ki az előadás koncepcióját, a rendező fel tétlenül tiszteletben tartja a karmester zenei elképzelése­it. Amikor a rendező veszi kézbe a szereplőket, mi is ott ülünk a próbákon, s ha befejezte munkáját, újra át­vesszük az irányítást, a ze­nekarral. E közben viszont a rendező figyel a nézőtéren és jegyzetel — mondom, csu­pán jegyzetel, nem szól be­le. Ha mi is végeztünk, jö­het ismét a rendező, s a közös tapasztalatok alapján végrehajtja a szükséges kor­rekciókat. Ami pedig az ope­rakarmestert illeti, akkor áll hivatása magaslatán, ha az előadáson már senki sem lát­ja, senki sem hallja. Ennyi­ben feltétlenül különbözik a koncertdirigenstől. Ha ope­rában „halljuk" a kar­mestert, ott valami baj van... Vagyis kész a recept. Kö­zös óhajunk, hogy azon a három augusztusi napon, amikor a jugoszláv vendég­művészek előadásában Boro­din és Bellini operái kelnek életre a szegedi szabadtéri színpadon — ne lássuk, ne halljuk Dusán Miladinovi­csot, a belgrádi opera kar­mesterét. Nikoienyi István Népviseletbe öltözött tán­cosok népesítették be teg­nap délelőtt a Dugonics te­ret. Tíz órakor megmozdult a tarka sereg: 12 nép tánc­együttes tagjai táncolva in­dultak a Széchenyi térre, a IV. Nemzetközi Szakszerve­zeti Néptáncfesztivál meg­nyitó ünnepségére. A Ká­rász utcán többszázan néz­ték végig a népek táncait bemutató színpompás felvo­nulást, és sokan várakoztak a Széchenyi téren is, hogy szemtanúi lehessenek az idei seregszemle első ünnepi ese­ményének. A zenés, táncos felvonulás — az idei fesztivál újdonsá­ga — érzékeltette azt a vi­dám, fiatalos hangulatot, amely a néptáncosok talál­kozóit évek óta jellemzi. A közönség kóstolót kapott a magas színvonalú táncbe­mutatókból is, amelyeket majd az újszegedi színpadon csodálhat meg a versenyna­pokon. A táncos felvonulás után felsorakoztak az együttesek­a városháza előtt, elhelyez­kedtek előttük a díjakat be­mutató úttörők. Az ünnepi csöndben felharsant a fesz­tivál szignálja. Az ünnepség szónoka, Vas Witteg Miklós, a SZOT alelnöke lépett a mikrofonhoz. Megnyitó be­szédében rámutatott: a szak­szervezeti kulturális tevé­kenység célja az ország né­pének művészeti nevelése, a dolgozók ízlésének fejleszté­se. Ez jórészt az öntevékeny művészeti csoportok — köz­tük a néptáncegyüttesek — munkájával valósul meg. Vas Witteg Miklós ezután megnyitotta a néptáncfesz­tivált, a tavalyi győztesek, a Bihari együttes tagjai meg­gyújtották a fesztivállángot. A vendéglátó város és a fesztivál intéző bizottsága nevében Papp Gyula, a vá­rosi tanács elnökhelyettese üdvözölte az ünnepség vala­mennyi résztvevőjét. El­mondta, hogy a Szegedi Ün­nepi Hetek rendezvényei kö­zül a néptáncfesztivál szol­gálja leginkább a népek kö­zötti barátság erősödését. Így a nemzetközi seregszem­le nemcsak az ünnepi játé­koknak és Szeged kulturális életének része, több annál. A városi tanács nevében elis­merését fejezte ki mind­azoknak, akik a fesztivál megszervezéséért évek óta nagy munkát végeznek. Ün­A szovjet Volzsanka együttes bemutató tánca nepélyesen átadta a Bihari együttes tagjainak a város kulcsát, ezzel jelképesen sze­gedi polgárokká fogadta a nemzetek táncosait. Ezután az ünnepség leg­szebb pillanatai következ­tek: a szignál hangjai kísé­retében felvonták a feszti­válzászlót, egyidejűleg nép­viseletbe öltözött úttörők szaladtak virágcsokrokkal a vendégekhez és többszáz ga­lamb repült a magasba. A tizenkét együttes ezután egyenként másfélperces táncbemutatót tartott, végül valamennyien magyar csár­dással búcsúztak a megnyitó közönségétől. Tegnap este megkezdődött a fesztivál folklórversenye is az újszegedi szabadtéri szín­padon. Először a házigazda ÉDOSZ Szeged Együttes if­júsági csoportja lépett fel, bemutatták a Kalocsai pár­natánc című kompozíciót. A versenyen kívüli bemutató után a VDSZ Bartók Béla Táncegyüttes produkciója következett. A tegnapi első versenynapon még három csoport mutatkozott be; a csehszlovákiai Zeleziar, a miskolci Avas és a jugoszlá­viai Kosta Abrasevie együttes. A táncosok 20—25 perc időtartamú nonstop néptáncbemutatóját 15 tagú nemzetközi zsűri értékeli majd. Ma este folytatódik a folklórverseny a Tatabányai Bányász, a szovjet Volzsan­ka, a lengyel Lasoviacy táncegyüttes és a Vasas Köz­ponti Művészegyüttes Tánc­kara bemutatójával. A folk­lórversenyek harmadik, be­fejező napján, holnap este, ismét négy együttes szerepel a színpadon. A román Ciu­leandra, a bolgár Najden Kirov, a Csepel és a Zalai Táncegyüttes. S. E. Szegeden a Mózes szereplői Bár a közönséget tegnap este csak Újszegedre, a sza­badtéri színpadon induló folklórversenyre várták, azért a dóm előtt egyelőre ásító hatalmas nézőtér sem ma­radt teljesen üresen. A szín­pad pedig már napok óta teljes díszlettel ad otthont az előzetes próbáknak. A templomkapuhoz behúzódó, a rivaldához teljes széles­ségben kitárulkozó, stilizált sziklákkal szegélyezett, áttet­sző függönnyel beárnyékolt játéktéren még tegnap dél­után is magnóról hangzott a szöveg és zene. Idei újítás­ként így próbált a statiszták­kal Bodnár Sándor és Tatár Eszter rendező, akik Marton Endre asszisztensei a feszti­válnyitó Mózeshez. Hanem tegnap este lezaj­lott az első komplett próba is. A hivatalos kezdést csak hétre írták ki, a jó szemű színházbarátok azonban már előbb fölfedezték a nézőté­ren, az árkádok alatt sétál­gatva, vagy»a büfésoroknál Kohut Magdát, Agárdi Gá­bort, Szirtes Ádámot és má­sokat. A Budapesti Nemzeti Színház művészei, Madách Mózesének szereplői, lassan teljes létszámmal befutottak a helyszínre: Marton Endre természetesen a nézőtér első soraiban felállított rendezői asztalhoz, Sinkovits Imre pe­dig, egy vérbeli címszerep­lőhöz illően, a színpadra sie­tett. A tegnapi este aztán már az Övéké volt a színpa­don. Vagyis megérkeztek Szegedre a Mózes szereplói. Marton Endre, kétszeres Kossuth-díjas kiváló mű­vész, a Budapesti Nemzeti Színház igazgatója másod­szor rendez a Szegedi Sza­badtéri Játékokon. Az alka­lom, mely Szegedre szólítot­ta és szólítja immár másod­szor, sem mindennapi: 1959­ben, a Játékok felújításakor Kós Károly Budai Nagy An­tal című történelmi drámá­ját állította itt színpadra, most pedig, a szabadtéri ti­zenötödik, jubileumi évében, Madách Imre Mózesét ren­dezi. A próbanapok még: vasárnap, hétfő, szerda. Pén­teken, július 20-án premier, N. L

Next

/
Thumbnails
Contents