Délmagyarország, 1973. június (63. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-13 / 136. szám

4 SZERDA. 1973. JÜNIUS 13. i Berlin varia a világ fiataljai; Iskola ólat­közeiben Jahn Günlher. a Szabac) Német Ifjúsági Központi Ta- és dái azért, taink érezzék mindent megteszünk nácsának első titkára nyi­latkozott az idén Berlinben Július 28—augusztus 5. kö­zött megrendezendő X. Vi­lágif jtüsagi Találkozó előké­születeiről „Az antiimperialista szoli- • tájáról érkező fiatalokat, darltásért, a békéért es ba- | rútságért!". Ez lesz a jelsza- nak a rózsák" — ez a sor az va a X. Világifjúsagi és 1951-ben népszerűvé vált Diáktalálkozónak — kezdle fesztiváldalból való. A tize­nyilatkozatát Jahn Günther. dik Világifjúségi Találkozón Berlin várja vendégeit most foglalkoznak az ifjúsá­mi, a fesztivál házigaz- gi együttesek. A fesztivál programjában hogy külföldi bará- számtalan kulturális és sport­minél kellemesebben rendezvény található: nem­magukat és alkal- zeti és nemzetközi koncer­muk legyen találkozni és tek, a politikai dalok nap­megismerní a világ minden ja, képző- és iparművészeti kiállítás, nemzetközi karne­— „Augusztusban virágza- vál, sportversenyek stb. A X. fesztivál napjaiban Berlin az ének és tánc vá­rosává változik. A világ if­Á szakmunkás képzésről Az elmúlt hónapokban az oktatásügy továbbfejlesztését szolgáló párthatározat meg­valósításával kapcsolatosan már foglalkoztunk az általá­nos és a középiskolák hely­zetével. Adósak maradtunk azonban a szakmunkáskép­ző Intézetek sorsának, vár­ható alakulásának felvázolá­sával. A szakmunkásképző inté­zeteket vizsgálva célszerű ab­ból a tényből kiindulni, hogy 1970-ben már megnyugtató zetet végzett tanuló számá­ra lehetővé válik, hogy tá­pára is. Mindkettő azonos ér­tékrendű. Az elméletigényes nulmányainak befejezése szakmákat szakközépiskolai után folytathassa tanulmá- szinten fogják oktatni. Találkozónkon minden olyan ' fiatal részt vehet, aki kész küzdeni e jelszavak való­raváltásáért. _ A program szerint a fesz­tivál minden napját az an­tiimperialista harc valami­lyen részletének szenteljük. Rendezvényeink középpont­jában az indokinai néppel, az indokínai fiatalokkal való szolidaritás áll majd, u ko­lonializmus es a neokolonia­lizmus ellen, a nemzeti füg­getlenségért folytatott harc, együttérzésünk kifejezése az arab országok, Ázsia, Af­rika és Latin-Amerika fia­taljaival. Megrendezzük a lá­nyok és fiatalasszonyok nap­ját is, amely immár a vi­lagifjúsági találkozók ked­ves hagyományává vált. Több mint 70 országban nemzeti fesztlválbizottságok alakultak, amelyek megkezd­ték az előkészületeket a nemzetközi ifjúsági fórumra. — Hogyan készülnek a fesztiválra a rendező ország fiataljai? milyen szerepet kap a zene, ja majd szolidaritását, a tánc és a sport? — A fesztiválra kifrt pá­lyázatunkra 171 szerző több júsága dalaival is bizonyít- módon rendezték ennek az ba­rátságát, életörömét és op­timizmusát. A Nemzetközi Előkészítő Bizottsággal együtt mint 400 műve érkezett be. igyekszünk mindent megten­A versenyen hivatásos es ni azért' hogy a X. Világ­.... . ifjúsági és Diáktalálkozó fe­műkedvelő zeneszerzők is )eJjtheteUen legyen vala„ részt vehetnek. A legjobb ,mennyl részvevő számára, dalok bemutatásával már K. S. Figyelem a levegő tisztaságára Moszkvában a fővárosi egészségügyi szolgálat javas­latára újabb 180 iparvállala­tot zárnak be és telepítenek a város határain túlra. A szovjet főváros valamennyi gyárát gáz- és porfelfogó ké­szülékekkel szerelték fel; őrzik a levegő és a talaj 1500 objektumban szén he- tisztaságát. lyett gázzal tüzelnek. ENSZ­adatok szerint Moszkva le­vegője jóval tisztább, mint New Yorké és Nyugat-Euró­pa nagy fővárosaié. Ma mér valamennyi szov­jet városban szigorúan ellen­a Az építési tilalomról B. A. szegedi olvasónk gyei városi tanács vegrehaj- járás megindítását, ha a sze­kerdezi: mit jelent az építési tó bizottságának építésügyi, mélyi tulajdonában levő üres tilalom, és mennyi ideig tart- községekben a tanács hág­hat? Mit tehet a tulajdonos, rehajtó bizottságának egy­ha építkezni akar, de a tel- séges szakigazgatasi szerve ke építési tilalom alatt áll? köteles cseretelket adni. Ter Az építési tilalom azt je­lenti, hogy a tilalmazott te­rületen telkeket kialakítani, vagv építményt emelni nem szabad. A telekalakítási és építési tilalom a város (köz­mészetesen a csereleiket épí­tési kötelezettséggel adják. Ez esetben az építkezést fiat telket öt évnél hosszabb idő óta építési tilalom terheli, s kérelmét az alábbi két kö­rülmény indokolja: az, hogy a tulajdonos cseretelekre jo­gosult, de cseretelek nincs, vagy az, hogy a tulajdonos hónapon belül meg kell kez- — szociális helyzete vagy egyéb körülményei miatt — a cseretelek beépítésére nem tud kötelezettséget vállalni A kisajátításra irányuló ké­relmet a telek fekvése sze­rint illetékes járási hivatal­nál, megyei városban pedig a kerületi hivatalnál lehet álló telektulajdonos akkor előterjeszteni, is kérheti a kisajátítási el­Dr. V. M. Tóth Béla: deni, s két év a befejezési határidő. Addig a telekre a ség) rendezési tervének meg- telekkönyvben elidegenítési valósítását segíti elő azáltal, tilalmat jegyeznek be. Ab­hogy rendezési tervnek meg ban az esetben ha a kapott nem felelő telek kialakítá- cseretelek értéke kisebb, a sat. építmény emelesét nem különbözetet a tulajdonos ban, városokban, a városi ta­engedi meg. Az ilyen tilalom megkapja, ha pedig nagyobb, nács végrehajtó bizottságá­senkit sem érint kedvezően, meg kell fizetnie, mégis néha közérdekből Az építési tilalom alatt szükséges, hogy az egyéni er­deket bizonyos mértékig korlátozzák. A tilalom határidő nélkü­li, visszavonásig, a tilalmat elrendelő határozatban meg­jelölt ideig vagy a feltétel bekövetkezéséig érvényes. A városi vagy községi rende­zési terv általában három csoportban állapítja meg a területek felhasználásának időbeli sorrendjét, rendsze­rét. Az első csoportba tar­tozó beépülő telekre — ame­lyek rendeltetése, építési övezel besorolása vagv be­epitési módja megváltozik — teljes építési tilalmat ren­delnek el. A második cso­portba tartozókon ideiglenes jellegű épület emelésére en­gedélyt adhatnak. A harma­dik csoportba tartozókon, a legkésőbb beépülő területe­den pedig kisebb földszintes epület létesítése is engedé­lyezhető. A hatóság azonban kikötheti, hogy az épület ké­sőbb1 lebontásaért kártérí­tést nem lehet követelni. A tulajdonos az ingatlant a ti­lalom alatt is birtokolhatja, használhatja, és rendelkezhet is vele. Ha a tulajdonos a telkét terhelő építési tilalom miatt nem tudja megvalósítani la­kóházépítési szándékát, ré­szére — kérelmére — a me­iskolatípusnak a helyzetét, azaz a szakmunkásképzést „hozzáigazították" a népgaz­daság szükségleteihez, a be­következett és vérható mű­szaki-technikai fejlődéséhez, fgy nyilvánvaló, hogy a mos­tani továbbfejlesztés kap­csén jó néhány fontos kér­dést nem kellett napirendre tűzni, mert azok 1970 óta rendeződtek. Hol következtek be mégis változások? Mindenekelőtt az irányí­tásban. Az „egységesíteni kell az irányítást" elve alapján a jövőben a szakmunkáskép­ző intézetek a Megyei Ta­nács Művelődésügyi Osztá­lya vezetése alá kerülnek. Eddig közvetlenül a Munka­ügyi Minisztérium hatáskö­rébe tartoztak, most tehát „gazdacsere" történik. Ez ter­mészetesen nem jelenti azt, hogy a szakmunkásképző in­tézetek teljesen kikerülnek a Munkaügyi Minisztérium hatósugarából. A régi gazda nyilvánvalóan, mint ágazati minisztérium, továbbra is se­gíteni fogja a munkát, a tankönyvek, az óratervek stb. kiadásával, s ezenkívül az iskola szakrpai, műszaki­elméleti és gyakorlati tár­gyainak a felügyelete, ellen­őrzése ezután is a kezében marad. (A közismereti tan­tárgyak felügyeletét a me­gye szakfelügyelő-gárdája látja el.) Hatékony együtt­működésre lesz tehát a jövő­ben szükség a minisztéri­umok között, s ha ez meg­történik, feltétlenül jó hatá­sú lesz a közvetlen, helyi is­mereteken és tényeken ala­puló tanácsi irányítás. Változás lesz a képzés struktúrájában is. Ez a párt­határozatnak abból a legfon­tosabb alapvető* megállapítá­sából következik, amely ki­mondja, hogy a szakmunkás­képző iskolák is középfokú intézmények. Eddig a követ­kező tagozatok működtek: „A" tagozat, azaz hagyomá­nyos. „B" tagozat, azaz emelt szintű, és „C" tagozat az érettségizettek számára. A jövőben később az ,,A" és ,,B" tagozat megszűnik, he­lyesebben „egységesítik" őket. Eredményeirént min­den szakmunkásképző inté­nyait a szakközépiskolában. Eddig csak a „B" tagozaton végzettek részesültek abban a kedvezményben, hogy vizs­ga nélkül felvételt nyerje­nek a szakközépiskola har­madik osztályába, és két év alatt megszerezzék az érett­ségit. Az egységesítés után már minden fiatal felvételi vizsga nélkül tanulhat to­vább a szakközépiskolában, annyi változással, hogy az érettségi bizonyítvány opti­mális megszerzésének ideje két év helyett három lesz. (Az 1973/74. tanevben még a íégi rendeletek vannak ér­vényben, s a „C" tagozaton sem lesz változás. Ugyan­csak érvényben marad az a lehetőség, hogy különbözeti vizsgával a végzett tanulók beiratkozhatnak a gimnázi­um esti tagozatának — a fel­vételi vizsga sikerétől füg­gően — harmadik osztályá­ba. Az országban 188 szak­mában folyik most a képzés. Ezt az 1970. évi reform so­rán állapították meg, s egyelőre ez nem is válto­zik.) Az egységes középiskola megvalósítása a szakmun­kásképző és szakközépiskola egymáshoz közelítésével vé­lik valóra. A szakközépisko­lák a következő időszakban felkészítenek azonos irányú felsőfokú továbbtanulásra és ugyanakkor szakmunkásvizs­épző inté­zetek már készülniük az új tanévre. A párthatározat vég­rehajtása személyi problémát nem okoz, s az új iskolai év előkészítésére gondolva örömmel kell tudomásul ven­ni, hogy a Munkaügyi és a Művelődésügyi Minisztérium munkatársai lelkiismeretesen igyekeznek eleget tenni a tananyagcsökkentésre kozó párthatározat megvaló­sításának. Sorra érkeznek az iskolához a tananyagcsök­kentéssel kapcsolatos „Útmu­tató"-k. Június elejéig pél­dául a Munkaügyi Miniszté­rium 19 szakmához küldte meg a „szakmai tananyag­csökkentő és módszertani út­mutató"-!. Gondos, világosan áttekinthető valamennyi, s egyben dicséretes, hogy köz­lik az anyag elhagyásának, törlésének (elavult, szint fe­letti, továbbképzésre alkal­mas, gyakorlati oktatáshoz tartozó) okát is. A nevelők tehát a nyár folyamán gon­dosan felkészülhetnek az új tanévre, amely lényegében a szakmunkásképző intézetek­ben is — akárcsak a szak­középiskolákban és gimnázi­umokban — az oktatásügy továbbfejlesztéséből adódó határozat gyakorlati megva­lósításának kezdete, nyitánya lesz. Bánfalvi József „Leletmentő expedíciók a Jász-Nagykunságban A Szolnok megyei népraj­zos muzeológusok, egyetemi hallgatók kereken egy évti- általános zedes tudományos munkával ról gyűjtötték össze a Jász­Nagykunság néprajzi értéke­it, hagyományait. A „lelet­mentő expedíciók" bejárták teljes képet adnak az egy­egy falura, városra jellemző néphagyományok­A Magyar Tudományos Akadámla és a Néprajzi Mú­zeum hathatós támogatásá­val készült néprajzi atlasz Túrkevétől Nagylvánig, Szol- első ilyen regionális tájegy­noktól Jászdózsáig az egész ségi mű, amely hazánkban vidéket. A tárgyi emlékek megszületett. Az alföldi me­feltárásán túl több száz kér- gye történeti, néprajzi képét dést tartalmazó gyűjtőkötet­ben feljegyezték a tájegység egy-egy településének teljes néprajzi repertoárját, a kü­lönböző népszokásokat, vise­leti formákat, vallási teóriá­kat, szájhagyományokat, ba­bonákat, a vándoriparosok, kereskedők életformáit, a táplálkozási hagyományokat, á búcsűjárásokat, a népi építkezéseket, a kalácssütési módszereket és más érdekes­ségeket. Az adatok szinte bemutató hatalmas anyag el­ső kötete már nyomdában van. A teljes anyag 600 ol­dalon magyar, 200 oldalon német nyelven foglalja össze a néprajzi felmérés eredmé­nyeit. Az atlasz második köteté­nek feldolgozása az őszre befejeződik, a harmadik pe­dig 1975-ben lát napvilágot. Az utolsó tanulmánykötetben a néprajzi leletmentés anya­gát irodalmi és levéltári ada­tokkal is kiegészítik. (MTI) Céhmesteri irományok 12. Lakott a Laudon utcában egy Würtler neve­zetű orvos úr, már öregecske, ki is a nádornak volt az udvari orvosa. Annál dolgoztunk, hogy ide hazavetette jó sorsa, hát egy szép házat csi­náltatott magának", hatszobásat, famennyezeteset, meg faburkolatút. Abban a házban dolgoztunk egy teljes esztendeig. Már úgy jártunk oda. mint haza. Mér benne Jakott Würtler úr családja is, még mindig volt igazítanivalónk rajta. Most a konyhapadozatot parkettáztuk. máskor a füg­gönytartót cseréltük. Néha egész szobabútorokat politúroztunk, glancoltuk a bronzvereteit. Adott volna még egy másik esztendőre való munkát Würtler úr, szerettünk nála dolgozni, mert szép kislányai voltak néki magának is, meg nagyon, vagy ha igen, akkor is németül. Azon a tájékon az éjjeliőr is német nyelven kiáltott. Itten a tejet németül kínálták, és vasárnapon­ként, a Dömötör-templomban prédikációs mi­sét is mondtak németül. A kutyát németül szólították — s állítólag egy nem régi forró nyárban, fürdés közben ful­lákolva a Tisza vizében — németül kiáltott se­gítségért — zu hilfe, zu hilfe! — valami jámbor egysejtű iparos sógor, mire a szegediek, jó úszók, halászok, ladikosok, csónakosfiúk nem mentek be a halállal vergődőért, mondván: aki pediglen köztünk élvén, legalább segítségért nem tanult meg magyarul kiáltani, az jobb, ha szemünk láttára megfullad! És úgy is lett. Würtlerék nyugodtan beszéltek előttünk né­metül, mivel szentül meg voltak győződve, hogy ki se érti mit mondanak. Tévedtek, mert Fridi úgy motyogott németül, akár magyarul. Az apjá­val is, ha szót yetettek, akár a műhelyben, akár az utcán, mindig németül tették, mert gorom­bán szóltak. Az apja nem volt simogatós, s nem is kivételezett a fiával. > Csak azt akarom az egészből kihozni, hogy volt az orvosnak a kisebb lánya, akinek csak a látásétól is meg volt zsibbadva minden műhely­béli legény, olyan szép volt. Akár az űj város­házában emelt színházterem díszletére rajzolt hableány. Amúgy mindennapi neve volt; Lizinek hívták, ahogy akármelyik német fertálybeli cse­lédlányt. Csak egyszer éppen az új ajtóburkolá­a nevelőnők is olyan szépek voltak, amilyet ké- , , , „, pekre szoktak festeni. Csak a képre festettek s°kat politúroztuk fól magas fényűre Fridivel, nem szóltak. Ugyan a Würtler úr családjai seott ahol a kislány valami gótbetűs apró könyvet olvasott, annyira elmélyedve, hogy csak néha­néha bukkantotta fel kontyos kis fejét, mint vadkacsák a Tisza vizéből. Ilyenkor fejére kul­csolta kezét, s kiszakadt belőle egy magyar só­hajtás: — jaj de unatkozom! De fene, én nem is értettem, hogy mit is mondott. Gondoltam, biztosan valahogy úriul mondja: hogy szerelmes, vagy, hogy valami. Aztán magamfajta pilleközi, retkes térdű legény ezt nem értheti. Mondom a Fridi cimborának: — Ennek valami nagy baja lehet. Ez az unat­kozás mibe megy bele? Mert a három éves inas már sokféle össze­kapcsoló viszonyosságokról tud ám, ami a szak­mát illeti. Hogy a cinkelés fogazata miképpep kapcsolja össze a kávát, meg, hogy a rámacsa­pok melyike a hím, melyike a nőstény, mikép­pen kell a ferde merevítőket besüllyeszteni. Azt mondja erre a Fridi — az a baja a ki­csikének, hogy nem tud magával mit kezdeni. Már torkig van a jóléttel, nem érdekli semmi. Kérdem tőle — betegség ez? Azt mondja, igen. Van olyan orvos, aki már annak tartja. Mi aztán annál egészségesebbek voltunk. Dol­goztunk még a várkapitánynak is. Lakott pedi­a várkapitány őkelme a vár déli oldalának pa­lotakastélyában, legalább húsz szobában, olyan gazdagságban, hogy arról a felsővárosiak is csak lábujjhegyen mertek suttogni. Azok pedig tud­ták, merről kel fel a nap, báró Bieberbach fő­parancsnokló tábornok és császári tanácsnok napja. (Folytatjuk.) i •

Next

/
Thumbnails
Contents